Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1904-05-25 / 11. szám
évfolyam. *T 11_ SZá.233.. 1004. má.jia.8 S5_ TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYEST ART ALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 koro a Eg)’es szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. í A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére | Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. adásoko riesztett ismeretek áliandósitása végett k *t fognak szétosztani, melyekben az video össze lesz foglalva s a beim. .pekkel illusztrálva. A- 1 adásokon kívül, ahol szükséges, oktatónöt is alkalmaznak a tenyésztők gyakorlati tanítására. Ilyenek voltak 1903-ban Nagykárolyban és Nagy- Paládon. Megemlíti a jelentés, hogy az 1903-dik évben az országban a selyemtenyésztés révén 35,476 K-t fizettek ki néptanítóknak. Az országos selyemtenyésztési felügyelőség fennállása óta pedig közel 500,000 K-t kerestek a tanítók a selyemtenyésztés révén. Vármegyénk lakosságának 0 02 százaléka, vagyis 75 foglalkozott 1903-ban selyemtenyésztéssel, kik a termelt gubókért 1573 K-t kaptak. (Mily csekély fáradsággal kereshetnének az egyes családok gyermekei, úgyszólván játszva, nyaranta 40 - 50 K-t, ha e hasznos foglalkozást érdeme szerint felkarolnák megyénkben. — Csak 60,000 családot számítva is, minden család gyermekeire minimo 40 K-t évente, ez 2 millió 400,000 K évi bevételt jelentene. De ha csak az egésznek tizedrés„ét veszszük is egyelőre, mint könnyen elérhető jövedelmet, akkor is 240,000 K jövedelemtől esik el megyénk népe, amelyet könnyű szerrel, biztosan megkereshetne! Szerk.) Bács-Bodrog vármegye lakosságának már 4.06 százaléka foglalkozik selyemtermeléssel, kiknek a tenyésztés megkezdése óta 18 millió 38,590 koronát fizettek ki. Ha Szatmár megyében is olyan nagy volna a szederfa-állomány, mint Bács-Bodrog megyében, hogy a lakosság 4'06 százaléka foglalkozhatnék selyemtermeléssel, akkor Szatmár megyében azóta 602,143 K került volna kifizetésre. 1903-ban Nagykárolyban és Nagypaládon állítottak fel gubóbeváltó állomást; az előbbi helyen 420 kg gubót 803 K, az utóbbin 279 kg gubót 554 K értékben váltottak be. Van a vármegyében 125,950 drb 2—3 éves iskolázandó melegágyi szederfa csemete, ebből az országos felügyelőség 1903-ban 22,300 darabot osztott ki. A 75 selyemtenyésztö átlagos évi keresete egyenkint 20 K, legmagasabb keresete pedig 65 K volt. Vármegyénknek következő 21 községében foglalkoztak selyemtenyésztéssel a múlt esztendőben: Apa 1500, Cseke 2000, Erdőd 1700, Nagykároly 10000, Nagykolcs 150, Szatmárnémeti 6000 szakasz 1000 drb szederfával, továbbá: Barlafalu, Kak, Kálmánd, Kaplony, Kapnikbánya, Kárásztelek, Krasz- nabéltek, Milota, Nagynyires, Nagypalád, Nagysom-kut, Patóháza, Terep és Tiszabecs, melyekben a lombszedésre alkalmas szederfák 1903-ban hivatalosan megszámlálva nem voltak. , A selyemtenyésztés megkezdhetése végett az országos felügyelőség 1903-ban Csengerben 500, Tyúkodon 11700, Oroszfaluban 1200, Gebén 300, Mérken 500, Avasujfaluban 150, Kányaházán 1800 drb 2 —3 éves szederfa csemetét osztott ki; Esztró, Gilvács, Mezőpetri és Jeder községeknek egynegyed liter, Csoltnak háromnegyed liter, Szakállasfalvának pedig két- negyed liter szederfa magot küldött. Elszomorodva látjuk a jelentésből, hogy vármegyénknek még 89 községe van, melyekben faiskola egyátalán nincs, tehát ezekben a szederfa-termelés meg sem kezdhető. Hogy a felügyelőség több 2 — 3 éves szederfa-csemetét nem osztott ki, ennek oka az, hogy a községek nem fordultak hozzá. Pedig ilyen magágyi csemetét teljesen ingyen küld a felügyelőség. Ezekben ismertettük röviden Bezerédj Pál jelentését. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a selyemtermelés, mely csekély — gyermekek által végezhető — munka árán szép jövedelmet ad, méltó a legszéleSzatmár-vármegye selyemtenyésztése 1903-ban. A napokban küldte szét Bezerédj Pál országos selyemtenyésztési felügyelő az ország selyemtenyésztéséről szóló s Darányi Ignácz volt földmivelésügyi miniszterhez intézett 1903. évi jelentését. E 90 oldalos füzetnek vármegyénkbe küldött példányai 27 oldalon foglalkoznak megyénk selyemtenyésztésével. Adjuk belőle a következőket: Szatmár vármegyében a rendszeres selyemtenyésztést 1903-ban kezdték meg. A főczél eleinte az volt, hogy a lakosság körében kedvet ébreszszenek a szederfa tenyésztés iránt, amely nélkül a selyemtenyésztés nem képzelhető. E czél elérésére áldozatoktól sem riadtak vissza. Megyénkben a természeti feltételek kedvezők arra nézve, hogy itt idővel a selyemtenyésztéssel jelentékeny