Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1904-03-30 / 7. szám

Felsőbányái Hír lap pás, csalás, sikkasztás ? Aligha tévedünk, midőn azt állítjuk, hogy a rossz gazdasági viszonyoktól eltekintve, ezek is mind annak a következményei nagy részben, hogy a szülék nem alkalmazták annak idején gyermekeikkel szemben kellő mér­tékben a családi fegyelmet. Mert csakis a csa­ládi körben elkényeztetett gyermek riad vissza mindjárt az élet nehézségeitől és vetemedik a végletekre. Mig az engedelmességhez szokott gyermek már némileg megedződve kerül a létért való küzdelembe, nem éri oly sok csalódás, nem merül mindjárt a bűnök tengerébe, hanem küzd és bízva bizik. Szívleljék meg tehát a szülék ama jó taná­csot, hogy okosan szeressék gyermekeiket s ne­veljék azokat a való élet számára, a küzdelemre, nem pedig egy nem létező paradicsomi állapotra. Ezt pedig úgy érhetik el, ha a családi fegyelem okszerű alkalmazása mellett példát adnak nekik a szorgalmas, munkás életre, s leikökbe csepeg­tetik már jóidején azt a megdönthetetlen igaz­ságot, hogy az okos engedelmesség többet ér az oktalan parancsolásnál és az ember anyagi és erkölcsi értékét a tisztességgel végzett munka határozza meg. Ha a család munkára és enge­delmességre nevel, egyszersmind terjeszti az egy­más iránti szeretetet, a közboldogságot is, és az igy felnövő nemzedék hálás lesz szülői, ember­társai és hazája iránt s nem fog egykönnyen hó­dolni semmiféle világfelforgató tanoknak. A társadalom egészségi és gyógyá­szati felvilágosítása érdekében. Évezredek óta foglalkoznak ugyan az egész­ségi és gyógyászati kérdések tisztázásával, de mint a tapasztalat mutatja: egyrészt a népek miszticizmusa, melynek folytán a betegségekből való kigyógyulhatást természetellenes okok által vélik elérhetni, másrészt, miután az orvosi pá­lyán is ezren és ezren küzdenek a létért, tehát az anyagi érdekért (mely körülmény évszázadok óta gátolja a gyógvtudomány tiszta és világos fejlődését), oly homályos és téves felfogás terjedt el, hogy igen kevés azok száma, kik beteges állapotuk határozott okait, még inkább a beteg­ségekből való kigyógyulhatás körülményeit a lehető biztossággal meg tudnák határozni. Ennek tisztázására első sorban az illető szakemberek, hatóságok lennének hivatva, de sajnos, a jelzett körülmény folytán az onnan nem várható, daczára, hogy a társadalomban úgyszólván közérzéssé lett annak óhajtása. A fenti, valamint az alább elmondott indo­kok késztettek (mint nem szakembert) ezen röp- irat kibocsátására Ezen indokok a következők : 1896-ik évben: »A mozgás, mint legtöké­letesebb gyógymód és a gyógyszerek helyette­sitője« czim alatt egy könyvet terjesztettem az országos közegészségügyi tanács elé, azon, czél­ból, hogy az abban megirt tan népszerűsítését I saját hatásköréből kifolyólag elősegítse. A ne- ! vezett hatóság azonban közegészségi tekintetben károsnak nyilvánitofta. — Állításaim bebizonyí­tására alkalmat nem adott. — Az orvosi szak­lapok munkámról egy szó említést nem tettek, vagyis agyonhallgatták. — Szerény anyagi kö­rül ményeim daczára 1000 koronát ajánlottam fel annak, ki theoriámat megdönti, de arra eddig senki sem vállalkozott Ily körülmények között | az országos közegészségügyi tanácsnak a tárgyi­lagosság teljes mellőzésével adott kritikáját döntő értékűnek el nem ismerhettem s könyvemet egy j válaszul szolgáló röpirat kíséretében a nagykö­zönség Ítélete elé juttattam. De tudtommal nem akadt egy ember sem, ki az abban megirt tan megismerését hasznosnak ne találta volna; sőt munkám átolvasása folytán szerzett impressio alatt közel 1000-en fordultak hozzám szó- vagy Írásbeli felvilágosításért; akik közt volt: Gyo­mor, máj, vese, szív, tüdő, agy, idegbajos, ge- rinczagy-sorvadásos; vizkóros; valamint a leg­különfélébb hevenylázas, epidemikus, ragályos betegek. Ezen elsorolt betegségeknél, — taná- | csőm követői — oly gyors és kitűnő eredményt I értek el, minőt a legtudományosabb gyógyke- I zelés mellett sem tapasztallak. — Erről nemcsak | az illető betegek, hanem több jelenvolt orvos is kénytelen tanúskodni. Ezen röpiratnak megfelelő szellemben egy kérvényt intéztem a