Felsőbányai Hírlap, 1902 (7. évfolyam, 1-16. szám)
1902-04-06 / 7. szám
távolabb az »ember« (mint felsőbb lény) fogalmához. És megfordítva. Ha itten a műveltség társul szegődik a nagy jövedelemhez, ma paloták vannak FeIsőT { bányán és mindama közintézmények, amelyek i magasabb műveltséggel járnak. Ezt kérem na- j gyón jól megjegyezni és megszívlelni. Mindezeket nem azért hozzuk itt föl, mintha incriminatiót akarnánk írni, vagy elő- ; deinket mulasztásokkal vádolni, mert hiszen ez úgy is »eső után köpenyeg« volna, hanem csak mint történelmi tényeket elevenítjük föl, hogy annál világosabban és határozottabban lássuk, mit kell a jelenben meg a jövőben tennünk s mit kell elhagynunk, kerülnünk, hogy városunkat fölvlrágoztassuk. Tévednek azok, akik azt vélik, hogy a mostani magisztrátus pusztán inbelligencziájá- vcd megmentheti a várost a teljes elpusztulástól. Hiszen nem kevésbé intelligens magisztrátusa volt a városnak csak a közelmúltban is, még sem bírta puszta tekintélyével a várost az eddigi pusztulástól megmenteni. De másrészt | tévednek azok is, akik azt az épületet, amelyet elődeink fölépítettek s tetejébe aranyozott fe- | delet tettek akarják lerombolni csak azért, ! mert a vályogból s deszkából épült oldalfalak kikorhadtak, kidőltek; tehát el kell hányni a czifra tetőt is. Igaz, hogy nincs harmónia a ] tető és az épület között, de hát az összhangot helyre kell állítani. Véleményem szerint nem az a teendőnk, hogy romboljunk, hiszen az már eléggé le van rombolva, hanemha már elődeink rósz anyagból építették az épület falait, mi ezek helyett építsünk — a még fenálló jó és szép tető alá azzal összhangzó, szilárd anyagból való, az idő ! viszontagságainak erőáen , ellentálló, szolid és szép falakai — ha lehet. És ezt nagyon nyomatékosan mondom. Ez volna méltó hozzánk. Erre pedig az idő nagyon is elérkezett. Nincs tehát vesztegetni való időnk. A rekon- strukcziót annál is inkább tehetjük, mert a siker elérésére és biztosítására minden elöfö!tétel úgy a szellemi, mintáz anyagi, rendelkezésünkre áll. A megifjodott magisztrátus fiatal, friss, tetterős, ambicziózus erőkből áll, amely a rábízott munkát tudja is, akarja is végezni. De másrészt meg van az anyaföld is, amelyet csak okszerű művelés alá kell venni s dúsan fogja fizetni a ráfordított munkát. Tehát csak a programmot kell megállapítani. De aztán ennek megvalósításában a vezetőséget minden egyes polgárnak teljes erejéből kell támogatnia, mert a siker csak akkor lesz biztosítva. Hogy pedig mit kell tennünk, ez részint már a fentebbiekből, részint pedig az előbbi értekezéseimből kivehető. Tehát mindenek előtt a földet, melyet a költő igen találóan »anyánknak* nevez, a kultúra lehető legmagasabb fokára kell emelnünk, vagyis intenzív gazdálkodást kell előteremtenünk, hiszen ez fundamentuma, alapja minden kultúrának, amelyre aztán lehet építeni a többit: az ipart, még a kereskedelmet. E végből mindenek előtt alakítsunk egy gazdasági egyesületet, amely támogatni fogja Felsőbányái Hírlap. egyes tagjait úgy szellemi, mint anyagi tekintetben. Tekintettel pedig talaji és egyéb éghajlati viszonyainkra, különösen ez karolja fel az állattenyésztést, illetve a tejtermelést és a gyümölcsfa tenyésztést. A gazdaságnak már .ez a két ága is képes Felsőbányán 5—6 ezer embernek tisztességes kenyeret adni és biztosítani. De ezzel még nincs lezárva a programúi. A többiről azonban csak akkor szólunk, ha az Isten még megtartja életünket, ha ez már meg van valósítva, mert: »Aki sokat markol, keveset szőrit.