Felsőbányai Hírlap, 1903 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1903-09-16 / 19. szám
tárt ajándékoz, becsesebbnél-becsesebb könyvekkel, egy szerény körben mozgó egyesületnek, a részvétlenség, közöny szirtjei közt fuldokló társulatnak. Ez egyesület életéről a kedves fő- í mérnök urnák is van tudomása. De keveset tud róla. Bár ennek rövid, jelentéktelen múltja van. Még a 80-as évek végefelé fogamzott az j eszme közöttünk. Teste némi kísérletezés után [ csak a 90-es évek közepén öltött városunkban a magyar egylet. Nevét nem igen kedveltem ugvan, — mert tudtam, hogy czél nélküli félreértésre ad alkalmat, de végre az nem oly lényeges, gondoltam, földolog, hogy legyen egy olyan egyesületünk, hol ifjaink hasznosan tölthessék idejűket, olvassanak, nemesen szórakoz- j hassanak. Örömmel vettem azért én is az j indítványt, hogy az egyház 50 frt adománynyal, könyvek szerzésére segélje a most már halaszthatatlanul megalakuló egyesületet. Mig ez tar- J tott, megvolt a lángoló lelkesedés, mintegy 50 belépő tag közt is. De mihelyt ezek 10 kr tagsági dijára kellett, appellálni: évről-évre lohadt a láng, úgy hogy azt kell gondolni tán nem is igazi, csak olyan szalmaláng volt az. Színik Antal főmérnök ur kegyes adománya úgy gondolom, uj életet önt a haldokló leány- ; zóba. Mert a messziről jött fénysugár kell, hogy lelkűnkig hasson. Kell, hogy ébredjünk s világosságot lássunk. Minél inkább látjuk, j hogy ifjaink, alig kerülve ki az iskola falai köz- i zől, már mohó vágygyal törnek az ő korukat meghaladó társaság után, rohannak oly élvezet karjai közé, melylyel erkölcsi életöket is tönkreteszik, annál inkább gondoskodnunk kell oly térről, hol vágyaik korlátoztatván, gondolkozásmódjok is helyes irányban terel- tetik, szóval azon kell lennünk, hogy fiaink emberekké s ne barmokká nevekedjenek. j Csak ne egyoldalú felekezeties irányba mo- | zogjanak az egyesületek, mert az értelmetlen bigottság a gyűlölködés élesztésével több kárt, mint hasznot csinál. Legyen a czél: a józan műveltségnek, az igaz világosságnak a nép fiai közt terjesztése. Ezt a czélt ügyekezünk mi egyletünkben munkálni. E czélból kaptuk a fentebb emlitett becses nagyértékü adományt is. E czélra kell egyházunk véneinek, tisztes pres- bytereinek is munkálni, támogatni kel^ az erősebbnek a gyengét. Vigyáznunk kell, hogv aki áll, el ne essék ! Minden ügyekezetünkkel kell i tehát rajta lennünk, hogy iskolából kikerült fiaink munkától szabad idejüket ne korcsmában, ; ne kapuk alatt ácsorogva, vagy az utczán lé- j zengve töltsék, hanem legyen hely, ahová örömmel gyűlve, idejöket hasznos, tanulságot nyújtó könyvek olvasásával vagy nemes, erkölcsjavitó j társalgásban, üdvös eszmecserével töltsék. Moát ■ már elég olvasni való jó könyveink lévén, has- | sunk oda, hogy akinek tehetsége vagy tán akaratja 10 kr havidij fizetésére sincs, az olcsóbban vagy épen dij nélkül kapja meg a szellemi életére szükséges tápszereket. Úgy gondolom, az emberiségre, a társadalomra bőven gyümölcsöző munka lesz az. A Rákóczi-bái jövedelme. Az augusztus hó 12-én tartott Rákóczi-bál bevétele volt 116 korona, kiadása 107 korona 32 fillér, tiszta jövedelme 8 korona 78 fillér, mely beküldetett a