Felsőbányai Hírlap, 1903 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1903-10-14 / 21. szám
SÍ- SZéLITL. 1903- olctóToez* 14. ttu- Vtf* TTTTT ^------------------------------- U \ .J” HÍR LAP 'ARTALMIJ LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN. ! Hirdetések és előfizetések Kló'fizetési ára : Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona '!j Nagybányára, Nánásy István könyv- Egyes szám ára 20 fillér. ! nyomdájába küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Deák Ferencz. (1803. okt. 17. — 1903 okt. 17.) Súlyos megpróbáltatások között érjük meg e hó 17-én Deák Ferencznek, a „haza bölcséinek századik születésnapját. Úgy tetszik, mintha az 5 nagy szellemére ismét szükségünk volna, hogy megjelenvén közöttünk, megihlesse hazánk vezérlő férfiainak szívét-lelkét, midőn a fel-felcsapó hullámok között nem bírják a nemzeti szabadság sokat hányatott hajóját biztos révbe vezérelni. Az egész ország ünnepet szentel e hó 17-én nagy fia emlékére. Mily sok üdvös esz- me tolul majd előtérbe, mennyi összehasonlításra nyílik majd alkalom e nagy ünnepen! Deák Ferencz Európaszerte tiszteletre gerjesztő hatalmas tudását életének utolsó lehelletéig hazájának szentelte ingyen és jutalom nélkül. Mily kimagasló alak ő a mai törpe epigonokkal szemben, kiknek legtöbbje busás jövedelmet húz köz-szolgálatáért, holott ez a szolgálat gyakran nem mozditja elő a haza javát, boldogságát. Ha visszapillantunk az 1825. évi or- szággyülésen megindult szabadelvű ellenzéki mozgalomra, melyhez az akkor még egészen fiatal Deák Ferencz nagyra törő szellemének teljes erejével csatlakozott, okvetetlenül ösz- szehasonlitjuk a Nagy Pál és társai által irányított akkori munkát a nemzeti jogaink kivívása érdekében folytatott mai küzdelemmel és óhajtva kérjük a magyarok Istenét, vajha e mi mostani küzdelmünkben se engedné elernyedni a jók és nemesek bátorságát, mint akkor nem engedte! Az 1832—36 évi országgyűlésnek Deák már tagja volt s alkalma nyílt, hogy elveinek diadaláért az ország színe előtt küzdr y hessen. Am az akkori és későbbi nehéz idők hatása alatt sem veszítette el bátorságának higgadságát, midőn Wesselényi, Lovassy és Kossuth elitéltetése miatt az egész ország forrongásban volt. Mintha higgadt komolyságával példát akart volna adni a késő utódoknak, hogy a nagy eszmékért vivott harcz sikerének egyik főbiztositéka a hideg ész fegyelmezése alatt álló önuralom. Mikor a nemesség előjogainak korlátozásával zászlajára tűzte a közteherviselés elvét s midőn a követválasztáson a zala- megyei nemesek a »nem adózunk« jelszóval tüntettek ellene, vájjon gondolta-e akkor, hogy az a jelszó, mely akkor öt a követségtől való visszavonulásra indította s melyet a hazafiasság fogalmával összeegyeztetni nem tudott, 100-ik születési évében a nemzeti jogok kivívásának egyik hatalmas segédeszköze lesz ? Deák Ferencz a békés utón való haladás és fejlődés barátja volt mindenkor, akár csak nagykortársa: Széchenyi István Ennek tulajdonítható, hogy midőn az események hatása alatt hazánk a szabadság- harcz útjára lépett, odahagyta az igazságügymin. széket, de képviselői mandátumát nem tetté le s mint képviselő, tette az 1848-ik évi országgyűlés utolsó éjjeli ülésén a békekövetség f küldésére vonatkozó közvetítő indítványát] — Ettől kezdve a magánéletbe vonult vissza s Kehidán élt egész 1854-ig. Nyugodtan nézte a hatalom erőszakos kormányzását s biztos reménye volt arra, hogy a szomorú idők nem fognak soká tartani, mert meg volt róla i győződve, hogy Magyarországot eredményesen kormányozni csakis alkotmányos utón lehet. A törvénytelen állapott ellen erős tiltakozás volt azon eljárása, midőn visszautasította a mindenható miniszternek Schmerling- nek meghívását, midőn az a törvénykezési reform tárgyában óhajtotta tanácsát kikérni. Az. idő haladt előre a maga utján s | szülte az eseményeket. 1860-ban jött az októberi diploma, 1861-ben a februári pátens, mint szerencsétlen eszközei a kibontakozási kísérletnek. Ezeket követte az időközben összehívott országgyűlés erélyes felirata a nemzet jogainak elismerése érdekében. Erre a válasz elutasító lett. Ekkor Deák készítette el hires feliratát, melynek eredménye az országgyűlés feloszlatása lett, mivel a hatalom a benne lefektetett hatalmas érvekkel szembe csak a vis majort tudta állítani. 