Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1904-07-06 / 14. szám
Felsőbányái Hírlap gyában a belügyminiszterrel egyetértöleg záros idő határ alatti következményes felelősség terhe alatt tartoznak eljárni. Károsnak találja a javaslat azon intézkedését, mely a nemzetiségeknek jogot ad arra, hogy iskoláik tanítási nyelvét meghatározhassák. Az autonomikus jogok: egyebekbeni respektálása mellett legyen Magyarország minden iskolájában a tanítási nyelv magyar. Erre vonatkozólag szükséges a nemzetiségi törvény megváltoztatása. Egy tanító ne köteleztessék 60-nál magasabb létszám tanítására, mint ez az 1868 : XXXVIII. t.-cz. 27. §-ában meg van határozva. Minden tankönyvet magyar nemzeti szellem hasson át, amelyik nem ilyen, elkobzandó, nem pedig csak az, mely alkotmányellenes tanokat propagál. Az ismétlő- tanfolyamok vizsgával fejeztessenek be. Ahol az ismétlő tankötelesek száma a 100-at eléri, állíttassák fel a gazdasági vagy ipari ismétlő iskola. A tanító mindenütt 100 K-val dijaztassék tanéven- kint. Az önnálló szaktanító 1200 K-ás kezdöfi- zetése 5 év alatt 1600 K-ra emeltessék, épségben hagyatván a hat korpótlékra való jogosultság. A községi és felekezeti tanítók fizetése akké- pen rendeztessék, hogy minden oly iskola tanítójának fizetése, hol a mindennapi tanfolyamot végzett gyermekek 80°/0-a értelmesen beszél magyarul, az iskolafentartó kérelme nélkül hivatalból egészittessék ki oly mérvben, mint az államiaknál van vagy lesz. Ez legyen a hazafias és igy a ref. tanítóknak is jutalma az iskola- fentartók autonomikus jogvesztésével szemben. A tisztes lakás fogalma a törvényben világosan körülírandó, valamint a megfelelő lakáspénz mennyisége is meghatározandó a községek osztályozása szerint, amint ez a tanítókkal egyenlő minősítéssel biró áll. tisztviselőknél meg van határozva. — A tüzi-fa és földbirtok kivételével minden tanítói fizetés pénzértékben szedessék be a közadók módjára és a tanítónak havi elöleges részletekben fizettessék ki az iskola-fentartó pénztártól. — Minden tanítói állás szabályszerű pályázat utján töltessék be. — Oly tanítói állásokra, melyek fizetését az állam legalább 800 K-val egészíti ki, a miniszter csak az iskolatulajdonos felekezetéhez tartozó tanítót nevezhessen ki. — A fegyelmi eljárást szabályozó §-ok, mint a magyar nemzeti szellem védelmére szolgáló legerősebb bástyák, képezik e javaslat legerősebb oszlopait. — Az államellenes irányban működő tanító állásától a fegyelmi ítélettel végleg fosz- tassék meg. — A korpótlék direkt kiutalása nagy megelégedést kelt a tanítói körökben. A tanítóképzőkben a felvételi vizsgálat törlendő, mert a tanítói állás színvonalának sülyeszté- sét idézi elő. A képzők ipari tanműhelyekkel is ellátandók. A tantárgyak közöl a német nyelv kihagyassék s helyette a franczia vétessék be, mint az európai műveltség átalános közvetítője, a német pedig, mint fakultiv nyelv, tanittassék. Felveendő a gyorsírás is. A tanítóképzők tanítási nyelve mindenütt magyar legyen. Aki a magyar nyelvet fogalmazói képességgel nem bírja, annak alapvizsgálati bizonyítványa vissza tartassák s ha egy év alatt mulasztását pótvizsgán helyre nem hozza, a szakvizsgáktól