Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1901-11-03 / 22. szám
VI. évfolyam. 22. száim.. 1901- november •é-i w // FELSŐBÁNYÁI TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMÜ LAP. Szerkesztőség; Felsőbányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. Előfizetési ára: Egész évre 4 K. — Fél évre 2 K. — Egyes számok 20 fillérért kaphatók. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK SlELLETT KÖZÖLTETNEK. Minden a lap szellemi részét illető közleményekés elő' fizetések Felsőbányára a szerkesztőhöz küldendők. Nyílt tér soronkint 20 fillér. November 2. Memento móri! Barátságtalan szél süvít a tar-galyak között, a földre rázva a még itt-ott libegő sárgult leveleket, melyek a mai napon sok ember szivében fájó érzelmeket keltenek, mint a hindu paradicsom Dáboa fájának hulldogáló levelei. Igen, mert mint annak levelein az elkövetett bűnök vannak felírva, úgy a mai napon az elhunyt kedveseink sirhalmaira lehulló leveleken mintha az elköltözöttek neveit olvasnók az emlékezet és kegyelet kigyuladó lángjainak fényénél... Az áldott anyaföldben porladók iránt pedig vájjon ki nem követett el valaha az élők közöl ha nem is épen bűnt, de legalább hibát? Hisz mindnyájan gyarlók vagyunk! Méltán érzünk azért fájdalmat a kegyelet eme napján a lehulló sárga levelek láttára, mert e napon eszünkbe jut minden büszkeségünk mellett gyarló és véges emberi voltunk. Fájdalom! az esztendő 365 napja közöl a legtöbben csak ez egyetlen napon szádunk magunkba s midőn ez elmúlik, ismét a régiek leszünk, telve irigységgel, önzéssel, szcretetlenséggel. Pedig mennyivel más volna az emberi társadalom képe, ha e napon feltámadt emlékeink s az ezek nyomán életre kelt humánus érzelmek: a megbánás, szerénység, felebaráti szeretet s a társadalmi nyomor iránt érzett valódi, belső altruizmus végig kisérnének bennünket egész évi pályafutásunkon. A meghatottság, mely e napon megszállja lelkünket, egyszersmind szigorú ön- birálatra is ösztönöz. Ha a halottak emlékein elmerengünk, lehetetlen, hogy a keblünket uraló egyéb érzelmek mellett ne gondoljunk egyszersmind a kiválóbbak szellemi és erkölcsi nagyságára s magunkat velők összehasonlítva, lehetetlen arra a meggyőződésre nem jutnunk, hogy mi nekünk még sokat kell küzdenünk önmagunkkal, mig hozzájok hasonlókká lehetünk, És ez a kritika, ha maradandó nyomokat hagy lelkűnkben, évről-évre éreztetni fogja a maga áldásos hatását. Ezen hasznos önbirálat megtanít bennünket arra, hogy eddigi életünkben nem j voltunk eléggé vallásosak, nem voltunk eléggé hazaszeretők, nem voltunk eléggé emberszeretök. Megtanít arra, hogy mig másoknál észre nem vettük a jóra törekvő erényeket, hanem csak hibáikat toltuk előtérbe, addig a magunk hibáit kicsinyíteni, erényeinket pedig nagyobbaknak ügyekez- tünk feltüntetni. Ha igy gondolkozunk és érezünk a magábaszállás eme nagy napján, ezen gondolkozásunk csakhamar gyümölcsözővé válik tetteinkben. Ügyekezni fogunk rosszabbik énünket legyőzni, hogy uralomra jusson felettünk a jó. Ügyekezni fogunk vallásosság, haza- és emberszeretet tekintetében megközelíteni poraikban is dicső például szolgáló kiváló őseinkét. Ha ez igy lesz, ha a rossz példákat is javunkra törekszünk fordítani, ha embertársaink gy arlóságait szelíd elnézéssel ügye- kezünk a nemes czél felé irányítani, ha erényeikből követendő mintaképet állítunk magunk elé, szóval; ha mindenben követjük a názárethi nagy bölcselő szeretetre buzdító parancsolatát, akkor a Halottak- napja nem fogja többé szivünket borzadály- lyal eltölteni. Nem. Mert emberi magasztos hivatá- sLinkat, tehetségünk szerint híven teljesítve, nyugodt lelkiismerettel fogunk mindig utolsó hajlékunk, a sir felé tekinteni, nem félvén annak hatalmát, mely úgysem tart örökké. Bátran számláljuk napjainkat és esztendein- ket, a múló perczek nem fogják keserűséggel eltölteni szivünket, mert bizton hiszszük : Nem hal meg az, ki szeretetben élt, csupán egy jobb hazába kö.tözik . . . . . r . . . r . . A gazdasági munkás- és cseléd-segélypénztár. Sajnálattal szereztem meggyőződést arról, hogy az 1900, XVI. t.