Felsőbányai Hírlap, 1902 (7. évfolyam, 1-16. szám)
1902-03-09 / 5. szám
Felsőbányái Hírlap mert ezeken kell télire szénát készíteni. Amint azonban a hó kezd feljebb és feljebb olvadni, aszerint a pásztorok is hovatovább feljebb és feljebb hatolnak csordáikkal. Junius közepe táján már a közép-alpeseken tanyáznak; mig julius elején a felső-, vagy magas-alpesekre (gletscherek alá) vonulnak fel, ahol rendesen augusztus végéig maradnak. Szeptember elején már visszahúzódnak a közép-alpesekre. Innen — amint az idő hovatovább hűvösebb és hűvösebb lesz, csendesen húzódnak vissza a völgyekbe s rendesen október 1 —-10 között bevonulnak az istállókba, ahol aztán májusig maradnak. (7—8 hónapig.) A kanton többi részében, ahol olyan a kiima, mint itt a miénk, tisztán az istállózási rendszer van szokásban, t. i. miután szabadlegelő nincs, a marha egész éven át az istállóban van; a rétföldek mind műrétekké vannak átalakítva, a melyeket a legnagyobb szorgalommal és szakismerettel gondoznak s ápolnak, mivel csak igy lehet azokon egy nyáron 3—4-szer kaszálni s legalább 5—6-szor annyi szénát termelni, mint nálunk oly területen. Minálunk — a hegyi réteket értve — 3 5 hold területű rét szükséges, hogy egy darab tejelő tehenet egész éven át ellásson takar- mánynyal. Ott azonban — mint műrét ellát ugyanazon terület 4—5 fejőstehenet is. S ez már képes egy 4—5 tagból álló családnak évi tisztességes kenyeret biztosítani. A mezőgazdaságnak a második jövedelmi forrása a gyümölcstenyésztés. Minden kert, szántóföld, vagy rétdülő, utak szélei s minden talpalatnyi föld, amely másként nem vehető mi- velés alá, be van ültetve gyümölcsfával. Ha az ember a kanton bármely részében egyik falucskától a másikig — azokon, a mintaszerűen tiszta és jókarban tartott utakon — megy, önként jő, hogy e földi paradicsomban járva gyalog s levett kalappal utazzék, tiszteletet fejezvén ki azok iránt, akik ennyi tudással, szorgalommá', kitartással s emberszeretettel képesek voltak e népet annyira kiművelni, hogy ezt a természettől elég mostohán ellátott földet ily paradicsommá átalakította s a szegény népnek úgy szellemi fölemelkedettségét, mint anyagi jólétét előteremtették s tiszteséges megélhetését biztosították. Mehet itt az ember keresztül-kasul az egész kantonon, sehol elzüllött, rongyos, koldus, vagy részeg alakkal, annál kevésbé tolvajjal vagy csalóval nem fog találkozni. Több évig volt szerencsém e nép között lakni, de koldusnak vagy más szegénynek soha egy szántimot (fillért) sem kellett adni, mert ilyet nem láttam. De mit csinálnak annyi rengeteg gyümölcscsel? fogja a t. olvasó kérdeni. A termésnek egy részét a városokban értékesítik. A többiből, nevezetesen nyári és őszi gyümölcsből aszalványt, befőttöt, bort, stb. készítenek. A téli gyümölcsöt pedig gondosan pinczékbe el- raktárolják s legnagyobb részét házi szükségletre felhasználják ; mert itt minden háznál, úgy szegény, mint gazdag ember asztalánál minden nap gyümölcsnek kell lenni, nemcsak élvezeti, de egészségi szempontból is. Talán az egész föld kerekségén nem viseltetik a nép oly kegyelettel, szeretettel és ragaszkodással az anyaföld, az Ssiség s innen a haza iránt, mint Sehweiczban. De az állam minden intézménye is oda concludál, hogy a népet e törekvésében támogassa. Az ide vonatkozó törvények nem engedik meg, hogy az embert oly könnyen forgassák és dobják ki birtokából, mint hazánkban. A birtoknak becsáron alól való elprédálását a törvény védi. Az embert, aki bármi oknál fogva adósságba keveredett, az állam igyekszik kisegíteni; ott áll rendelkezésére az állami (illetve a kantoni) bank, amely a legkedvezőbb feltételek mellett a szükölködőnek 2—3%-os kölcsönt nyújt. Nincs is ott annyi birtokcsere, mint nálurtk. De ha van is, az államnak van gondja rá, hogy kinek a kezébe kerüljön a birtok! Jó volna ezt minálunk is megszívlelni! Noha ott az államforma respublika, tehát a szabadságnak a legszélesebb határai vannak adva: mégis a gyakorlati életben az a nézet jegeczedett és domborodott ki, hogy virágzó és boldog népü államot csak a keresztyénség (kristia- nismus) alapjára lehet fölépíteni. Ezt tehát, mint megdönthetien axiómát igyekeznek is megvalósítani. E tekintetben egy igen előkelő férfiúhoz (egyetemi tanár) kérdést