Felsőbányai Hírlap, 1902 (7. évfolyam, 1-16. szám)
1902-03-09 / 5. szám
"VII_ évfolyam. S_ szám. 1902. márcziias 9_ fr r- TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYEST ART ALMU LAP. MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egész évre 4 korona. Eélévre 2 koro.ia. ! Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetési dijak a kiadó : Nánásy István könyvnyomdász czimére Nagybányára küldendők. •: A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére | Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Márczius. Az enyhe, szeszélyes tél után ugyan mit várhatunk ? Jót senki nem jövendöl, minden jel arra mutat, hogy rossz esztendőnek nézünk elébe. A buza-árak emelkedőben vannak, a kenyér fokozatosan drágul. Az őszi vetéseket nagyon megviselte a változékony téli időjárás. Nehéz lesz a megélhetés a termelő és fogyasztó közönségre egyaránt. Amannak nincs fölöslegre kilátása, ennek pedig az élet ezernemü szükségeire szánt filléreit felemészti a terhes háztartás. Ilyen szomorú kilátások között jön reánk nehány nap múlva a szabadság ébredésének emlékünnepe. Az ötvennegyedik ez már, mióta vértengerböl kiáltott fel az égre a népjognak követelő szózata. A nemzet sokat tűrt, sokat szenvedett, sokat áldozott, sokat nélkülözött azóta, tette ezt a jobb jövő reményében. Ez a remény sokszor megcsalta, de azért nem csügged. Az elet bajai úgy megsokasodtak fejünk felett, hogy igazán nem volna csoda, ha kihalt volna szivünkből a materializmus nyomása alatt minden magasztos eszméért való lelkesedés. De hála Istennek, nem igy van. Bármennyire megviseli is idegeinket a létért való küzdelem, mikor megcsapja ar- czunkat a langyos márcziusi szellő, mikor megszólal a levegőben egyik-másik kedves madár csicsergése, mikor ellepi a dombokat és réteket a kökörcsin lila virága: feledve van baj, szenvedés, küzdelem, minden csak az édes öröm uralja szivünket, mely hálává magasztosul a Mindenható iránt azért hogy szabadok vagyunk. Szabad hazának szabad polgárai . . . Mily magasztos, mily felemelő az a tudat, hogy mi azok vagyunk. Hogyne támadna keblünkben a hála forró érzete azok iránt is, akiknek Isten után e szabad hazát köszönhetjük? ! Oh, eszünkbe juttok ti mindannyiszor, dicső vértanúi, névtelen hősei sokat szenvedett ezeréves hazánk szabadságának, valahányszor az ébredés napja : márczius Idusa közeleg. A lelkesedés és hála érzete felkeres titeket haló porotokban is, szent tisztelettel tekintünk még élő alakjaira az egykor lezajlott titáni küzdelemnek . . . A szabadság sok áldozatot követel, érezzük mindnyájan. De ha e miatt zúgolódásra nyílnak ajkaink, csak a lengyelek, finnek és a most is harczban álló boérek jussanak eszünkbe és áldjuk a magyarok Istenét, hogy hasonló sorstól megvédelmezett bennünket. *. Ha vizsgáljuk a történelem feljegyzéséit, azt tapasztaljuk, hogy nemzetünk akkor volt nagy, hatalmas, gazdag és boldog, midőn alkotó tagjait az egyetértés láncz- szemei fűzték össze. Midőn ellenben a viszál- kodás szelleme megmételyezte a nemzetet, olyankor mindig jogtiprás, törvénytelenség, szolgaság szállottak reá büntető ostorul. Ne téveszszük szem elől e kiáltó történelmi tanultságokat s midőn a szabadság édes érzete dobogtatja meg sziveinket, feledjük a köznapi étieket s hogy mindörökké szabadok maradjunk, fűzzön össze bennünket az összetartás lelke, mert csak ez által óvhatjuk meg hazánk féltékenyen őrzött szabadságát az utókor számára. Ha áldozatokat követel tőlünk a magyar államiság, ne tegyen az hidegekké bennünket, hiszen ez Ősök, kiknek dicső emléke a múltból a jövőre veti fénylő világát, még életöket sem tartották drágának, ha a haza oltárára kellett azt letenni. A szabadság ébredésének emlékünnepe távoztasson el tőlünk minden egyenetlenséget s közös erővel törjünk ama közös, szent czél elérésére, hogy legyen e hon virágzó és szabad, szeresse azt minden fia, bárminő nyelven imádja Istenét, mint valódi édes anyát, melynek kebelén nemcsak élni, hanem meghalni is édes lesz egykor. . , .-4f§] xm. lbo. |||k Irla és a márczius 8-án tartott iskolai ünnepélyen felolvasta: Magyar László. Kedves gyermekek! A kath. világ örömünnepet ül, fénynyel, pompával, igazi lelkesedéssel, mely illő e nagy nap méltóságához .... Mit jelent e szokatlan rendkívüli fényes pompa?! Azt jelenti, hogy a föld, észak, dél, kelet és nyugat katholikus híveinek milliói hálaadó örömünnepet ülnek és igy mi is azon alkalomból, hogy a Mindenható különös kegyelme folytán Krisztusnak földi helytartója : dicsőségesen uralkodó XIII. Leo pápa, pápává történt megválasztatásának 25-ik évfordulójába lépett.. . * * * * Az első pápa Szent Péter volt, kit az Üdvözítő az anyaszentegyház látható fejévé tett mondván: »Te Péter vagy, vagyis kószál és e kőszálra fogom építeni anyaszentegyházamat.