Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1901-01-27 / 2. szám
Felsőbányái Hírlap. Jyókba verhetjük, de a szellem nem tűri sokáig a zsarnok lánczokat. Midőn azonban egyesek a reájok erőszakolt eszme mellett farizeusi képmutatással sikraszállanak s azokat mint sajátokat védelmezik, hogy ezáltal port hintsenek a világ szemébe, s látszólag kiválva a tömegből, mint gondolkozó lények próbálnak imponálni, hogy ezáltal még jobban fehizelegjék magukat a hatalmasak kegyeibe, jogos felháborodással fordulunk el tölök s az ilyeneknél sokkal magasabb erkölcsi nivean állóknak fogjuk minősíteni a kötőféken vezetett páriák szánalmas seregét. Az ilyenek, akiknek mindenütt tekintély kell csak, akár van annak belbecse, akár nincs, az ilyenek teszik a társadalmat egy nagy érdekszövetséggé, teszik magukat rettegett nagyságokká, fűzik magukhoz úgy a kicsinyeket, mint a nagyokat az érdek pókfonalával, pedig hatalmok csak addig tart, mig fényét rájok sugározza egy tekintélyes állócsillag. Ha azonban az alkotó örökbölcsesége a semmiség homályába sülyeszti a fényt és meleget sugárzó napot, kihalt égi testekhez lesznek hasonlók : egyideig magánosán fújták pályájokat, majd pedig bolygókul szegődnek egy ujab- banfeltünt nap köré. ... r r Egyről-másról. (Levél a szerkesztőhöz.) Tisztelt Szerkesztő Ur! Ma, midőn a kedélyek hőmérője nagyon érzékenyen működik a legaprólékosabb benyomásokkal szemben is, szükségesnek tartom előrebocsátani, hogy jelen soraimmal távolról sem czélozko senkit megbántani; de mint e város polgára, véleményemet némely dolgokról el nem hallgathatom. Nevezetesen: nem hagyhatom szó nélkül az itteni nem rosszakaratú, de talán jól meg nem fontolt vagy elhamarkodott építkezéseket. A jóakaratról, mely az intézőket e téren vezette vagy vezeti, meg vagyok győződve; mert hiszen a város dolgait mindenki csakis jól akarhatja intézni, de tévedéseket mindenki követhet el, mert mindnyájan emberek vagyunk. Példa erre a legközelebb renovált vendégfogadó, ahol csaknem 3000 forint befektetés után alig van valami elérve, és tudomásom szerint annak idejében csak egy képviselő akadt, ki annak tervét ellenezte. (Itt már bevégzett ténynyel állunk szemben, tehát: eső után köpe- nyeg! Szerk.) De megyünk tovább. Mióta városunk fennál, a piacz kövezetlen volt, pár évvel ezelőtt nagy költséggel kiköveztetett. Szerintem sokkal czélszertibb dolog lett volna előbb mintegy kerettel, gyalogjáróval körülvenni a piaczot és csak azután eszközölni a kövezést, midőn a járda helyéről kikerült követ és földet fel lehetett volna használni és már ez is megtakarítás lett volna. De ennél is többet ért volna a czélszerüség, mert ha a járda épült volna ki előbb, a nyaralók és a városi közönség nem volna kénytelen egy járdán szorongani. Ha a gyalogjáró ezután építtetik ki — ami már soká nem késhetik, — részint a kövezést kell utána idomítani, részint a kikerülő anyagot kell talán használhatatlan helyre elhordani, ami szintén költséges. A plébániától a róni. kath. legényegylet felé vezető utczán a múlt évben a kocsi-ut szintén elkészült, de gyalogjáróról szó sincs; pedig ezen az utczán pár száz vagy talán ezer ember is megfordul évente gyalogszerrel, meglehetős rossz utón, mig a kocsiforgalom elenyészöleg csekély. Az Árpád-utczában lerakott gyalogjáró helyéről kikerült Zazar-kő a Kossuth-utczába került s ott van halomba rakva a vizvezető árok mellett. Hogy mi akar ebből lenni, nem tudom, de olyan valami nem lehet, amit helyeselni lehetne. Járda — legalább szerintem — nem lehet, mert furcsán venné ki magát, hogy a kövezetei egyik- helyről