Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1904-07-06 / 14. szám

Felsőbányái Hírlap gyában a belügyminiszterrel egyetértöleg záros idő határ alatti következményes felelősség terhe alatt tartoznak eljárni. Károsnak találja a javaslat azon intézkedését, mely a nemzetiségeknek jogot ad arra, hogy iskoláik tanítási nyelvét meghatározhassák. Az autonomikus jogok: egyebekbeni respektálása mel­lett legyen Magyarország minden iskolájában a tanítási nyelv magyar. Erre vonatkozólag szük­séges a nemzetiségi törvény megváltoztatása. Egy tanító ne köteleztessék 60-nál maga­sabb létszám tanítására, mint ez az 1868 : XXXVIII. t.-cz. 27. §-ában meg van határozva. Minden tan­könyvet magyar nemzeti szellem hasson át, amelyik nem ilyen, elkobzandó, nem pedig csak az, mely alkotmányellenes tanokat propagál. Az ismétlő- tanfolyamok vizsgával fejeztessenek be. Ahol az ismétlő tankötelesek száma a 100-at eléri, állíttas­sák fel a gazdasági vagy ipari ismétlő iskola. A tanító mindenütt 100 K-val dijaztassék tanéven- kint. Az önnálló szaktanító 1200 K-ás kezdöfi- zetése 5 év alatt 1600 K-ra emeltessék, épségben hagyatván a hat korpótlékra való jogosultság. A községi és felekezeti tanítók fizetése akké- pen rendeztessék, hogy minden oly iskola taní­tójának fizetése, hol a mindennapi tanfolyamot végzett gyermekek 80°/0-a értelmesen beszél ma­gyarul, az iskolafentartó kérelme nélkül hiva­talból egészittessék ki oly mérvben, mint az államiaknál van vagy lesz. Ez legyen a hazafias és igy a ref. tanítóknak is jutalma az iskola- fentartók autonomikus jogvesztésével szemben. A tisztes lakás fogalma a törvényben vilá­gosan körülírandó, valamint a megfelelő lakás­pénz mennyisége is meghatározandó a községek osztályozása szerint, amint ez a tanítókkal egyenlő minősítéssel biró áll. tisztviselőknél meg van ha­tározva. — A tüzi-fa és földbirtok kivételével minden tanítói fizetés pénzértékben szedessék be a közadók módjára és a tanítónak havi elöleges részletekben fizettessék ki az iskola-fentartó pénztártól. — Minden tanítói állás szabályszerű pályázat utján töltessék be. — Oly tanítói állá­sokra, melyek fizetését az állam legalább 800 K-val egészíti ki, a miniszter csak az iskolatulajdonos felekezetéhez tartozó tanítót nevezhessen ki. — A fegyelmi eljárást szabályozó §-ok, mint a ma­gyar nemzeti szellem védelmére szolgáló leg­erősebb bástyák, képezik e javaslat legerősebb oszlopait. — Az államellenes irányban működő tanító állásától a fegyelmi ítélettel végleg fosz- tassék meg. — A korpótlék direkt kiutalása nagy megelégedést kelt a tanítói körökben. A tanítóképzőkben a felvételi vizsgálat tör­lendő, mert a tanítói állás színvonalának sülyeszté- sét idézi elő. A képzők ipari tanműhelyekkel is ellátandók. A tantárgyak közöl a német nyelv kihagyassék s helyette a franczia vétessék be, mint az európai műveltség átalános közvetítője, a német pedig, mint fakultiv nyelv, tanittassék. Felveendő a gyorsírás is. A tanítóképzők tanítási nyelve mindenütt magyar legyen. Aki a magyar nyelvet fogalmazói képességgel nem bírja, annak alapvizsgálati bizonyítványa vissza tartassák s ha egy év alatt mulasztását pótvizsgán helyre nem hozza, a szakvizsgáktól