Felsőbányai Hírlap, 1902 (7. évfolyam, 1-16. szám)
1902-08-10 / 16. szám
Felsőbányái Hírlap. jövedelem a kiadásokat nem képes fedezni. — Hogy lehessen tehát ily körülmények között a birtokot úgy reconstruálni, hogy ott intensive lehetne gazdálkodni. De ha anyagilag lehetne is, hiányzik népünknél a főtényező: a szellemi képzettség, meg a szakismeret. Ez után az következik, hogy az egyszer fölmerült deficit évről-évre annyira elszaporodik, hogy bizonyos időben a plus birtok meg a minus teher egymást 0-ra egyenlítik ki. Tapasztalásból mondhatom, hogy itt a mi vidékünkön a földbirtokosság (kis és közép) 90%-ának nemcsak 0-on, hanem soknak még azon alul is áll a vagyona; ha a takarékpénztárak megütnék a dobot, a lakosság 90%-a földön-futóvá válnék. Világos tehát, hogy a nép 90%-a tisztán csak a takarékpénztárak számára dolgozik. Sajnos, hogy e tekintetben nincsenek statisztikai adatok az egész országról. De fogják sokan mondani: »czivilizált nép vagyunk; czivilizált államban élünk; már pedig czivilizált államnak kell fináncz, csendőr, katona, biró, pap, tanító, stb. stb. — Ehhez pedig sok, sok pénz kell.« Az mind igaz; noha - közbevetőleg mondva — nagyon sok helyt lehetne megtakarításokat eszközölni. De ha mindezekre pénz kell, akkor az állam vegyen magának ott, a \ hol az bővében van s ahol azt az állampolgárok nem érzik meg; de nem ott, ahol alig van és ahol azzal a népet nagyobb nyomorúságba dönti vagy a végpusztulásnak kiteszi. Ott van első sorban az őstermelésnek a gyermeke: a pénz, a mely most oly grassálást csinál a nemzet vagyonában; mint a sáska mindent felfal, ami az útjába esik. A föld terménye alig kezd zsendülni, már ráveti magát, kiszipolyozza már embryóban (csirájában.) Holott a pénznek a természet törvényei szerint épen az ellenkező hivatása volna, t. i. ő a (pénz) az őstermelés fodrozott (állandósított) értéke, alakja ennélfogva mint ilyennek kötelessége volna az őstermelés szolgálatában maradni s annak hozamát, jövedelmezőségét emelni, öregbíteni. De ez az állapot csak akkor áll be, ha az őstermelés és a kapitalizmus jövedelmi százaléka legalább is enyelgő lesz. — Miután pdeig Magyar- országon az őstermelés átlagosan tiszta jövedelmi 3, maximaliter 4, ennélfogva a természet törvényei szerint a pénztőkének sem szabad volna nagyobbnak lenni. — De amint a tapasztalás ezer meg ezer példája, nincs hatalom a világon, a mely képes volna a pénztőzséreket üzemeikben ellenőrizni. Ennélfogva a kapitalisták kezéből vegye ki az állam a pénzt és mondja ki törvény által, hogy a pénz oly egyedáru, mint pl. a só, a melylyel való kereskedést az állam magának tartja fenn. A magán emberekre nézve pusztán csak mint csere-tárgy marad fenn. Miből következik, hogy bankot, takarékpénztárt, hitelszövetkezetet, szóval pénzintézetet alapítani s fenntartani tisztán csak az államnak van joga. — Az állam azon polgárainak pedig, a kiknek fölösleges pénzök van, módjukban lesz azt az állami pénzintézetekbe, mint most is pl az állami postatakarékpénztárakba elhelyezni, a melyért 3%-os kamatot kapnak; a kiknek pedig kölcsönre van szükségök, azt ugvanonnét 4%-os kamatra kaphatnak. Erre az intézkedésre az idő nagyon is elérkezett. A sok modem, tág lelkiismeretű sikasz- tóval szemben az állam tehetetlenül áll. Kénytelen összetett kézzel nézni, hogy miképpen uraskodják el ezek a szegény emberek megtakarított filléreit. Hány becsületes, szorgalmas embernek nyomtak ezek a svihákok koldusbotot a kezébe 1 Igaz, hogy az állam ezen nyomorult állapotoknak érdekében akar valamit tenni. Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy minden félrendszabályu intézkedés roszabb a semminél, mert ezt is úgy kifogják játszani, mint az előbbit s a jóhiszemű közönséget tovább fogják fosztogatni. Itt radikális intézkedésre van szükség. Egyszer mindenkorra elvágni az útját az ily üzelmeknek. Különben nem is egészen uj intézkedés lenne az, hiszen az állam féligmeddig elkészítette ennek az útját. — Ott vannak a megyei és árva-pénztárak, melyek az állam kezelésébe mentek át; továbbá a posta-takarékpénztárak. Ezekhez nem kell csak egy lépés és az egész pénz- és hitelügy állandósítva van. F.gy miniszter volt, aki mindenkinek: szegénynek, gazdagnak használt, s ez Baross kereskedelmi miniszter volt az ő zónájával. — Aki a pénz és hitelügyet államosítani fogja, az lesz a második miniszter, akit mindenki: szegény, gazdag áldani fog. Városi közgyűlés. 1902. aug 6. A közgyűlésen következő bizottsági javaslatok terjesztettek elő : Elnöklő polgármester előterjeszti, hogy mint köztudomású, tervbe van véve, illetve előmunkálati engedély adatott a nagy- bánya-felsöbányai rendes nyomtávú vasut-vonal kiépítésére és erre vonatkozólag már a vonal helyének kijelölése, valamint annak közigazgatási bejárása megtörtént s most az építésre megkiván- tató összeg összehozása van hátra. Ezen vasúti összeköttetés feltétlenül előnyös lesz a helyi ipar és kereskedelem emelésére s növelni fogja az idegen-forgalmat s egyátalán mindennemű forgalom nagyobb lendületet nyer s úgy városunk fejlődését segiti elő; tagadhatatlan továbbá, hogy ezen vasúti összeköttetés első sorban Felsőbánya város előnyére van s igy mindenesetre indokolt, hogy Felsőbánya városa nagyobb anyagi hozzájárulással tegye lehetővé a vasút kiépítését, sőt erejéhez mérten még anyagi áldozat meghozatalával is — annak létesítését. Előterjeszti továbbá, hogy a vasút engedményese Felsőbánya város részéről 120,000 korona értékű törzs-részvény jegyzését kéri készpénzben és anyagokban, azonban utóbb nyert értesülés szerint a város azon ajánlatát is elfogadja, hogy Felsőbánya városa a már előlegezett 2000 korona betudásával 80000 korona készpénzt ad és anyagokban annyit, amennyi a várostól telhetik, de föld és anyagban 10000 korona értéknél többre nem kötelezi magát. így Fbánya városnak a vasút kiépithetése végett 80000 K készpénzre van szüksége; de mint fejlődésre kész városnak több oly intézményt kell létesítenie, melyeknek egy a korral lépést tartani akaró városban hiányozni nem lehet; ilyen a fürdő, vízvezeték, vágóhid-épi- tés, melyeknek egynémelyiket maga a felsőbb hatóság is sürgeti s melyeknek létesítése elől kitérni nem lehet. Szakértők számítása szerint a vízvezeték berendezésére 24000 korona a vágóhidra 7000 » a fürdőre 7000 » hozzávéve a vasútépítésre kívánt készpénz-összeget