Felsőbányai Hírlap, 1902 (7. évfolyam, 1-16. szám)

1902-03-23 / 6. szám

Felsőbányái Hírlap

»Szegények mindenütt ésjnindenkor lesznek« itt is vannak szegényebb sorsú emberek, kik bizonyos okoknál fogva (betegség, elemi csapás stb.) nem képesek gyermekeiket iskoláztatni. Az ily gyermekeket is fölveszik a szegényházakba 50 --100 frank évi befizetés mellett, hol kellő nevelésben és oktatástan részesülnek.

De legérdekesebbek a mentő és javitó- házak növendékei. Mint mindenütt, ott is az ember csak nem angyal, noha oly gondos nevelésben részesítik. Akad ott is rósz ember; rósz, vásott gyermek. Ha a szülők bármelyik fele rósz, vagy gondatlan úgy, hogy gyermekét rósz példaadásával vagy gondatlanságával elronthatja: ez esetben az iskolai hatóság hivatalosan elveszi a ily szülőtől a gyermekét s valamely intézetbe elhelyezi; de a szülőt arra kötelezi, hogv anyagi viszonyaihoz képest gyermekéért évenként 50 — 300 frankot fizessen. Csak a nagyon szegények vagy árvák vétetnek föl ingyen.

A t. olvasónak bizonyosan feltűnt eddig is, hogy ennyi humanitárius intézet között nincs a minálunk annyira szükségessé vált »lelenczház«. Hiszen úgy gondolhatják, ott is csak embrek laknak! Igaz. De már ezekről (ha lennének, de nagyon kevés akad ilyen) másként gondoskodott a társadalom (a törvény). Az ártatlan porontyot a hatóság gondviselésébe veszi ; de úgy, hogy annak eltartási költségeit a hozzá legközelebb álló két fél együttessen vagy ha ez nem lehet, t. i. ha az egyik fél nagyon szegény, akkor a másik fél fedezi. De azzal még nincs befejezve az ügy. Mind a két fél a körülményekhez képest pénz, fogház, illetve fegyházbüntetéssel sujtatik. Az úgynevezett »atyai« félt a hatóság mindenkor kikeresi, mert hiszen természeti törvények szerint: nincs okozat ok nélkül. Ha tehát az okozat megvan, szükségképpen meg kell lenni valahol az oknak is; ezt pedig a másik, az úgynevezett >anyai«-fél bizonyosan tudja. A házasságtörést vagy vadházasságot nagyon keményen büntetik. S az ilyen ember ki van zárva a társadalomból.

Miután tehát az ilyen mulatság nagyon is komoly következményekkel járhat, az emberek óvatosabbak, tartózkodóbbak, szóval: erényesebbek lesznek.

Ha minálunk is a törvények igy intézkednének, akkor bizonyosan nem kellene alelencz- házakra országos gyűjtéseket rendezni; de az igazságnak is elég volna téve.

Mindezek után önként merül fel az a kérdés, hogy miképpen lehetne a vázolt fokra felemelni ami kultúránkat; hiszen erre nézve a mi talaji és klimatikus viszonyaink sokkal kedvezőbbek ? Látom, hogy sokan a nagy Napóleonnal fogják mondani, ki az egész világ meghódítására három tényezőt jelölt ki magának: először -pénzt, másodszor pénzt és harmadszor pén.t. Tehát a t. olvasók közül is sokan azt fogják mondani, hogy csakugyan e három tényezővel meg lehetne csinálni kultúránkat.

Én pedig ellenkezőleg azt tartom, hogy e háom eszzközzel ez idő szerint nem lehetne őzéit érni hazánkban. A gyakorlati élet eléggé igazolja állításomat.

Hogy kultúránkat s népünk boldogulását előbbre lehessen vinni s jövőjét biztosítani,

nagygyá tetted Te a magyart, hire, dicsősége messze terjedt inkább, mint valaha. Erőssé tetted ez imádott nemzetet a sátán minden támadásai ellen, hogy rajta a pokol kapui diadalmat nem vehettek.

S hogy a nemzet halad, virul, hogy ténye egyre terjed messzebb s messzebb : ezért is csak téged illet a hála s dicséret, ez önt szivünkbe szent lelkesedést, lángoló bátorságot, hogy mi is szerethessük e drága hazát, hogy merre zugnak habjai Tiszának s Dunának, nz legyen más óhajtása e haza lakójának :

»E nagy világon e kívül kincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze,

Itt élned s halnod kell.«

És aztán a hazaszeretet egyesülve legyen a te szereteteddel s félelmeddel szeressük a hont, imádjuk Istenünket, ki arra adta s ezer viszály s |paj közt megtartotta.

Segedelmed ne távozzék mellőle, ki munkál szeretett hazánk dicsőségére. Távoztasd el azt, s fogd meg kezét, ki bajt viszályt hozna halmára, hegyére. Adj bányáiba aranyat s más drága erezet, hegyeire s rónáira bort, búzát eleget.

