Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1901-11-03 / 22. szám
Felsőbányái Hírlap Mivel ez uj intézmény megerősítése szociálpolitikái szempontból kiváló jelentésű, a minek elég bizonysága az, hogy az állam maga éven- kint 100.000 koronával járul a segélypénztárhoz s ö császári és apostoli felsége 6ÖÖ0 korona alapítványon felül pedig azt is elrendelni méltózta- tott, hogy a legfelső családi alap magyarországi uradalmaiban alkalmazott gazdasági cselédek az uradalmak költségére a segélypénztár rendes tagjai közé felvétessenek, mivel továbbá épen ezen uj intézmény helyi szervezése révén lehet a társadalmi s gazdasági rend felforgatását czélzó irányozatok szüntelenül terjedő agitátióját ellensúlyozni, részemről kötelességemnek tartom különösen is felkérni, hogy a segélypénztár rendes tagjainak gyűjtésére az actiót megindítani s annak élére állva, minden alkalmas mód és eszköz igénybevételével odahatni szíveskedjék, hogy a birtokosok cselédeiket a segélypénztárnál biztosítsák, s hogy a gazdasági munkások a segélypénztár tagjai sorában önkényt tömegesen belépjenek. Figyelmeztetni kívánom, hogy azoknak, akik a folyó év végével legalább tiz első csapatbeli rendes tagot szereznek az uj intézménynek, minden egyes felvett tag után két korona s minden egyes második csapatbeli rendes tag után egy korona tiszteletdij fog a törvényhatóság első tisztviselőjének felterjesztésére földmivelésügyi magyar királyi minister ur ő nagyméltósága által utal- ványoztatni s községi előljárósági tagok buzgalma külön jutalmazás által is fog méltányoltatni, sőt hajlandó leszek a kiváló buzgalmat legfelsőbb elismerésre is javaslatba hozni. Végül kérem, hogy eljárása eredményéről november 13-ig nekem jelentést tenni szíveskedjék. Nagy-Károly, 1901. október 22. Gróf Hugonnai Béla s. k. főispán. Az egri hősök szobra. Aki ma Egerben jár, lát a város közepén egy romokba sülyedt várhegyet. A romok falához lenn házikók támaszkodnak, fenn a romok között itt-ott egy kecske legel, vagy egy-egy honvéd alszik. Ha a városba jött idegen nem ismeri a históriát, csak omlott bástyákat lát itt, bemohosodott ágyuréseket; egy barlangot amelyben törött orrú márványember fekszik ; s az egész várat három kis hitvány bádog táblára festett felirat magyarázza: Alsó-kapu, O-kapu, Sötét-kapu. 1902-ben lesz háromszázötven esztendeje, hogy e három kapu körül egy hónapig nem száradt fel a föld az emberi vértől. Európa leghatalmasabb császárának két hada és minden ágyúja egyesült e kapuk alatt. Magyar- ország már eltiporva hevert, még csak ez a kis vár volt benne az élet, mint a haldokló mellében a szívnek mindinkább maradozó mozgása. Ha ez a vár is leomlik, a magyar nemzetet beírhatja a történelem a holt nemzetek közé, s ma már a Tisza és Duna országában nem a magyar arat, templomainkból idegen ének száll az égbe, és Szent István koronája nem egyéb, mint numerussal ellátott múzeumi ritkaság. De ezen a kis váron megtört a török világhatalma. Ha mesében olvasnék, hogy kétezer magyar szembe mert szállni kétszázezer törökkel, és hogy a küzdelem a kétszázezer török kudar- czával végződött, azt mondanék rá: Szép mese, de sok benne a tulság. Ha az a kétezer ember átadja a várat küzdelem nélkül, senki szemökre nem veti. Ha elmenekülnek a földalatti utakon, senki gyávaságnak nem tartja; s ha Magyarország élete ebben a várban lehel utolsót, senkisem mondja hogy Dobóiknak harczolniok kellett volna a vár megmaradásáért. De ők nem adták fel a várat; nem menekültek el a mérföldekre nyúló alagutakon, hanem hogy itt — tudták az egész nemzet sorsát, megesküdtek az ostrom előtt, hogy halálig küzdenek mindnyájan, — és küzdöttek is. Nincs mása a históriában ennek a küzdelemnek ! Voltak hősök, akik inkább meghaltak, hogy- sem falaikat átengedjék; volt várkapitány, aki egy-maga állott ki a kapuja elé százezer ember ellen; volt vezér, aki elkeseredésében a bizonyos halálba rohant az egész hadával, •— de hogy ilyen kis sereg, ilyen nagy had ellen, a bátorságnak és stratégiai leleményességnek ennyi erejével, s utoljára az elszántságnak ilyen martiromságba magasztosuló küzdelmével s a csodák fényében tündöklő sikerével állt volna ellen egy ország-pusztitó veszedelemnek, erre példa nincsen! 