intéztem, hogy vájjon ezen axióma nem jön-e ellentétbe a »szabadság, egyenlőség, testvériség« jeligéjükkel? Mire ő igy felelt: »Egyenes felelet helyett mondok önnek parabolát (hasonlatosságot), amely mindent meg fog magyarázni. Egy gazdának a pinczéjében van egy ezer literes hordó nagyon finom óbora, amelyből bizonyos idő múltával 3 -4 liternyi elapadt. Ezt tehát fel kell tölteni. De a pinczéjében nincs más, csak meg- savanyodott, megeczetesedett maradék-bora. Már most ha az az ember tapasztalatlan vagy könnyelmű, feltölti vele, úgy gondolkodván, hogy ezer liter finom borban 3—4 liter eczetes, savanyu bor meg sem kotytyan, elenyészik közte. De a tapasztalt ember nagyon jól tudja, hogy éppen az ellenkezője fog bekövetkezni, t. i. a 3—4 liter romlott bor az ezer liter jó, finom bort is elrontja, megeczetesiti. Ezek nemde tények?« Erre én nem feleltem semmit. De azóta nagyon sokszor eszembe jutott e parabola. A földbirtok könnyebb és világosabb nyilvántartásának szempontjából minden községben van a saját telekkönyvének egyik példánya részletes térképével együtt; a második példánya a kerületi és a harmadik példánya pedig a kantoni hatóságoknál van letéve. S igy ha a birtok valami változást szenved, azt azonnal mindenütt beigtatják s nem húzódik 3-ik vagy 4-ik generáczióig. Ami az iszákosságot illeti, bizony ott is volt azzal sok baj; mig végre sikerült a pálinkát a közforgalomból kivenni s csak bort és sört szabad a fogadókban és korcsmákban kimérni. De korcsmái jogot sem adnak ám mindenkinek! Csak nagyon becsületes és megbízható karakterű embereket részesítenek e jogban. De még ezzel nincs lezárva a korcsmái ügy. Minden vendéglős vagy korcsmáros felelős arról, hogy ott senki se részegedjék le, különben mind a két félt keményen büntetik. Szóval: rend, igazság, becsületesség és munkásság minden téren. (Vége köv.) Különfélék. Dísz-ünnep. A kath. egyház fejének, XIIT Leo pápa negyedszázados pápaságának emlékére városunk irgalmas nővérei országos jóhirü s a nevelés terén nagy hírnevű főnöknőjük vezetése alatt kedves növendékeikkel márczius hó 13-án, csütörtökön délelőtt 10 órakor fényesnek Ígérkező ünnepséget rendeznek. Akik örömmel ismerjük a ft. nővérek ernyedetlen munkáját a nőnevelés terén, felhívjuk olvasóink figyelmét előre is a szép ünnepre. Uj káplán. A távozó Juhász János helyére Ékkel Lajos érkezett városunkba Szatmáriról, hol főként a kath. legényegyesület siratja volt buzgó elnökét, kitől fényes búcsúbeszédben köszöntek el. A nagyközönség fényes társaság által búcsúzott el tőle a kath. kaszinó termeiben tiszteletére rendezett lakomán az elmúlt vasárnap. Hat évig volt Szatmáron, mely idő alatt egyházán kívül a város társadalmának nagy becsülését vívta ki. Könnyek közt volt a búcsú. Dr. Irinyi Tamás elnök szép beszéde után az Ékkel Lajos bucsuzására dr. Fodor tanár és számosán mondtak szebbnél szebb beszédeket, melyekből csak az világlik ki, hogy közbecsü- lésben élt munkása volt Szatmár tevékenyebb társadalmi életének. Akik ismerjük Ékkel Lajosnak pártatlan társadalmi szereplését, a közpályán is tanüsitott önzetlen s hazafias működését s tudjuk, hogy Szatmár központi város nehezebb társadalmi viszonyai között is fényesen állotta meg helyét: csak örvendeni tudunk jöttének, mert városunk benne egy talpig magyar úri embert, közéletünk egy tevékeny és szellemes magyar urat nyer. Isten hozta közénk! Választmányi Ülés. Apolgári olvasókör választmánya f. hó 6-án d. u. ülést tartott, melyen három kérdés került döntés alá. Márczius 15-diké- nek megünneplése határozatilag kimondatott. Az alapszabály módosítására kiküldött bizottság felkéretett, hogy munkálatát a legközelebbi választmányi ülés elé terjeszsze be. A házvétel kérdésénél a választmány a Róth Mihály tulajdonát képező házat nagy többséggel a megvételre alkalmasnak találta, de a tulajdonos által kitűzött vételárt; 4600 koronát soknak véleményezte. A vétel esetén a választmány a közgyűlésnek azt határozta javasolni, hogy a kör a megvett házba julius 1-én költözzék be, a szerződésileg kibérelt Szigyártó-féle házat pedig albérlet utján értékesítse, mivel ez a jog a körnek a szerződés szerint biztosítva van. Természetes, hogy ugyancsak a szerződés szerint a bérlettől elállani nem lehel. De még igy is, ha a kör a Szigyártó-féle házra esetleg ráfizetne is, azt ellensúlyozná a bor és tekepálya-jövedelem, erkölcsileg pedig, a mi sokkal többet számit, a tagok közt helyreálló régi jó egyetértés,. . . Iskola-látogatás. Torday Imre az egyház- megyei tanügyi bizottság tevékeny tagja Soltész Elemér nagybányai ev. ref. lelkész, Szabó Miklós s.