Felsőbányai Hírlap, 1903 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1903-09-02 / 18. szám
Vili. évfolyam. 18. szám. 1903- szeptember 3_ [ R LAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI LS VEGYESTARTALMU LAP MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK SZERDÁN, j.'j Előfizetési ára : Egész évre 1 korona. Félévre 2 korona j!j Egyes szám ára 20 fillér. ! Hirdetések és előfizetések Nagybányára, Nánásy István könyvnyomdájába küldendők. ______L_______________;i ■ ■ ' '________;_j| A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Város-e vagy község? — Irta : Kosztróber György. — E két czim fölött igazán nem érdemes sok szót vesztegetni. Egyre megy az, ha Felsőbánya akár az egyik, akár a másik czimen fogja tengetni az életét, ha ugyan életnek lehet mondani a csendes haldoklást, mert előbb-utóbb csak meghal, ha olyan orvos nem veszi a kezébe, aki képes öt meggyógyítani. Itt idézem Papp Márton számvevő ur szavait: »Mindennek, szerves lénynek, mint köz-intézménynek egyaránt természetes törvénye a szövetség, a fejlődés és nem a visszafejlődés.« Annyi sok szép eszme látott már napvilágot e lap hasábjain, hogy ha mindezeknek csak fele is megvalósul, már régen túlhaladtuk volna Szeged városát vagy Deb- reczent. Ezek több okból nem valósulhatnak meg. Mert: vagy olyan ember kezdi, akinek a szava csak elhangzik a pusztában, vagy olyan, kire ráfogják, hogy nem ismeri kellőleg a helyi viszonyokat s nincs tisztában a helyzettel, végül, mert minden kezdeményezéshez pénz és fáradozás kell, még pedig sok és mindkettőt áldozattal lehet csak meghozni. A f. évi 14-ik számban Honestus ur elsorolta azt a néhány egészséges eszmét, amely megvalósulás esetén biztosítaná némileg a város fennálhatását. Az eszme megvan és szép. Dé ki legyen ennek a megvalósítója és hol a pénz rá ? A 400.000 koronát nem lehet felhasználni egy bizonytalan vállalatra, mert érzékenyen érintené a közigazgatás mérlegét, mindjárt jönne a pótadó és ezzel az elégedetlenség. Rázúdulna a különféle rágalom a tisztviselők fejére, még ha a legodaadóbb buzgalmat fejtenék is ki. Elismerés helyett rágalomnak, gyanúsításoknak lennének kitéve az egyesek részéről. Miért? Mert a város és a lakosság érdekében mertek valamit koczkáztatni. Itt csakis olyat lehet kezdeni és oly eszmét megvalósítani, amelynek a végét is ismeri az illető és képes bebizonyítani annak hasznosságát, A természet törvényé a folytonos haladás előre vagy visszafelé. Sajnos, miná- lünk ez utóbbi állott be- már akkor, midőn a filokszera a szőlőket pusztítani kezdte, nemsokára jött az ezüstár-hanyatlás, még veszedelmesebb a filokszeránál is. Ezzel bekövetkezett a visszafejlődés és tart állandóan. Haladunk a lejtőn az Isten tudja meddig. Érzi ezt e városnak minden polgára és segítene is rajta, de hogy? Első sorban azzal kell tisztában lennünk, hogy lehet-e megállítani a visszafejlődést, amelyért egyáíalában senkit nem okozhatunk és lehet-e pótolni azon veszteséget, arm e két csapás által minket sújtott? Talán lehet, talán nem. Nagy kérdés az, hogy egy, akármilyen gyár megállithatja-e ezt a hanyatlást és képes lesz-e az exstentiáját biztosítani Felsőbányának? Aligha! Mert ha a város, mint erkölcsi testület, állít fel ilyet, belé- veri magát egy nagy adósságba és ha esetleg nem sikerül, a legnagyobb kellemetlenségbe sodorja magát. 'Ha pedig részvény - társaság állítja elő, úgy a hasznot is az fogja zsebre rakni. De főleg a munkásszemélyzet idegenekből lesz szervezve, akik már ilyen gyárban dolgoztak. Csak később fognak a városbeliek is alkalmaztatni, ha egyszer megtanulják az idegenektől. Addig türelem kell és sok idő. Meghalhat éhen a benszülött munkás, értem a bányászt, mig gyári munkásnak kiképezi magát, vagy kiképezik mások. Ez az eszme tehát csak mint másodrendű, szerepelhet Felsőbánya jövőjét illetőleg. Számot kell vetni azzal, hogy Felsőbánya lakosai még a mai napig az őstermeléssel. a bányászattal foglalkoztak és csak ehhez van érzéke és fogalma a legnagyobb résznek. Tehát folytatólag az őstermelést kell istápolni és fokozatosan annak a másik ágát, a földmivelést kell megkedvelteim a néppel s nem fog kivándorolni, nem fog a lakosság apadni, hanem szaporodni és a város városnak marad. Épen abban az arányban kell a földmivelésnek tért hódítani amily aránybah a bányaművelés szűnni fog. Mert feltéve, hogy a kincstár egyik vagy másik okból a bányákat beszüntetné, ez oly váratlan csapás lenne Felsőbányára, amit kiszámítani nem is lehet. Ott lenne a kaptár tele mézzel, de méh nélkül, később belé állana a szipoly és elpusztítaná a keservesen összegyűjtött mézet és még nem is lehetne felelősségre vonni senkit érte. Már sokszor el lett mondva e lap hasábjain, hogy Felsőbánya a magyarság védőbástyája és ennek határain túl megszűnik a culturális fejlődés. Meglehet, hogy igy van, de az ellenkezője is lehetséges. Mert csak addig egyedül az űré a vár, mig a kaput ki nem nyitotta, mihelyt a várkapuk ki vannak nyitva, másnak is szabad a bemenet és akkor lökik ki a vár urát, mikor az meg sem álmodja. Felsooányan is a használható es jövedelmező földbirtokokat részint a kisbányaiak, részint a laczfalusiak, m.