Felsőbányai Hírlap, 1903 (8. évfolyam, 1-26. szám)

1903-09-02 / 18. szám

lépett a dobogóra egyszerű diszmagyarban s el­szavalta erre az alkalomra irt gyünyörü költe­ményét, melynek hatása bámulatos volt. Ritka szép költemény az, mélyenjáró gondolatokkal, erős fajszeretettel és látnoki erővel tele. Szőke Béla ur szerepéi, mikor Schönherrné zongoraki- sérete mellett a tárogatóhangot énekelte, elhall­gatnék mindig s azt a zdnét is, melyet Schön­herrné ő nagysága zongorán, Schönherr Sándor és Homola urak hegedűn adtak elő. Még Németh Béla adta elő »Fábián hadnagy* ot melyet, mint melodrámát Szaitz kisasszony kisért. Németh határozott színész temperamentum. Előadásának méltó nagy hatása volt. Szépen zárta be az ün­nepélyt a dalárda egy kurucz-dallal. Az ünnepély annyira felemelő volt minden izében, hogy saj­nálhatja, aki nem hallgatta végig vagy nem le­hetett jelen. H........s. A Rákóczi-bál jövedelme. A »Szatmárme- gyei Közlöny«-ből olvastuk, hogy az augusztus 12-én tartott bál jövedelme gyanánt Nyisztor István ur a Rákóczi-emlékre beküldött Felsőbá­nyáról 8 korona 78 fillért. Nyisztor István urat felkértük arra, hogy velünk a felülfizetések jegy- , zékét közölje. Ezt ő nem tehette meg, mivel ál­lítása szerint a pénznek csak beküldését bízták rá. A bálon oly szépszámú közönség vett részt, mint múlt számunkban megírtuk, hogy mindenki csodálkozhatik rajta, mikép lehessen annak jő- ; vedelme mégis csak 8 korona 78 fillér. Azért kötelesek vagyunk ennek okát, amint velünk közölték, megmagyarázni. A műkedvelői előadá­son szerepelt hölgyeket a rendezőség egyik tagja a tiszta jövedel'em terhére gyönyörű virágcsok­rokkal lepte meg Azt hissszük, hogy ily formá­ban azok a hazafias érzésű hölgyek nem reflek­táltak volna a virágokra és szívesen lemondtak volna azokról a Rákóczi-szobor javára. Megro­vásra méltó dolog az ilyesmi, de már túlva­gyunk rajta. A báli jövedelem ilyen körülmények közt alig volt 2 korona. Néhány úri ember tehát utólagos adakozás utján összegyűjtött még néhány koronát, ezzel lett a jövedelem 8 korona 78 fillérre kiegészítve. Valóban el lehet mondani: a [ hegy egeret szült, ügy tudjuk, hogy ezen utóla­gos gyűjtést Bay Károly rendőrkapitány ur ön- kénytesen vállalta magára, miről a kimutatást valószínűleg elfeledte velünk közölni. Ez még menthető. De hogy a rendezőség a jövedelem felőli elszámolással egyszerűen elhallgatott kifo­gásra már eddig is méltó eljárása után, az pél­dátlan dolog a bálrendezések történetében. El­várjuk azért tőlök, hogy mulasztásukat mennél előbb helyrehozzák. Fogyasztási szövetkezet az Avasban A szi- nérváraljai járásban fekvő tősgyökeres magyar lakosokból álló Kőszegremete községben a na­pokban fog megalakulni a fogyasztási szövet­kezet. Eddig már 2300 korona áru részvényt jegyeztek az egyes polgárok s biztosra lehet venni,, hogy ez az összeg rövid pár hét alatt eléri a 3000 koronát. Az országos központi hitelszövet­kezetet már meg is keresték, hogy egy szakkö­zegét a megalakítás foganatosítása végett sürgősen küldje ki. A derék, szorgalmas és nagyfokú üzleti élelmességet tanúsító magyar földmivelő nép kö­zött helyes vezetés mellett igen szép jövő vár á fogyasztási szövetkezetre Köszegremetén, ameny- nyiben könnyen üzleti körébe vonhatja a vele amúgy is állandóan élénk forgalmú összekötte­tésben álló Avas Ujváros, Ráksa, Rózsapallag, Turvékonya, Kányaháza, Lekencze, Bujánháza, Terep és Bikszád községeket, sőt a távolabb fekvő Tartoicz és Komorzán lakói is bizonyára szíve­sen fognak vásárolni alkalmilag a szövetkezeti boltban. % Szerkesztői üzenet. F. Z. Jászberény. A költeményeket megkaptam, köszönöm. — Az Ígért tárczát várom. Uj ezimedet el ne feledd annak idején közölni velem. Üdv ! Egy érdekes régi levél, Lapunknak egyik barátjától, Honestustól kap­tuk az alábbi levelet, melyet érdekességéért ki­nyomatunk, amint alább következik. Tekintetes Szerkesztő Ur! Nem tudom, Önöknél, Felsőbányán, a régebbi időkben voltak-e s ma vannak mágnás családok­nak házai, birtokai s ezen a réven aztán a mág­nások mint czivisek részt vettek-e Felsőbánya város községi vagy egyházi ügyeiben, amint ez nálunk Nagybányán megvolt régebben tekintélyes mértékben. Nálunk ma egyedül gróf Degenfeld- nek