-cz. által létesített segélypénztárnak a munkások köréből feltűnően kevés tagja van s a birtokosok sem biztosították az intézménynél cselédeiket. Figyelembe véve azt, hogy az uj intézmény az év elején, tehát oly időben kezdte meg működését, amikor átalános volt a keresethiány s utóbb a nagy mezőgazdasági munkálatok, majd az országos képviselöválasztási mozgalmak elterelték a közfigyelmet e humánus intézményről, figyelembe véve végül azt is, hogy az idei termés nem volt kedvező; érthetőnek tartom a se- gélypénztér ügyének eddigi hátramaradását, de másfelől reményiem, hogy most már minden tényező teljes buzgalommal hozzá fog járulni ahhoz, hogy az uj intézmény fejlődése biztosíttassák. Amennyiben a segélypénztár fejlődése attól függ, hogy a birtokosok beiratják-e rendes tagokul cselédeiket s hogy a gazdasági munkások önkényt belépnek-e tagokul, meggyőződésem szerint részben a Tekintetességed közreműködésén | fordul meg az uj intézmény sorsa; mert a sze- ! mélyes érintkezés révén módjában áll a birtokosokat megnyerni e jó ügynek s módjában all állandóan odahatni, hogy mindenki buzgó lelkesedéssel szolgálja ezt az ügyet. Jól ismerem azokat a nehézségeket, melyek egy ilyen intézmény fejlesztése elé tolulnak, de azt is tudom, hogy a közönyt, a bizalmatlanságot, a lankadatlan buzgalom megtöri s meggyőződésem, hogy ha tejes jóakarattal kezébe veszi a segélypénztár fejlesztésének ügyét, rövid időn belül siker fogja koronázni tevékenységét. Halottak napján. ‘ 'SI5S WS&i' — A Felsőbányái Hírlap eredeti tárczája. — Kedvesének sirhalmához Megveti most az egész világ, És a néma sirhalmok n Lobog a sok gyerlyavilág. Nézegetik, birálgatják: Ki világit vájjon szebben? Ámde fájó könnycseppeket Nem látsz — alig egypár szemben. A legtöbb csak bámul . . . beszél . . . S nem gondol holt kedvesére . , . Elég, hogyha égő gyertyát Rakosgat a keresztjére.. De ni! ott egy árva gyermek Nem világit a sir felett, Nincsen gyertya. . . nincs koszorú .. Nincs pénz és igy nines kegyelet. Pedig láng ég a szivében . . . — Szeretetnek tiszta fénye - S a kegyelet ottan ragyog Könnytől ázftt két szemébe’! Nem ér semmit, hisz’ a világ Csak a pompát látja. . . nézi, Gyertyafénynyel mutassa ki, Ha szivében a but érzi. * * * * * Kialudtak mar a lángok. A sötétség elérkezett . . . S a lángokkal hajh! sok szívben Aludt el az emlékezet. De a halottak napjakor Az is a temetőt járja, Az is világit a siron: Ki egy hosszú éven által . . . Rá se gondol halottjára . . . Ifj. Szabó János. Halottak emlékén . . . Ablakából szerény kis lakomnak. Kilátni egy dombos hegyoldalra, Melynek alján mohos sirhalmoknak Van nyugatmas, csendes birodalma. — Innen nézem — néha órákon át — A fehérlő kis tornyos kápolnát. Szellő susog, — sárguló levél hull; A nyirkos ködből borongós a láj. — Most, hogy nézem: szivem úgy elszorul És eszembe jut minden, ami fáj . . . Rég múlt idők letűnt boldogsága; Gyermekkorom, — szivem ifjúsága. Távol innen, be sok édes emlék Ködfátyolban vonul el előttem. — Most is úgy áll a kedves kis hajlék, Pedig régi volt amikor eljöttem. Most is hallom azt az édes dalt ott: »Felkelő nap éltesd a virágot.« »Felkelő nap éltesd a virágot,« »Hadd nevelje az ifjú bimbókat!« Megérkezett!! 0 0 0 0 Magyar ipar! íRÖLL J budapesti áruházában Dús választék "Talpra magyar“ védjegyű Kobrák czipőgyárának egyedüli raktára, mindennemű Nagybányán 0 0 0 0 0 H01 férfi-, női- és gyermek-czipőkben. az 1901 -902. évi téli idényre óriási választékban kapható: felöltökben. Gyári lerakat férfi- és fiu-kalapokban, FÉRFI-ÖLTÖNYÖK,F1U-és GYERMEKRUHÁK, TÉLIKABÁTOK. sapkákban. Fiú-és gyermekcsizmák = 2.50 kr.-tól feljebb. Vidéki rendelmények azonnal teljesittetnek.
