Felsőbányai Hírlap, 1902 (7. évfolyam, 1-16. szám)
1902-05-04 / 9. szám
"VH. é-vfol-yain9_ szám. 190S. méij-u.sjÖ£---------------------------------UvJL ME GJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. 1 Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Félévre 2 korona. ! Egyes szám ára 20 fillér. i! Hirdetések és előfizetési dijak a kiadó : Xánásy István könyvnyomdász ezimére Nagybányára küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő cziméra Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÜZÖLTETNEK. Meghiúsult remények. Az egész határban olyanok a gyümölcsfák, mint a viruló szép leány, kinek keblében a biztosan ölő kór pusztít. Amint ennek arczárói idönap előtt lehullanak az élet rózsái, úgy hullanak le gyümölcsfáink virágai, mert leforrázta a bennök vígan felpezsdült termőerőt a természetnek barbár kegyetlensége: a jóleső verőfény után ádáz irigységgel megjelent fagy. Sok szemben csillant meg a zord reggeleken a kétségbeesés könnyűje, sok ember siratja most, a természet nászünnepén, a kies májusban egész esztendőre megvigasztaló reménységét. . . És nemcsak nálunk, országszerte megjelent a borzasztó csapás, hogy annál jobban érezzük káros következményeit. A korán virágzó fák gyümölcstelenül fognak állani társaik között, sőt még a rügyben levőket is megviselte az a dermesztő hideg, mely különösen eső után, tehát nedves állapotban érte őket. A szőlő sem biztat már oly szép terméssel, mint április közepén, örvendjen a gazda, ha még több csapás nem éri. . . Úgy látszik, hogy a fagyos szentek előbb tartották az idén névnapjokat, csak aztán legalább ne gavalleroskodjanaK s ne tartsák meg kétszer. A mi népünknél midőn a gyümölcstermés tönkre megy, azt jelenti, hogy abban az évben nem lesz miből ruházkodni, nem lesz miből adót fizetni. Mivel pedig egyik nélkül sem élhetünk, megélénkül a pénzintézetek forgalma s újra közeledünk egy lépéssel azon időponthoz, midőn az ősi föld nem lesz többé a mienk. — A természet szeszélyei kiszámíthatatlanok. Az idei csapáshoz hasonló éveken át meglátogathatnak bennünket és igy fokról-fokra mindig lejebb haladunk az anyagi züllés lejtőjén. Tehát biztos bukás: elszegényedes vár népünkre, melynek polyp-karjai közül nincsen számára más szabadulás, mint a kivándorlás. Pedig az arany-mezőkön is csak az ínség sárga réme fogadja a hontalanná vált szegény Panaszom van rátok .... — A Felsőbányái Hírlap eredeti tárczája. — Panaszom van rálok Milyen nvugodaldm Korunk sok írói! Várakozik rátok Panaszom van rátok ! Oda lenn a sírban: — Abban a sok versben Ha jó anyátokat Ami megiródik Nem vigasztaltátok Ritkán van hazátok Hynir.usokban, dalban? Pedig ha egvebet írjatok verseket Nem t.ehettek érié, Korunk sok irói A nevét szóljátok; Ha/ához. hazáról ! Mert kit nem emlitnek, Kebién édesdeden Elfelejtik végre Úgy fogtok nyugodni: Es, yz Szörnyű átok Ha sírotok zárul Jusson eszetekbe, K* a haza földjén: Hogy a pálya rövid ! Ugv marad fenn soká Ti is majd meghaltok. Dicső, nagv nevetek. Testetek, e gyenge Sírotok is virul, Cserép .összetörik. Virágokat hint rá Elfedik á hantok. . . A hazaszeretet Pótor Elemér. A csengő. (Elbeszéli G . . . . Alexa Iván gróf.) »187«-ben a párisi orosz követségnél gyakoroltam magamat őseim hagyományos miivé- í széfében : a diplomácziában. Kedvező talaj volt ! ez számomra, mert egyesíthettem a hasznost a páriákat. Talán 100 közül egy tud magának biztos egzisztencziát teremteni. Fájó szívvel idézi emlékébe a bujdosó a költőnek szavait elhagyott honára gondolva: »A nagy világon e kívül nincsen számodra hely.. De mit tegyen hát, mikor a »sors keze« gyakrabban ver, mint áld'? Hiszen nyomorban senyvedni és éhen meghalni körülbelül mindegy: itthon-e vagy másutt. Mindenféle náczióban van annyi élelmesség, hogy ha egyik téren nem boldogul, vagy csapások érik, ráveti magát a másikra, ha a gazdálkodás nem jövedelmez, iparhoz, kereskedéshez fog, de a maga munkájának gyümölcsét kierőszakolja. Csak a magyar esik kétségbe, mert az ősi földmivelésen kiviil nincs tere munkájának. Az ipar és kereskedés a szükség szülte verseny nélkül sem boldogul. Nincs házi iparunk, nincs gyáriparunk, ami van, annak nincs kedvező kivitele. Mezőgazdasági nyers terményeinket eladjuk olcsón, az idegen iparczikkeket megvesszük drágán. Mindezekért okolhatjuk az intéző köröket, de legközelebbről magunkat. Miért van igy mind ez ? Azért, mert nincs bennünk faj-szeretet, nincs bennünk élelmesség, nincsen szilárd akaratunk annak megvalósítására, a minek hijjával vagyunk. De mindezek ellenében van bennünk jókora adag rezignáczió, szóval fatalisták vagyunk. Ne kicsinyeljünk semmi foglalkozást, bár csak fillérekből álló hasznot hajt is. Pártoljuk mindazt, ami hazai kéznek terméke s ne fussunk a szomszédba az olcsó, hitvány holmiért. Neveljük az ifjúságot a tisztességes munkára, mely nem alacsonyit le sem nemest, sem parasztot. Keljünk