Felsőbányai Hírlap, 1902 (7. évfolyam, 1-16. szám)
1902-01-12 / 1. szám
TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYEST ART ALMU LAP. . „ MEGJELENIK NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASARNAP. Előfizetési ára: Egé^évre'4korona. Félévre 2 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések és előfizetési dijak kiadó : Nánásy István könyvnyomdász czimére Nagybányára küldendők. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő czimére Felsőbányára küldendők. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Előfizetési felhivás. Elértük az 1902-ik esztendőt s ezzel lapunk Vll-ik évfolyamába lépett. Nagy idő ez egy oly vidéki lap életében, melynek erőforrásai nem buzognak dúsan s minduntalan az önfentartás nehéz harczát kell küzdenie. — Lapunk kiadója és szerkesztői mindenkor tudatában voltak annak, hogy a >Felsőbányai Hírlap« itt a végvidéken amellett, hogy a szülőföld és az idegenbe szakadt felsőbányaiak között fentartja azon édes köteléket, mely a haza s közelebbről a szülőföld szeretetében gyökerezik, egyszersmint a magyar állameszmének is fontos szolgálatokat teljesít s ez által, bár csak homokszemekkel, de mégis hozzájárul hazánk egységének megépítéséhez is. Igyekeztünk mindenkor ápolni a közönségben a közügyek iránti érdeklődést s megérlelni azon meggyőződést, hogy bármely csekély jelentőségűnek látszó dologra nézve is csak jó hatással lehet, ha tárgyalása a legtágasabb nyilvánosság mellett történik. Egyik, nem utolsó törekvésünket képezte az egyéni érdek igazságtalan, vagy legalább is méltánytalan érvényesülésének korlátozása, mely más szavakkal az igazság melletti küzdelmet jelenti. A magunk érdekeit mindig alá tudtuk rendelni a közérdeknek, emiatt szenvedtünk anyagi károkat, elviseltük a neheztelés, hogy ne mondjuk: gyűlölet fulánkjai- nak éppen nem kellemes szúrásait. Végeztünk nagy és fárasztó munkát, melyért sokszor méltánylás helyett kárhoztalás, elitéltetés volt a jutalmunk. Mindezek nem tántorítottak el bennünket kitűzött czé- lunktól Ilyenek voltunk a múltban, ilyenek leszünk a jövőben is. Bátran megmondjuk a;: igazat ezután is, védeni fogjuk a gyengét az erősebb ellen, ápolni fogjuk a hazafias szellemet, résen fogunk állani, ahol városunk, vagy vidéke érdekeinek megvédéséről lesz szó. Mindezt tenni fogjuk lehetőleg úgy, hogy ne mondhassa senki, hogy a személyesség terére lépünk. De ha a személyt a dologtól elválasztani nem lehet, azért az ilyen ügyet sem fogjuk elejteni. Ezen munkálkodásunkhoz anyagi és erkölcsi támogatásra van szükségünk, amazt előfizetőinktől, ezt munkatársainktól s általában a szabad gondolkodású nagyközönségtől várjuk ez uj esztendőben is. Lapunk előfizetési ára: Egész évre . 4 korona. Fél évre . . 2 > Hazafias tisztelettel: Nánásy István Imre Károly kiadó. szerkesztő. Szabad vélemény. Valamely intézmény csak akkor fejlődhetik biztosan, ha megvannak világítva jó és rósz oldalai egyaránt, ami jó van benne, azt istápolják, ami rósz, azt nyesegetik. Hogy a jó és rósz között a határvonal felállítható legyen, arra nézve első kellék a vélemény szabadsága. Régi, de igaz közmondás : > Szólj igazat, betörik a fejed . . . « Sehol sem tapasztaljuk gyakrabban ennek érvényesülését, mint a közéletben. Midőn valamely elv, vagy eszme a kiviteleire megérett, megvannak a kellő számú támogatói, hogy diadalát biztosítják, mégis megbukik. Mi ennek az oka? A vélemény szabadságának hiánya. Megtörténik sokszor, hogy mindenki megvan győződve valaminek a káros volta felöl s az a valami mégis úrrá lesz a tömeg felett, szentesítést nyer az erkölcsi gyávaság miatt. Országok, nemzetek, vagy kisebb testületek sorsát viszi olykor végromlásba a meghunyászkodás bizonyos hatalom előtt, mely ellen véteni nyíltan senki sem akar. Midőn a XVII. század vége felé a szabadság bontogatni kezdé megkötözött szárnyait, tudjuk, minő vérfürdőbe fűlt a zsarnoki önkény s a bűnök mekkorra Ocze- ánjának kellett lezajlani, inig .annak habjaiból kiemelkedett az emberiség szentháromsága: a szabadság, egyenlőség, testvériség. És hol állunk most? Na^yrészben feledve van őseink vér- hullatása, nem akar többé eszünkbe jutni az a sok jajszó, pusztulás, vérengzés, önfeláldozás, amelyek a szabadság géniuszának ébredését nyomon kisérték. Az önkény megint működik, csak más alakban. Megszűnt a hűbéri rendszerre fektetett aljas rabszolgaság, de jött helyette más, ami annál sokkal rosszabb: az érdek által az emberiségre rákényszeritett jobbágy-rendszer. Az arisztokráczia helyett uralkodik a plu- tokráczia s ennek uralma sokkal súlyosabb, mert ezerféle nyomást tud gyakorolni azon