Felsőbányai Hírlap, 1902 (7. évfolyam, 1-16. szám)

1902-06-15 / 12. szám

Felsőbányái Hírlap. tár által nyújtott baleseti segélyezést biztosítják maguknak. Ezeknek számát megközelítette az I. csoportbeli rendes tagok száma, mely tagok évi 10 korona 40 fillér tagsági dij ellenében a baleseti segélyeken felül a munkából való ki­öregedés esetére nyugdijat, továbbá aggkor és természetes halál esetére segélyeket biztosíta­nak maguknak. Ellenben ezeknek alig 7%-át teszi ki a II. csoportbeli rendes tagok száma, vagyis azoké, akik évi 5 korona 72 fillér tagsági dij ellenében a baleseti segélyezésen felül fen­tebb körülirt segélyeknek csak felét biztosítják maguknak. Ez utóbbi körülmény azt látszik bizonyítani, hogy a mely földmives leszámol azzal, hogy a rendes tagok közé belépne, magát a tagsági dijak lefizetésére állandóan lekösse, annál rendszerint nem tesz számbavehető különb­séget, vajon a különben is mérsékelt összegben megállapított tagsági dijaknak egyszeresét, avagy kétszeresét fizesse, s miután a nagyobb befize­tés által elért eredmény a tényleges szükséget inkább kielégíti, a belépők között nagyobb a törekvés a segélyeknek teljes összegükben való biztosítására. Az 1901. év végéig volt: I. csoportbeli rendes tag 5,695 II. » » » 386 rendkívüli rendes tag . . 6,361 Összesen . 12,442 E czimeni díjbevételeink: 1. csoportbeli rendes tagoktól 56,950'40 K II. » » » 1,30416 •p rendkívüli tagoktól......................6,361'— » A rendes tagoktól együttvéve felvételi dij czimén befolyt 18,016' korona Összes bevételeink tehát a pénztár ren­des és rendkívüli tagjai után kitettek összesen 82,631'56 koronát. Az 1900: XVI. t.-cz. 8. §-a alapján 256,850 gazdasági cseléd után munkaadói hozzájárulás czimén 308,220 koronát fizettek be a pénztár javára. Ezen hozzájárulással szemben azon cse­lédek, kik után az fizettetik, a törvény 23. §-a értelmében a pénztár által nyújtott baleseti se­gélyezés biztosítását élvezik. Hogy mérlegünk reális alapon nyugodjék, itt csakis azon összeget vettük számításba, a | mely 1901. évi deczember hó 31-ig e czimén az állampénztárba tényleg befolyt. E ezimen azonban még várható, sőt részben időközben be is folyt már a pénztárnak több bevétele, a mennyiben az 1900: XVI. t.-cz. 8. §-a alapján fizetendő hozzájárulás kivetése czéljából az 1901. j évi összeírásban összesen 342,322 gazdasági cse- j léd lett felvéve. A múlt évi előírás alapján várható összegek az 1902. évi bevételeket fog­ják szaporítani. Nem mulaszthatjuk el azonban e helyen megemlíteni, hogy értesülésünk szerint az 1902. évi összeírás az 1901. évihez képest sokkal ked­vezőbb eredményt mutat fel, ami hogy az életbe­lépés első évében hasonlóan kedvező nem volt, egyrészt az uj intézmények életbeléptetésével | általában mindig előforduló nehézségeknek, másrészt pedig annak tulajdonítható, hogy éppen ezen első összeírás teljesítése alkalmával a köz­ségi elöljáróságok a népszámlálás munkálatai­val el voltak foglalva, s igy az összeírást nem teljesíthették kellő gonddal, s ezen felül igen sok helyen félremagyarázták a törvény azon rendelkezését, mely a hozzájárulás fizetését min­den gazdasági (külső) cseléd után rendeli el. Bevételeink között első helyen szerepel a 100,000 korona állami hozzájárulás, melylyel az állam az 1900: XVI. t.