végleg tiltassék el. Oly egyének, kiknek tanári oklevelök nincs, legfeljebb két évig lehessenek képezdei tanárok, mely idő alatt szerezzék meg a tanári képesítést. Nem okleveles tanár bármely képzőben kettőnél több alkalmazható ne legyen, azonban ezek is segédtanári jelleggel bírjanak, A tanfelügyelők által kiróható rendbírság egyszerűen törlendő. — Az előadottakat az értekezleti közgyűlés elfogadta, valamint ezek rövid összefoglalásaként azon határozati javaslatot, hogy Magyarország összes elemi és ismétlő iskoláiban, valamint a tanítóképzőkben a tanítási nyelv kizárólag magyar legyen s mindazon iskoláknál, melyekben a mindennapi tanfolyamot végzett tanulóknak legalább 80°/0-a értelmesen beszél magyarul, a tanítók fizetése az államiakéval egyenlően egészittessék ki. Ezután Fábián István szinérváraljai tanitó olvasta fel következő czimü magvas értekezését: »Iskola és közgazdaság a magyarság szolgálatában.« Ez értekezést a szerző által átdolgozva, mai vezérczikkünk gyanánt közöljük. Az értekezéseket Kajdy Lajos hiripi tanitó előadása zárta be az .»Iskola és a családi nevelés«- röl. A lelkes ifjú tanitó mindvégig ideális gondolatkörben mozogva, fejtegette az iskola és család összhangzó nevelésének szükségét. E magasztos czél elérésére nem tartja helyesnek a sablonos szülői értekezleteket, hanem ajánlja, hogy a ta- nitók minden alkalmat ragadjanak meg arra, hogy n ivendékeik szüleivel mennél gyakrabban érintkezzenek. Elitélte azon káros szokást, hogy a gyermekek nyilvános mulatságokon vesznek részt, hol ártatlan leikök megmételyeztetik. Ennek meggátolására javasolja, hogy a tanítók, ha kell, vegyék igénybe az elöljáróságok támogatását is. — A közgyűlés mindhárom előadónak jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. — Az egyetemes tanítói gyűlésre az értekezlet Imre Károly helybeli tanítót küldte ki képiselöjéül. A pénztáros jelentését azzal vették tudomásul, hogy a tagdíjjal hátralékban levőket fizetésre szólítsa fel, — A »Református tanítók Lapjá«-t pártolás vegett a közgyűlés melegen ajánlotta az egyesületi tagok figyelmébe. — Ezután az elnök előterjesztette a tiszti-kar lemondását s az uj választást a jövő közgyűlésre tűzte ki. — Végül az elnök megköszönte a tagok és az érdeklődő közönség figyelmét s a gyűlést */2 1 órakor berekesztette. Gyűlés után a Korona-vendéglő emeleti nagytermében közebéd volt, mely becsületére vált Wurscher János vendéglősnek. Az ebéden a helybeliekkel együtt mintegy 40-en vettek részt. Felköszöntőket mondtak: Nagy Lajos ref. lelkész a tanítókra, Sinka Lajos elnök az egyházra és a városra, valamint annak fejére: Farkas Jenő polugyan néhány ezer koponyát, de ilyen rendellenes jellegű agyról mégsem tesz említést. így eo ipso én is, mint rendes jellegű agygyal rendelkező tulajdonos, már a tizenegyedik nap reggeli kilenczedik órájában ismét pontos valék az adóhivatal rácsai előtt való megjelenésben. Pontosságomnak ez egyszer meg is lett a jutalma, wh, de ne gondold, nem az a jutalom, amit te gondolsz . . .! Egészen más. Képzeld! Nem kell nekem ezután soha a nemzeti színházba mennem, hogy Mefisztó hű alakítását lássam. Megláttam ezt az adóhivatal rácsán belül. És