« Természetes, hogy itt most nincs helye annak, hogy részletekbe bocsátkozzunk; ezekről majd akkor, ha az egyesület már megalakult. Hogy pedig ki álljon ezen mozgalom élére, maga-magától értetődik, hogy a város legelső polgára: a polgármester. Mutassa meg, hogy tud is, akar is a város érdekében tenni; mert a lehanyatlott város rekonstrukcziója e ténynyel kezdődik. Ragadja meg tehát a kínálkozó alkalmat; tegyen a szent ügyért mindent, amit egy ambicziózus, nemes férfiú megtehet, s az utókor akkor is, a m dőn mi már rég elhamvadtunk, elporladoztunk, szeretettel s kegyelettel fogja említeni a nevét. Tomasovszky Imre. Felvidéki kongresszus tervezete. 1. A kongresszus czélja. A felvidéki kivándorlással kapcsolatos gazdasági és társadalmi bajok széleskörű megvitatása és az orvoslás módjainak kijelölése. A felvidéki kongresszust rendezi a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége, együttesen a Borsodmegyei Gazdasági Egyesülettel és a felvidéki gazda;ági egyesületek (Abauj-Tolna, Bars, Gömör, Kishont, Heves, Hont, Liptó, Mára- maros, Nógrád, Nyitra, Sáros, Szabolcs, Szatmár, Szepes, Trencsén, Turócz, Ugocsa, Ung és Zemplén vármegyei Gazdasági Egyesületek, Zólyom vármegyei Erdészeti Egyesület) és a Felvidéki Magyar Közművelődési Egylet közreműködésével. 2. A kongresszus ideje és hetye : 1902. évi május hó 31. és junius 1. napja, Miskolcz. 3. A kongresszusi iroda székhelye : Budapest, IX. Üllöi-ut 25. Köztelek. Az iroda az O. M. G. E. kivándorlási bizottságának felügyelete s a bizottság előadójának vezetése alatt áll. Jj. A kongresszus tagjai : a) Képviselötagok: a rendező és közreműködő testületek kiküldöttei. Minden közreműködő testület elnökén kívül 2 — 2 taggal képviselteti magát. bj Tag lehet mindaz, aki a kongresszusi irodánál felvételre jelentkezik és a 4 korona tagsági diját lefizeti. A tagsági dijak a kongresszusi kiadványok költségeinek részbeni fedezetére szolgálnak. A tagok joga. A kongresszuson részt vehet mindenki. Tanácskozási és szavazati joga azonban csak az igazolványnyal ellátott tagoknak van. A tagok a kongresszus kiadványait ingyen kapják meg. 5. A kongresszus előadói: Az előadókat a résztvevő testületek kijelölése alapján vagy az önként jelentkezőkből az O.M. G. E. kivándorlási bizottsága választja meg. Az előadók határozati javaslataikat előzetes megvitatás czéljából az iroda utján a rendezőbizottság elé terjesztik. A határozati javaslatok kinyomatva, a kongresszus előtt a tagoknak megküldendők. 6. Helyi bizottság. A rendező-bizottság helyi bizottságot alakit Miskolczon, mely a kongresszus előkészítésével járó -— helyi feladatokat végzi. 7. A kongresszus tárgyai. a) Elnökség és tisztviselők megválasztása. b) A szervezkedés után első tárgy a kongresszus plénuma előtt tartandó előadás, mely a felvidéki kivándorlás múltját, mérveit és következményeit ismerteti. Az előadás nyomán a kivándorlást előidéző okok határozati javaslat alak! jában állapíttatnak meg. A felvidéki kivándorlás okait megállapító előadói javaslattervezet a következő : A felvidéki kivándorlás természetes oka a I szegénység és foglalkozás hiány. Ezek okai: A) A hátramaradt mezőgazdasági és ipari kultúra. B) A rósz értékesítési viszonyok. C) A rósz hitelviszonyok. Uzsora, korcsmahitel. D) Aránytalan közmegterheltetés. E) A községek rósz gazdálkodása. F) A birtokjogi viszonyok rendezetlensége. G) A földbirtok szétforgácsolódása. H) Az iszákosság. I) A tudatlanság. A felvidéki kivándorlás mesterséges okai: A) A galicziai bevándorlás. B) A kivándorlási ügynökök káros működésé. C) Az okok ekként megállapittatván, a kongresszus a bajok orvoslásának módjaival foglalkozik. Ez érdekből határozati javaslatok nyujtatnak be az alább megjelölendő kérdésekben. I. Őstermelés. 1. Mezőgazdaság. Az állattenyésztés fejlesztése kapcsolatban a havasi legelők jobb kihasználásával. Tejgazdaságok létesítése. Juhtenyésztés. Sajt- és turókészités fejlesztése. Baromfitenyésztés. Talajmivelés. 2. Szőlők felújítása. Borértékesítés. Pincze- szövetkezetek. 3. Erdészet. A legelő -erdők és a legeltetés czéljaira okszerűen felhasználható erdészeti területek kérdése. Véderdők uj kijelölése. Kopár területek befásitása. 