Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1901-12-01 / 24. szám
Igaz, hogy az ilyen vállalatok, mint a Rota Anna Mines Limited, sok idegen pénzt hoznak az országba, miért is tárt karokkal fogadják minden oldalról. Hanem azért nagyon czélszerü lenne törvénybe iktatni, hogy mielőtt idegen vállalatok bármely iparágat üzembe vennének, a szerződtetett munkások számához képest tekintélyes ovadékot legyenek kötelesek letenni, amelyből az üzem váratlan beszüntetése esetén minden munkásnak legalább annyi kárpótlást lehessen adni, melyből családjával együtt pár hónapig, mig munkát talál, tisztességesen megéljen s ne legyen kénytelen családfentartó erejét évekre kihatólag kölcsönfelvételek által megbénítani. Ilyen formán aztán, igaz, hogy jóval kevesebb idegen töke jönne eleinte hazánkba, de ez legalább szolid keretekben, de biztosan foglalkoztatná munkásainkat s nem bánnék velők úgy, mint akikre az állam- hatalomnak semmi gondja sincs. Bittsánszky Ede. Ismét kevesbült azon férfiak száma, akik úgy kiváló szakismereteik, mint a közügyek iránt való meleg érdeklődésük által széles körben vívnak ki maguknak elismerést úgy fenn, mint alant. Bittsánszky Ede nyug. m. kir. min. tanácsos, bányakerületi bányaigazgató a múlt hó 17-én, rövid szenvedés után jobblétre szenderiilt. Hogy ki volt a boldogult, elmondják életrajzi adatai. Született Zsolnán, 1832. mírcz 7-én, hol atyja postamester volt. A gymnasiumot jeles eredménynyel végezte. Ezután Pesten végezte az I. és II. bölcsészeti osztályt, majd a mezö- gazdaságtant és ipartant hallgatta az egyetemen. Pestről Selmeczbányára ment, hol a bányászati akadémián 1854. szept. 1-én befejezte a kohászati szakot. A mennyiségtatii, ásványtani és kohászati vegytant Bécsben hallgatta s ezen tudományokból 1851. szept. 6-án tett vizsgálatot. Ilyen sokoldalú előtanulmányai bevégzése után 1854. nov. 7-én kezdte meg működését Szomolnokon, hol bányászjelölt lett. A hivatalos esküt 1855. jan. 18-án tette le s ezen időponttól számították szolgálati éveit. 1855. ápr. 24-től kezdve az aranyidkai bányahivatalnál volt bányászjelölt, ugyanezen év május 8-án a pénzügyminisztérium az aranyidkai foncsormühöz végleges bányagyakornoknak nevezte ki 45 pengő krajezár napidij mellett. 1856. julius 27-én a bécsi pénzverdéhez helyeztetett át 1 pengő forint napidijjal. 1857. szept. 21-én behívták a pénzügyminisztérium bányászati szakosztályához. 1858-ban jul. 5-én hivatalnokká Felsőbányái Hírlap. neveztetett ki Selmeczre, hol mint kohószemlész- nek, már 600 frt évi fizetése volt. 1862. nov. 1-én Kapnikbányán lett kohó- nagy. Innen 1866-ban saját kérelmére Fernezelyre helyezték, hol mint kémlész működött kohónagyi czimmel és jelleggel. Itt alapított családot, nőül vevén a nagybányai bányakapitány leányát: Boitner Charlotte-ot. 1870. rtov. 15 -én Nagybányára költözött, mint a in. kir. vegyelemzö hivatal főnöke. Itt élte le hátralevő éveit. 1871. aug. 30-án kir. bányatanácsossá lett és kohó-ügyi előadóvá nevezték ki. 1887. decz. 17-én helyettes bányaigazgató, 1889. nov. 9-én főbányatanácsos, 1894. jauuár 1-én miniszteri tanácsosi czimmel és jelleggel felruházott igazgató, 1897. febr. 8-án valóságos miniszteri tanácsos lett. 1897. október 7-én 43 évi szolgálat után az V. fizetési osztály I. fokozatába léptették elő. 1900. jan. 28-án vonult a jól megérdemelt nyugalomba. Azonban élénk és meleg érdeklődését kedvencz szakmája iránt élete végéig megtartotta. A szegény érczek lugozási módszerével, mint szabadalmazott találmányával, nagy hírnévre tett szert. Ezen módszert nemcsak itthon, hanem Görög- és Oroszországban is alkalmazták. E téren kivívott érdemeinek elismeréséül kapta az orosz czártól az Anna-rend gyémánt-keresztjét, a görög királytól a Megváltó-rendet, királyunk pedig a Lipót-renddel jutalmazta hosszas és hű szolgálatát nyugalombavonulása alkalmával. Mint fernezelyi kohónagy, felépítette a körkemenezéket, a Bode-féle pörkölöket és a hatalmas füstvezetéket, melyért a munkás nemzedék mindig áldani fogja emlékezetét, amennyiben ezáltal a munkásnépet hosszabb élettel ajándékozta meg. Kapnikbányán nagyszerű lugozó- müvet, Nagybányán