Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1901-09-22 / 19. szám

Felsőbányái Hírlap. Ne kisértsen tehát közöttünk a pótadó­kivetés rettegett réme, mert a pótadó­kivetésnek szüksége csak azon esetben ál­lana elő, ha annak kivetését maga a la­kosság, a képviseleti közgyűlés óhajtaná. Hogyha képviselőtestületi közgyűlés vala­mely városunk fejlesztését czélzó olyan költ­séges beruházást akarna véghezvinni, melyre a költségvetés keretében nincsen fede­zeti alap. így pl. vizvezeték, közfürdő, gáz- vagy villám világítás, csatornázás, közvágóhíd léte­sítése és egyéb más közszükségleti beren­dezések keresztülvitelére, igenis, vagy pót- adó-kivetés kellene, vagy 25—30 évre ter­jedő amortizáczionális pénzkölcsön-felvétel. És ez utóbbit, ha városunkat fejleszteni akarjuk, előbb vagy utóbb, de okvetetlen meg kell tennünk. Ezer forint törlesztést évente megbir a költségvetésünk. Hadd viselje a jövő generáczió is az általunk megteremtett köz­szükségleti berendezések költségeit! A város gazdasági existentiája tehát — bízvást mondhatjuk — állandó és szilárd alapokon nyugszik. A bányakárpótlási alaptőke tekintélyes kamatösszege, mint állandóan biztos jöve­delem, lehetővé tette egy régóta sajgó seb orvoslását, értjük ezalatt a régóta vajúdó fizetésrendezés kérdésének megoldását egy­szerre az egész vonalon, a városi háztartás rendjének legkisebb megzavarása nélkül. Vannak igények, amelyeknek lehető mél­tányos kielégítéséről, a panaszos ajkaknak elnémitásáról, a legszigorúbb takarékosság mellett is gondoskodni kell. Ezek közé tartozott a tisztviselői kar fizetésének a mai kor igényeinek megfelelő javítása, mely elöl elzárkózni, kitérni immár nem lehetett, mert már a fenyegetett tiszt viselői dekórum is megkívánta. Elvégre is nem lehet elvitatni: egy­két tisztviselőnek érdeme van abban, hogy a bányakárpótlási alaptőke megadatott. Nem a lakosság megterhelésével történik a fizetésfelemelés, hanem a nyert jelenté­keny töke kamatából, melyre nézve tudva­levőleg az állam részéről ki van kötve, hogy első sorban is a közigazgatás hiányzó szükségleteinek fedezésére fordítandó. ilyen géppel soha sem dolgozott, sőt azt is ta­gadta, hogy a papiros kezében lett volna. Képzelhető, hogy a különös bűneset nagy izgatottságot keltett egész Párisban, Valamennyi kávéházban, a közutakon és a Faubourg St.-Germain városrészen ezen rejtélyes gyilkosság képezte a beszéd tárgyát. Az átalános izgatottság közepette egy középkorú férfiú szállott meg egy szegény foga­dóban. A vendégkönyvbe Signor Sciencá-nak irta be magát Bolognából. Megérkezése után sétát tett a városban és fáradtan tért be egy körúti kávéházba. A mellékasztalnál természetesen szintén a megfoghatatlan D’Epais-Brokly esetet tárgyalták szenvedélyes módon. Az olasz figyelmessé lett a beszédre és az épen mellette elhaladó kávéháztulajdonost föl­kérte, hogy beszélje el neki a szóban forgó ese­tet. A kávés nagy szóböséggel tett eleget kí­vánságának. Másnap reggel az olasz Gaudin bírónál ki­hallgatásra jelentkezett. E varázs-szóra: »A Brokly-eset ügyében kí­vánok beszélni!« röktön feltárult előtte min­den ajtó. Gaudin maga fogadta az idegent a leg­nagyobb kíváncsisággal De ez nem nagyon sietett a leleplezgetésekkel. A bírót erősen szemügyre véve, e kérdést intézte hozzá : — Meg van ön -győződve, hogy Brokly a a gyilkos ? — Kétségkívül! — Értsük meg egymást. Meg van ön győ­ződve, hogy Brokly a tettet önállóan követte el f Figyelembe kellett venni, hogy az utóbbi években a megélhetés feltételei je­lentékenyen megdrágultak, hogy a régen rendszeresített fizetések ma már a legsze- rényehb igények mellett is a tisztességes megélhetésre