4. Bányászat. Uj bányatörvény alkotása. — Nagyméltóságod a »Császár« nevében tiltja a gyűlés megtartását, én pedig az Isten nevében megtartom ! A ritka szép papi külsejű, egyszerű, de J méltóságos hivatali ornátusban oly bátran fellépő | agg egyházfőnek határozott kijelentése oly nagy | hatással volt a jelenlevőkre, hogy maga a »csá- | szári biztos« félrevonulva nézte el a gyűlés meg- í tartását. Persze erős támasza volt a gyűlést j vezetőnek Tisza Kálmán is, igazsága érzetén kívül. Az ily alkuvást nem ismerő magatartásnak eredménye lett aztán, hogy a magyar protestáns egyház megtámadott alkotmánya sértetlenül került ki a harczból, hol a küzdők, férfias bátorsággal álltak síkra s vették fel az osztrák miniszter által kovácsolt machinatio ellenében a keztyüt. Ezek eddig csak a magyar protestánsok szemében növelhetik Tisza Kálmán érdemeit, de } ha elgondoljuk, hogy a kivívott vallásos alkot- j mány úttörője lett a nemsokára beálló magyar alkotmánynak is, akkor már elismeréssel kell hogy megálljon minden magyar Tisza érdemei előtt. Tudjuk, hogy. a hosszas hallgatás után j 1861-ben nyílt meg az országgyűlés, tehát a, pátens visszavonása után következő évben. Megkezdődött a trón és nemzet közt az egyezkedés. Tisza akkor a magyar parlament ellenzékének volt vezére. Eszével, tehetségével, befolyásával bizonyára eszköz volt arra, hogy a magyar alkotmány visszaállításánál többet nem veszített j a magyar. Régm meg van Írva : »Errare humánum est.«" Ez alól Tisza se kivétel. Egy ember értékét nem a szerint Ítéljük, tett-é annyit, mennyit kényes helyzetében a világ tőle követelt, hanem aszerint, tett-é annyi jót, mennyit ereje s tehetsége, helyzete engedett? »Aki bűn nélküli, az vessen azért követ reá-‘ Nagy Lajos. A geszti udvarház lakói. Lapunk egyik olvasójához kérdést intéztünk, nem tudna-é nehány apróságot Tisza Kálmánról és családjáról. Erre a következő szűk szavú levelet vettük tőle: »186* Pünköstjén legatioba mentem Gesztre, hova egyik barátom: Czeglédy Imre utján nyertem meghívást, kinek atyja Tisza Kálmán tisztje volt. Ünnep első napján délben mutatkoztam be a Tisza családnak. A grófnőt a nappali szobában találtam, gyermekei: István, Kálmán és Paula voltak körülötte. Tisza Kálmán a könyvtár szobában dolgozott, öltözete vászon kabát és vászon nadrág volt. Kevés ideig beszélgetett velem, kérdezvén édes apámat, kit mint esperest, jól ismert. Ebédre mind a'három napon a Tisza családhoz kellett mennem. Az ebéd este 6 órakor kezdődött. Iíbéd után a pipázó szobába mentünk átal, hol Tisza Kálmán mindenkivel szívesen, sőt kedélyesen beszélgetett. Ott voltam körülbelül este 9 óráig. Itt megemlíteni, hogy fia: István képes könyvét mutogatta nelcem. Mikor egy-egy katona képe jött elő, kérdeztem: hát ez micsoda, azt felelte: kutya. Mert ebben az időben a katona a némettel synonim fogalom volt, a sógort pedig ezzel a hűséges háziállattal nem átallották azonosítani országszerte. Ünnep első napján ebédután meghívtam a grófnőt, sőt Tisza Kálmánt is a másnapi prédi- káczióra. A lelkész ugyan előre megmondta, hogy hiába való lesz a meghívás, mert a legátust meghallgatni nem szoktak elmenni a templomba. A grófnő azonban megígérte és el is jött egyik vendégével. Meglepett, hogy midőn belépett, a templomban az egész gyülekezet felállott és csak akkor ült le ismét, midőn a grófnő is leült. A nép általában igen nagy tiszteletet tanúsított, az egész család iránt. A templom körüli nagy czinterem abban az időben diszkért volt, melyet az uradalmi kertész gondozott. Mindezek szép vonásai annak az egy- háziasságnak és vallásosságnak, mely a Tisza családnak egyik fő ékessége volt mindenha. Tisza Kálmánt tisztjei rendkívül szerették. Asztalánál a papra mindig terítve volt s bármikor mehetett ebédre, mindig szívesen látott vendég volt, A legátusnak a család 15—20 forintot szokott adni.