-lelkész és Sólyom F. vallástanitó-énekvezér társaságában f. hó 6-án meglátogatta a helybeli ev. ref. iskolákat s végezte azokban a szokásos körlátogatást, az u. n. félévi vizsgálatot Nagy Lajos helybeli ev. ref. lelkész és az egyháztanács közbejöttével. A vizsgálat befejeztével barátságos ebéd volt Nagy Lajos ref. lelkész lakásán, hol kedélyesen telt az idő a késő kívüli jótéteményeiért. Ö felségén kívül nem volt halandó, ki szerencsétlen országunknak nagyobb segélyt nyújtott volna, mint Szentséged.« Számtalan hasonló és eléggé jellemző dolgokat jegyezhet fel történelmében az egész keresztény világ minden nemzete . . . * •* * 1878 febr. 20-án választották Pecci Joakim bíborost Sz. Péter örökébe, ki a választást elfogadván XIII. Leo nevet vett fel. O a 263 pápa között a negyedik, ki az isteni Gondviselés kegyelméből ennyi időt ért meg a pápai trónon. Ez a hosszú idő azonban még nem volna olyan nevezetesség, ha az ő személyes egyénisége annak világtörténeti jelentőséget nem kölcsönzött volna vallásos lelkületűvel, atyai szelídségével, mély tudományával és elismert bölcseségével... Olaszország zordon hegyei között, bájos völgy ölében fekszik Carpineto városka, melyben a földesur : a Pecci grófi család ; e családfőnek fia pedig Joakim, a mostani XIII. Leo pápa. . . Alig 9 éves korában a jezsuiták nevelése alá került,Tol gondos nevelés mellett bámulatos eredményt tanüsitott mély tudományával s kiváló lelkitulajdonaival. Valóban csodálni való, miként emelkedett fokról-fokra a legmagasabb méltóságokban. Még nem is volt áldozó-pap és már főpapi rangra emeltetett; és 27 éves korában már tartományi kormányzó lett. Se káplán, se kana- nok nem volt a fiatal helytartó, midőn püspökké szentelték fel, később pedig érsekké nevezték ki, majd a bíborosok díszes sorába vétetett fel. Szinte példátlan e rendkívüli nagyságnak élete nem életkoránál fogva (mert hiszen őt ebben többen felülmúlták), hanem évfordulóinál fogva. A 93 éves aggastyán — ha megéri, —• 1903-ban tölti be pápaságának teljes negyed századát; akkor lesz 65 éve, hogy misés papnak szentelték fel; 60 éve, hogy püspökké lett és 50 éve, hogy a biborosi kalapot viseli. Korra nézve akadt 100 éves pápa is, de annyi évfordulója és jubileuma egynek sem volt. . . . E mostani ünnepélyes évforduló alkalmából a világ minden részéből zarándokolnak hozzá az örök városba a keresztény hívők, hogy hódolatukat bemutassák és atyai áldását kikérjék. A gazdagok értékes ajándékokkal, a tehetősek pedig Péter-filléreikkel járulnak e nagy világra szóló ünnepély emlékére trónjának zsámolya elé. Mi gazdagok nem vagyunk; aranyat, ezüstöt nem vihetünk, hanem viszünk tiszta szivet. . . . emlékezetünkben. Forró imát küldve az Egek Urához! Kedves gyermekek! Tekintsétek e szelíd lelkületű aggastyánt a magyarok nagy barátját itt a képen, ki örökké mosolygó arczczal s a szivjóság teljességével néz le reátök, mintegy áldásra nyújtván áldott jobbját úgy a ti, valamint millió és millió hívének lelki megnyugtatására. Ezen milliók égretörő fohásza esdje le számára a hosszú életnek kegyelmét! Emeljétek fel tehát sziveiteket ti is, és zengje ajkaitok ez ünnepélyes alkalomból e hála éneket: Hol szent Péter sírba téve És Rómának dobog szive, Ezrek ajkán, ezer nyelven, Hő ima zeng édesdeden: Tartsd meg Isten szent Atyánkat, Krisztusnak helytartóját. .. . A légy és a pók. Tudjuk, a légy tolakodó, lm’ hálóba ment a bohó. A pók hálójába. Eviczkél. . . hiába! Nem ereszti a pók. Már régen éhes volt. Oly nehezen várta: Mi lesz ozsonnára? Nézem, mint czivódnak, Kárt tegyek a póknak? Ki mentsem a legyet? Kétkedem, mit tegyek? . . . Amig kételkedem: Nincsen segedelem. Balga légy csendesen Pók bácsié leszen. A gyarló ember is, Kit szive bűnre visz, Ilyen hálóba megy. Nézi, száhja nem egy. Addig nézi, szánja, És nem segit rajta: Mig a szegény vétkes A kárhozattá lesz, p,{or EUmir ■
