Felsőbányai Hírlap, 1904 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1904-03-02 / 5. szám
IZX_ évfolyam. 5_ szám, 1904. imáirczivis Í3_ FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYEST ART ALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. . Hirdetések és előfizetések ! A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Előfizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 koro a U Nagybányára, Nánásy István könyv- | Felsőbányára küldendők. Egyes szám ára 20 fillér. HIRDETÉSEÍ^OtCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Országos magyar kereskedelmi egyesülés. Az agrár és merkantil érdekek körül csoportosul ma már hazánk politikusainak legnagyobb része, mindegyik a maga igazát védve és bizonyítva. Úgy a gazdák, mint a kereskedők körében sok a panasz helyzetűk sokszor tűrhetetlen volta miatt. A két gazdasági csoport közöl előnyösebb helyzetben kétségtelenül a kereskedelem van, mivel megélhetése nincsen oly köny- nyen változó esélyektől függővé téve, mint a gazdaközönségé, melynek mérlegét egy- egy rossz esztendő annyira megbillenti, hogy az egyensúlyt olykor évek hosszú és keserves munkájának árán sem képes többé helyreállítani. Hogy aztán ezen keserves állapot káros hatását mindannyiszor a kereskedelem is többé-kevésbbé megérzi, akárcsak a társadalom egyéb osztályai, az nagyon természetes. Az állampolgárok foglalkozásuk szerint különféle csoportokat képeznek ; mindegyiknek főtörekvése odairányul, hogy tagjainak helyzetét javítsa. így alakult meg az agrár érdekek védelmére az Országos Gazdaszövetség, mely az őstermeléssel foglalkozók legnagyobb tömegének, a magyar gazdáknak érdekeit irta zászlójára. Ebben a magyar kereskedelem egyik agilis képviselője quasi sérelmet látott a merkantil érdekek ellen s a magyar nemzetgazdaság két faktora között a statusquot úgy vélte helyreállitandónak, hogy harezra szólította a magyar kereskedelmi osztályt a maga kétségtelen jogainak megóvására és most megalakítja az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesületet. Helyesen teszi. Csak aztán ne a háború, hanem az ellentétes érdekek összeegyeztetésének szándéka vezérelje ténykedésében, akkor nemcsak a magyar kereskedők, hanem a magyar társadalom minden egyes osztálya rokonszenv- vel fogja kisérni működését. A magyarnak úgyis sok az ellensége úgy saját hazájában, mint azon kívül, ne törjön hát egyik osztály a másik ellen, inkább támogassa egymást azon — német volta daczára — helyes közmondásból kiindulva: »Leben und leben lassen.» Úgy az agráriusoknak, mint a merkantilistáknak, mielőtt a maguk osztályának sérelmeit egymás rovására írni ügye- keznének, jusson eszökbe, hogy az egész magyar társadalomra ólomsuly gyanánt nehezedő gazdasági bajoknak okát egészen másutt kell keresni. Ezt az okot már meg is találták, ügyekezzenek tehát vállvetett erővel eltávolítani. De lássuk most már, mit akar az O. M. K. E. (Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület.) Az O. M. K. E. végrehajtó bizottságának nevében a czélt és annak eszközeit a következőkben körvonalozza Sándor Pál orsz. képviselő: Legyen a százhúszezer tagot számláló magyar kereskedő-világnak az O. M. K. E.-ben egységes és hatalmas szervezete. A kereskedő-osztály foglalja el a közbe- csülésben ezt a polezot, a mely hivatásánál és gazdasági jelentőségénél fogva megilleti. Vessen gátot minden olyan áramlatnak, mely a kereskedelem jogos érdekei ellen, a kereskedők becsülete vagy tisztességes megélhetése ellen támad. Minden kereskedő ébredjen tudatára a szervezés folytán hivatása fontosságának és nagyságának. Legyen béke a magyar társadalomban, legyen összhang a gazdasági élet tényezői közt. Hogy munkája foganatos legyen, arra fog törekedni, hogy a kereskedelem színvonalát fejleszsze, a kereskedelmi tevékenység szabadságát biztosítsa, tekintélyét emelje. Nem fogja tűrni, hogy a kis emberek védelmének örve alatt akár a szövetkezeti eszme, akár más jelszavak alatt irtóháborut folytassanak a kereskedelem ellen és hogy a feudális nagybirtok osztályharezot folytasson a polgári munka ellen. Nem fogja tűrni, hogy egyesek visz szaéléseiért az egész kereskedő-osztályt becsméreljék. Erősíteni fogja a kereskedelmet és szolgálatába fogja állítani az egész magyar közgazdaságnak, az ipari és mezőgazdasági termelés jogos érdekeinek. Hasznos, termékenyítő munkára fogja egyesíteni a magyar kereskedelmet, nagy nemzeti czélok rendszeres szolgálatával fogja bebizonyítani, hogy a magyar kereskedelmet védeni: annyi, mint az egész nemzet érdekeit védeni, a magyar kereskedelmet szolgálni : annyi, mint a hazát szolgálni. — Eddig Sándor Pál. Ezután felszólítja a kereskedőket az O. M. K. E.