-cz. 9. $-a értelmében évenként támogatja intézményünk mőködését. (Folyt, köv.) Különfélék. Templomi ünnepély. Buzgó hívek adakozása és munkássága folytán díszes oltárteritö készült a rom. kath. templomban levő Páduai sz. Antal szobor felékesítésére, mely f. hó 12-én délután 4 órakor szép templomi ünnepély keretében lett rendeltetésének átadva. Az oltárteritö készítésére vonatkozó gyűjtést Tomasovszky Imréné úrnő és Mikola A. Gyula ur szervezték, a kivitelben pedig Ádámcsik Etelka, Baumerth Teréz, Csathó T., Nyisztor Erzsiké, Pap Mariska és többen segédkeztek. Az ünnepély során Pály Ede espe- res-plebános szép szavakban méltatta Páduai Sz. Antal érdemeit, majd életrajzát olvasta fel s J buzditó beszédet intézett a közönséghez. Litania után felszentelte a szép művü oltárteritöt s lel- j kesitő beszédet intézett a fehér ruhába öltözött leányokhoz, kik a terítő hímzésén munkálkodtak, kifejtvén abban, mily áldásos eszköz lehet gyön- j géd női kezekben a tü, ha az magasztos czélok megvalósítására használtatik. Ezután Baumerth Teréz szavalt el a szobor előtt egy alkalmi köl­teményt, melyet lapunk »Csarnok«-rovatában közlünk. Végül Pály Ede plébános imát mondott, miközben Ékkel Lajos segédlelkész orgonakisé- rettel gyönyörű solot énekelt. Ezzel a szép ün­nepély véget ért. — Ünnepély után Tomasovszky Imréné úrnő házánál barátságos uzsonna volt, ; melyen többen vettek részt. Közgyűlés. A felsőbányái hitelszövetkezet, 1 mint az országos központi hitelszövetkezet tagja ma d. u. 4 órakor tartja a városháza tanács­termében évi rendes közgyűlését. Canonica visitatio. Nagy Lajos ev. ref. lelkész ma d. u. hosszabb körútra indul és j esperesi megbízás folytán Molnár Lajos kis- I peleskei tanácsbiró társaságában egyházlátoga- j tást végez a magosligeti, uszkai, kispaládi, bot­paládé nagyhodosi, kishodosi, tisztabereké gar- bolczi, méhteleki, szárazbereki és homoki ev. ref. egyházakban. Ezen megbízatásának elvég­zése után valószínűleg f. hó 23-án tér vissza egyházába. Kiküldetés. Nagy Sándor vm. főjegyző és Zwerdeli Andor s. kultúrmérnök f. hó 4-én városunkba jöttek. Innen még az nap kiszállot­tak Kisbányára Farkas Jenő polgármesterrel együtt a kisbányai gör. kath. egyház által kért vizjog helyszíni tárgyalása végett. Erdöbirói eskü. Spáczai Gvula helyettes rendőrkapitány e hó 13-án Nagykárolyba uta­zott, hogy letegye az erdöbirói esküt. A» közös erdők ügye. Todescu Terentius, a földmivelésügyi minisztériumhoz, beosztott er­dész Budapestről és Zachar Adám m. kir. erdészjelölt Nagybányáról ma 'egy hete váro­sunkba érkeztek a közös erdők megbecsülése végett. Nagyszabású munkájok teljesítése végett, melynek folytán városunk erdőállománya tete­mesen növekedni fog, valószínűleg az egész hónapot itt fogják tölteni. Ezen munka kapcsán a városi és kincstári erdők minden tekintetben el fognak különittetni egymástól. Anyakönyvvezetöi kinevezés. JA belügy­minisztérium ideiglenes vezetésévé) megbízott m. kir. miniszterelnök a kraszna-bélteki anya­könyvi kerületbe Soltész József jegyzői írnokot, a felsőbányáiba pedig Weisz Jenő körjegyzőt anyakönyvvezető-helyettesekké nevezte ki. Kinevezés. A király Weress Ferencz m.