1865-ben ismét összehívták az or- szággyülést. Ennek trónbeszédére ismét Deák készítette el a feliratot, melyben szintén erélyesen körvonalozva adta elő a nemzet jogos követeléseit. Időközben az ország- gyűlés a porosz háború miatt elnapoltatok s midőn Ausztria nagy veszteségei után ismét össze lett hiva, többen azt hangoztatták, hogy most már csak követelni kell s az uralkodó kénytelen lesz mindent alku nélkül megadni. Ám Deák Ferencz akkor mutatta meg legigazabban, hogy ö magyar ember a szó teljes értelmében, aki ellenfele gyöngesé- gével vissza nem akar élni. A háború után sem követek többet, mint a háború előtt. Hosszas tárgyalás után létrejött Deák fáradozása folytán az 1867-ik évi kiegyezés. mely daczára annak, "hogy valamint akkor nem elégítette ki a szerződő felek egyikének igényeit sem. úgy ma is sok kifogásé emelnek ellene mindkét részről, de azáltal, hogy elsimította az ellentéteket a nemzet és uralkodó között s oly jogalapot teremtett, mely czéltudatosan fejlesztve, hazája boldogulását előmozdítani volt hivatva, örökemléke marad Deák Ferencznek nemzetünk történetében. Midőn más az ö helyzetében élvezte volna munkája gyümölcsét, ö szerényen félreállott s lelkiismerete nyugalmának érzetében megmaradt a haza egyszerű polgárának és törvényhozójának. Nem fogadott el semminemű jutalmat avagy kitüntetést. Mint maga mondotta: az ő munkájának legszebb jutalma lesz, ha halála után azt mondják róla: »Deák Ferencz becsületes ember volt.« Vasúti szerencsétlenség.*) — Irta : Steinkogler János. — Péter.barátom igy kezdte: Polgári szülőktől származtam; korán árvaságra jutottam; jó csillagzatom azonban kiemelt a porból, mi sem. hiányzott már egyéb, mint egy jó feleség. Ám ez nem áru, mit pénzen vehetni; több utánjárást igényel, mint akár a diploma megszerzése. Komolyan hozzáláttam, hogy családot alapítsak, de nem volt eredménye. Abból a körből, melyben születtem, nem választhattam házastársat, azellen tiltakozott ambiczióm, s az a kör, amelyből kedvem lett volna nőt vinni házi tűzhelyemhez, nem fogadott be annyira, hogy ezt tehettem volna s igy két szék közt a pad alatt maradtam. Sokáig abban a véleményben voltam, hogy sorsom az agglegénységre kárhoztatott, midőn egy váratlan fordulat gondolkozásomnak más irányt adott. Egy barátom egy szép reggel azzal állított be hozzám, hogy sejti, mikép egy előkelő szép leány érdeklődik irántam, mire én azt üzentem : ha nincs ellenére a veiem való találkozás, ennek jeléül várjon reám délután félig leeresztett függöny mögött. A szép leány la*) Mutatvány szerzőnek a napokban megjelent „Truby meséi“ ez. müvéből. kása felé sétálva, megállapíthattam, hogy kérelmem az utolsó pontig teljesült. Reményeim éledni kezdtek. Nemsokára bemutattam magamat; az ismeretség szívélyes viszonynyá fejlődik s én boldog álmaimban már arról ábrándoztam, hogy egyszer megkérdezem szépemtől, hogy hányszobás lakásban óhajtja a házas élet gyönyöreit élvezni? Az természetesen óhatatlan, hogy apró- cseprő összezördülések ne forduljanak elő az emberi életben ; hiszen az angyalok nem földi lények, mégis összevesztek. Bizony, az előfordult nálunk is, hogy nem egyeztek nézeteink; de ha egy éjjeli zene alkalmával elkezdett sírni a hegedű, hogy »oh drága nőcském, kit imádlak, mért nem jössz vígan felém?« másnap okvetlenül szóbajött, hogy mégis csak gyönyörű Operette az a Rip. Pompásul ment minden — s az eredmény? Hölgyem ma egy unalmas férj oldalán ásít nagyokat. Ez aztán örökre elvette kedvemet a nősüléstől s nekem legdrágább kincsem lett a kanapé. Talán ma is annak karjaiban andalgok, ha nem lenné egy aranyos Póli nénim, aki feltette magában, hogy addig nem hal meg, inig nem lát papucs alatt. Szomorú históriámat megírtam neki is, ki azzal vigasztalt, hogy majd kigyógyulok bajomból, ha meglátogatom őt a hegyek közt; a fenyvesek sok betegségre nyújtanak irt. Ott lakott az én jó Póli néném a Szepes- ségen, magam is sok időt töltöttem nála, mikor árvaságra jutottam. Az áldott jó asszony, ki férjét s gyermekeit elvesztette, rajongó szeretettel csüggött rajtam és kis fogadott leányán. Eszembejutottak gyermekkorom szomorú napjai, melyeket szegény Póli néni angyali jó szive iparkodott bearanyozni; eszembejutott, hányszor tintázta be kis árvája irkáimat, hányszor kaptam ki ezért s eszembejutottak a válás szomorú perczei, a Póli néni jóságosán szigorú arcza, ki végkielégítésül anyai jó tanácsaival látott el s a kis Juliska bodros fejecskéje jelent meg előttem könnyben úszó szemeivel; még most is fülembe cseng, amit akkor mondott: »Aztán, Peti, el ne felejts és hozz nekem képes könyvet.« Szivem összeszorult, úgy vágytam menekülni messze, el a fenyvesek közé, hol szelíd női gondozás és éltető fenyőillat elűzik bánatomat. Utrakeltem. Miskolczon a Debreczen felől érkező vonatot kellett bevárnom s mikor ez megérkezett, örvendtem, hogy most már mindjárt indulunk Kassa felé. A jegy megváltásán túlesve, türelmetlenül vártam a jelzést, mely a beszállásra hiv föl. Jártamban-keltemben feltűnt, hogy egy magános hölgy idegesen tekintget a menet-árjegyzékre s izgatottan vizsgálja erszényét a pénztárhoz indul, meg visszafordul, szóval: egész lényén meglátszott, hogy nem kis zavarban van.