pedig nincs az a színész, aki azt olyan élethűen alakítaná, mint az az ur, aki pedig mondatik lenni az adók ellenőrének. Ha te láttad volna azt a sátáni vigyorgást, amelylyel rám nézett, tudom megnyúlt volna a gömbölyüség rekordját már túl is haladott ábrázatod! Ebből a parabolikus beszédből most már kiokoskodhatod, hogy mily szomorúan tölt be rajtam az emlékkönyvek kopott frázisa: »csalódj is, mert csalódni kell« . . Csalódtam s punktum ! Miért rajzolgassam én azt a lelki állapotot, amelyet az a mefisztói arcz bennem előidézett? Elég, ha annyit mondok: Verescsagin csak kontár munkát csinált akkor, mikor a háborgó tengert lefestette, mert a legszilajab- bul háborgó oczeán csendes víztükör az én háborgó keblemhez képest! No de se baj! gondolám s merész tettre határoztam el magamat. Nem voltam ugyan Monte-Carlóban, de azért mégis tudom, mi az a »va banque« . . . mindent vagy semmit . . .! Mentem a távirdahivatalba. Néhány perez múlva kopogott a gép: Kegyelmes uram! pénz nem vehető fel, utalvány nem jött, baj van. Sürgöny-válasz fizetve. Képzeld csak, mi történt?! Délután öt órakór a jóreménység fejében fogyasztott »sa- vanyuvizes« mellett való várakozásom közben jön a sürgöny : utalvány mai postával megy, pénz holnap felvehető. X . . . miniszter. íme a reménység, amely meg nem szé- gyenit! És minekutána a kettős indulatu rohamok, — a bosszúság és öröm tulmagas hőfokra heviték a falusi lethargiában petyhüdni induló véremet, ismét véleményt nyilvánítók a pinezér előtt némely hűsítő hatásúnak tartatni szokott folyadék irányában. Véleményem önmagam előtt osztatlan tetszésben részesülvén, addig részesitgetém magamat a részesülhetésre szánt cseppfolyós testekből, mígnem barna fátyoléval rám borult az éj . . . Boldog reggel . . . boldog ébredés . . .! Kilencz óra! te bizonyos valóság bűbájos órája, itt vagy tehát újra . . .! S miután az idő teljessége eljött volna, ott valék a már ösmeretes rácsok előtt. Ezúttal már nem Mefisztó mosolygott felém, hanem . . . Nos, mit gondolsz . . . ? Fogadjunk : nem azt gondolod, amit most leírok ! hanem Dante szelleme ült ott s fájdalmat tükröző arczárói ezt olvastam: »lasciate ogni speranza« ! Ami a te szabad fordításodban igy hangzanék magyarul: »Kincs ? nincs« ! Ha valaki ekkor éngem magnesium-fény- nyel megvilágított volna, megláthatta volna a sóbálványnyá változott Lothnak legsikerültebb j élőképi reprodukezióját. No de végre is úgy veszem észre, hogy gármesterre, Pap Márton fögondnok a bányahivatalnokokra s azok képviselőjére: Fizély Sándor főmérnökre, Báthy Imre ny. járásbiró a papokra, különösebben a jenvolt Melegh Albert, Soltész Elemér és Nagy Lajos ref. lelkészekre. — 3 óra után a testület tagjai és néhány vendég megtekintették a városi múzeumot és okleveleket. Később kimentek özv. Puskás Antalné kertjébe, hol az áll. óvoda évzáró ünnepe volt cseresznyeszürettel egyi ekötve. Itt gyönyörködtek a kicsinyek dalaiban és, szavalataiban, melyekkel élénken bizonyították óvónőjük : Jancsó Janka ügyességét és odaadó buzgalmát. Innen kirándulást tettek az El-re, hol a szép kilátásban gyönyörködtek. Estére ki-ki házigazdája vendége volt. A gyűlés tagjai jul. 1-jén utaztak