elégtelenek voltak. Ezen égető kérdés megoldásának moz­gató rugójául belejátszott a családalapítás és fentartás nyomasztó gondjaira fordított tekintet is, aminek méltánylását csak helye­selni lehet, mert épen a több gyermekkel megáldott tisztviselőt sújtotta és nyűgözte le legérzékenyebben a csekély fizetés nyo­morúsága, az eladósodás, a létfentartás, a gyermeknevelés ólomsulylyal nehezedő gondja. Ámde úgy halljuk, hogy e fizetés­rendezés csak a polgármester, a tanácsos és a rendőrkapitányra vonatkozólag volna végleges jellegű; a többi tisztviselőkre nézve csak ideiglenesen volna megállapítva, azon körülménytől feltételezetten, ha a jövő évek pénzügyi helyzete a felemelési többletet megbirja-e ?! Azt is halljuk, hogy egyik-másik tiszt­viselőnek a költségvetésben felvett összeg­nél 100—100 írttal kevesbülne a fizetése a pénzügyi bizottság javaslatához képest a közgyűlés határozata folytán, melyet az ér­dekeltek megfelebbezni készülnek* A dolog érdemére nézve csak az a megjegyzésünk, hogy minden jogos érdeket az igazság mértékével kell kielégíteni A polgármester és rendőrkapitány fize­tésének minimumát biztosítja a törvény, a többi tisztviselőkről nem intézkedik. Illő és méltányos, hogy törvény helyett szabály­rendelet biztosítsa a többi tisztviselők fize­tését is, de egyenlő törvénynyel, egyforma joghatálylyal, egyikre úgy, mint a másikra nézve. Kivételt tenni egygyel a többiek ér­dekének határozott sérelmével nemesak az igazság, de a méltányosság elvének sem felel meg.* Készséggel elismerjük, hogy szükséges és szép erény a takarékosság. De ebben * Nagyon helyesen cselekszik. Hiszen az nem lehet, hogy egy 4 tagból álló pénzügyi bizottság — az esküdtszék szerepét gyakorolja és egyiket-másikat, akik rokonszenvével nem dicsekedhetnek — tehát subjektiv érzelmektől indít­tatva — halálra Ítéljen és kivégzés végett egy 12 taggal képviselt közgyűlésnek átadjon. Szerk. — Hisz csepegett a vér róla, amikor a meggyilkolt lakásán elfogták ! — És ez elég önnek ? — Ez mindenesetre elég a törvénynek ! Ezenkívül a vaskereskedő eskü allatt vallotta, hogy Brokly volt az, aki az ollót nála vásárolta. Az idegen mosolygott. — És aztán? — A lakásadónője is azt vallotta, hogy az éjszakát nem töltötte otthon. Ő maga pedig nem képes akkori hol tartózkodásáról felvilágo­sítást nyújtani. Csak tagad konokul. — És teljes joggal ! Gaudin ur, ki türelmét vesztve, épen figyel­meztetni akarta az idegent, hogy ne kérdezős­ködjék, hanem adja elő, amit tud, e szavakra visszahökkent a meglepetéstől. Az idegen azonban oly tisztán és szaksze­rűen adta elő véleményét, hogy a vizsgálóbíró végre felszólította, hogy kisérje öt a fogolyhoz. Amidőn a zárkába léptek, Broklyt. a ke­mény vaczkon fekve találták, halaványan és meg­törve. — Vádlott — szólt hozzá Gaudin, — be- ösmeri-e a gyilkosságot? — Nem, nem ! Oly igazán nem, mint Isten van az égben! — Szavait elfojtotta a zokogás. E pillanatban Singer Scienca lépett a zárkába. — Tehát feleljen ez ur néhány kérdésére. A fogoly lassan lebocsátotta karjait; amint azonban tekintete az idegen szilárd tekintetével találkozott, testét remegés futotta át. Sóhajtva dőlt vissza ágyára, nagyra tágult szemeit mere­ven szegezte az olaszra. (Folyt, köv.) ne uraljon és vezessen egyéni érzelem: el­fogultság, ellenszenv, szükkeblüség, hanem főleg az osztó igazság, a qualificatio, a munkakö terjedelme, — a szolgálati idő legyen a zsinórmérték, az irányadó. Mert ezen szempontok figyelmen kívül hagyása a távoli szemlélőben is visszatetszést szül; az érdekelt tisztviselő szivében pedig méltó keserűséget és elégületlenséget ébreszt és táplál; amely érzelmek el nem