szerencsétlenekre, kik igája alatt nyögnek. A plutokráczia: a pénz uralma az, mely korunkban megzsibbasztja a szabad véleményt s ezáltal káros hatást gyakorol a közintézmények fejlődésére. És ezt nem csak a nagy pénzcsoportokra értjük, hanem az élet minden fázisára, mert hiszen mindenütt a pénz a vagyon, a hatalom. A pénz a mozgató lelke a földmive- lésnek, iparnak, kereskedésnek, tudománynak, művészetnek. Erre van felváltva munka, szorgalom, ügyesség, tehetség, ez az ellenértéke mindennek. Minél többet szerezni belőle: ez az emberi boldogság mértéke, persze: hamis mértéke. Az élet ezerféle utain mindenütt a pénz befolyásol, buzdít, lelkesít, híveket szerez egyik-másik törekvésnek, másokat megbukKarácsonyest a Victoria-intézethen. (Naplómból.) Bern melletti Pension-Montandon. Szobámban az ablak mellett állva nézte m a lenyugvó napot, mely a Jurahegység mögé hanyatlott. Gondolataimban azonban messze keleten jártam szeretett hazámban, a hol ezen nevezetes napot annyi éven át szeretteim, rokonaim, bajtársaim körében volt szerencsém eltölteni. Mennyi kellemes, édes mennyi szomorú emlék fűződik e naphoz ! Mindezek nehány perez alatt végig vonultak lelkem láthatárán. Künn a —- 10° C hidegben szokatlanul sok szánkafogat siklott a bern-belp-i országúton. Ugyan hova is igyekezhet ennyi uri-nép épp a karácson vigíliáján ? tűnődtem magamban, midőn az ajtómon kopogtat valaki, s belep a szomszéd Bachtelen-intézet igazgatója azzal a kijelentéssel, hogy vájjon nem volna-e kedvem ma este a Victoria-intézetben tartandó ünnepélyre elmenni. Szívesen, sőt köszönettel vettem meghívását. Mikor beléptünk a Victoria társalgó termébe, már ott nagyon sokan voltak, mert az a sok szán mind oda szállította a vendégeket. Ott volt a szövetség több tanácsosa feleségeikkel ; az intézetet kormányzó comiténak az elnöke, meg tagjai és még sok más a polgári osztályból. Nemsokára utánunk érkezett a köztársaság elnöke is feleségével, a mit csak akkor tudtam meg, amidőn be lettem neki mutatva, mert minden feltűnés nélkül a többi vendégek között lépett be. Bezzeg nem úgy van ez nálunk; hiszen hacsak egy fő- vagy alispán érkezését várják, micsoda íótás-futás, fejvesztés, » lyukaskőhöz« (felsőbányái határkő) kirándulás, üres frázisu dictiozás, evés-ivás van stb Pont 6 órakor az intézet tornyocskájának az ércznyelve kellemesen megszólalt jelentvén, hogy az ünnepély kezdődik. Mire a vendégek a nagy és díszes terem falmenti helyein, a 9 családból álló 104 árvaleány-növendék 9 nevelő anyjuk és az igazgató élén a terem közepén levő padokban foglaltak helyet. Az ünnepély egy karácsonyi ének elének- lésével kezdődött, melyet a növendékek pontosan betanult terzetben nagyon szépen énekeltek el. Majd az igazgató-comiténak az elnöke lépett föl a katedrára s vázolta a mai est jelentőségét. Szeretett hazánkban — úgymond a többi között — nem szabad egyetlen egy gyermeknek árván, elhagyatottan, nevelés nélkül felnőni. A valódi keresztény társadalom az isteni Mesterünk szellemétől és tanításának azon igéitől : szeressétek egymást áthatottan nem kiméi sem fáradságot, sem költséget, hogy embertársait, különösen azokat, a kik magukkal tehetetlenek : az árvákat ne gyámolitsa, ne segélyezze. Jó lehet, hogy a Gondviselés : az ő bölcs intézkedése folytán elvesztettétek édes szüléiteket, de más oldalról nyomban megindította embertársainak nemes szivét, a kiknek itt az arczképeit megkoszorúztátok, s a kik nemcsak ezen hajlékokat építették részetekre, hanem bőkezűen gondoskodtak a ti testi és lelki szükségleteitekről is. Ezt követte újból egy szép karácsonyi ének. És ezzel be volt fejezve a díszteremben való ünnepély. Ezután az egyik (a közelebb^ lépcsőn a vendégek lementek a földszinten levő ugyanoly nagy terembe, a hol 9 asztalon ugyanannyi karácsonyfa sok ajándékkal megrakva volt elhelyezve. A növendékek a külső lépcsőn lemenve csak későbben érkeztek a karácsonyfák által kivilágított terembe. De itten már átadva magukat az ártatlan gyermeki kedvnek oly örömujongásba tört ki a gyermek-sereg, hogy azt leírni lehetetlen, ezt látni kell. Minden család a nevelő-anyja élén csoportosul a maga fája körül s keresi a kis Jézuska nevében kapott ajándékot. S pár pillanat alatt minden kis teremtés örömmel mutatja a maga ajándékait. Itt egy kis leányka czipel oly bábut majd mint ő maga; amott egy nagyobb (ser- dültebb) leányka mutat egy Dorée-féle illusztrált bibliát (75 frt értékű.) De ki tudná elszámlálni azon szép és hasznos tárgyakat, a miket kaptak. Mindezeken kívül minden leányka kapott egy csinos kosárkát tele süteménynyel és gyümölcscsel. Mindezek láttára mindnyájuknak megtelt