Rákóczi emlék-oszlop javára, Nagy Sándor tb. vármegyei főjegyzőnek augusztus 19-én. Felülfizettek : N. N., Hámori Nándor, Imre Károly, Tarján Antal, Mosdossy Imréné, Fizély Sándor 1—1 korona. Bay Károly, Farkas Jenő, Kilián Bélé 2—2 korona. A jövedelemhez és felülfizetéfelé haladunk, minden lejtő alján azt keressük: mikor mosolyog már ránk a tó tükre. A tó azonban soká várat magára. Az ut • jelzések itt is, ott is eltűnnek szemeink elöl, csak a lefelé siető patak marad mellettünk hú utitár- sul. Rábízzuk hát magunkat egészen vezetésére, ! locsogásából megsejtjük, hogy a tóba siet. Vele \ kitartva, ötlik szemünkbe egy fordulónál a napfényes tükör ezüstös csillogása, vágyaink, kitűzött czélunk kedves tárgya, a Bódi-tó. A tó partjára kiérve, kényelembe helyezkedünk a tóparti bükkök hatalmas sátora alatt, s j a zöld szinü viz csöndes tükörén pihentetve sze- j meinket, élvezzük a pazar nyári délután minden pompáját, minden kellemét. Megérkeznek kis idő múlva szekereink is a Fekete-hegyről. Nagy az öröm megjöttükön, a j kosarakban még maradt valami, amire várunk, j A hölgyek csodát müveinek ismét, össze- j szedvén a »maradék-darabokat«, olyan uzsonát j varázsolnak elő pár perez alatt, hogy két hosszú asztal a nagy almafa alatt csakúgy roskadozik. Hogy valahogy azonban mégis össze ne törjenek, azonnal megkönnyitésökre sietünk, és i sikerül is az asztalokat megmenteni. Ez a körülmény megnyugtatólag és fölviditólag hat a kedélyekre. Hogy aztán semmi se hiányozzék a nap kellemeiből, fölzendül a dal, s visszhangjával veliinb- ria.lrvlni a \r a/» An. « U ~ ---sekhez az utólagos gyűjtés is hozzá van számítva, mit Bay Károly rendőr-kapitány ur időközben Nyisztor Albert urra ruházott át. Itt említjük meg a felsőbányái bálrendezö ifjúság reputácziója érdekében, hogy a műkedvelő-előadáson szerepelt hölgyek részére a csokrokat a jövedelem terhére egy vidéki rendező vette. Nevét nem emlitjük meg, mert bár helytelen utón, de bizonyára jót akart. Gyászhír. Csirik József Felsőbánya városnak hosszú időn keresztül lelkiismetetes és közszeretetben állott állatorvosa, az aggkorral járó hosz- szas gyengélkedés után f. hó 7-ikén jobblétre szenderült. Temetése, melyen volt tiszttársai köz- zöl is többen megjelentek, nagy részvét mellett e hó 9-én ment végbe. Haláláról neje és családja a következő gyászlapot adták ki: Alulírott úgy a magam, valamint családom nevében szomorodott szívvel tudatom szeretett férjemnek, Csirik József nyugalmazott városi állatorvosnak f. hó 7-én este 8 órakor, életének 83-ik, boldog házasságának 12-ik évéoen, hosszas szenvedés után történt elhunytát. Drága hamvai f. hó 9-én d. u. 4 órakor fognak az ev. ref. egyház szertartásai szerint öröknyugalomra helyeztetni. Felsőbányán, 1903. szeptember hó 8-án. Áldás drága poraira ! ö/.v. Csirik Józsefné szü:. Koloszár Éva, neje s családja. A nagybányai ev. ref egyházmegye folyó hó 24-én tartja őszi rendes közgyűlését Szinér- váralján, Bencsik István esperes és gr. Dégenfeld József fögondnok elnöklete alatt. Értekezlet a szatmári kertészeti kiállítás érdekében. Városunk gyümölcstermelői közöl többeket értekezletre hivott össze folyó hó 6-ra Farkas Jenő polgármester a városháza tanácstermébe, hogy megbeszélés tárgyává tegyék a folyó hó 27-én megnyíló kertészeti kiállításon leendő részvételét városunk gyümölcstermelőinek. Határozatba ment, hogy a kiállítandó gyümölcsök, készítmények és egyeb czikkek a városházán gyüjtetnek össze, ott becsomagoltatnak és úgy szállíttatnak le Nagybányára, a Gazdasági Egyesülethez s ennek szállítmányaival fognak Szatmáriul beküldetni. Nagyon rossz hatást keltett azon körülmény, hogy a meghívottak közöl az értekezleten csak igen kevesen jelentek meg. Pedig városunk termelőire nagyon ráférne ám, ha gyümölcsük számára- a kiállítás közvetítésével piaczot, illetve vevőket szerezhetnének, mert akkor nem kellene pl. sHlvatermésöket fünek- fának kinálgatni a jövőben, mint most teszik, miáltal tetemes árhauyatlást idéznek elő. De hát nagy ellenségünk nekünk a közönség! Mint értesülünk, Szűcs Illésné úrnő beküldi a kiállításra a boldogult férje által konstruált gyümölcs-hámozó gépet és egyéb eszközöket is. Uj állami iskolák. A vármegyei közigazgatási bizottság folyó hó 11-én tartott ülésén Bodnár György h. tanfelügyelő jelentést tett arra- nézve, hogy megyénk kóv. községeire nézve tesz javaslatot a miniszternek állami iskolák felállítása iránt: Kismajtény, Domahida, Vezend, Cs.-Bagos, Sz.-Dob, Vetés. Zsadány, Nagy-Kolcs, Amacz, Madarász, Hirip, Lippó, Remetemező, Hóba, Bor- hid, Veresmart, Ráksa, Rózsapallag, Kányaháza, Turvékonya, Bujánháza, Terep, Tartolcz, Komor- zán, Oroszfalu, Mózesfalu, Bikszád, Nagy-Sikárló, Erdőszáda, Oláh-Újfalu, Farkasaszó, Tömánya, Zazar, Lénárdfalu, Tőkés,. Sz.-Dombó, Alsó- és Felső Fernezely. Laczfalu, Dióshalom, Kolczér, Pribékfalva, Hosszufalu, Nagy-Nyires, Gyökeres, Tölgyes. Somkutpataka, Nagykörtvélyes, Törökfalu. Gaura, Buttyásza, Berkeszpataka, Csőit, A Guttin is föllebbenti s bárányfelhővé gön- , gyöiiti sürü fátyolát s ott játszik a hófehér golyó- j val a búcsúzó nap rózsaszínű fényében. Csúcsain még ott dereng egy ideig a halvány rózsaszínű világosság, de körültünk a tóra már mindjobban ereszkedik hatalmas szárnyaival az alkonyat. Este van. Ami a nappali volt, az már csak emlék. S mintha a sötétségtől féltenék emlékeinket, a nappal történeteinek fölsorolásával indulunk útra, búcsút intve a Bódi-tónak. Előbb azonban följegyezzük a kirándulás résztvevőinék névsorát. Bodnár Jstvánné, Csausz Károlyné, Stephens Ferenczné, Tarján Antalné, Tury Józsefné, ^Csausz Irén, Siegmeth Frida, Siegmeth Luiza Stephens Márta, Stephens Olga, Stephens Mag- duska, Farkas Jenő, Tarján Antal, Stephens Arisztid, Tury József, Mosdossy Jozsó, Csausz Ká- rolyka, Bodnár Jenőke, Bodnár »öcsi,^ Tury Lajos, Tury Feri. A Bódi-tótól az erdőben lefelé haladva, föl-fölcsillan még a félbenmaradt jókedvnek egy sugára. Fölhangzik újra a dal, visszhangzik újra az erdő, de mindez a leáldozott napnak, csak rövid visszapillantása már, s a sötétedő erdőben mindjobban jogaiba lép a csöndesség Kovás, Karulya, Kővárremete és Szakálasfalu. Ezen 63 állami iskola felállítása 5 éven át terveztetik, Üdvözöljük a tanfelügyelöséget e nagy jelentőségű javaslata alkalmából és kívánjuk, hogy tapintata és bölcsesége találjon módot arra, hogy az uj állami iskolák első sorban ott szereztessenek. ahol