Felsőbányai Hírlap, 1903 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1903-10-14 / 21. szám

Felsőbányái Hírlap. Mily nemes példányképe az önzetlen hazafiságnak! Huszonhét éve aluszsza siri álmát, 100 éve lesz születésének e hó 17-én. Kinek koporsója felett néma bánattal borongott a koronás király s elsiratta szi­vének legigazabb könnyeit áldott emlékű Nagyasszonyunk: Erzsébet királyné, annak emléke támadjon fel közöttünk október 17-én. Terjeszsze ki békítő lelkének szárnyait e súlyos megpróbáltatások között levő haza és nemzet felett! Oszlassa el az ő áldott emléke a fél­reértések sötét fellegét, mely hazánk bol­dogságának ragyogó napját eltakarja vágyó tekintetünk elől! Az ö emlékének hatása alatt lássák be végre alkotmányunk tényezői, hogy Deák Ferenczet, midőn emlékezetes müvét: a kie­gyezést megalkotá, a legtisztább hazasze­retet vezérelte, s ügyekezzenek az ő nyom­dokain haladva, müvét továbbfejleszteni, ‘ betetőzni. Ily gondolatok és érzelmek között gyújtsuk meg az emlékezet tüzét Deák Ferencz századik születésének századik haj nalán! /. K. Bányászati osztálygyülés. Az országos magyar bányászati és kohá­szati egyesület nagybányavidéki osztálya f. hó 10-én d. u. 4 órakor tartotta meg végre kétizben elhalasztott osztálygyülését a városháza tanács­termében Neubauer Ferencz bányaigazgató elnök­lete alatt szép számú érdeklődés mellett. Jelen voltak az elnökön kívül Farkas Jenő alelnök, Szellemy Geyza titkár, GriHusz Emil bányataná­csos, Oblatek Béla főmérnök, kohóügyi előadó, Gellért Béla főmérnök, bányaigazgatósági főpénz- tárós, Lacheta János bányatanácsos, Kondor Sándor mérnök, bányaigazgatósági számvizsgáló, Bradofka Frigyes bányatanácsos, Szellemy László főmérnök, bányahivatali főnök, Fischer Károly mérnök, Michaelis Samu mérnök, Schleicher Ala­dár, Várady Albert, Ponner, Schmid Sándor és Paul J. Antal bányagyakornokok, Bertalan Mik­lós mérnök, Süssner Ferencz ny. bányatanácsos, Baumerth Károly bányatanácsos, hivatali főnök, dr Szokol Pál bányatanácsos, bányaiskolai tanár, Orbán Károly bányaiskolai tanár, Ember Péter bányahivatali pénztáros, Kovács Gyula szertáros, dr Sandean Gergely kincst. orvos, Fizély Sán­dor főmérnök, Gálffy Pál és Weisz Lajos föbánya- biztosok, L. Bay Lajos orsz.-gyül. képviselő, Münnich Sándor v. gazdasági tanácsos, Tánczer György és Bakó János magán-bányatulajdonosok, dr Csókás Vidor és Krasznay Zsigmond róm. kath. lelkészek, Incze Sándor bányatulajdonos, Urbán Andor főmérnök és bányaügyi előadó és Schmid Jenő s. mérnök. Neubauer Ferencz elnök üdvözli az osztály­ülés megjelent tagjait, valamint a vendégeket s miután a felsőbányáink elnézését kéri a gyűlés kétizben történt elhalasztásáért, melynek mindig fontos okai voltak, a gyűlést megnyitja. — Far­Én illedelmesen tudakolom zavara okát, mire ő nem kis vonakodás után tudtuk adja, hogy pénzének egy részét elvesztette és a kassai menet-jegy árából hat krajczár hiányzik. Felajánlom neki, hogy szívesen kisegí­tem zavarából, mit azonban erélyesen vissza­utasít. Fenyegetem, hogy ha nem fogad szót, lekésik a vonatról; hasztalan minden fáradozás. Már közelgett az indulás ideje s a zavart utitársnő még mindig nem akarta tőlem a hat krajczárt elfogadni. Sokszor ismételt sürgetésemre már haj­landó volt erre, de csak azon feltétel alatt, ha czimemet átadom, mely lehetővé teszi a kény- szer-kölcsön megküldését. Most meg rajtam volt a vonakodás sora; ajánlatom föltétien elfogadását követeltem. E jelentéktelenségek felett ismeretlenül annyit perlekedtünk, hogy ha gyorsan nem vágom ketté a gordiusi csomót, mindketten lekésünk a vonatról. Gyors elhatározással ragadtam ki tárczá- ját és mire magához tért, már kezében volt a jegy. Arczkifejezéséből azt olvastam ki: nem épen udvariasságomról akar bizonylatot kiállí­tani ; de mert azzal vigasztaltam, hogy tárczája egy zugában volt még egy elrejtőzött hatos, kénytelen-kelletlen belényugodott az erőltetett magyarázatba. kas Jenő alelnök a felsőbányái tagtársak nevében és Felsőbánya város részéről szívesen üdvözli az osztályülést s kifejezi azon meggyőződését, hogy annak összejövetelét mindeddig csupán halaszt­hatatlan akadályok gátolták. Ezután az elnök a jegyzőkönyv vezetésére Szellemy Geyza titkárt, annak hitelesítésére pedig Oblatek B.