Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1904-03-16 / 6. szám
IIX_ évfolyam. 6_ szám. 1904. irLÄrcziias 16. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMIJ LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. 1 Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 koro .a ! Egyes szám ára 20 fillér. f Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Ébredés. (Vasút. Vízvezeték. Fürdő. Csemetekert. A Ny.ires parczellázasa.) Márczius szellője ébresztgeti téli álmából a nagy természetet. A szabadság lelke ihleti meg minden jó hazafi szivét. És a szabadsággal együtt jár a fejlődés, a haladás. Mintha a haladás, a fejlődés városunkban is diadalt akarna ülni, úgy tör a megvalósulás felé a sok üdvös eszme most a szabadság hónapjában a mi végvidéki városunkban is. Úgy tetszik, mintha Felsőbánya város évtizedekre terjedő, kényszerűség szülte álmából most az 1904-dik év tavaszán ébredezni kezdene és bizalommal tekint egy szebb, egy boldogabb jövő elé. De hát miről is van szó tulajdonké ■ pen ? Nem olyan világraszóló dolgok ezek, de nekünk egyenkint és összesen felettébb drágák és kedvesek. Más városoknál, melyek anyagilag és földrajzilag kedvezőbb helyzetben vannak, mint mi, talán nem is keltenének lelkesedést, vagy nagyobbrészt már rég megvalósultak, de nálunk, ahol a tespedés kezdette már megölni az életet, ez a felpezsdülés mintegy a vér-átömlesztés hatását teszi, melynek nyomában uj élet jár. [Vasút.) Kezdjük azon, ami hivatva lesz megszerezni számunkra az összeköttetést a nagyvilággal és szóljunk a vasútról. De ne szóljunk róla a skepsis, a ci- nismus hangján, hanem szeretettel, amint érdemli. Végre el van hárítva előle minden akadály és a jövő hónapban kezdetét veszi az építés. Hogy a dolog idáig jutott hosz- szas vajúdás után, sokaknak van benne érdeme. Elismerés illeti első sorban volt kereskedelmi miniszterünket, dr Láng Lajost, ki hivatalos állásában és mint magánember is éreztette városunkkal jóakaratát; köszönetét érdemel Hollós Jakab engedményes és Farkas Jenő polgármester, kik semmi fáradságtól sem riadtak vissza, midőn arról volt szó, hogy az ügyet egy-egy lépéssel előbbre vihetik. Elismeréssel kell adóznunk Nagy- és Felsőbánya képviseletének, valamint vármegyénk közönségének, kik nem riadtak vissza az anyagi áldozat megajánlásától. És azok, akiknek neveit itt fel nem sorolhatjuk, de akik szintén többé -kevésbbé hozzájárultak támogatásukkal a nagybánya—felsőbányái vasút megvalósításához, mind számot tarthatnak városunk közönségének hálás érzelmeire. Az engedményes a legrosszabb esetben is reméli, hogy az uj vasutat az év augusztusának végén át lehet adni a forgalomnak. [Az állomási) Leveröleg hatott ránk a ,,Nb. és V.<£ f. hó 6-iki híradása, mely- szerint az állomás helye városunktól igen távol jelöltetett ki. A pályaudvar először a hámor előtti térre volt tervezve, de mint az újabb mérésekből kitűnt, odáig az emelkedés 50 promill, holott az 2*^ pro- rnillnél több nem lehet, anélkül, hogy annak legyőzése tetemes költségtöbbletet ne involválna. A városhoz leküldött terv a közigazgatási bejárásnál kedvező módosítást nyert, amennyiben ez idő szerint a pályaudvar helye nem a Salánki-zuzó mögött, hanem attól 175 méterrel errébb, a Lévayné-féle kert nyugati végében jelöltetett ki. Ez a hely a hámor előtti tértől 320 méterrel esik távolabb, amely útnak gyalogszerrel való megtevésére legfeljebb 3—4 perez szükséges. Ha már most tekin- tetbeveszszük, hogy a pályaudvarnak a hámor előtti téren 50 promill emelkedés mellett való kiépitése circa 60 ezer koronával került volna többe a most kijelölt helyen leendő építésnél, bárki is beláthatja, hogy ily csekély távolságkülönbözetért oly rengeteg pézt kiadni nem érdemes. Az állomásnak most kijelölt helye a piacztól sem igen esik távolabb 1 kilométernél, ez pedig, tekintve a más helyen való viszonyokat, nagy távolságnak épen nem mondható. Az itteni építésnél költsfigUfthhlptröl c7n sinoc. [Fürdő és vízvezeték ) Mindkettő nagy- fontosságú a lakosság egészségének szempontjából. Régen szükséges lett volna mindkettő. Most azonban kiépül mindegyik, nagy örömére úgy a városi, mint a nyaralóközönségnek. Ez utóbbiak bizonyára sokkal jobb kedvvel jönnek ezután hozzánk, ha tudják, hogy ezen legelemibb kellékeket nem fogják többé nélkülözni. Városunkban pedig remélhetőleg javulni fognak általok az egészségi viszonyok. [Csemetekert.) Egy jó gyümölcstermés hogy talpra állítja a közönséget, példa