van háza a mágnások közöl. Hej! pedig régen máskép volt. Kétféle Telekinek volt háza a Főtéren, Károlyinak a Felsőbánya-utczában, az Apor-féle ház a Kigyó-utczában s Így tovább. Ma már, mint emlitém mindez változott. Abból az alkalomból, hogy a múlt évben gróf Teleki j László Gyula a főtéri házát eladta, azt, amelyet lánczos háznak hivnak ma is, jegyeztem fel eze­Fels6bányai Hírlap. két. Később néhai Katona Lajos iratait, könyveit átnézve, rendezve, a sok, fölötte értékes adat között találtam ezt a levelet hü másolatban, melyet gróf Teleki Ádám 1777. deczember hó­ban Kendi-Lónáról irt Nagybánya tanácsának s amelyet szóról-szóra leírok. Úgy godolom, hogy a boldogult Katona Lajos emlékét, aki Felsőbányát szerette, káplánja is volt a ref. egy­háznak, nem bántom vele meg. Kedves jóakaró uraiméknak, ajánlom kglmetek igaz, készséges szoigm. Isten ő Szent Felsége kigelmeteket mind közönségesen, mind az oh esztendőnek hátra maradott részecskéjében szerencsésen éltesse, mind pedig az immár beállandó ujj esztendőre minden Testi és Lelki új áldásainak hasznaival boldogul vérassza; és többelinek is kellemesebb recursussai- val consolallya szívesen kívánom. Kívánom kgltkk notificálnom, hogy eddig Kegyelmetek közt mint Cívis úgy voltam, már pedig mint Senator úgy kívánok lenni, az hol ha magam jelen nem lehetek is, leszen ollyas emberem, a kit fogok facultatni helyettem ; azért is in hoc puncto kigyelmetek válaszát elvárom ; különb in loco debitó tudom észtét folytatni. E mellett ászt is kívánom kgkn. tudtára adni, hogy talán nem mindenek kigyelmetek közül, hanem némelyek az ott lévő Protestáns Ecclesiá- kat tellyességgel akarják apprimálni ; az mellyet Felséges Asszonyunk Mária Therézia kegyelmes- sége sem szenved, mivel Ö Felsége is kegyelmesen kíván bennünket protegálni; azért aféle dolgok­nak hagyjanak békét, mert ezek, kik a Machina- tióknak okai, bizony megütik a labokat. Kendi-Lóna, 1777. dmbr, kész jóakaró szolgájok Gr. Teleki Ádám Az obsitos. Hilrlcs adatok nyomán irta: Lajos király névtelen jegyzője. Hárman valának együtt, a potrohos biró. Az obsitos vitéz és a furfangos iró. A többi asztaloknál együtt és szerteszét Vidám bányász legények itták Nővé szeszét. Ott ültek, iddogáltak vecsernye óta már, Az obsitos I eszéde úgy folyt miként az ár. Hol, mit látott ő kelme, csodálva hallgatják ; Venéczián a házat a vízre hogy rakják. llát amit még tapasztalt Lenyágón, Petinyán: A mncska-hust hogy ette a muta taliány ? A sokféle csudától majd megrökönyödött, Kivált mikor meglátta magát az ördögöt. Mind való, amit mondok — igy fogott a szóba — A csapatunk ott feküdt Gesztenye-rágóba. Sok küzdelmes napunk volt, sok a szenvedésünk : Kendtek azt nem is sejtik, mi volt szofnjunk, étiünk. Ilejh, aki áldója van! Nem lesz ennek vége!? Belé unt már koplalni a szomjazó gége. Túl az Úperenczián, hazavágyott szivem, Nem volt ki vigasztaljon, egyetlen egy hívem. Mi tűrés és tagadás, az eszem azon járt, Hogy rúghatnám le hamar a császár mundérját. Hiába volt kérésem: süketek a szentek .... Ördög, pokol szülötti, segítsenek kendtek! Irn ingyen fohászkodárn, ékes bakanyelven, Egy este a stróh-zsákon, a kemény fekhelyen. Éjfél körül szállott rám a jótékony álom, Mikor hallom, hogy biczeg valaki lólábon. Tüzes volt a két szeme, amint felém fordult, Megrázza az ágyamat, hogy csak úgy nyikordult. Háta megett meg ott áll egy másik staféta, — No, gondolám — most ennék a fele sem tréfa. A furfangos diák rá most nagyot prüsszentett. Hejh! tudom, kérte kelmed valamennyi szentet Hohó öcsém, inamba nem szállt bátorságom, Magamról a takarót a szegletbe vágom. Leugrok és vitézül megcsípem szakállán, No, most valid meg, ugye, hogy te vagya fősátán? Való, ami való — szólt — vitéz, hogy az vagyok, Csak éltemnek kegyelmezz, adós nem maradok. Kérj tőlem, amit te!szik, vitéz magyar legény, Az ördögök császárja kincsekben nem szegény. Az angyalát! — kiállám — hékás, nem addig a, Most jó kézre kerültél lánczhordta vén diga. És mind a két sz rvánál keményen megfngám, Inába gáncsot vetni feszitém a bokám. Vitézi bajvivással hogy földreteperem, Mellettünk a sátánná egyszerre ott terem, Kiált kétségbeesve: Óh Jézus Mária! Minő bajba kerültél, te szegény