azokra nemzeti szempontból legnagyobb szükség van. Tanuló felvétetik. Egy 14—15 éves fiú vasárus üzletemben tanulóul felvétetik Felsőbányán. Sarudy Sándor. Egy Amerikába kivándorolt magyar földmives levele. Kívánom, hogy e levelem friss és jó egészségben találja kedves családjával együtt! És most a mire felkért és megígértem, meg is teszem. Tehát tudatom sorsomról. Az egészségem, hála Istennek! tűrhető. Ide érkeztem junius 2-án és 17-én fogtam keserves munkámba. Mert nagyon keserves, volt egy hétig, mivel tüzes vaszal dolgoztunk, és itt anélkül is meleg van. Itt a ló az utón a kocsiból kidől a melegség miatt és megdöglik, hát a szegény ember a gyárban hogyne szenvedne, mikor a vas is melegíti és körülötte nyolez ferneezben ég a tűz, (fernecz: magvarul kemencze) amiben a vasat kilágyitják ? 1 Hát bizony itt nagy melegség van! Igaz, hogy 3 frt 75 kr a napszám, csakhogy ha háromszor veszünk is egy nap száraz fehérruhát magunkra, mind a háromszor tiszta viz, még a nadrágról j is csepeg a veríték. Meri csak itt teljesedik be az Istennek ama szava: »Arczodnak verítékével egyed kenyeredet.« De hadd Írjak már vigasztaló sorokat is. Egy hét múlva, miután látta a bász (felügyelő), hogy nein vagyok valami ügyetlen ember, minden kérelem nélkül adott más munkát, a ' mihez több ügyesség és kevesebb erő kell. Már nem dolgozom tüzes vassal, csak hideg vasat pakolok olyan vas ferslógba, amit aztán betesznek a kemenezébe, hogy lágyuljon. Ott dolgozunk heten. Hat olyan, aki már régi munkás és én a hetedik. De azért ott is meleg van, csak nem épen olyan, mint a többinek. Mert á ! lágyítóban kétféle munkás van: az egyik pakoló i és a másik dánfoló. Itt köznap olyanok vagyunk, mint a czigány kovács, feketék. De vasárnap nem lehet megismerni, hogy melyik az ur és melyik a napszámos, mert itt egyenlő ruhában jár mindenki. Bezzeg, ha angolul tudnék, akkor olyan könnyű munkát is kapnék, hogy csak játszás. És most felkérem, ha levelem megkapja, tessék rá választ írni és tessék megírni, hogy mi hir van az országházról, mert itt nagyon beszélik, hogy háború lesz. Tessék megírni, hogy fenyegeti-e vész szegény magyar hazánkat ? Mert most én is elmondhatom a költővel : Hirt sem hallok már felőled, erdős, völgyes szép hazám. Most, hogy távol vagyok tőled, most szeretlek igazán!« Mert bár minden magyar eljönne Amerikába, legalább megtanulná szeretni hazáját! Üdvözlöm . . . stb. Tisztelője H. G. Dajton. Ohio. Dakota Street. Felelős szerkesztő: Imre Károly. Kiadótulajdonos : Nánásy István. Uj posztó üzlet!! Tisztelettel hozom e város és vidéke nagyérdemű közönségének szives tudomására, hogy Nagybányán a Főtéren, a gróf Dégenfeld-féle ház bolthelyiségében egy a mai kor igényeinek teljesen megfelelő férfiruhaszövet raktárt rendeztem be, ahol nagy választékban kaphatók brassói, zsolnai, brünni, angol és gráczi finom lodenszövetek, melyeket gyári árban bocsátók a n. é. közönség rendelkezésére. Mindenkinek érdeke, hogy jó és finom ruhája legyen, s ha ezt valaki akarja, akkor tekintse meg üzletemet s mindenki be fogja látni, hogy ez a legolcsóbb bevásárlási forrás. A nagyérdemű közönség szives pártfogását kérve, vagyok teljes tisztelettel T _ ____1_____ T-» ■ i