- láposi járásbirósági albirót a kékesi járásbíró­sághoz járásbiróvá nevezte ki­Nagy László vármegyei alispán folyó hó 12-én hivatalos ügyben városunkban időzött. A szigeti tanítóképző tanárai és növendő kei igen jó emlékkel vannak eltelve városunk és közönsége iránt azon szeretetért, melyet május 21. és 22-ik napjain történt itt időzésük alkalmával tapasztaltak. A volt szives házi­gazdákhoz intézett leveleken kivül azt bizo­nyítja a tanítóképző igazgatójának lapunk szer­kesztőjéhez intézett levele is: »Ama lekötelező, nyájas szívességéért, melyet intézetünk tanulmányi kirándulása alkalmából Szer­kesztő ur a kiránduló csapat irányában tanúsítani kegyes volt, fogadja mindannyiunk igaz, hálás kö­szönetét. Hazafias üdvözlettel és kitűnő tisztelettel M-.Sziget, 1902. május 31. Kovásy Zoltán igazgató. Eskü-tétel. Dr. Roth Ferencz, a szatmári kir. törvényszék uj elnöke f. hó 9-én d. e. 10 órakor tette le hivatalos esküjét a kir. törvény­szék teljes ülésében. Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Vas Géza beregszászi pénzügyi segédtitkárt a nagy­károlyi kir. pénzügyigazgatósághoz titkárrá ne­vezte ki. Katonák. Folyó hó 7-ére volt jelezve a letnbergi katonai törzstiszti iskolából utazási gyakorlatra indult tisztek megérkezése váro­sunkba. Már 6-án megjött két tiszt és nehány közlegény, hogy lakásról gondoskodjanak a magok és társaik számára. 7-én déli fél 1 óra­kor aztán pontosan megérkeztek Kapuik felől a hátralevők Steiniczer Ferencz altábornagy vezetése alatt. Érkezés után nemsokára ízletes ebédhez ültek a Korona-vendéglőben, mely után a legtöbben a Petőfi-ligetbe mentek, ne- hányan pedig Münnich Sándor gazdasági ta­nácsossal a zuzómüveket tekintették meg. Dél­után 6 óra tájban a piaczon összegyűlt gyer­mek-sereget versenyfutásra gyűjtötték össze, dijakat tűzvén ki számokra. Persze, mozgalmas képet öltött a piacz, senki sem hallgatta tovább a térzenét, mindenki az érdekes látványban gyönyörködött. Futott is szörnyen a gyermek­ármádia, mintha csak a sarkában járt volna a tatár! A mulatságos versenyt a közönség- és a tiszt urak nagy goudiumára vagy háromszor megujrázták. Este 8 órakor a Korona-vendéglő nagytermében mintegy 60 teritékü bankett volt a vendégek tiszteletére, melyen vándor tisztje­ink az altábornagygyal élükön valamennyien jelen voltak és itt bizonyult be igazán, hogy edzett katonák, mert daczára a 20—25 kmnyi gyaloglásuknak, amit naponkint tettek meg, a testi vagy szellemi fáradság legcsekélyebb jele sem mutatkozott rajtuk. Pezsgő jókedv, vidám szellemesség uralkodott soraikban. Az Anti­azonban szerettem volna meghúzni a barátom fülét; de ö öregebb, családapa, s igy lenyeltem az egész képeslap ügyet. Nincs annál rettenetesebb kedves Szerkesztő ur, — mint mikor az ember túlságos figyelem tárgya, mikor gondolkoznak, — s dolgoznak helyette. Nem egy szép reménynyel indult viszonyo­mat ezek a túlságos figyelmességek tették tönkre. S tartok tőle, hogy soha sem tudok megháza­sodni. Oh pedig be sóvár ez az egyedüliség. Mig az öröm is másizü egy magános embernek, mint egy családosnak ; hát még a bánat 1 Na az meg épen infámis. Az ajó, hogy ezt maga a Teremtő tudja legjobban, s ezért az ö kegyelmessége foly­tán nem látogatja