« »Neked adom a menyország kulcsait.« Ezzel az első pápára ruházta a legföba lelki hatalmat, mely hatalom az egyház megállapításától kezdve a mai napig, sőt a világ fennállásáig a pápa személyéhez van kötve. Az apostoli szentszék és Magyarország között már sok évszázad óta erős az összekötő kapocs s különösen mi magyarok, méltán beismerhetjük, hogy a pápák jóindulatai nemzetünk iránt csaknem kifogyhatlanok valának: szüntelen, nagy szükségünkben, szerencsétlenségünkben mindenkor hathatós támogatásban részesítettek, szóval: az apostoli szentszék soha sem hagyta jóakaró figyelmen kívül a magyar nemzetet, valahányszor az nagy megpróbáltatások közepette támogatásra szorult. Mit köszön Magyarország az apostoli szentszéknek ? Nagyon sokat! .. . Csupán néhány adatra szorítkozom. A sok között első sorban neki köszönheti a királyi koronát, melyet Krisztus urunk és az apostolok képeivel díszítve II. Szylveszter pápa küldött ajándékba Sz. István első apostoli királyunknak és mi több: Neki köszönheti a kereszténység felvételét, mi által országunk hivatva lön felvétetni a többi müveit államok sorába.... Atyai jó tanácsokkal, pénzzel és harczosokkal sietett segítségünkre; tehát gyámolított anyagilag éppúgy, mint erkölcsileg, kiválóan a keresztes hadjáratok idején a hitetlenek és törökök elleni harczokban . . . Bern-kanton.*) (Naplómból.) — Irta: Tomasovszky Imre. — Bern-kanton körülbelül oly nagyságú, mint' Szatmárvármegye. Területe ugyanis 6773 km2, Szatmárvármegyéé pedig 6491 km2. Azonban az orographicus és talaji viszonyok Szatmár- ban sokkal kedvezőbbek, mint amott. Ugyanis Bern-kantonnak körülbelül 1U-ed részét oly magas hegység boritja, amely örökös hóval és gletscherekkel van fedve; ahol a vegetáczió 3—4 hónapig tart, a többi 8-9 hónapon át az egész területet hó fedi, tél van. A kanton többi része is hegyes-völgyes, vagy dombos s klimája itt is elég hűvös, mivel a szőlő nem terem meg. A föld termő rétege is jóval hátrább áll a szatmárvármegyei talajnál, nem is értve ide Szatmár és Nagykároly vidékének gazdag földjét. Hegyeiben (Alpesek, Jura) nincs nemes fém, tehát e tekintetben is sokkal szegényebb, mint Szatmármegye. Ennélfogva a lakosság, mely 100 ezerrel több, mint Szatmár- vármegyében,**) pusztán a földmivelésre és az iparra van szorítva. A földmivelés kiváltképp az állattenyésztésre szorítkozik, különösen a szarvasmarhatenyésztésre. Ki ne ismerné a világhírű simmen, vagy emmentháli szép tarka szarvasmarhát ?! A sirnmentháli marha gyorsan fejlődik; magassága 145 150 cm., súlya 600—1000 kg., tejhozama évenként 2000—4000 liter, melynek értéke csak 10 fillérrel számítva 200—400 korona. S igy mindazon családok, kiknek annyi föl- decskéjök van, hogy 3—4 tehenet eltarthatnak, már tisztességesen megélhetnek, mert közép- számitással 900—1600 korona évi bevételűk van tisztán csak a tejhozamból. A termelt tejből főképp sajtot és vajat készítenek. A savót a sertéstenyésztésnél értékesítik. A kanton felső vidékén (Oberlandban), ahöl a nyár mindössze 4—5 hónapig tart, szabadlegeltetést, vagyis alpesi gazdálkodást űznek, amely abból áll, hogy — amint az idő korábban vagy későbben kitavaszodott — májusban kihajtják a marhát az alsó-régióbeli hegyi legelőkre, de nem a völgyekben levő műrétekre, *) Ezen érdekes közleményt, mely a naplójegyzetek szerény ruhájába öltöztetve sok becses sociologiai eszmét tartalmaz, ajánljuk olvasóink különös figyelmébe. Szerk. *) Kerekszámmal Szatmármegyének 400 ezer, Bern- kantonnak 500 ezer lakosa van. Történelmi tény, hogy a lelkes Kapisztrán Jánossal élén 40 ezer harczossal sietett támogatására a vitéz Hunyady Jánosnak s ezáltal lehetővé tette a hires nádorfehérvári diadalt. Az igazságos Mátyásnak a csehek elleni harczaiban százezerekre menő összeggel nyújtott segédkezet a harcz szerencsés kimeneteléhez. Majd a gyászos emlékű mohácsi vész után, mely szomorú időszak a magyarságot csaknem megsemmisítéssel fenyegette, 400 ezer darab aranyat küld vala segélyül a borzasztó csapás ellensúlyozására. Tudvalevő dolog, hogy e szerencsétlen kimenetelű csatában négyezer pápai katona lelte sírját. A mai napon világszerte ünnepelt XIII. Leo pápa egyike volt az elsőknek, ki az árvíz által elpusztult Szeged város lakóinak tízezer lírát küldött 1879-ben pillanatnyi szükségleteiknek fedezésére. Nem czélom, de ki is tudná elősorolni mindama jótéteményeket, melyeket országunk s nemzetünk a pápák nagylelküspge folytán évszázadokon át élvezett?! . . . Hogy mit tettek a pápák Magyarországért, legjobban jellemzi az 1596-iki pozsonyi országgyűlés rendéinek VIII. Kelemen pápához intézett alábbi köszönő irata: »Nem ismerünk szentebb kötelességet, minthogy Szentségednek örök és méltó hálát mondjunk sokat hányatott szegény hazánk iránt tanúsított rend