is 80000 » összesen 118000 koronáért kikeritve összesen 120000 korona összegre lenne szükség, mely összeg fedezését a város anyagi ereje meg nem bírja; hogy azonban ezen elodáz- hatlan s városunk lét-kérdésével kapcsolatos intézmények egyidejűleg létesíthetők legyenek, ezen összeget amortizácziónális kölcsönkép felvenni javasolja a tanács 50 évi törlesztési időre a Magyar Jelzálog-hitelbankból, mint amely pénzintézet a kölcsönök nyújtására legelőnyösebb ajánlatot tett, itt az évi annuitás kamattöke és tőketörlesztés együtt tenne évi 6600 koronát, ennek fedezésére szolgálna a vasút létesítése esetén a kövezet-vámból remélhető évi 1000 korona bevétel, vízvezeték után fizetendő dijakból 600 korona bevétel, vágóhid-bérből remélhető többlet 400 korona bevétei, a bánya-kárpótlási összeg 5-ik részlete után nyerendő 3600, 5Ö00 korona s igy fedezetlen lenne, mit a város pénztárából kellene fedezni 1000 korona, mely oly kevés összeg, hogy azt gondos gazdálkodás mellett a jelenlegi kiadásokkal is a város pénztára könnyen meg- birja, a felvett összegek oly módon vannak felszámítva, hogy az építkezésre szükséges összegeknél nagyobbak vannak véve és igy az építkezés házilagos keresztülvitele mellett nagyobb összeg lesz megtakarítható, mely járda-épitésre és a világítás fejlesztésére lesz fordítható. A bizottság hosszabb megfontolás után belátva azt, hogy Felsőbánya városnak a vasúti forgalommal összeköttetése mily rendkívüli előnyökkel lehet ipari- és kereskedelmi forgalmunk élénkítésére, culturális haladásunk biztosítására és igy városunk fejlődésére, belátva továbbá azt, hogy Felsőbánya városa, ha a korral lépést tartani akar, már közegészségügy érdekéből is oly fontos intézmények létesítésétől, mint fürdő, vágóhíd, vízvezeték, el nem zárkozhatik, a tanács által tett azon előterjesztést, hogy az ezek létesítésére megkívántaié 120000 korona összeg amortizácionális kölcsönkép 50 évre a Magy. Jelzálog-hitelbankból vétessék fel, a közgyűlésnek egyhangúlag elfogadásra ajánlja, — mert ezek létesítését városunk jövője és fejlődése érdekében feltétlen szükségesnek ismerik el. A tanács előterjesztése tölgy és juharfa eladás ügyében. Minthogy a régebbi fakihasználatoknál maradtak vissza szórványosan oly tölgyfák s szórványosan vannak oly tölgyfák és juharfák, melyeknek értékesítése a vasut-épitésnéí előnyösen lenne kivihető s igy Felsőbánya városa a vasut-épités- hez szükséges faanyagot ekkép biztosíthatná, mivel az a várostól lenne beszerezve, a bizottság javasolja a közgyűlésnek, hogy ezen rendkívüli fa-kihasználat engedélyezése iránt kérelmet intézvén a nagyméltoságu m. kir. földmivelésügyi miniszter úrhoz s a kérelem beterjesztésével a tanácsot bízza meg. Aztán az az ut, mely Poprádtól a csorbái tóhoz vezet! Soha sem jártam oly pompás, jó utón. Sima, mint a deszka. S néhány kilométernyire egyenes, mint a nyil. Kétfelöl magasra nyúló fenyves-erdő. Aztán jött Tátrafüred, nagyszerű villáival, épen igy Széplak remek nyaralóival. No itt eszébe jut az embernek a különbség, mely a két vidék, ama táj s a mi vidékünk közt van. Csodálatos a természet nagyszerűsége a Gutint vagy Rozsalyt tekintve is. De ott az