-be leendő belépésre, mindenkinek tehetségére bízván annak anyagi támogatását, azonban a legkisebb évi dijat évi 6 K-ban állapítja meg. Az egyesület a maga czélját 12 pontban csoportosítja, melyek lényegökben a következők: I. Egyesiteni az ország minden részében széjjelszórt kereskedőket. 2. A kereskedelmi érdekeknek kellő képviseletet teremteni. 3. Fokozni a kereskedői önérzetet. 4. Helyreállítani és ápolni az egyes foglalkozási ágak közt megzavart békét. 5. Hadat üzenni azon üres jelszavaknak, melyek megbontják a békét az egyes foglalkozási ágak között. 6, Hazánk összes gazdasági erőforrásainak fejlesztése, a kereskedelmi munkásság eredményességének fokozása. 7. A szövetkezeti eszmét elvben nem utasítja vissza, de határozottan tiltakozik és következetesen küzdeni fog azellen, hogy közhatósági közegek és egyházi személyek jogosulatlan befolyást érvényesítsenek a fogyasztási szövetkezetek keletkezése és azoknak a kereskedelmet megrontó túlsúlya érdekében. 8. Védi a nemBiró Lajos Debreczenben. — A Felsőbányái Hírlap eredeti tárczája. — Nincs hely, ahol hírlapot olvasnak, hogy ne tudnák, ne ismernék a világhírű nagy utazó s tudós Biró Lajos nevét, aki tudományos kutatási czélból tudni-vágyának kielégítése végett 7 évet töltött a messze idegenben, a Csendestengernek szigetein, különösen az európai ember által évezredeken át megközelíthetetlen Uj-Gui- neának a feketebőrü pápuák által lakott földjén Ottani tartózkodása alatt nagyszerű gyűjteményeivel gazdagítván magyar nemzeti múzeumunkat, méltó feltűnést, sót bámulatot keltett nép és természetrajzi kincseivel az összes müveit világrészekben. Gyűjteményei közt nem egy van, minek párját egész Európa világvárosaiban hasztalan keresnök. A sok oldalról nyilvánult felhívásra 2 óráig tartó s a figyelmet lebilincselő tudományos előadása közben február 21-én Debreczenben mutatta be érdekes gyűjteményének egy nevezetes részét. Nagyon sokért nem adnám, hogy a nagyközönség közt a nemcsak Debre- czen szellemi és anyagi előkelőségei, sőt az ottani vidékről összegyűlt mindkét nembeli érdeklődök közt én is ott lehettem s láthattam, hallhattam s néhány óráig társaloghattam azzal a ma már világhirü férfiúval, kivel ezelőtt 28 — 29 évvel együtt tanultam Debreczen ős kollégiumának falai között. Abban a meggyőződésben, hogy olvasóink egyikét s másikát érdekelni fogja, ha egyet-mást a hallottakról elmondok, megkísérlem azt röviden és annyira, amit megjegyezhettem belőle. Nem lesz felesleges magáról Biró Lajosról sem elmondani valamit. Már diák korában feltűnt korai búvárkodó szellemével épen úgy, mint tehetségével. 84 forint pályadij volt kitűzve az 1875 - 6-ik iskolai évben a debreczeni főiskola tanulói közt, azon vidéken a téhelyröpüeket — ahová p. o. a cserebogár is tartozik — kellett összegyűjteni. Biró Lajosban felkeltette ez az érdeklődést. Derekasan, sőt kitünően megoldotta a feladatot. De azért igen sokat kellett járni, fáradni. Napokat töltött a Nagyerdőben. Sokszor az est messze az erdő közepén találta. Lepihent valamelyik fa alatt, várva ott a következő reggelt. Azon sem aggódott, hogy nincs mit enni, hiszen őszi időben volt ott elég vadkörte, egy kis száraz kenyérrel a megpuhitott gyümölcs kielégítette a nem nagj'igényü tudvágyó diák kívánságát, elűzte éhségét. Éhezve, fáradva kezdette gyűjteni tudományos kincseit, amivel ma fényt, dicsőséget szerzett a magyar névnek is. Búvárkodása nem engedett fizikai időt arra, hogy a kiszabott leczkeórákra járhasson, igy arra nem is sok gondott fordított, mégis nagy tehetségével a kitűnők közt foglalt helyet. Csak egy tehetséges, amellett nélkülözésre elszánt ifjú tehette azt, hogy elhagyva hazáját, menjen a tőlünk oly messzeségben levő Uj-Guineába, mint- egy 37—38 ezer kilométer távolságra. Mennyi akadálylyal kellett küzdenie! A tropikus éghajlat rettentő hősége okozott neki életét koczkára tevő útjában legtöbb bajt. Forró lázban—maláriában — 2 évig feküdt. E súlyos és hosszas betegségében Isten volt egyedüli ápolója. Szedte szorgalommal a gyógyulást szerző orvosságot, Istenben bízva, s nem csalódott. Uj-Guineába tőlünk, illetve Genuától, 42- napi állandó utazás után juthatni el, ha t. i. lehetne állandóan menni. De nincs ember, aki azt kibírná, nemcsak mert a 42 nap és éjjeli utazás testileg megtörné, hanem főleg mert a különböző hőmérsékletű vidéket nem lehet egyfolytában kibírni. Képzeljük csak, mi 30 fokos nyáron alig tudunk a nagy melegben élni, hát aztán Perzsia 56—60 fokos forróságában mennyire izzadnánk. Pedig aki a Csendes-tenger említett szigetére akar jutni, annak ki kell mindezeket állania. Maga Uj-Guinea nem túlságos forró földöv, állandóan 26—30 fokú meleg, ha veszszük, hogy állandó esőzések vannak ott, nem kiállhatatlan, főleg az ahhoz hozzászokott embereknek. Uj-Guinea Ausztráliához tartozik, bár mint nagy szigete a Csendes-tengernek, attól e tenger