pária. Ereszd el, jó vitézem! és fogadást teszek, Hogy holtom- s holtodiglan, enyém-tied leszek. Az angyalát I — kiáltám — sátánné asszonyom! Tudom, mi a becsület, legyen szabad rabom. Szép asszonyért, szép lányért az igazi vitéz Tüzet-vizet kiállni, pokolba menni kész. Mert szép nő a sátánné, üde és gusztusos. A két szeme úgy villog, mint két kártbunkulos, Oly forró ölelése, nincs hozzá fogható, Tüzes csókjának heve soha nem oltható. Azóta éjfelenkint hozzám el-eloson, S megkérdi: hogy és mint vagy, szerelmes Jánosom ? Az angyalát! csak egyszer leshetnék kendtek meg, Mert igy el is hihetik, nem is kigyelmetek. De ők hitték nagybölcsen, ittak rá nagyokat, Inkább, hogysem meglessék az ilyen frajjckat.* A furfangos diák most nagyot hörpintve szólt: Nincs oly vitéz a földön, mint János bácsi volt! * Frajjnak hívják a szerelmesek esteli látogatását. Felelős szerkesztő: Imre Károly. Kiadótulajdonos: Nánásy István. j 484—1903. v. h. sz. Árverési hirdetmény. Alulirt bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. ; t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, : hogy a budapesti V. kerületi kir. járásbíróságnak 1903. évi V. XVII. 1258. számú végzése követ­keztében dr Dálnoky Béla ügyvéd által képviselt belvárosi takarékpénztár Marosán Sándor ellen 721 korona 04 fillér s járulékai erejéig 1903. évi július hó 21-én foganatosított kielégítési végre­hajtás utján lefoglalt és 1789 koronára becsült következő ingóságok, u. m.: bútorok, szarvasmar­hák, lovak, széna, cséplő-gép és egyéb tárgyak nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a nagysomkuti kir. jbiró- ság 1903-ikévi V. 264. számú végzése folytán 721 K 04 fillér tőkekövetelés és pedig 360 K 52 fillér tőke után 1902. november 1 -töl számí­tandó 6% és 360 K 52 fillér után ennek 1903. évi május hó 1-sö napjától járó 6°/0 kamatai, és eddig összesen 71 K 76 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig O-Bozintán alpe­res lakásán leendő eszközlésére 1903. évi szept. hó 12-ik napjának délelőtti 10 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érin­tett ingóságok ezen árverésen az 1881. évi LX. t.-cz. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet Ígérőnek szükség esetén becs­áron alul is el fognak adatni. Amennyiben az árverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták, s azokra kielé­gítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-cz. 120. §-a értelmében ezek javára i* elrendeltetik. Kelt Nagysomkuton, 1903. auguszt. 24. Gámentzy János kir. bírósági végrehajtó. Egy 14—15 éves fiú tanulónak felvétetik vasárus üzletemben --------— Felsőbányán. — Sa rudy Sándor. 513—1903. szám. Árverési hirdetmény. Alulirt bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-cz. 102. §-a értelmében ezennel közhirré teszi, hogy a krakói cs. kir. járásbíróságnak 1903. évi C. IV. 217j3 számú végzése következtében dr. Léd. Ader és t. ügyvéd által képviselt Brudcz Bloch krakói ezég javára Hosszú János és t. ellen 240 K s jár. erejéig 1903. évi julius hó 30-án foganatosított kielégítési végrehajtás utján lefog­lalt és 612 koronára becsült következő ingósá­gok, u. m.: bútorok, lovak, széna és egyéb tár­gyak nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a nagysomkuli kir. járás­bíróság 1903-ik évi V. 257|2. számú végzése foly­tán 240 korona tőkekövetelés, ennek 1903. évi április hó 21 napjától járó 6% kamatai és eddig, összesen 68 korona 76 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig Nagy-Körtvélye- sen alperesek lakásán leendő eszközlésére 1903. évi szeptember hó 10-ik napjának d. u 3 órája haláridőül kitüzetik és ahhoz a venni szándéko­zók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok ezen árverésen az 1881. évi LX. t.-cz. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés, mellett, a legtöbbet Ígérőnek szük­ség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az árverezendő ingóságokat mások is le és felülfoglaltatták, s azokra kielégí­tési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-cz. 120 §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Nagysomkuton, 1903. évi aug. hó 26-án. Gámentzy János, kir. bir. végrahajró.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents