Felsőbányai Hírlap, 1902 (7. évfolyam, 1-16. szám)
1902-02-09 / 3. szám
Felsőbányái Hírlap. A tanítói fizetések. Szemelvények egy memorandumból. Hogy vidéki lap létünkre ily fontos és országos kérdés tárgyalásába bocsátkozunk, annak egyszerű oka van. Hisz a memorandumok sorsa legtöbbször az, hogy el sem olvassák azokat, sokkal inkább számot tarthat erre az egyszerű elbánásra egy szerény vidéki tanitó-egyesület memoranduma. Megszületik és elmúlik ismeretlenül, mert mindenkinek egyéb dolga van, minthogy azt olvassa. A«Szatmár-Ugocsamegyei gör. kath. Néptanító-Egyesület» emlékirata, melyet Szabó József szerkesztő és Lessián János egyesületi elnök 1550 példányban küldtek szét az ország képviselő-választó kerületeibe Nagybányáról, nem érdemli meg ezt a sorsot, Reméljük is, hogy midőn számos példányban fog feküdni a magyar képviselöház asztalán, a nemzet bizalmának letéteményesei nem fognak észrevétlenül keresztül siklani felette. Ha pedig esetleg mégsem munkálhatná úgy ez érdemes emlékirat a kitűzött czélt: a tanítói fizetések javítását, a népoktatásügy korszerű fejlesztését, mint munkálni óhajtaná, úgy legalább lapunk utján is kikéi valami az elvetett magból s nem fog az mind kősziklára hullani... * * *■ Kezdjük a számokkal. A tanítói fizetés minimuma 6— 800 korona. A memorandum előszámlálja egy 3 tagból álló tanító-család feltétlen szükségeit. Eszerint az apának ruhára kel 303 korona, az anyának 196 korona, 1 gyermeknek 56 korona; fehérnemű, nyugdíj-járulék, egyesületi költség, fűtés, világítás, fuvar, szoba- és ruhataka- rittatás, cselédbér, szivar, dohány és bélyeg (e három tétel 36 koronával szerepel csak!) könyvek, Írószerek, lapok, orvos és gyógyszertár költségeire és rendkívüli kiadásokra kell 561 korona. Élelemre 1606 korona. Összesen 2722 korona. Hogy telik ki 800 koronából ? De bármily szerényen éljen és ruházkodjék is valaki, egy családnak ily csekély összegből igazán lehetetlen magát fenntartania. Mo t kimutatjuk nehány tételben a tanítói fizetések minimumát és maximumát az egyes államokban és városokban. A hely neve után a minimum, utána a maximum következik korona értékben. E szerint: London 2600—6400; Manheim 2478 - 4612; Lipcse 2478 -4248; Berlin 1888—3878; Bécs 1600-2600 minimum, 3800 maximum; Budapest 1200—3000; A.-Ausztria 1400—1800 — 3400; Baden herczegség 1298—2360; F.-Ausztria 1200—1600—2400; Szász-Coburg és Gotha herczegség 1180—1239 — 2950; Braunsch weig herczegség 1180—1416—2832; Belgium 1140—2280—2865; Románia 1126—2565—4320; Szász-Weimor 1121—2950—3658; Steierország 1100—1800-3140; Franczia-o. 1050-3800-4180 Cseh-o. 1000-1600-2900 Szilézia 1000-1400-2640 Salzb. 1000-1600-2560 Morva-o. 1000-1200-2320 Karinthia 960-1400 2300; Krajna 900 1400-2160 Istria 800 —1200—2480; Görz és Gradiska 800—1200—2120; Bukovina 800—1200—1900; Brazília 800—1400 - 1800 Horvátország 800—1500 Dalmátia 700-1000-1950Galiczia600 1800 2500; Voralb. 600 -1200-1950; Tirol 600-1200 -1680 Magyarország 600—800—1100—1300. Tehát a világvárosok között Budapest, a kulturállamok között pedig Magyarország áll utolsó helyen tanítói fizetés dolgában. Nálunk alacsonyabb képesítésű egyének gyakran jobb és biztosabb fizetésben részesülnek, j mint a tanítók. Méltán kérnek tehát képzettségükhöz méltó díjazást. Ezt ajánlja nemcsak a méltányosság, hanem az iskola s a nemzedékek érdeke is, mert csak jó díjazás mellett szentelheti magát a tanító teljesen hivatásának! A memorandum nagy körültekintéssel tárgyalja a fizetés kérdését, miközben kiáltó összehasonlításokat tesz a tisztviselői, altiszti és szolgai fizetésekkel, hol mindig a tanító huzza a rövideb- bet. Végre kívánalmait a következőkbe foglalja össze: 1. A közs. és felekezeti tanítók alapfizetése 800 koronával emelendő. A fizetés meghatározásánál a községek három fokozatba osztandók: 1. osztályú község a 10,000 lakosnál többet, II. osztályú 5 — 10.000 lakost, III. osztályú pedig az 5000 vagy annál kevesebb lakost számláló község. 2. Az első három ötödéves korpótlék 100-ról 200 koronára, az utolsó kettő pedig 400 koronára emelendő. 