végleg tiltassék el. Oly egyének, kiknek tanári oklevelök nincs, legfeljebb két évig lehessenek képezdei tanárok, mely idő alatt szerezzék meg a tanári képesítést. Nem okleveles tanár bármely képzőben kettőnél több alkalmazható ne legyen, azonban ezek is segédtanári jelleggel bírjanak, A tanfelügyelők által kiróható rendbírság egyszerűen törlendő. — Az előadottakat az értekezleti közgyűlés el­fogadta, valamint ezek rövid összefoglalásaként azon határozati javaslatot, hogy Magyarország összes elemi és ismétlő iskoláiban, valamint a tanítóképzőkben a tanítási nyelv kizárólag ma­gyar legyen s mindazon iskoláknál, melyekben a mindennapi tanfolyamot végzett tanulóknak leg­alább 80°/0-a értelmesen beszél magyarul, a ta­nítók fizetése az államiakéval egyenlően egészit­tessék ki. Ezután Fábián István szinérváraljai tanitó olvasta fel következő czimü magvas értekezését: »Iskola és közgazdaság a magyarság szolgálatá­ban.« Ez értekezést a szerző által átdolgozva, mai vezérczikkünk gyanánt közöljük. Az értekezéseket Kajdy Lajos hiripi tanitó előadása zárta be az .»Iskola és a családi nevelés«- röl. A lelkes ifjú tanitó mindvégig ideális gondo­latkörben mozogva, fejtegette az iskola és család összhangzó nevelésének szükségét. E magasztos czél elérésére nem tartja helyesnek a sablonos szülői értekezleteket, hanem ajánlja, hogy a ta- nitók minden alkalmat ragadjanak meg arra, hogy n ivendékeik szüleivel mennél gyakrabban érintkez­zenek. Elitélte azon káros szokást, hogy a gyer­mekek nyilvános mulatságokon vesznek részt, hol ártatlan leikök megmételyeztetik. Ennek meggá­tolására javasolja, hogy a tanítók, ha kell, vegyék igénybe az elöljáróságok támogatását is. — A közgyűlés mindhárom előadónak jegyzőkönyvi kö­szönetét szavazott. — Az egyetemes tanítói gyű­lésre az értekezlet Imre Károly helybeli tanítót küldte ki képiselöjéül. A pénztáros jelentését az­zal vették tudomásul, hogy a tagdíjjal hátralék­ban levőket fizetésre szólítsa fel, — A »Reformá­tus tanítók Lapjá«-t pártolás vegett a közgyűlés melegen ajánlotta az egyesületi tagok figyelmébe. — Ezután az elnök előterjesztette a tiszti-kar le­mondását s az uj választást a jövő közgyűlésre tűzte ki. — Végül az elnök megköszönte a ta­gok és az érdeklődő közönség figyelmét s a gyű­lést */2 1 órakor berekesztette. Gyűlés után a Korona-vendéglő emeleti nagytermében közebéd volt, mely becsületére vált Wurscher János vendéglősnek. Az ebéden a helybeliekkel együtt mintegy 40-en vettek részt. Felköszöntőket mondtak: Nagy Lajos ref. lelkész a tanítókra, Sinka Lajos elnök az egyházra és a városra, valamint annak fejére: Farkas Jenő pol­ugyan néhány ezer koponyát, de ilyen rendel­lenes jellegű agyról mégsem tesz említést. így eo ipso én is, mint rendes jellegű agygyal ren­delkező tulajdonos, már a tizenegyedik nap reg­geli kilenczedik órájában ismét pontos valék az adóhivatal rácsai előtt való megjelenésben. Pontosságomnak ez egyszer meg is lett a jutalma, wh, de ne gondold, nem az a jutalom, amit te gondolsz . . .! Egészen más. Képzeld! Nem kell nekem ezután soha a nemzeti szín­házba mennem, hogy Mefisztó hű alakítását lássam. Megláttam ezt az adóhivatal rácsán be­lül. És pedig nincs az a