Istenkéz mellett az emberi alkotás remeke is bámulható. A 2600 méternyire emelkedett lomniczi, gerlachfalvi, nagyszalóki, Kriván stb. hegységek örökös hórétegeikkel komor büszkeséggel néznek alá a mélyen elterülő Poprád és Vág völgyeire, mint a szívtelen, rideg, büszke ember a szerényen meghúzódott szegényre. Mig e hegyeket, amint most közelebb, majd távolabb tűntek fel, nem győztük eléggé nézni, a csorbái tó, »a magas Tátra gyöngye«, nem ragadt el, megvallom, jóval nagyobbnak gondoltam, sőt az alant elterülő völgy sem nyújt festöibb látványt, mint amit ad a mi Fekete-hegyünk, mert bár a csorbái tó 1351 méternyire van s igy amaz 104 méterrel magasabban fekszik, ugyde ott a völgy is sokkal magasabban van s itt nagyobb a különbség a hegy és völgy között, mint amott. Nagyon meglepett a csorbái tóhoz vezető fogaskerekű vasút állomásának várótermében levő i lombfürészbutorzat, melynek tnindenike fenyüfából I van készítve s diófaszinre festve. Ugyancsak meg kell nézni, hogy az nem dió, hanem fenyüfa, annyira hasonlít a diófához. Poprádtól a csorbái tóhoz vezető ut mellett feltűnik az utak előtt egy emlékoszlop, mely a mi derék Münnich Sándorunk ottani tevékenységét is eléggé illusztrálja, rajta e felírás olvasható : MÜNNICH SÁNDOR POPRÁDI TANÍTÓ, A MAGAS TÁTRÁT ÁTKAROLÓ UT ESZMÉJE SZERZŐJÉNEK EMLÉKÉÜL FELÁLI.IT- TATOTT MAGYARORSZÁG FENNÁLLÁSÁNAK EZREDIK ÉVÉBEN. Viszaérkezvé Poprádra, az elegáns Husz- parkot néztük meg s aztán a Kárpát-Egyesület ottani múzeumát. Itt is találkoztunk Münnich Sándor nevével. E muzeum 1886. évi alakulásakor ö volt a könyvtáros ott s ö különösen ásványtani gyűjteményét gazdagította a múzeumnak. Donnhauser múzeumi őr ur lekötelező szívességgel mutogatta meg az érdekes muzeum nevezetességeit. Majd a papírgyárat tekintettük meg. A régi 16 szepesi városok egyike Poprád, népessége nem sokkal megy többre az ezernél s mégis 6 gyár van benne s ez ad tisztességes kenyeret a város lakóinak. Ha látjuk, hogy azon j vidéken zab és krumplinál egyebet alig termel az j anyaföld s még elég szép házak emelkednek itt s ott, lehetetlen arra nem gondolnunk, hogy Felsőbánya jövőjét is csak gyárak létesítésével lehet biztosítani, minél inkább hanyatlanak a bányák. Lehet, majdan felsőbb helyen erre is reá- jönnek, mert végre Felsőbánya jövője is állami érdek. Feltűnő az is, összehasonlítva a két vidéket, hogy bár Szepes megye is a szegény megyék közé tartozik, úgy külső színe azonban távolról sem mutatja azt a nagyr szegénységet, mint a mi vidékünk. Falvakon is tisztességes szép házak vannak. Egészen máskép néz ki p. o. egy szepes- vármegyei, mint p. o. egy szatmármegyei falu. Átalában sokkal élelmesebb nép az, mint mi vagyunk. Élelmességre mutat, bárha már az arczát- lansággal határos is, hogy p. o. amint meglátnak egy kocsit, nemcsak gyerekek szaladgálnak »kérem, kérem, krajczárt< kunyorálással, hanem felnőtt nagy leányok is. Keveset mondok, ha állítom, hogy Poprádtól Dobsináig az utánunk szaladgálók közt kraj- czárjával könnyen ki lehetett volna osztani legalább 10 irtot s különös, amint elhagytuk Szepes megyét, azonnal eltűnt a krajczárért szaladgáló gyermeksereg. (Folytatása következik.)