1552-ig Eger nevét nem ismeri a világ. 1552- ben egyszerre ragyogó betűkkel emelkedik Eger neve a világtörténelem horizonjára, s Európa tapsol és ujjong a példátlan győzelemnek. Az évszázadok óta növekvő török hold itt sápadt el először fényében. A török terjeszkedés itt találta az első sziklagátot, amelyen túl már nem csaphatott, s ez időtől fogva mind máig lassú apadás a török hatalom. Van-e magyar, akinek nem dobban meg a szive, ha Dobóra és az egri népre gondol? Van-e magyar, aki siket marad, amikor arról zendül a szó, hogy az egri vár ormán ott lássuk örökre Dobó érczalakját! Szobrot akarunk emelni az egri hősöknek, szépet, nagyot, nevükhöz méltót. E szoborban benne kell lennie minden magyar család érzésének, minden magyar férfi hálagondolatának, minden magyar nő büszkeségének, benne kell lennie minden magyar gyermek szive dobbanásának. Mert mindnyájunk büszkeségei, példaképei, diszei, hősei ők; nemcsak az egrieké — az egész nemzeté. Egy szemernyi érczet kérünk minden magyar családtól, minden magyar férfitól, minden magyar nőtől, minden magyar gyermektől. Adjon a szegény rezet, adjon a gazdag ezüstöt, aranyat, de ne legyen olyan magyar ember ebben az országban, akinek egy réz fillérnyi része sem lesz a szoborban. Szeretnénk egy szép szobor-csoportozatot, amely feltüntetné Dobóban a hazafias elszántságot, Bornemisszában a magyar ész leleményességét, Mekcseyben az erőt, s egy tépett ruháju kibomlott hajú fegyveres magyar női alakban a magyar nőnek azt a kiválóságát, midőn a veszedelem förgetegében a hazaszeretet hősei közé rohan, s velők küzd, velők osztozik a martirom- ság véres babéraiban. E régi dal éleszt uj világot, Emlékén a régen porladóknak ; Kiknek körén virágos kedvében, Négy bimbócska ölelkezett szépen. Oh boldog kor: midőn dalba fogtunk És úgy himbáltuk a kicsi hintát. — Majd öcsémmel csikónak befogtuk Borzas kutyánkat a kis »Panimát«. A kis szekér már akkor zörögte. Tavasz múlik; nem tart el örökre! — A négy évszak bár futott felettünk, Még mi akkor mit törődtünk vele? ! Szülei szív őrködött felettünk. Szeretettel voltunk csak betelve. — így az idő bármily gyorsan szállott, Boldogságunk végtelennek látszott. Te kis lugas a vidám bor-ággal. Oh, be sokszor láttál összevonva. Két erős kart a gyönge virággal, — Mint a repkény, erős fát átfonva. — Kidőlt a fa szörnyű szörnyű zuhanással. Hűlt a repkény, lassú hervadással. Messze távol, temető-ut szélén, All egy sírkő virágos hant felett. Gondolatban ott járok ösvényén, Ráhullatom fiuj könnyemet. Ott van szivem igaz Golgothája, Hadd hulljanak könnyeim hát rája. Őszi alkony borongós ködében Harangszó zug szárnyán a szellőnek, Megnépesül siri csend köröttem, Gyászos árvák, látogatni jőnek. Sirhant felett a kedvencz virágra, Kigyulad a kegyelet világa. Jó testvérek, — némán üdvözöllek, S a nyugovók kedves unokáit ! - 0 jöjjetek I — Tárt karral ölellek, Messze útról várva-várlák már itt. Szövétnekét szivem idehozza, — Olthatlan honvágya ide vonzza. Ide vonz fiúi szeretetem, Hogy siralma völgyén széttekintsen, Hejh,á— mert amit ide eltemettem, Nem szerzem meg többé földi kincsen. Itt van mindörökre sírba téve, Az anyai szívnek példányképe. Ablakából szerény kis lakomnak, Kilátni egy dombos hegyoldalra, Melynek alján sok kis mécsvilágnak, Egybefoly most millió sugara. Itt hallgatom hűs szellő zsongását, Kis harangnak szomorú kongását. Nem áldozatot kérünk, hanem csak erszénymegerőltetés nélkül való adományt. Az özvegyasszony fillére ép úgy fog ragyogni a bronzban, mint a jómódúak aranya. Nyolcz millió magyar él ebben az országban ; ha mindegyik csak