belügyminisztériumhoz, de ezen rövid szavakkal, hogy »figyelembevehető nem volt« elutasittatott. A megtörtént tények tehát arról győztek meg, hogy az illetékes hatóság minden oly munka népszerűsítését, mely nem orvostól ered vagy amely a gyógyismeretet egyszerűsítve, könnyebben felfoghatóvá teszi, az emberek lát- körét megvilágítja, s igy önálló gyógyítói képes­ségre segíti, — nem pártolják, sőt lehetőleg meg­akadályozzák. — Erre különben el voltam ké­szülve, mert oly dolgot illetékes helyen sohasem fognak pártolni, melynek folytán a tudomán)os gyógyászat legnagyobbrészt czéltalannak tűnnék fel; s amelyből arra a felfedezésre is juthat­nának, hogy a t. gyógyítással (különösen bel- gyógyászatilag) sokkal több kárt mint hasznot csinálnak az emberiségnek. Amely tudományban minden megvan, csak a józan logika hiányzik a kellő mértékben. Tanácsom, felvilágosításom, mely az élet három főtényezőjén • t. i. a táplálkozás, mozgás és nyugalom narmoniája, valamint az ismert hatások elleni küzdelem megismerésén alapszik, a természet oly egyszerű és könnyen felfogható törvénye, melyet nem szakember is rövid idő alatt megismerhet s a legtöbb beteg­ségnél nélkülözheti a tudományos beavatkozást. Oly gyógyító képességre tehet szert, melyet (rit • kább eseteket kivéve) a leghirnevesebb belgyó­gyász sem képes a mai gyógvgyakorlat mellett elérni. Alaposabb tájékozást az általam megirt két könyvecske nyújthat, melyet (ingyen is) bárkinek azonnal megküldök. Tisztelettel Eéczey István, szfv. t. Budapest, Vili. Fecske-utcza 45. I. em. fi. Különfélék Boldog ünnepeket! A régen várt tavasz hírnöke, a feltámadás ünnepe, a kedves Husvét nem sokára beköszönt hozzánk. Hozzon reményt, vigaszt mindnyájuknak, törölje el a sirók szemé­ről a könnyhullatást, legyen szegénynek és gaz­dagnak valóságos örömünnepe. Lapunk előfize­tőinek, munkatársainak és olvasóinak mi is boldog Husvét-ünnepeket kívánunk! Kitüntetések az egyház köréből. A szatmári róm. kath. egyházmegye a napokban ünnepelte fennállásának 100-éves jubileumát. Ez alkalom­ból a király Szabó Norbert nagyprépost apát­kanonokot czimzetes püspökké, Szabó István pápai kamarás püspöki irodaigazgatót czimze­tes apáttá nevezte ki. X. Pius pápa pedig dr Kádár Ambrus, Hámon József és Hehelein K. prépost-kanonokokat pápai praelátusokká ne­vezte ki. Távozó református pap. Bottyán Pál lázárii ev. ref. lelkész, a »Szatmár« szerkesztője, május 1-én megválik lelkészi állásától. Az agilis ifjú lelkészt a belényesi (Biharm) ev. ref. egyház hívta meg lelkipásztorának és ő a meghívást elfogadta. Belényesen, mely tudvalevőleg nagy góczpontja az oláh közművelődésnek, Bottyán lelkész urra magyar nemzeti szempontból igen szép hivatás vár. Segítse őt ebben a magyarok Istene! Igaz szívből kívánunk uj állomásához szerencsét és boldogságot! Emlékeztető. A nagybányai ág. h. ev. egyház ápril 4-én, azaz Husvét másodnapján tartja jólékonyczélu zártkörű tea-estélyét. Egészségügy. Örömmel jelenthetjük lapunk olvasóinak, hogy ez év január 23-tól egészen folyó hó 25-ig ragályos betegségek egyátalán nem fordultak elő. E hő 25-én Habina Margit megbetegedett torokgyíkban s 26-án meg is halt. Adja Isten, hogy ismét sokáig ne legyen alkal­munk semmiféle ragályos bajt jelenteni! Főigazgatói látogatás. Szieber Ede tankerü­leti főigazgató e hó 20-án Nagybányára érke­zett az áll. főgymnasium hivatalos látogatására. Hivatalos működése közben, mely több napon át tartott, több ízben is kifejezést adott a tapasz­talt rend és az ifjúság előmenetele fölött ér­zett megelégedésének. , Egyházmegyei közgyűlés. A nagybányai ev. ref. egyházmegye ápril hó 7-8. napján tartja Nagybányán rendes tavaszi közgyűlését a város­háza tanácstermében Bencsik István esperes és gróf Degenfeld Sándor főgondnok elnöklete alatt. 