rá az 1903-iki esztendő, melynek jó hatása legjobban megnyilatkozott a pénzintézeteknél történt tömeges törlesztésekben. Pedig nálunk a gyümölcsészet még úgyszólván gyermekkorát éli. Milyen eredményeket lehetne felmutatni, ha a gyümölcsfa-állomány legalább is megtízszereződnék és a fajok helyes megválasztásával tömeg-termést tudnánk produkálni. A gyümölcsösök szaporítására van helyünk elég, úgy azt, mint a faj megválasztását elősegíteni lesz hivatva az állami csemete-kert, mit örömmel üdvözlünk. [A Nyires parczellázasa.) Egy 170 holdas gyümölcsös Felsőbányától 1 és fél kilométerre ! Elképzelni is gyönyörű látvány. Mily óriási hasznot fog adni egyeseknek az a nagy terület, mely eddig úgyszólván meddőn hevert s amely ezután éveken keresztül ingyen lesz használható a közönség által. 1—2 holdas parczellával a szegény ember is megbir és már mint gyümölcsöst is könnyen megkaphatja további használatra. így a földnélküli ember is részesül az áldott anyaföld áldásaiban, melyeknek okos megtakarítása által idővel — ha kedvet kap a gyümölcstermeléshez — maga is olyan helyzetbe juthat, hogy egy kis Fiamnak. Kicsi fiam, most rossz időket élünk, S én elmondanám, ha te hallanád, — De bárha mint egy kis bölcs, úgy figyelsz rám, Te meg nem érted, mit beszél apád. Szivedben még az érzés puszta ösztön, S ajkadon édes gyügyögés a szó. Csak négyhónapos apró kis legény vagy, Kit áldjon meg a nagy Mindenható! Kicsi fiam, most rossz időket élünk; — Oh, sohse tudd meg. hogy ez mit jelent; Ha majdan egykor férfiúvá serdülsz, Csak múltnak lássad ezt a bus jelent. Anyád lesi már ajkadon legelső Értelmet rejtő, gyermeki szavad; Az elsőt, melynél zengőbb, édesebb még Nem csendült soha ereszünk alatt. Az első szó . . . Öli, kis fiam, tanuld meg, E szót ajkadra lelkesedve vedd. Mert magyar e szó s a kerek világnak Legzengőbb, legszebb nyelve a tied! Az első szó , . /Oh, ne lásd, hogy apádnak E gondolatra köny fut át szemén, Sohase tudd meg, fiam, hogy a nyelved A legárvább itt, a föld kerekén. bölcsőd fölé hajolva, jó anyáddal El-eltünődünk jövő sorsodon; — Csöppnyi alakod megnől szemeinkben, S én szép és nagy jövőről álmodom, Anyád mondja: Hatalmas ur legyen majd, S én gondolatban halkan felelem : Legyen ő csak a nemzet katonája S Ilonát védje egy férfiéleten. Kicsi fiam! oh, bocsáss meg apádnak, Ki könyet ejt most kis bölcsőd felett, — Ne vádolj érte, hogy e pillanatban A szenvedésnek eljegyeztelek. Magyar fiúnak jöttél a világra S majd tudni fogod: mit jelent e szó — Te négyhónapos apró kis fiam, te, Kit áldjon meg a nagy Mindenható! Pahos József. Bíró Lajos Debreczenben. A pápuákról átalánosan elterjedt nézet, sőt tudományos jellemzésekben is azt találjuk, hogy emberevők. Biró L. elsőben is e balvéleményt czáfolta. Nemcsak nem emberevők, sőt a maguk miveltségi körében épen olyan becsületes jóravaló emberek, mint a jóérzésü magyar ember. Emberevőknek különösen a futólagosán átutazók tartják. Egy-két ilyen átutazóval ő is elhitette — mondá, — hogy csakugyan emberevők. Egy alkalommal ugyanis, egy vallásos szertartásaik gyakorlása végett egybegvült leányok társaságát látva az utazó, némi rossz sejtelemmel kérdezte Bírótól: mi czélból gyűltek ezek a leányok össze? Biz ezek az áldozatra kiszemelt leányok, ezeket közelebb lemészárolják és megeszik. Szentül elhitték a tréfát igaznak s néhány nap múlva több lapban olvastak az áldozatra szánt leányokról. Igen szépen jellemzi őket Bíró, mikor igy szól: vallásuk, iskolájok, müvészetök, iparuk, kereskedelmök nines. Tanítót, papot, tudóst nem lelni köztök. De ott van az egymás megbecsülése, tisztesség-tudás egymás iránt és idegennel szemben. Nem dicsérik a bűnt, elitélik az erkölcstelenséget. Részvevők a szenvedőkkel szemben, segítik a bajban levőt, megbecsülik az öregeket, gondoskodnak az özvegyekről, és árvákról, ápolásban részesítik a beteget. Érvényre jut nálok is minden erény és hiba, ami átalánosan emberi. (Bizony egyes jó tulajdonaikkal igen sok müveit keresztény embert megszégyenitenek. N. L.) Ami ruházatukat illeti, arról Ítélve méltán mondhatnák vadembereknek a pápuákat. Toilettre nagyon keveset adnak, ők úgy járnak, mint forró nyárban a mi czigánygyer- mekeink. Volt Biró egy olyan lakadalómban, hol — mint humorosan mondá — egyetlen czérnaszál sem disztelenitette a vendégkoszoru egyetlen férfi és női tagjának testét. Anyaszült meztelen volt mindenki. Ök a mi ruháza- I tunkat találják különösnek és illetlennek. Na