némithatók, sőt kihatással vannak nemcsak kedélyhan­gulatára, munkakedvére, hanem bénitólag hatnak a teljes munkaképesség kifejtésére is, határozott kárára a munkaadó városnak. Mindenütt és mindig megadják a mun­kának a méltó bérét. E tekintetben váro­sunk sem képezhet kivételt. Mert a refrain, ami volt régen, most is csak az; van-e fizetésfelemrlésre pénzünk, vagy nincs? Igenis, van. No, ha van, akkor 1—200 frt különbség, ha mindjárt nem is papír­pénz, hanem ezüst korona is az, nem fogja a város zárómérlegének serpenyőjét meg­billenteni, egyensúlyát megzavarni. ^ Városi közgyűlés. Folyó hó 12-én j tartotta a képviselőtestület rendkívüli közgyűlését, melynek legfontosabb és messze kiható tárgya a tiszti fizetések felemelése volt. Midőn legközelebb lezajlott a városi kép­viselőválasztás, oly meleg érdeklődést tapasztal­tunk a közügyek iránt, hogy abból biztos reményt tápláltunk városunk jövőbeli haladására nézve. Hinnünk kellett, hogy az ezen választás által mandátumot nyert képviselőtestület legfőbb kö- I telességének fogja ismerni magán-ügyeinek mel­lőzésével is első sorban a közügyet szolgálni. Fős most mit tapasztalunk? Midőn az imént emlitett fizetésrendezés ügyében kellett határozni, meg­jelent összesen tizenkét képviselő Jelen voltak: Farkas Jenő polgármester el­nöklete alatt: Spáczai Gyula jegyző, Pap Márton számvevő, Baumert Károly, Papp István, Jékly Károly, Tersztyánszky Ferencz, Tánczel György, ; Hanzulovics Kristóf, Rettegi Károly, ifj. Szabó Károly, Delhányi Zsigmond, Mikola A. Gyula, Husovszky Gyula, Salamon Mayer képviselők. 85. sz. Elnöklő polgármester üdvözölve a megjelent képviselőket, a napirendre-térés előtt részvéttel emlékezik meg Stein Leib volt városi képviselő elhalálozásáról, ki, mint e városnak hosszú időn át polgára és a képviselőtestület­nek tagja, híven teljesítette kötelességeit. Indít­ványozza, hogy halala feletti részvétét és emlé­két jegyzőkönyvileg örökítse meg a képviselő testületi közgyűlés. — Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott s nevezett halála feletti részvét és emléke jegyzőkönyvileg megörökittetni hatá- roztatott. 86. sz. Ezután elnök jelen közgyűlés jegyző­könyvének hitelesítésére Mikola A. Gyula, Jékly Károly és Tanczel György képviselőket kéri fel s a hitelesítés idejét f. hó 14-ének délutáni 3 órájára tűzi ki. 87. sz. Szüts Illés elhalálozásával szükségessé vált az építési és szépitési, továbbá a közműve­lődési bizottság kiegészítése. Ennek folytán az építési és szépitési bizottságba Márjás György, a közművelődési bizottságba Mikola A. Gyula képviselők megválasztatnak, 88. sz. Elnök bejelenti, hogy a képviselő- testületi tagok körében utóbb beállott halálozá­sok következtében Simon Aurelné és a felső­bányái részvény takarékpénztár, mint következő póttágok, megbízottjaik bejelentésére felhivatták, Tudomásul vétetik. 89. sz. A 72—901. kgy számú határozattal kiküldött bizottság a városi tisztviselők fizetésé­nek rendezésére s ekként a szervezési szabály- rendelet módosítására vonatkozó javaslatát beter­jeszti. Ezután felolvastatott azon javaslat meg­tételét sürgető 25564—1900. sz. alispáni rendelet, valamint a folyó évben tartott hivatalvizsgálat alkalmával a vármegyei küldöttségnek ez ügyben tett észrevétele és ismertetett behatóan fizetés rendezésére tett bizottsági java lat. Elnök megnyugtatólag kijelentette, hogy az 1902. évre összeállított s a bizottság által is már tárgyalt s köz-szemlére kitett városi költség- előirányzat alapos felülvizsgálata alkalmával meg­győződött a bizottság, hogy a tiszti fizetéseknek javaslatba hozott felemelésével járó többlet-kiadást

Next

/
Thumbnails
Contents