1661. Az osztrák generális elismeri Felső­bánya szabadalmait. Szidi Achmet (talán Szidi Ali) budai pasa a bányavárosok felé vonul. Nagybánya és Felsőbánya 10.000 tallér vált­ságdíjat fizet a töröknek. Nem sokára pusztít­ják a lengyelek a vidéket, tömérdek kincset és marhát magukkal czipelnek. A veszély el­múlta után augusztusban háromszor hálaisten­tiszteletet tartanak. Törökök, erdélyiek, néme­tek fenyegetik a várost. A város mindegyiknek fizet, hogy bántalma ne legyen. ,,Az Estra né­meteknek adtunk 1 irtot, a főembereknek 75 tallért, kapitány urnák Nagybányán 20 aranyat (72 frt), a fejedelem emberének 4 tallér (7 frt 20 d.) az őriző németeknek 6 tallért, Czimbal- mos urnák szénát, a kapitány urnák 10 irtot, nyargaló németnek 2 frtot, a kapitánynak egy őzet, Kemény János ő nagyságának 20 tallért, az németeknek, kik a várost őrzik, 70 tallért, strázsamesternek 6 tallért, kapitánynak 10 tal­lért, egyes főembereknek 10 tallért. Item az kapitánynak két tizes aranyat (40 tallér), egy kupát és egy rókabőrt, muskatirnak 66 d., az kapitánynak 50 tallért, strázsamesternek 20 tallért, főembereknek 11 tallért, szekér mellett védő darabantoknak 10 frtot, az püspöknek 20 tallért, Rácz Istvánnak 10 tallért, az hadnagy­nak az lóért 18 tallért, az mely katonát Kemény Simon felküldött, 2 tallért, az strázsamesternek 5 frt. 40 d., az generálisnak, hogy felküldött volt az németeket, 3 tallért, Kemény Simon konyhájára 39 frtot, az generálisnak 100 tallért, strázsamesternek 12 tallért, német kapitány­nak 8 tallért, az tolmácsnak 1 tallért, kamarás uraknak 19 tallért, az generálisnak, hogy fel­küldött két németet kenyérért, 1 tallért, az né­meteknek kenyérért és disznóért 16 frt 78 d-, a kisérő levélért 60 frt.“ (Tehát összesen eb­ben az évben fizetett a szegény város, viszo­nyítva a mai pénzértékhez, 170.000 koronát!) Sinka Mihály főbíró. 1662. Nagybánya annyira ki van pusztítva, hogy Felsőbánya faanyaggal támogatja a test­vérvárost. A németeknek a kisérő levelekért hol 15 tallért, hol 27 forintot, sőt 36 forintot is fizet a város 1663. Főbíró Sinka Mihály. A felsőbányaiak a nagybányai iskola fen- tartásához is járulnak, mert Nagybánya pusztí­tását még mindig ki nem heverte. Hogy a kő­vári kapitányt jó kedvében tartsák, fizettek nexi 4 tallért, hadnagyának 3 tallért, a kato­náknak 10 tallért. 1664. A bányák erősebb művelésére a város pénzt akar felvenni, de a kölcsön nem sikerült 1667. A városi épületeket csatornákkal látták el. 1668. Főbíró Janki Márton. A tallér értéke 2 írtra emeltetett. A ha­lastavat kitisztítják 11 írtért. 1669. Főbíró Poncz Mihály. A város Bécsben akarja szabadalmait megerősittetni, költség arra az év végéig 200 forint. 1670. Főbíró Janki Márton. Károlyi László főispánnak 14 forintot ad­tak, a németeknek húsra 200 frtot. Apr. 29. Kiadják Bécsben (Laxenburg) a megerősített szabadalmakat. Újvári Boldizsár jobbágya Mák Mihály Felsőbányára szökik, azért Újvári 4 tele rakott felsőbányái szekeret 18 ökörrel lefoglal. A pör megindul és Újvári kénytelen a lefoglalt jószágot visszaadni. 1671. Főbíró Császár István. A virasztó házat tatarozzák, a városhá­zán hivatalos helyiségekbe kályhákat felállíta­nak. A kamarás uraknak, a nagybányai hiva­talnokoknak és a német tiszteknek 10—36 írtig fizetnek, mi tetemes összeget tesz ki. A kamara a kifogásolt bányamüvek épí­tésére szorítja a várost. A város nagyobb köl­csönt vesz fel és javítja a bányamüveleteket: Most a kamara újra kifogásolja az építkezés módját, és azon ürügy alatt, hogy a városnak nincs elegendő szakembere és hogy magában nem képes a bányákat művelni, társnak ajánl­kozik és az összes bányák felét követelik a kamara részére. A város visszautasítja ezt az ajánlatot és továbbra is meg akarja tartani a bányákat. A kamara fenyegeti a várost és ki­vált a polgárságot ijesztgeti, de a bányapolgá­rok közös művelésről hallani sem akarnak. 1672. Koberstein Farkas Frigyes megerő­síti a város szabadalmait. 1673. Főbíró Janki Márton Az adót a császárnak és Thökölyinek is fizetik. Az adós­ságból 700 frtot törlesztenek, a pallókat újítják. „Munkácsi tömlöczben levő 7 praedékátornak 7 forintot küldtek, egy számkivetett le.késznek 99 dt. Főbíró Literati Márton. 1674. A Tomoz-bányát rendezik. 1675. Főbíró Janki Márton. 2150 frt adósságot törlesztenek, mégis a bányából tiszta osztalék 1100 arany. A halas­tavat tisztítják. Azonkívül a Tomoz-bánya ad 631 frtot és 93 aranyat. 1676. Debreczenben nyomorgó predikáto-

Next

/
Thumbnails
Contents