Áldd meg csillag-trónusodból, menyei fénylakodból e nemzetet jó kedvvel s bőséggel mind az idők végtelenjéig kegyelmedből az Ur Jézusért. Ammen. Nagy Lajos.

véleményem szerint szinte három eszközre van szükségünk:

Először alapos és sokoldalú tudásra, különösen azoknak, akik az ügyek élén állanak. Enélkül az emberek csak sötétségben tapogatóznak, egy helyben tipegnek-topognak nagyhanguan, de üresen, mint a szél, beszélnek, aminek semmi kézzelfogható eredménye nincs; mert az alapos ismeretek nélkül szükségképpen még akkor is a szónál kell maradnunk, ha az a szó okos, mivel a tettek terére nem léphetünk, vagy ha van bátorságunk oda lépni, az mindig balsikerrel végződik, mint azt ezer meg ezer példa igazolja.

Másodszor ernvedetlen szorgalomraönzetlen munkásságra, lankadatlan kitartásra és takarékosságra Van szükségünk.

Mert hiába van bárminő nagy tudásunk ez utóbbiak nélkül az holt tőke; olyan mint az arany, a mely a föld gyomrában, a kősziklában van eltemetve, melynek csak akkor lesz, értéke és jótékony hatása, ha nagv fáradsággal, munkával azt onnét a föld színére kihozzák. A szorgalommal, munkássággal, kitartással, t <ka- rékosságqal és józanélettel majdnem minden nehézséget le lehet győzni, csodákat művelni. De ezekre az embert már kicsi korától kell nevelni, és pedig nem csak az islcol inak. hanem és főképpen a szülői háznak.

Es harmadszor tiszta erkölcsre, becsületességre, karakterre (jellemre) és igazságsze- retetre van szükségünk. Ez a koronája a többinek. A történelem, ez a nagy mester, megezá- folhatlanul igazolja, hogy minden nagy nemzetnek a bukása ' az erkölcsi sü’ycdés előzte meg.

Röviden összefoglalva: mindenek előtt szükségünk van tudásra, szorgalomra, és becsületességre. Ezek vetik meg az alapját mindennek. Ezek nélkül nincs valódi haladás, kultúra. Schveicz népe is ezeknek köszönheti kultúráját. S ezek annyira vérré váltak e népben hogy minden, ezekkel ellentétben álló elemet a nemzet testéből kiválaszt, kidob, úgy, mint mikor az olajba vizet kevernek, az olaj kiválasztja s maga alá gyúrja a vizet.

Ha tehát népünk e három tényező szerint lesz nevelve s társadalmunk ezek Altai'■ áthatva, ha lehet mondani átitatva lesz, akkor a pénz való kezünkbe, amely áldást, boldogságot, fölvirágzást s jólét d, fog maga után hagyni mindenütt, ahol megjelenik ; mert most éppen az ellenkezőjét csinálja. (Ezen themára még visszatérünk.*)

Hazánkban általános az a nézet, hogy szegények vagyunk, hogy nincs pénzünk. Már a lánglelkü nagy Széchenyi J. mondotta, hogy sokka' szegé iyebbek vagyunk, mint kellene lennünk, és sokkal gazdagabbak, mintsem gondoljuk. Tehát nem áll meg egészen az a tétel, hogy »nincs pénzünk, szegények vagyunk«. Igenis van annyi pénzünk, annyi jövedelmünk, hogy vele fokozatosan kultúránkat a legmagasabb fokra felemelhetnők, ha és ez a fő tudnánk vele bánni. Ez a nyomorúságunknak sarkpontja.

Hogy ezer meg ezer példa közül csak egy párt említsek: itt állanak előttünk a leg*) Szives örömmel fogadjuk! Szeri;.

Ezt leld meg fináncz!

Béla barátunk derék ember volt, csak az a baj, hogy Svarcz Berthold feltalálta a puskaport, mert hát Béla öcsénk úgy se találta volna fel. Hogy legokosabb ember volt a faluban, ha vállvonogatva is, a falu pennája is kénytelen elismerni.

Ez a penna ur, már mint a jegyző, ráijeszt a jó magyar dohányt pöfékelő Béla urra.

— No Béla, itt vannak a finánezok nem sokára, be vagy jelentve, hogy szüz-dohányod van, siess haza, mert baj lesz Köpeczen.

Béla ur megszeppent, ennek fele se bolo d- ság. Löcslábakkal mérte az utat, úgy nyargalt haza. A két kilónyi remek dohányt elővette s nézi, nézi.

— Ez legyen a finánezé? Nem, soha!

Elrejti az egykor jobb napokat látott cselédház boglya-kemenezéjébe. Aztán nyugodtan bemegy s kezét a homlokához ütve elkezdi a szép színjátékot, persze a fir.ánczokat is egymaga személyesíti.-- Jó napot kívánok Béla ur 1

— Isten hozta az urakat, tessenek helyet foglalni!

— Nem ülünk mi le, hivatalosan jöttünk,

közelebbi torontáli dolgok. Volt ett pénz elég. Milliókkal rendelkeztek. S mi lett az eredmény? A nyomor, a bukás. Vagy ott van a budapesti ?>Ipur és kereskedelmi bank«. Mit tudott a sok millióval produkálui? Ez majd csak később válik meg; de előre látni, hogy az is nyomort, szegénységet fog maga után hagyni.