-kékesi és nyegre- falusi oláhok birtokolják. Tehát beíéfogóz- tak a védő-bástya védköpenyegébe és íerázhatatlanul csüngnek rajta, ez tény. Legyen csak eladó egyik vagy másik földbirtok, terjeszkedik a testvér tovább, tért hódit a gyékényen és mi megmaradunk az erdőkkel és az országuttal. Miért, mert a mi népünk nem ismeri a földbirtok üdvös hasznát és jövedelmezőségét, csak a bányaművelést. Dolgozik az élelméért, mint a gép az olajért. Tanitsuk csak meg a felszínen keresni a kincset és nem a föld gyomrában, ha egyszer belékóstol és meg- izleli, a legjobb földmiveló válik belőle. Mert Bertához. Oh csak egyszer mondhatnám el néked : Szeretni mily forrón tudlak téged ! Talán szived megindulna rája, Halvány arczom nem áztatná fájó könyek árja. Oh csak egyszer járhatnám be véled A zöld erdőt s vadvirágos rétet! Szerelmesen simulnék ott hozzád, Te meg édes kis fejedet kebelemre hajtnád. Elbolyongnánk koszorúdat kötve . . . Szomjas ajkunk csókba forrna össze; A szellő is azt suttogná néked : ügy, amint én, soha senki nem szerethel léged. Én Istenem! mért hogy mindez álom?! Mért nem lehetsz soha az én párom?! Hü szivemért szivedet ha adnád : Nyári enyhe szellő szárnyán szállanék én hozád ' Fekete Zoltán. Kirándulás a Feketehegyre 1903. aug. hó ll-én — Irta: Tury József. — w Erdő szivében bolyongva, elfeledni néhány órára az élet gondját, leülni egy fa tövében s élvezni az erdő csöndjében a szellő simogatását, a lombok közt átszürödö napfény lágy ölelését: mily édes vágya az emberi szívnek. Munkánk közben s munkánk után a fáradság perczeiben hányszor támad e vágy lelkűnkben, hányszor halljuk az erdő hívogató szavát, mennyiszer integetnek hivólag égfelé nyúló karjaikkal a hegyek felénk ! s mégis, mily ritkán hajiunk hívásukra ; pedig ottkinálja fáradságunkra az uj erőt, kicsorbult lelkierőnkre a megnyugvás balzsamát, zaklatott kedélyünkre a vidámságot, békeséget és megelégedést közös édes anyánk: a nagy természet. De ha megértettük hivó szavát, ha nem sajnáltuk a test és lélek friss erőiért a fáradságot, újjá születve térünk vissza munkánk mellé az emberek közé s fáradságunkért jutalmul velünk jön oda az erdők csöndje, a hegytetők nyugalma s megszilárdulva épül föl rajtok újra munkakedvünk s lelkünk összhangja. Reggeli 6 óra. A Korona-vendéglő előtt vidám turista- csapat útra készülődik. Úgy látszik, tudják, hogy jó kedély a turis- j taság első feltétele; mind jókedvüek, tehát : jó i turisták. Sokan közölök az első bemutatkozáson csak épen most estek át, de aki látja, mind régi jó I ismerősöknek tartja őket. Szóval, nincs itt senki, aki ma rossz kedvvel kelt volna föl, de ha volna I is, elfeledné minden rossz kedvének az okát. A nyugati égen felhők tornyosulnak. De ki néz most nyugatra, mikor a keleti égboltozatról olyan pompásan csillogó ezüst létrák ereszkednek a földre ! Egyik végok a »Korona« kapujáig ér, a másik, a felső végok, a Feketehegy szikláihoz van támasztva. Van-e turista, kinek,ne volna kedve ezekre a létrákra fölkapaszkodni ? A kedv nem is hiányzik a társaságban. De amint a létra felső fokát a magasságban elképzelik, inkább választják néhányan mégis a czélhoz- jutás eszközéül a készenálló szekereket. Előbb azonban, mint egy jó nap fundamentum-kövei, a fölszaporodott elemózsiás kosarak helyeztetnek el illő komolysággal az illatos szénában. A társaság ilyformán két részre szakadva indul 1i2 7. órakor útjára. A »személyvonat« Farkas Jenő polgármester vezetésével a »Teréz-pi- henö« irányában, a «tehervonat« Mosdossy Jozsó és Stephens Magduska vezetése mellett a Gurut. felé. A gyalogcsapat csakhamar kiér a városból. A Nyisztor-rétet elhagyva, ügyekezik magát megszabadítani mindenki a fölösleges ruhadaraboktól, mert a szűk ösvény itt erős emelkedéssel vezet, úgy hogy a személyvonat »fogaskerekűvé« alakul s csak lassú tempóban halad a meredek lejtőn fölfelé. A Teréz-pihenö pompás kilátása azonban mindjárt meg is jutalmazza a társaságot az első fáradságért, A keleti bánya panorámáját önkény- I telenül megállva élvezi mindenki.