színész, aki azt olyan élethűen alakítaná, mint az az ur, aki pedig mondatik lenni az adók ellenőrének. Ha te láttad volna azt a sátáni vigyor­gást, amelylyel rám nézett, tudom megnyúlt volna a gömbölyüség rekordját már túl is ha­ladott ábrázatod! Ebből a parabolikus beszédből most már kiokoskodhatod, hogy mily szomorúan tölt be rajtam az emlékkönyvek kopott frázisa: »csa­lódj is, mert csalódni kell« . . Csalódtam s punk­tum ! Miért rajzolgassam én azt a lelki állapo­tot, amelyet az a mefisztói arcz bennem elő­idézett? Elég, ha annyit mondok: Verescsagin csak kontár munkát csinált akkor, mikor a háborgó tengert lefestette, mert a legszilajab- bul háborgó oczeán csendes víztükör az én háborgó keblemhez képest! No de se baj! gondolám s merész tettre határoztam el magamat. Nem voltam ugyan Monte-Carlóban, de azért mégis tudom, mi az a »va banque« . . . mindent vagy semmit . . .! Mentem a távirdahivatalba. Néhány perez múlva kopogott a gép: Kegyelmes uram! pénz nem vehető fel, utalvány nem jött, baj van. Sürgöny-válasz fizetve. Képzeld csak, mi történt?! Délután öt órakór a jóreménység fejében fogyasztott »sa- vanyuvizes« mellett való várakozásom közben jön a sürgöny : utalvány mai postával megy, pénz holnap felvehető. X . . . miniszter. íme a reménység, amely meg nem szé- gyenit! És minekutána a kettős indulatu roha­mok, — a bosszúság és öröm tulmagas hőfokra heviték a falusi lethargiában petyhüdni induló véremet, ismét véleményt nyilvánítók a pinezér előtt némely hűsítő hatásúnak tartatni szokott folyadék irányában. Véleményem önmagam előtt osztatlan tetszésben részesülvén, addig részesitgetém ma­gamat a részesülhetésre szánt cseppfolyós tes­tekből, mígnem barna fátyoléval rám borult az éj . . . Boldog reggel . . . boldog ébredés . . .! Kilencz óra! te bizonyos valóság bűbájos órája, itt vagy tehát újra . . .! S miután az idő teljessége eljött volna, ott valék a már ösmeretes rácsok előtt. Ezúttal már nem Mefisztó mosolygott felém, hanem . . . Nos, mit gondolsz . . . ? Fogadjunk : nem azt gondolod, amit most le­írok ! hanem Dante szelleme ült ott s fájdalmat tükröző arczárói ezt olvastam: »lasciate ogni speranza« ! Ami a te szabad fordításodban igy hangzanék magyarul: »Kincs ? nincs« ! Ha valaki ekkor éngem magnesium-fény- nyel megvilágított volna, megláthatta volna a sóbálványnyá változott Lothnak legsikerültebb j élőképi reprodukezióját. No de végre is úgy veszem észre, hogy gármesterre, Pap Márton fögondnok a bánya­hivatalnokokra s azok képviselőjére: Fizély Sán­dor főmérnökre, Báthy Imre ny. járásbiró a papokra, különösebben a jenvolt Melegh Albert, Soltész Elemér és Nagy Lajos ref. lelkészekre. — 3 óra után a testület tagjai és néhány ven­dég megtekintették a városi múzeumot és ok­leveleket. Később kimentek özv. Puskás Antalné kertjébe, hol az áll. óvoda évzáró ünnepe volt cseresznyeszürettel egyi ekötve. Itt gyönyörködtek a kicsinyek dalaiban és, szavalataiban, melyekkel élénken bizonyították óvónőjük : Jancsó Janka ügyességét és odaadó buzgalmát. Innen kirándu­lást tettek az El-re, hol a szép kilátásban gyö­nyörködtek. Estére ki-ki házigazdája vendége volt. A gyűlés tagjai jul. 1-jén utaztak el, kedves emlékeket vivén magukkal városunk s annak barátságos lakói felől. / k Különfélék. Személyi hir. Mosdóssy Imre kir. tanfelü­gyelő, lapunk kitűnő munkatársa, Budapestről az elmúlt héten családjával együtt állandó nyári tartózkodás végett városunkba érkezett. Anyakönyvi kinevezés. A belügyminisztérium vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök a matolcsi anyakönyvi kerületbe Magyar Endre helyettes körjegyzőt anyakönyvvezetővé ne­vezte ki. A főispán nyaral. Kristóffy József, várme­gyénk főispánja, jun. 28-án utazott családjával együtt Bikszádra, hogy a nyarat az ottani hi­res fürdőben töltse. Útközben az avasvidék la­kossága ünnepélyesen fogadta Avas-Újvároson. Nyaralásra jelentkeztek: Papolczy Béla törv. széki biró és családja. Beregszász. Csaj- kovics Etelka és családja, Budapest. Dr. Ga- lánfy János, kir. főügyész, Debrecen. Lőve Ernő, vasúti főellenőr és családja, Debreczen. Kárpáti Endre, tanitóképezdei igazgató, Győr. Vigh Ferencz, tvsz. iktató, Budapest. Dr. Türr Lajos, ügyvéd, Arad. Gábor József, vinczellér- képezdei főfelügyelő, Temesvár. Szoboszlay Sándor, joghallgató, Tisztaberek. Huszka Kor­nélia, Budapest. Stipanics Ella és Rajz Irén, Budakeszi. Báthy Mariska, Nagy-Károly. A nagybánya- felsőbányái vasút részvény- társaság a múlt hó 25-én tartotta alakuló köz­gyűlését Budapesten, melyen városunkat Farkas Jenő polgármester képviselte. Igazgatósági ta­gokká lettek Lovrich Gusztáv budapesti ügy­véd, Harácsek László m. kir. dohányjövedéki h. igazgató, Nagy László alispán, Gellért Endre nagybányai, Farkas Jenő felsőbányái polgár- mester, Hollós Jakab, ny. máv. főfelügyelő és Rozenberg N. gyógyszerész Budapestről. Az igazgatóság elnökévé Lovrich Gusztávot, alel- nökeivé Harácsek Lászlót és Farkas Jenőt vá­már mindjárt betelnek a tárczára szánt hasá­bok, S azt is tudom, hogy a gyakori ismétlé­sekkel — mint pl. az én háromszori csalódá­som — rontjuk a mű hatását. Sietek tehát a vég felé. Sóbálványhoz hasonló dermedtségemből egy ur nyájas szava ébresztett fel, aki tudatta az ellenőr úrral, hogy a tiszteletes ur részére a 700 kor. kiutalványozható ; épen most hozta a posta a miniszteri leiratot. Ez aztán a Deus ex machina . . .! Győzelmem fölényes önérzetével nyujtám át a nyugtát az ellenőr urnák. Azt vélnéd, szives olvasó, ez volt az a sok irka-firkával kisütött lefőzés ? Csalódok Nem én, hanem megint ő főzött le éngem. — Sajnálom, a pénz nem fizethető ki, mert a nyugtán nincs rajta az iskolaszéki el­nökség hivatalos pecsétje! Köszönt s a nyug­tát visszaadta. Bizton merem állítani, hogy az én hely­zetemben a te jóltáplált egyéniségeddel szoros barátságra lépett volna az a valami, ami ba­rátságával a sírig elkísér. Hagyd el előle a lapos szót s megfejted a rébuszt. Hej ha nekem egy nebuló mondta volna azt, amit az ellenőr ur ! Fogadom, hogy ha uj vászonból lett volna is az az illem-felületet takaró ruhadarab, foltozni kellett volna az édesanyjá­nak . . .! De hát igy mit tehettem mást? a keserű humor egy bizonyos nemével fejembe csaptam kalapomat s távoztam. Apathikusan ődöngtem az asphalton s minduntalan suttogott fülembe a halluczináczió : lasciate ogni speranza. Kincs . . . nincs . . .

Next

/
Thumbnails
Contents