íla főmér­nököt és Gálffy Pál főbányabiztost kérte fel. Az előterjesztések során elnök bejelenti, hogy a közelebb lezajlott országos bányászati és kohászati kongresszuson a nagybányavidéki osz­tály három taggal volt képviselve. Előterjeszti továbbá a központ felszólítását és a szepesi osz­tály átiratát arra nézve, hogy a munkálatban levő balesetbiztosítási törvény a bányászokra is kiterjesztessék. E fontos kérdésben bizottság küldetik ki, melynek tagjaivá Bay Lajos orsz.- gy. képviselő, Weisz Lajos főbányabiztos, Oblatek I Béla főmérnök, Farkas Jenő polgármester, Bau­merth Károly és dr Szokol Pál bányatanácsosok, | továbbá Moldován László bankigazgató és Kon­dor Sándor mérnök választattak meg.'— Majd a központ által leküldött előadói javaslatát ter­jeszti elő az elnök a bányatörvényjavaslatnak, mely szintén egy ad hoc bizottsághoz utasittatott, ennek tagjai lettek Bay Lajos, Gálffy Pál, Grillusz Emil, Bertalan Miklós, Fábián főmérnök, Szellemy Geyza, Makray járásbiró, Incze Sándor és Süss- I ner F'erencz. — Szellemy Geyza indítványára határozatba ment, hogy e bizottságok Neubauer j Ferencz elnöklete alatt működjenek. Most a napirendre tértek át s tárgyalás alá vették a gömöri osztály átiratát a magyar ipar pártolására, melyet Oolatek Béla előadó is­mertetett röviden. Előadja, hogy a nagybányai bányaigazgatóság körében az igazgató eddig is kivaló figyelmet fordított arra, hogy az üzemek- j nél a lehetőség szerint magyar ipartermékek hasz- ! náltassanak, ezt Ausztriának a magyar ipari ter­mékekkel szemben tapasztalt ellenséges magatar­tása folytán a jövőre nézve még fokozottabb mér­tékben tartja szükségesnek. Ennélfogva kéri oly értelmű határozati javaslatának elfogadását, hogy a magyar iparpártolás ügyét maga az anyaegyesület vegye kezébe s szerkeszszen e tárgyban konkret javaslatot, mely biztos támpon­tul szolgáljon a vidéki egyesületek kifejtendő üd­vös munkájánál, hogy az akczió egyöntetű lehes­sen. Ezen határozati javaslat egyhangúlag elfo­gadtatott, miről az anyaegyesület és a borsod- gömöri osztály jzőkönyvi kivonaton értesittetni határoztatott. Ezután a pécsvidéki osztály átirata került napirendre a magyar polgári perrendtartási javas­latnak a bányabiróságokra vonatkozó részlete tárgyában, melyet Gálffy Pál előadó ismertetett. Előadása során kifejtette, hogy e tekintetben lépéseket tenni szükségtelen, amennyiben az osz­tályülés ez év február havában már kifejtette a maga nézetét, t, i. hogy a bányabiróságoknál ragaszkodik ahhoz, hogy szak-referensek alkalmaz­tassanak. Ennélfogva kéri, hogy a pécsvidéki osztály átiratát egyszerűen vegyék tudomásul. — Bay Lajos előadja, hogy az országgyűlés illetékes bizottságában az a felfogás dominál, hogy min­den járásbíróság ruháztassék fel bányabirósagi hatáskörrel, azonban a szak-referensi intézmény mellőzésével, amennyiben egyéb ágakhoz tartozó ügyeknél sem alkalmaztatik ilyen, hanem a bíró­ság mindig a szakvélemény kikérése és meghall­A kalauz gyors beszállásra int. Megtörté­nik. Az ajtó becsapódik, a vonat kirobog. Mindez oly gyors tempóban történt, hogy csak jó idő múlva vettem észre, hogy mi ketten magunkra vagyunk. No — gondolom — itt az ideje, hogy bemutassam magam s szórakozásról gondol­kodjam. A kisasszony, aki koronkint aggodalmas pillantásokat vetett a borús égre, egy könyvbe nagyon elmélyedettnek látszott, mikor szándé­komat észrevette, engem megelőzve, e szavakkal fordult hozzám: — Épen most olvasom Romeo és Júliát Vörösmarty fordításában. Mondja csak kérem, mi az oka annak, hogy a fordítás befeje­zetlen ? Én tőlem telhető magyarázatot iparkodtam adni, azonban alig végzem be szavaimat, már újabb kérdéseket kaptam, úgy hogy nem mu­tathattam be magamat. Érdekes históriába kerültünk mindketten, s hogy a dolog csupán az érdekességnél ma­radt, oly ügyességgel működött azon utitárs- nőm, amely bámulatomat keltette föl. Mig Vörösmartyról beszéltem, azt vettem észre, hogy figyelmes hallgatóm nemcsak ked­ves, de okos nő is, ki képes lenne bármely kikopott udvarló borús életét édessé vará­zsolni. gatása után