harczra az urhatnámság, a divat-majmolás ellen. Jó példával menjenek elől a vezetők minden téren. Ne csak igazgassák, hanem neveljék is a közönséget saját hazafias tetteik által az egyszerűségre, tisztaságra, erkölcsösségre mértékletességre stb. Hogy tanuljuk meg már valahára, hogy a magunk szegénységéből megelégedést, boldogságot is teremthetünk magunknak, csak ne engedjük magunkat félrevezettetni az álpróféták által. Ne szégyeljük a magunk egyszerűségét. Mert darócz-ruhában is többet ér az ember ha a maga emberségéből él, mintha divatosan vasalt ruhát visel és amellett másnak a lekötelezettje. Ily társadalmi moral mellett, ha érnek is bennünket csapások, nem fogunk kétségbe esni, mindannyiszor felemelnek bennünket a költő szavai : .»Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál. . . .« Városunk háztartásáról. Vettük és itt bemutatjuk városunk 1901. évről szóló bevételi és kiadási zárószámadásának fősommázatát és leltári vagyonmérlegét. Összehasonlítván az előirányzati összegeket, az elért tényleges eredménynyel, vagyis a zárszámadási bevétel .... 11,701 K 41 f összegét az előirányzati összeg 99,693 K 75 f összegével, mutatkozik több bevétel ........................................... 17,407 K 66 f és a tényleges kiadást 116,158 K — f az előirányzati . . 99,950 K 43 fillérrel, mutatkozik több kiadás. 16,207 K 57 f mely egybevetve a több bevétellel, mutatkozik több bevétel . . . . 1,209 K 09 fillérrel. Vagyis e végeredmény,azt igazolja, hogy a múlt évi költségvetés, — bár a kerete szorosan véve nem tartatott be, mert ugv a kiadás, mint a bevétel nagyobb az előirányzott összegeknél, teljesen reális alapon készült s a valóságos bevételi eredmény nemcsak liogv az előirányzati összeg mögött nem maradt, sőt azt jelentékeny összeggel túl is haladta. Pedig — a mint értesülve vagyunk — még a számadási évre a bányakárpótlási alap kamatának feleslegéből több, mint 1200 korona összegnek be kellett volna folyni. Ennek átvezetése azonban azon oknál fogva maradt el, mert különben ha a keresztülvezetés megtörtént volna, a bányakárpótlási alap pénztári maradványa annyira leapadt volna, hogy az újév napján esedékes egyházi és iskolai czélok kiadásait nem lett volna képes fedezni. Konstatálván a túloldali számadatokból azon örvendetes és megnyugtató körülményt, hogy városunk háztartásában a kellő pénzügyi egyensúly minden kétséget kizáróan megvan, átadjuk a további szót a túloldali numerusoknak szobalány nyitott ajtót. Alice, mert igy hívták a ház úrnőjét, ennivaló mosolylyai fogadott. — Beléptem a várba, asszonyom és már is érzem, hogy rab vagyok .... — Köszönöm ! Nincs szükségem apró pénzre. -— Válaszolt ő pajkosan. — Ha úgy tetszik uram, foglaljon helyet nálunk! — Miért nem igy fejezi ki magát: »nálam?» — Mert ön nem egyedül az én vendégem. Talán már elfeledte, hogy én férjes nő vagyok! Apropos! Ön még férjemet nem is ösmeri. Mindjárt itthon lesz s rendkívül fog örvendeni, ha a gróf úrral n egismerkedhetik. Még pár perczig csevegtünk kettecskén s a »kedves« férj, kit én most a pokol legsötétebb fenekére kívántam, tényleg megérkezett. Rendkívül örvendett a kiváló szerencsének, mely szerért} házát magas látogatásommal érte. Öles termetű férfiú volt. Bár magam is derék szál legény vagyok, szinte eltörpültem mellette. Megpróbáltunk egy kissé beszélgetni, de roppant nehezen ment. Ö nem értett a magasabb politikához, én meg az üzlet körébe vágó dolgokat nem ismertem, igy minden jó igyekezetünk daczára a napi események porondjára jutottunk. Alice titokban jól mulatott élhetetlenségünkön. így ért véget első látogatásom. IN (*•< ke llemessel. Szép nőt hazámban is sokat láttam és ismertem, de itt nagy gyönyörűséggel tapasztaltam, hogy a párisi hölgyek szellem és kedvesség dolgában messze túlszárnyalják Oroszország leányait.............Nemcsak a boulevardokon, hanem az előkelő salonokban is voltak hódításaim s minden szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy nem hoztam szégyent egyik dédapámra, ki Katalin czárnő első kegyencze volt. Egy szép napon terjedelmes levelet kaptam apámtól, melyben azt irta, hogy Sz.-Pétervárra fog áthelyeztetni, hol a farsangon majd összehoz bennünket S . . . . herczeg dúsgazdag unokájával, kit nőül kell vennem. E hir kellemetlenül érintett, nem a kilátásba helyezett házasság miatt, mert Mária Anasztázia nerczegnö gazdagsága melletc kedves és bájos gyermek is volt, hanem egyéb okból. Alig pár hete, midőn a boulognei erdőn kocsiztam, egy gyönyörű hölgyet pillantottam meg, kit ek remek szépsége elhomályosította eddigi kellemes pásztor-óráim emlékét. Sok utánjárással sikerült megtudnom, hogy a kicsike B . . . urnák a felesége, ki egy ismert ezég üzletvezetője. Harmadnapra már kilestem a kedvező alkalmat, hogy bájos szépemmel megismerkedjem. Nem ment nehezen a dolog. Csinos kis villában laktak. Mikor megérkeztem, bizalmas képű