eredményeket lehessen felmutatni. Gróf Károlyi Istvánnak köszönhető első sorban, hogy a selyemtenyésztés Szatmár megyében megkezdhető volt, amennyiben megengedte, hogy az uradalmában levő szederfákat a tenyésztők használhassák. Elismeréssel adózik a jelentés az alispánnak és a vármegyei tisztikarnak is azon jóindulatukért, melylyel a felügyelőség törekvéseit támogatták. Számit egyszersmind a megye tanítói karának hazafias támogatására is. A selyemtermelés megismertetése végett a felügyelőség egyik szakembere Nagy- Károlyban népies előadást tartott. Hasonló előadások a jövőre több község számára vannak tervbe véve. Az ilyen előadásokra nagy szükség van, mert a szakismeret hiánya és a szederfák elégtelen volta miatt a mi selyemtenyésztőink alig harmadrészét kere - sik meg azon összegnek, amelyet olaszvagy franczia termelő kap. Jövőre az elöA „Magyar Remekírók“ uj sorozata. Alig két esztendeje, hogy a Franklin-Tár- sulat megindította a Magyar Remekírók nagyszabású gyűjteményét s ime a napokban már az ötödik sorozat jelent meg, a megjelent 20 kötet után újabb öt kötet vonult be a magyar családok hajlékába, hirdetve a magyar irodalom halhatatlanságát s dicsőséget szerezve egyrészt a magyar könyvkiadó vállalkozásnak, amely ily óriási terv megvalósítását sikerrel vállalta, másrészt a magyar nemzeti műveltség önérzetének erejét bizonyítva, amely szeretettel és lelkesedéssel támogatta a kiadót uttörö, korszakos vállalkozásában. Az uj sorozatnak talán legértékesebb kötete az, amely Pázmány Péter válogatott munkáit illeszti be a Magyar Remekírók közé. A müveit nemzetek jogosult büszkeséggel tekintenek azokra a régi Íróikra, akiknek munkái a nyelv fejlettsége, az Írás ereje és a tartalom jelentősége által azzal a kiváltságos tulajdonsággal ékeskednek, hogy a századok lefolyása után is élvezetet és tanulságot nyújtó olvasmány gyanánt szolgálni képesek, minélfogva nem az irodalomtörténeti ereklyék közé sorolandók, hanem a jövendő nemzedékek javára is kamatozó szellemi kincsek értékét foglalják magukban. A XVI. században, a müveit nyugati nemzetek nyelvével egyidöben, a magyar nyelv is magas irodalmi színvonalra emelkedett. A költészet mezején Balassa Bálint olyan müveket alkotott, amelyek a következő két században közkézen forogtak és sok kiadást értek. A magyar prózát pedig, mely a felekezeti tusák kohójában tisztult meg és erősödött, a XVII. század első éveitől kezdve, majdnem négy évtizedre terjedő irodalmi pályáján utói nem ért tökélylyel kezelte Pázmány Péter. Rengeteg irodalmi munkásságot fejtett ki a magyar prózának ez az első nagy mestere, de munkái drága kiadásokban el voltak temetve s a Magyar Remekírók most megjelenő uj kötetének jutott a dicsőség, hogy a Pázmány munkáinak kincses bányájából kiássa a legértékesebbet és művelődésünknek újra hatékony tényezőjévé tegye. A leghivatottabb tudós írónk, Fraknói Vilmos, rendezte sajtó alá Pázmány munkáiból ezt a 22 Íves vaskos kötetet mai helyesírással. Kétíves gyönyörű bevezetéssel kezdődik a kötet, a mely Pázmány életének, politikai, egyházi és Írói pályájának jellemzése közben klasszikus korképét is megfesti az akkori magyar társadalmi és közviszonyoknak is. A bevezetés Pázmány magyar munkáinak teljes bibliográfiájával végződik. A kötet tartalma két részre oszlik. Az első rész a hitvitázó munkák tömegéből válogat, a második rész a prédikátort és a politikust mutatja be. Amulva olvassuk azt a csodaszép magyar nyelvet, amelyen Pázmány Péter háromszáz évvel ezelőtt irt s gyönyörködve tanulunk tőle. De talán legmeglepőbb az a nagyszabású politikai egyéniség, amely Pázmány Péternek I. Rákóczi György erdélyi fejedelemhez irt 49 leveléből bontakozik ki előttünk. A harminczéves háború eseményei arra késztették Erdély fejedelmeit is, hogy fegyvert ragadjanak, s a katholikus Pázmány teljesen tisztában volt azzal, mily szüksége van Magyarország önállóságának a protestáns Erdély függetlenségére. Azt a mélységet, amely közte és az erdélyi fejedelmek közt vallási téren volt, áthidalta a haza- és fajszeretet lángoló érzése, amely Pázmány lelkét hevítette és Pázmány vállalkozott az udvar és a fejedelmek között a közbenjáró szerepére. Egy darab magyar történet az a 49 levél, amelyet Pázmány Rákóczihoz irt. Igen értékes kötete az uj sorozatnak a Bajza- kötet is: Bajza József válogatott munkái. Bajzának három évtizedre terjedő irodalmi munkássága (1822 — 1851.) újkori történetünk legnevezetesebb időszakára, politikai, társadalmi és irodalmi újjászületésünk korára esik, melynek előkészítésében, bomlasztó és átalakító küzdelmeiben neki is tévé-