rézejtö-müve.t és villamvilá- gitást létesített a kincstári müveknél. Mint zenekedvelő, megalapította Nagybányán a bányászzenekart. A fernezelyi kohónál a beváltást más alapokra fektette, úgy hogy mig addig a kohó deficzittel dolgozott, azóta az elért nyereményekből a magánosok is osztalékot kapnak. Bittsánszky Ede a társadalmi életben is kivette a maga részét minden üdvös mozgalomból. Az iskolaszéknek állandóan tagja volt; ő eszközölte ki a kereszthegyi és veresvizi iskoláknak az államsegélyt; a polgári leányiskolának halála napjáig ügybuzgó gondnoka volt. Sokat fáradozott az óvodák létesítése körül is. Nemes szivéről teszen bizonyságot, hogy a munkások javára nagyobb alapítványt tett. Ezek az ö munkás életének kiemelkedőbb mozzanatai. Temetése nov. 19-én ment végbe impozáns gyászoló sereg kíséretében. Városunkból is részt- vettek azon a kincstári bányahivatal tisztviselői, a bányamunkások közöl is nagy számmal, a bányaiskola növendékei, ezenkívül még sokan, kiket a boldogultat egész életében körülvett tisztelet és ragaszkodás érzete hivott el, hogy öt utolsó utján kikisérjék a temetőbe. Haláláról a kir. vedély, gondolat sem más, mint két vagy több agy parány-viszonya. — Fiam! a te szavaid egy rideg léleknek rideg szavai, melyeket a tudás hidege érzéketlenekké jegesitett, de amelyeket a kedély napja bizonyára föl fog oldani nyügző bilincseiből. — Hagyjuk el! Többet tudok és tanultam, semhogy néhány hagymázos szónak hitelt tudnék adni. — Nekem sem hiszesz ? — Atyám vagy s e szó maga annyi előjogot ad, hogy föl kell tételezned azt, amiben most kétkedel, — Menj, mulass! A hetaerák örömünnepén felejtsd el, mily rémképeket festett neked a múló perczek mogorvasága. Menj, s ha tisztult fővel és szívvel visszatérsz, újra szerető karomba zárlak, de addig betegnek tartalak ! — Betegnek ? Lehet; egyszer csak meghalok s aztán . . . nem leszek beteg. Vagy hazudjam önön magamnak és a világnak s annak mondjam magamat, ami nem lehetek? Ha betegség az én gondolatvilágom, úgy milliók vannak, kik épen oly betegek, mint én. Majd ha tűnik az öntudat s a parányok anyagcseréje megindul, majd akkor gyógyulunk. — Ha szerettél volna már ifjú szivednek egész hevével, vagy közel állottál volna a halál tágranyilt kapujához, bizonyára nem beszélnél igy. Mert mindkettő igen erős mester, fiam! Nem egy embert megtanítottak már ezek imádkozni s leborulni olyan eszméknek emelt szent oltárok előtt, melyeket máskor kárhozatos makacsságukban könnyelmű szavakkal megmocskoltak. Jól vigyázz, igy ne járj. Ha pedig igy jártál, térj meg, mert a világot meghódító eszmék csatájában mindig az egyes egyén lesz az, ki kénytelen lesz • meghódolni és beismerni, hogy. . . Nem fejezhette be szavait, mert a sima víztükrön besikamló győztes versenyzőket hangos üdvrivalgással fogadó közönség zaja megzavarta a társalgást. A czigány vidám nótákat játszott és csakhamar eloszlott a nézőközönség, ki erre, ki arra s megkereste a maga sziikebbkörü s megszokott társaságát. * Egész Balaton-Füred olyan volt, mint egy nagy és mozgalmas világfürdő. A báróné is megérkezett a főhadnagy úrral. Mindkettőjük arcza nagyon ki volt pirulva. Valószínűleg az erős vizi levegőtől s a nap perzselő hevétől. Messze is jártak. A báró ur pedig, méltóságos Berzenczey Péter, karon fogta fiát s az árnyas fasor végén egy elhagyott, magános padra leült vele. A czigányzene egy-egy elnémuló accordja csak elvétve jutott ide s esteledvén az idő, hűvös szellő fujdogált Siófok .felől. Kis gondolkodás után igy szólt a fiú: — Szerelemről beszéltél, atyám és a halálról. Figyeltem. Hát én most újólag és utoljára megkérdezem tőled, beléegyeznél-e abba, hogy nőül vegyem azt a szegény, becsületes kis varróleányt, kiről neked egy hét előtt beszéltem ? Ot vagy senki mást ! — Hadd ezt a tervedet, mulékony szeszély lesz, semmi más. Gondolj családunk ősi hagyományaira! Ehhez nem adom bejegyezésemet soha! (Vége következik.) bányaigazgatóság a következő gyászjelentést adta ki: »A nagybányai m. kir. bányaRazgatóság az orsz. m. bányászati és kohászati egyesület nagybányavidéki osztálya nevében is fájdalommal jelenti, hogy e bányakerület volt bányaigazgatója: Bittsánszky Ede nyug. m. kir. miniszteri tanácsos, bányakerületi bányaigazgató, a Lipót-rend lovagja, a jub. szolgálati érem, az orosz császári szt.