De ezek magokban nem elszigetelt esetek. Ilyen majdnem az összes társadalmunk, csakhogy a többi nincs felfedve.

Különfélék.

MárczillS 15-ike. Szép társaság gyűlt össze a polgári olvasókörben, hogy társas-vacsorával összekötve megünnepelje a szabadság ébredésének emlékünnepét. Az összegyűltek kedélyesen töltötték az időt a hajuali órákig, miközben többször történt megemlékezés az elmúlt nagy időkről pohárköszöntök alakjaban. Nem mondható azonban ilyen sikerültnek az ünepélyes hangulatnak külső kifejezése. A nemzeti szinü lobogók csak elvétve voltak kitűzve egyes házakra. Az ember szinte szégyenlett az utczán végig menni. Pedig megvagyunk győződve róla, hogy a színekből nem hiányzott a hála és lelkesedés érzelme, méltán csodálkozunk azért, hogy e nemes érzelmeknek oly kevesen adtak külső kifejezést! Az ev. ref. templomban, mint rendesen, ez idén is alkalmi Isten-tisztelet volt d. e. y29 órakor, midőn Nagy Lajos ev. ref. lelkész mondott megható imát. Az isteni tiszteleten megjelentek zászlójuk alatt a még élő 48-as honvédek és rajtok kívül szép számú közönség, mely a szózat éneklése után oszlott el,

XIII. Leó pápa 25 éves pápai jubileuma alkalmából igen szépen sikerült iskolai ünnepélyt rendeztek f. hó 13-án d. e. 10 órakor növendékeikkel a helybeli irgalmas nővérek. Az ünnepély sorrendje a következő volt: »1. Bevonulási induló Walchtól, zongorán 4 kézre játszották Baumerth Teréz és a tanítónő. 2. Üdvözlő ének Simkó Endrétől 2 szólamra énekelte a növendékek kara. 3 Meguyitó beszéd mondta Baumerth Teréz. 4. Pápai himnusz 2 szólamra énekelte a növendékek kara.

5. Hódolatok. Szavalták: Nutiu Mariska, Erics Erzsiké, Ember Matild, Pap Erzsiké, Gödölle Klára, Fuksz Matild, Nyerják Valéria, Vagányi Mariska, Jékli Aranka, Feuerstein Matild, Hosszú Viorika, Csausz Mariska, Delhányi Margit és Erzsiké és Kosztróber Katicza. 6. Dicsének a pápa-királyról 2 szólamra énekelte a növendékek kara. 7. Magyar népdalok czimbalmon előadták : Brán Regina és Nyerják Valléria. 8. Torgani induló Schultyetöl, zongorán 6 kézre játszták: Gavris Aurelia, Baumerth Teréz és a tanítónő. 9. Regina Coeli melodráma Várady Antaltól, szavalta Kászonyi Anna, zongorán kisérte a tanítónő; az énekrészt 3 szólamra énekelte a növendékek kara. 10. Az egyház él, Mindszenty Gedeontól, szavalta Ember Juliska. 11. A Vatikán Pály Edétől, szavalta Kovács Mária. 12. Ariette alia Po- lacca Kellertöl czimbalmon játszta : Nyerják Valéria, zongorán kisérte a tanítónő. 13. A szentek unokáihoz. Mindszenty Gedeontól, szavalta Syc- heli Mária. 14. A magyarok Nagyasszonyához Pály Edétől, szavalta Kászonyi Anna. 15. Ima, Petztöl 2 szólamra, énekelte a növendékek kara.

16, Szózat. Vörösmartytól, szavalta Hitter Mária,

17. Isten áld meg a magyart. Kölcseytöl, 2 szó

az ur be van jelentve, hogy tiltott dohánya van, hát csak tessék előadni!

— Azt mondják az urak, hogy csempészdohány van itt, tudják, hát csak vegyék elő, mert én nem tudok róla!

Itt állást változtat s mint jó fináncz válaszol :

— Sajnáljuk, de mi kutatáshoz kezdünk — s nagy szaglásra el is indul.

Összejárt padlást, kertet, szobákat, egyszer csak rátalál a boglyakemenezében a két kilónyi dohányra.

— Áhá, itt a dohány, fizet az ur bírságot.

— Tyüh, aki Pontiusát, itt nincs jó helyen, mert megkapja a fináncz.

Ezzel kipakolja a szűz-dohányt, hogy jobb helyre dugja. Sok gondolkozás után felvitte a padlásra s jó mélyen az eresz alá dugja.

A szobába érve leül s újból kezdi a dolgot.

— Jó napot kívánok Béla ur !

— Isten hozta az urakat !

— Eljöttünk dohányt kutatni, mert hallót - tűk, hogy van.

— Persze hogy van, ha az urak mondják, legalább én is megtudom az urak utján, hogy hol van, ha már van.

Állást változtat s kezd kutatni s a Béla