egy- egy kis adománynyal járul is a szobor költségeihez, olyan emléket állítunk, amely méltó lesz a hősökhöz, s amely előtt az utánunk következő nemzedék fölmelegült szívvel veszi le a kalapját. Az adományokat Egerben elfogadja dr. Hiay György gyógyszerész, mint a szobor-bizottság pénztárosa. Az ország különböző részeiből azonban ily czim alatt is lehet küldeni: Polgármesteri hivatalnak Eger, A fővárosi napilapok szintén elfő • gadják az adományokat. Minden adományt nyilvánosan nyugtázunk. Az adakozók nevét pedig a szobor leleplezése ünnepén megjelenő emlékkönyvben fogjuk átadni az utókornak! Kelt Egerben, 1901. évi október hó 18-án, az egri diaval 349-ik évfordulóján. A Dobó-szobor bizottság vezetősége. Különfélék. Pály Edét, városunk róm. kath. plébánosát Meszlényi Gyula megyés püspök a nagybányai kerület esperesévé nevezte ki. PÓtor Elemér lapunk jeles tollú munkatársa Olcsva-Apátiba hivatott meg rendes lelkészül. Helyébe a németi-i ev. ref. egyház segéd-lelkészül Szabó Mátyás, hódmező-vásárhelyi segédlelkészt választotta meg. Uj káplán. A városunkban rövid ideig működött s innen a napokban eltávozott dr. Csókás Vidor segéd-lelkész helyére Pásztor József segédlelkész helyeztetett át Dobó-Ruszkárol. Előléptetés. Lassner Gusztáv, ez. rendörta- nácsost a belügyminiszter valóságos rendőrtanácsossá nevezte ki Lassner Gusztáv, ki hosszabb ideje működik a székesfővárosi államrendőrség kebelében, mint ezen közhasznú intézménynek jeles készültségü, agilis tagja, ezen kinevezéssel jól megérdemelt előléptetésben részesült, melyhez a magunk részéről sok szerencsét és tartós boldogságot kívánunk! Forgách Lajos méhészeti vándortanár Aradról a múlt hó 26-án városunkba érkezett az itt felállított állami méhestelep megtekintése végett, j Itteni látogatásának föczélja volt a méhestelep előkészítése a jövő tavaszi idényre. Forgách Lajos ezen kiküldetésével kapcsolatban meglátogatta a Nagybányán, Erdőszádán és Dióshalmon felállított méhes-telepeket is, mely alkalommal legszebb kilátással kecsegtetőnek találta az erdö- szádai telepet, mivel ezen község környékének flórája a méhtenyésztésre felettébb kedvező. Uj tiszti orvos. A tiszti orvosi vizsgák országos bizottsága által Budapesten, f. évi okt. hó 7-től 17-ig tartott vizsgálatokon képesítést nyert Aáron Sándor nagykárolyi körorvos. Anyakönyvi kinevezések. A belügyminiszter a krasznabélteki anyakönyvi kerületbe Dulisko- vich Mihály községi jegyzőt, a kányaháziba Moskovits Samu körjegyzőt anyakönyv-vezetővé, a keéribe Bukovszky István ev. ref. tanítót anya- könyv-vezetö helyettessé neveztn ki é; őket a házassági anyakönyv vezetésével és a házasság- kötésnél való közreműködéssel is megbízta. Előmunkálati engedély meghosszabbítása. A kereskedelmi miniszter a zsibó-nagybányai h. é. vasút r.-t budapesti ezégnek a Szatmár-Nagy- bányai helyi érdekű vasút Nagybánya állomásásáról kiágazólag egy részt A.-Fernezelyen és Kabolapatakon keresztül M.-Sziget közelében a m. kir. államvasutak valamely pontjáig, esetleg Felsőbánya irányában a máramarosi sóvasut Akna- Sugatag állomásáig vezetendő rendes nyomtávú gözmozdonyu helyi érdekű vasútvonalára a múlt évi junius hó 15-én kiadott előmunkálati engedély érvényét a lejárattól számítandó további egyévi tartamra meghosszabbította Ez alkalommal ismét melegen ajánljuk a városi tanács b. figyelmébe a már elaludni készülő vasut-ügyet 1 Meggyűlt az öreg Bányahegy múlt hó 28-án este 6—7 óra közt az Élmárk bánya felett. Szerencsére a tüzet hamar észrevették és Münnich Sándor városgazda vezénylete alatt sikerült azt hamar eloltani, úgy, hogy csak körülbelül egy holdnyi területre terjedhetett a romboló elem pusztítása, A kár azonban úgy is elég tetemes. A vizsgálat lesz hivatva kideríteni, kinek a hibája folytán keletkezett a tűz. Egy főorvos halála. Dr. Áldor Adolf nagykárolyi közkórházi főorvos múlt hó 20-án elhunyt, 22-én temették nagy részvét mellett.