3. Az áll, tanító kezdő fizetése 1400 j korona legyen, mely öt évenkint 200 koronával emelkedjék 15 évig, azontúl öt évenkint 400 koronával. Ezenkívül az igazgatót rendes igazgatói pótlék illesse meg. Lakása az államtisztviselők X. és XI. osztálya szerint legyen megállapítva, j 4. A terménybeni fizetést szüntessék be. 5. Az | áll. iskolák és gondnokságok számára kiadott utasítás a közs. és felekezeti iskolák tanítóira és iskolaszékeire is kiterjesztendő. 6. 35 évi leendő szolgálat mellett a milleniumi év a nyugdíjjogosultságnál 5 évnek számíttassák. 7. A tanítói árvaházakba fel nem vett 2060 tanítói árva részére 618000 korona segélyt kér. Az árvák 300 korona segélyt kapjanak 18 éves korukig bezárólag. 8. Az óvodák és népiskolák részletes közegészség ügyi törvénye megalkotandó, mely megakadályozza. hogy egy tanteremben 80—200 gyermek legyen összezsúfolva. 9. Az Uránia népszerű tudományos folyóirat minden iskolának államköltségen megrendelendő. Az emlékirat a képviselöháztól a tanítói fizetések rendezésére legalább 20 millió koronát kér, ami tekintve azt, hogy Magyarországon ez idő szerint czirka 26000 tanító van s ezek nagy része rá van utalva a fizetés-emelésre, nem is sok. * *• * Legközelebb azt olvastuk a napi-sajtóban, hogy a magyar államkincstárnak 500 millió pénztári fölöslege van, abból talán egy kevés jóaka- I rattal telni fog a tanítói fizetések rendezésére is s nem fognak a magyar tanítók többé az egész müveit világ szégyenére 800 koronás fizetésen tengődni. Az Így díjazott emberektől fae várja senki, hogy az országot újra meghódítsák.« Elvégre is a remény sem táplálhatja az embert örökké, az a 26000 ember végre valóságot akar, amiből élni lehet tiszteségesen. Károly. Fizetési kérdés. 1902. jan. 29-én a Pesti Hírlap »A kikről megfeledkeztek« czim alatt czikket közöl, melyből a következő adatokat meritjük : »A törvényhozás már 1881-ben a 60-ik t.-cz. meghozásával kimondotta, hogy a tisztviselők illetményei csak 1600 koronán felül foglalhatók le, ezzel egyúttal elismerve azt is, hogy ennél kevesebb fizetésből megélni nem lehet.« Tehát a tanítók, midőn 400 korona minimumot kérnek, igen szerények, még a megélhetésre törvényesen elismert létminimumot sem kérik, mint pl. a 4 közép iskolát végzett állami tisztviselők. A vasúti altisztek 3200 koronáig emelkedő fizetéssel bírnak és 200 koronától 600 koronáig halad a lakpénzök, a tanítók megelégszenek a memorándum szerint 2800 koronáig menő tanítói fizetéssel és VI. és X. osztályú lakbérrel. Nemde igen reálisak, annyit sem kérnek, mint a mennyi a vasúti altiszteknek van, pedig képzettségük hasonlíthatatlanul magasabb. Az áll. tanítók részére csak annyit kérnek, mennyit a dohánykezelői hivatalnokok elérnek 4—8 gimna- siális osztály mellett, de a lakás-ügyben csak a XI. és X. osztályú lakbért kérik, tehát nem reális a kérés ? 1895-ik évtől évenkint átlagosan ötven millió felesleggel záródtak a zárszámadások, mint a fent idézett czikk alapján állíthatjuk, tehát nem telik a tanítói fizetésre? — Az állami tisztviselő 25,180-an vannak, részükre kell 16,656,146 korona. Az altisztek és szolgák 13,939-en vannak, kell részükre a kongressusi javaslat szerint 2.661.300. korona az 1901-ik évi költségvetés alapján. Az összeg a valóságnak megfelel, a tisztviselők egész sorozata alatt nem érhetett mást a miniszter, mint az állami tanítókat és iskola szolgákat és a kreálandó uj állásokat, és erre 25 millió koronát számított. Az uj állásokat addig nem kell kreálni, mig a meglevőket az állam tisztességesen el nem látja. Ebből a 25 millió koronából 5 milliót az állami tanítókra számítsanak és a kérdés egyik része meg van oldva, és akik meyfeledkeztek, az állami tanítókról gondoskodva lesz. — A tanítók a miniszteri jelentés szerint 28,613-an vannak, ezzel szemben az állami tisztviselők csak 25,180-an, tehát nagyobb testület a tanítóság, azért ily nagy testület fizetés-ügye nem lehet közönbós az államra- Szabó József Különfélék. Rendjel-adományozás. Őfelsége a király Rusolán Márton szatmári 12 honvéd gyalogezredbeli I. osztályú puskamüves.iek