-Anna- rend II. oszt. gyémántokba foglalt jelvényének és a görög királyi Megváltó-rend lovag-keresztjének tulajdonosa stb. folyó évi nov. hó 17-én reggeli 1 érakor, életének 70-ik évében elhunyt. A megboldogult temetése f. hó 19-én d. u. 3 órakor történik a főtéri halottas házból. Nagybányán, 1901. nov. 17-én Nyugodjék békében!« Testét a bányászkolomp megható hangjainál eresztették le a sirba. A sirnál Oblatek Béla kohó-ügyi előadó tartott igen szép búcsúbeszédet, melynek során a szaktársak, a nagyközönség és a munkásnép nevében igaz meghatottságtól remegő hangon búcsúztatta el a nagy halottat. Mindeneket híven elvégezett, a miket reá bízott az Ur. Nyugodjék békével, legyen áldott emléke! Jégpálya fögymnasiumunk udvarán, Az a nálunk csak nem régiben nagyobb mérvű társadalmi mozgalom, mely legfőbb indító oka volt, hogy a különféle sportnemeknek főleg a tanuló ifjúság által űzött része állami gondoskodás tárgyává lett, újabb törekvése czéljául a testedzés összes ismert változatainak polgáriasi- tását jelölte meg. Ezen átalános és hatásában mérhetetlenül üdvös mozgalom felvetette irányeszmékre ezúttal nem terjeszkedem ki, mert bármennyire legyenek is meggyőzök a testedzés fejlesztésére és szélesb- körüsitésére ajánlott módokra vonatkozó fejtegetések, a tapasztalat közvetlen eredményeivel nem vetélkedhetnek. A székes-főváros legtöbb középiskolájában télviz idején már korcsolya-délutánok állnak az ifjúság rendelkezésére, — ezt óhajtjuk mi a nagybányai állami főgymnasiumban is mielőbb megérni. A fögymnasium nyári tornahelyisége s mellette a bővizű kút szinte kecsegtet, hogy az intézet igazgatósága a fögymnasium udvarában kizárólag az ifjúság részére korcsolyapályát létesítsen. — Egy kis fáradságot ne sajnáljunk ! A legmeddöbb ellenvetés volna, ha valaki technikai akadályokra hivatkoznék s ezzel sutba dobná a tervet, mely oly csekély anyagi áldozattal valósítható, hogy krétapénz-megtakaritás- ból is kitelnék. A kivitel aprólékosságai helyett két oly okot említek meg, mely egyenesen kötelességévé teszi az illetékes tényezőknek az ifjúsági korcsolyapálya feltétlen létesítését. N Minthogy e pályán a gymnasium ifjúsága osztályonkint felváltva — felsőbb osztályok esetleg együtt — díjtalanul és felügyelet mellett korcsolyáznék, mi e sportnemnek terjedelmes ki- terjesztése volna s hozzá méltányos is, hogy az egyleti pálya relative magas dijától és sokakra nézve nyomasztó társadalmi környezetétől szabadulva, az egyenlő mértékkel mérés jellemfejlesztő hatásában részesüljön. Csekélységnek látszik e követelmény, de minden mélyebben gondolkodó agy átlátja hord- erejét, ha középiskoláinkban az ifjúság érdeke milden irányában egyneműnek tekintetik; mi az egyleti pálya viszonyai között teljesen mellöztetik. A második ok: az egyleti pálya flirt-szelle- ménelc kívánatos elkerülése. Az egyleti pálya úgy, amint van, nem a sport szenvedelmének, hanem társalgási, zsurt helyettesítő ismerkedési helyül szolgál. Jó is úgy — akinek! de a diáknak, ki tisztán sportkedvelésnek kell, hogy tekintse a korcsolyázást, nem való ! Nem kívánom ezzel a tanuló ifjúságnak kizárását az egyleti pályáról — bár emellett is sok ok harczol, — csak azt, hogy az udvarlás, kedélyeskedés nem kevésbbé kellemes sportja üzé- sére amugyis megragad az ifjúság minden alkalmat s ha az egyleti pálya erre egygyel több, legyen, akinek ! A diáknak könyv és sport minden káros befolyás nélkül s aki — hisz csak a nagyobbak kurizálnak! — önérdekét mérlegelni tudja, sokkal töbre fogja becsülni a rendelkezésére álló egy-egy korcsolyadélutánt, mint a talán mindennapi egyleti korcsolyázást, melynek szinterét a társadalom egy osztálya társalgási passiója számára monopolizálja s akadályozza a szabad mozgást! Karácsonyi ajándéknak adja e pályát a fögymnasium vezetősége s az ezzel járó gyönyörűség fel fog érni azzal a levertséggel, melyet a szülők karácsonyi bizonyítványok utján éreznek ! Nagybánya, 1901. nov. 29. Zéta