nagy bánatokkal a nőtelen embert, mert különben mind megöszülne vagy megkopaszodnék. Eu a nőtelen kopasz emberek számának szaporodását egyenesen arra viszem vissza, hogy ottan-ottan egy-egy kis bánatjuk is akad. — Engem már az őszülés környékez, s naponkint perczeket kell elvesztegetnem az ősz hajszálak gyomlálásával. Mostanában ugyan abban hagytam a gyomlálást, mert eszembe jutott, hogy ha rendre mindennap kiszedegetem az ősz hajszálakat, akkor a másik végletbe, a kopasz­ságba rohanok. Egy szóval nincs boldogtalanabb lény, mint egy idejét töltött legény-ember. A fia­talabb leányok rá sem hederitenek az idősebbekre, még nékik nem igen van sok gondja, a középkoru­akat pedig elkapják előle. Tessék aztán szivarozni. Ez, ez az egy az, ami egy kis enyhületet ad, a szivarozás, a dohányozás. Mi is lenne velünk e nélkül ? Minden nagyobbszerü bánatom után rá szoktam gyújtani. S úgy fújom a füstöt, mint egy lokomotív. Benne van haragomnak teljessége. Hanem ezzel is megjártam a minap. A harangozó csupa jóindulatból megprezentelt egy csomó, mint mondá »jó magyar dohánynyal.« Nem lévén sziva­rom itthon, tüstént meg is aprítottam a dohányt s rátöltöttem. Kapok egy levelet, hogy a tanítói nyugdíjintézetbe még egy évig fizetnem kell a járulékot, mert nem jelentettem be, hogy lelkész lettem. Fizetni ? Roppant dühbe jöttem s elkezd­tem a füstöt amúgy haragosam fújni. Ki ne fújna akkor, ha nem várt fizetni,valója érkezik ? S úgy elszédültem a jó magyar dohánytól, hogy sem étel, sem ital, nem esett jól vagy két napig. Ez pedig én nálam nagy szó! Ez egyszer voltam olyan betegségben, hogy nem kívántam, az ételt és italt. — Az vigasztalt csak a dohánytól tör­tént rosszullétemben, hogy a harangozónak vissza adhatom a tronfot; mert ha a dohány oly rósz; milyen lehet a salakja? Ezt pedig ősi szokás sze­rint ő hordja el, nem csak, de valósággal eszi. Hanem a harangozónak nem lett semmi baja. Ami a dolog lényegét tekintve nekem is használt, mert, ha megbetegszik, még nekem kellett volna harangozni. Érdekes egy ember különben ez a mi öreg harangozónk. Ha úgy tudnék Írni mint ahogy nem tudok, csakugyan leirnám. A milyen kicsiny az ember, olyan nagy az eredetisége. Mikor haza érkeztem, igy fogadott: »Hát haza tetszett valami keservesen vergődni?« — Haza vergődtem István bácsi. Ezután nagy csendesség következett látszó­lag, de az én szivemben nagyon jókedv volt. ör­vendeztem az öreg harangozónak azon figyelme- tes, de sajátságos s sok részben való kérdésén. Mert itt mifelénk esős időben, (mint akkor is volt) oly rettenetes utak szoktak lenni, hogy az utazás csakugyan vergődésszámba is mehet. Hát mikor az öreg egész komolysággal, sőt bizonyos megilletődésseí szokta mondani : — Hát harangozzunk Tiszteletes ur, ha el­végezzük, nem lesz rá gondunk ! Egy szívnek, egy léleknek érzi magát velem, s nem lehet ezt az odaadást hidegséggel, közön- bösséggel elutasítani. A pontosságban különben példányképem. Amint a nagymutató a Xll-őn, a kismutató a 7-en van, már akkor félreismer­hetetlen halk ütésekkel bejelenti magát: — Köp — köp — köp — köp. — Lehet! — Szerencsés! . .. már a többit nem hall­ható hangon mondja, vagy tán nem is mondja, csak gondolja.

Next

/
Thumbnails
Contents