el, kedves emlékeket vivén magukkal városunk s annak barátságos lakói felől. / k Különfélék. Személyi hir. Mosdóssy Imre kir. tanfelügyelő, lapunk kitűnő munkatársa, Budapestről az elmúlt héten családjával együtt állandó nyári tartózkodás végett városunkba érkezett. Anyakönyvi kinevezés. A belügyminisztérium vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök a matolcsi anyakönyvi kerületbe Magyar Endre helyettes körjegyzőt anyakönyvvezetővé nevezte ki. A főispán nyaral. Kristóffy József, vármegyénk főispánja, jun. 28-án utazott családjával együtt Bikszádra, hogy a nyarat az ottani hires fürdőben töltse. Útközben az avasvidék lakossága ünnepélyesen fogadta Avas-Újvároson. Nyaralásra jelentkeztek: Papolczy Béla törv. széki biró és családja. Beregszász. Csaj- kovics Etelka és családja, Budapest. Dr. Ga- lánfy János, kir. főügyész, Debrecen. Lőve Ernő, vasúti főellenőr és családja, Debreczen. Kárpáti Endre, tanitóképezdei igazgató, Győr. Vigh Ferencz, tvsz. iktató, Budapest. Dr. Türr Lajos, ügyvéd, Arad. Gábor József, vinczellér- képezdei főfelügyelő, Temesvár. Szoboszlay Sándor, joghallgató, Tisztaberek. Huszka Kornélia, Budapest. Stipanics Ella és Rajz Irén, Budakeszi. Báthy Mariska, Nagy-Károly. A nagybánya- felsőbányái vasút részvény- társaság a múlt hó 25-én tartotta alakuló közgyűlését Budapesten, melyen városunkat Farkas Jenő polgármester képviselte. Igazgatósági tagokká lettek Lovrich Gusztáv budapesti ügyvéd, Harácsek László m. kir. dohányjövedéki h. igazgató, Nagy László alispán, Gellért Endre nagybányai, Farkas Jenő felsőbányái polgár- mester, Hollós Jakab, ny. máv. főfelügyelő és Rozenberg N. gyógyszerész Budapestről. Az igazgatóság elnökévé Lovrich Gusztávot, alel- nökeivé Harácsek Lászlót és Farkas Jenőt vámár mindjárt betelnek a tárczára szánt hasábok, S azt is tudom, hogy a gyakori ismétlésekkel — mint pl. az én háromszori csalódásom — rontjuk a mű hatását. Sietek tehát a vég felé. Sóbálványhoz hasonló dermedtségemből egy ur nyájas szava ébresztett fel, aki tudatta az ellenőr úrral, hogy a tiszteletes ur részére a 700 kor. kiutalványozható ; épen most hozta a posta a miniszteri leiratot. Ez aztán a Deus ex machina . . .! Győzelmem fölényes önérzetével nyujtám át a nyugtát az ellenőr urnák. Azt vélnéd, szives olvasó, ez volt az a sok irka-firkával kisütött lefőzés ? Csalódok Nem én, hanem megint ő főzött le éngem. — Sajnálom, a pénz nem fizethető ki, mert a nyugtán nincs rajta az iskolaszéki elnökség hivatalos pecsétje! Köszönt s a nyugtát visszaadta. Bizton merem állítani, hogy az én helyzetemben a te jóltáplált egyéniségeddel szoros barátságra lépett volna az a valami, ami barátságával a sírig elkísér. Hagyd el előle a lapos szót s megfejted a rébuszt. Hej ha nekem egy nebuló mondta volna azt, amit az ellenőr ur ! Fogadom, hogy ha uj vászonból lett volna is az az illem-felületet takaró ruhadarab, foltozni kellett volna az édesanyjának . . .! De hát igy mit tehettem mást? a keserű humor egy bizonyos nemével fejembe csaptam kalapomat s távoztam. Apathikusan ődöngtem az asphalton s minduntalan suttogott fülembe a halluczináczió : lasciate ogni speranza. Kincs . . . nincs . . .