Ítél. A gyűlés elfogadja az előadó javaslatát. A pécsvidéki osztály átiratát az újabb szén­bánya-iskolák létesítése ellen dr Szokol Pál elő - adó ismertette. Véleménye szerint, mivel a szén­bányaiskolákból kikerültek nem igen kapnak al­kalmazást és mert a pécsi bányaiskolánál kevés a tanerő, azért nem helyesli az újabb bányais­kolák szervezését, hanem szükségesnek tartja a meglevők fejlesztését, Oly értelmű határozati ja­vaslatot terjeszt elő, mely szerint az átirat párto- lólag vétessék tudomásul s mondja ki az osztály­ülés, hogy a pécsi szénbányaiskola fejlesztését szükségesnek, ellenben újabb szénbányaiskolák felállítását szükségtelennek tartja. A határozati javaslat egyhangúlag elfogadtatott. Ezzel a gyűlés napirendje letárgyaltatván, Neubauer Ferencz elnök azt berekesztette. Rövid szünet után dr Szokol Pál bányata­nácsos, bányaiskolai tanár tartotta meg magvas, és térkép, rajz valamint érdekes ásványok bemu­tatása által fűszerezett, magas színvonalon álló előadását Nagybánya vidékének földalkatáról, tekintettel az iparra és bányászatra. Előadásából kézzeifoghatólag győződhetett meg mindenki arról, mily rengeteg kincs fekszik még vidékün­kön kiaknázatlanul a föld gyomrában. Az előadás közben és végén dr Szokolt élénken megéljenez­ték tanulságos előadásáért. Este kb 80 teritékü társas vacsora volt a Koronában, vacsora után pedig Terpsichorénak áldoztak a komoly bányászok, megmutatva, hogy ott is emberek a gáton. Hozza Isten őket mennél gyakrabban körünkbe ! Különfélék. Báthy Sándor állapota rohamosan javul. 9-én már levelet irt sajátkezüleg édesanyjának. 12-én elhagyta a kórházat, hová ezután csak minden másodnap kell bemeunie, hogy kötéseit megújítsák. Balkezét könyökben nem tudja moz­dítani, sem balkezének gyűrűs és kis ujját. Jobb kezét, levágott kis ujja kivételével, rendesen hasz­nálhatja, valamint balkeze többi ujjait. Feje már egy hete nincs kötés alatt. Igazán bámulatos az emberi természet szívóssága. Előléptetés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Dergács Sándor nagybányai áll. íögimnáziumi rendes tanárt a VIII. fizetési osz­tály 2. fokozatába léptette elő. A nagybánya-felsöbányai vasút ügye a nagybányai képviselőtestület előtt. A képviselő- testület tárgyalta f. hó 7-én Hollós Jakab enged­ményes kérelmét a vasút czéljaira szükséges föld­területek átengedése tárgyában. A közgyűlés felhívta engedményest, hogy terjeszsze be a ter­vezett vasútnak Nagybánya városra vonatkozó egyéni kimutatását s az igénybeveendö területek nagyságának mértékét, addig az ügyben érdem­leges döntést nem hoz. Mint értesülünk, a gi- ródtótfalusiak mesés árakat, 800—1000 koronát követelnek a kisajátítani területek holdjáért. No de ez nem olyan nagy baj. Mire való lenne kü­lönben a hatósági kisajátítás. Annál könnyen megjárhatják a kapzsi emberek. Nagybányai ma­gán birtokosok a lehető legnagyobb előzékeny­séget tanúsítják kisajátítandó területeik árának megszabásánál, úgyszintén a minoriták is tótfa­lusi birtokaiknál. Most egy heves rázkódás után vészjelzést hallunk, a vonat megáll, kiszállunk s látjuk, hogy egy nagy vízmosás előtt a vonat nyílt pályán kisiklott. Beláttuk, hogy utunkat segély vonat érke­zéséig folytatni nem lehet és miután az est beállott, éjjeli szállásról kezdtünk gondoskodni. A közeli faluba mentünk tehát, hol a lelkész­nél kértünk és találtunk barátságos fogad­tatást. Bár még mindig nem ismertük névleg egymást, mint nőmet, mutattam be társamat, mihez — kedves ismeretlenem — egy kézszo- ritás után bejegyezését adta. Csakhamar többen keresték fel a paplakot az utasok közöl, mert a segély-vonat érkezése csak reggelre volt kilátásba helyezve. A vendég- szerető házigazda szívesen látott el mindnyá­junkat. Eljött a vacsorának, majd a lefekvés­nek ideje. — O nagyságának nyugalomra van szük­sége — szólalt fel a lelkész, hozzánk fordulva, — legyenek szívesek gazdasszonyomat követni, ő majd szobájokba vezeti. — No, ez aztán érdekes história! — mon­dám magamban, mikor szobánkban voltunk. — Hogy fog ez végződni? — Mig a gazdasszony a szobában még egyet- mást eligazított, ál-nőm az ebédlőben feledett zsebkendője után küldött.

Next

/
Thumbnails
Contents