a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta. Az alorvosi állás betöltése. Valahára megtörténik tehát. A pályázatokat e hó 18-dik nap- jánák déli 12 óráig kell beadni a polgármesteri hivatalhoz s a választást a f. hó 20-án tartandó közgyűlés fogja megejteni. Az állás javadalma 800 K törzsfizetés, ennek 15°/0-ával egyenlő s bármikor elvonható lakáspénz, 64 m3 tűzifa, bármikor elvonható évi 400 K fizetési pótlék és 180 K lakbéri pótlék, nappal 60 f, éjjel 1 K és otthon 40 f látogatási, illetve rendelési dij. Az állás nyugdíjjogosultsággal van egybekötve. Iskola-látogatás. Nagy Lajos ref. lelkész és Imre Károly ref. fitanitó, mint az egyházmegyei tanügyi bizottság tagjai Soltész Elemér nagybányai ref. lelkész és Szabó Miklós segédlelkész társaságában f. hó 5-én Misztótfaluba utaztak s ott megtartották az áll. iskolába járó ref. növendékek félévi vallástam vizsgálatát. 6-án Nagy Lajos és Soltész Elemér ref. lelkészek, továbbá Révész János ág. ev. lelkész Erdőszádára mentek, hol ugyancsak az iskolát látogatták meg, 7-én volt. Úgy szedték fel az országúton. Soha nem ismerte sem apját, sem anyját. Mikor bevitték a falu házához, Süveges János azt mondta a bírónak: Tudja mit komám? Mi már Istennek legyen hála tiz esztendeje, hogy összekerültünk az anyjukommal, de csak egv öklömnyi gyerekünk sincsen. Elviszszük mi ezt a szegény árvát és ha Isten megsegít, embert nevelünk belőle. A biró örömmel egyezett bele a jószivü ajánlatba. így került a gyerek a Süveges Jáno- sék házához. Mikor annyira cseperedett, hogy rábízhatták a liba őrzést, nagy öröm vert tanyát a háznál, az asszony egy szép kis leánykával lepte meg az ő kedves urát. Eszternek keresztelték a kis jószágot. Ettől kezdve Andris megosztotta a maga idejét. Napközben a mezőn hajkorászta a maga kis nyáját, esténkint pedig játszadozott a kis Eszterrel, aki anyja után őt szerette legjobban. így nőttek fel együtt a gyerekek. Hanem az volt a baj, hogy minél jobban nőttek, annál jobban megszerették egymást és elhatározták, hogy egymásé lesznek. Andris meg is kérette annak rendi és módja szerint a leányt, de bizony kiadták az útját. Azt mondták, még a háztól is elmehet Sz.-Mihály napra, ne rontsa az Eszter szerencséjét . . . így van az uram, az árvát még az ág is huzza. A leány persze sokat sirt, de nem használt semmit. Különösen az anyja hallani sem akart Andrisról. Pünköst vasárnapján kérő jött a házhoz. Derék is volt, gazdag is volt, meg is tartották a kézfogót. Eszter, mikor senki sem ügyelt rá kisurrant a házból és csak annyit mondott Andrisnak : — Ne félj, azért csak a tied leszek . . . Másik vasárnap Andris mig takarította a két szép sárgát, egyszer csak ráborult az egyiknek a nyakára és sirt keservesen. — Ő utána titeket szerettelek legjobban, együtt megyünk a hosszú útra. Azután eligazította a jó széna-ülést, befogott és a ház elé hajtott. — Mehetünk. — Csak ennyit tudott mondani . . , Süveges Jánosné Eszterrel együtt felült a hátulsó ülésre, Andris pedig közé suhintott a két sárgának és kimentek az udvarról. A mi falunktól eddig nem hosszú az ut. A lovak nem fáradtak el, anélkül is jó vérükben voltak. Mikor odaértek a kuruez-gödörhöz, Andris hátrafordult Eszterhez és azt kérdezte tőle: — Szeretsz ? — Szeretlek !-- Akkor hát menjünk . . . A következő pillanatban repült a ló, szekér, le, le a kuruez-gödör fenekére. Andris meg Eszter, nem tudni miképpen, de útközben ráértek megölelni egymást, úgy lelték meg rommá tört testöket egy szikla- padmalyon összefonódva. Hármójok* közül csak Süveges Jánosné maradt életben, aki az egész dolgot édes apámnak elbeszélte. De ő is nemsokára követte a leányát, akit olyan oktalanul szeretett . . .-*-* * Megilletődve ültünk szekérre, hogy tovább folytassuk utunkat. Sokáig nagyokat hallgattunk, csupán a lovak patkói csattogtak a köves országúton. Egyszer csak hátra néz Péter gazda s megszólal : — Ilyen a világ sorja, uram! Lássa, én sem vehettem el azt, akit szerettem. Most is él. A kis fiának keresztapja vagyok. De hát nem lehet mindenki oly. n erkölcsös, mint Kaj- tái Andris volt . . . Imre Károly.