felszedjük, másik helyre lerakjuk. Talán a viz-levezető árok kirakására van szánva ? ez felesleges. Az árkot elég kitakarítani, a viz úgyis lefoly. (Az árok a piacz kövezésekor lett lerakva. Szerk.) Csináljuk azt, ami legszükségesebb, amit már eddig kellett volna, a keretet: a gyalogjárót, az ennek helyéről kikerült köves és porondos földnemmei pedig a szekérutat tatarozzuk ki csinosan, szabályosan. A gyalogjáró kiépítését a főbb utczákon nem 5—10 év alatt, hanem egy év alatt kellene foganatosítani nemcsak azért, mert a városok között talán mi vagyunk e tekintetben leginkább elmaradva, holott nekünk adósság helyett tőke- pénzünk van, hanem hasznossági szempontból is, végül: mert városunk szépség és jó hírnév dolgában sokkal többet nyerne, mint amennyibe a gyalogjárók ki-épitése kerülne. Ez a kívánság, ha úgy veszszük, jogos is, mert az úgynevezett bányakárpótlás, amit a város azért kapott az államtól, hogy a ma is hasznosan működő kincstári bányák a régebbi időben város tulajdonát képeztek s ezeket a közönség adózásának megszüntetése fejében bocsátotta az államkincstár tulajdonába, de mivel 1848 óta a városi polgárság ismét adót fizet, csak méltányos, ha ezen kárpótlási összegből, melyet őseink, ha élnének, maguknak követelnének (mint a nagybányai szöllö-birtokosok, kik elvesztették a bór- árulási jogot, de cserébe tisztességes kártalanítást kaptak), mi utódok élveznünk legalább annyit, hogy utczáink tisztességes gyalogjárókkal legyenek ellátva, igy legalább örökségül kapnék — már t. i. az utokar a sokszor emlegetett gyalogjárókat és pedig nem 5—10, hanem egy év alatt, hogy legalább a morzsákból mi is részesülnénk. Ami pedig az ezutáni építkezéseket illeti, részemről ajánlom, hogy azok t rvezésénél mindig nagyobb-körii és inkább szakértőkből álló bizottság határozzon. g p0igár Kivonat a felsőbányái takarékpénztár 1900. évi X. üzletévének forgalmáról. A felsőbányái Takarékpénztár igazgatósága összeállította az 1900. évi X. üzletévre vonatkozó zárszámadást, melyet f. évi február 3-iki közgyűlésen fog bemutatni a részvényeseknek. A zárszámadásból adjuk a tökéletes tájékozást nyújtó következő részleteket: Pénztári számla. 1899. decz. 31-én volt készpénz 375 kor. 74 fii. 1900. évi bevétel .... 971.705 » 82 » összesen 972.081 $ 56 » 1900. évi kiadás . . . 971.313 » 92 » Marad 1900 év végén 767 » 64 » Betét-számla. 1899. év végén volt . . 718.154 kor. 84 fii. 1900. évben betétetett és tőkésittetett...................... 152.150 » 27 » összesen 871.305 » 11 » 1900. évbén kivétetett . . 137.013 » 46 » Marad 734.291 » 65 » Váltó-számla. Váltó állományunk 1899. év végén volt . . 194.377 kor. 46 fii. 1900. évben leszámító Itatott 588.958 » 78 « összesen 783.336 » 24 « 1900. évben visszafizettetett 546.961 » 32 Marad 236.374 » 92 « Jelzálog és hitelkötvény számla. 1899. év végén volt . . 569.118 kor. 22 fii. 1900. évben kiadatott . . 192.584 » 08 » összesen 761.702 » 30 » Visszafizettetett 1900. évben 150.155 » 81 « Marad 611.546 49 » Folyó számla. 1899. év végén volt . . 36.822 kor. 90 fii. 1900. évben kiadatott . . 2.745 » 78 » összesen 39.568 » 68 » 1900. évben visszafizettetett 24.000 » — Marad 15.568 » 68 » A nyereség- és veszteségszámlánk szerint volt a lefolyt évben a tiszta jövedelmünk .... 19.396 » 55 » a múlt évi nyereségből átvétetett ........................... 50 4 » 24 » összesen 19.900 » 79 » A 19.396 kor. 55 fill, nyeremény felosztására nézve alapszabályaink 49. §-a értelmében van szerencsénk a felügyelő bizottság által átvizsgált nyereségfelosztási javaslatot tenni: 12% az igazgatóság jutalmaz. 2.327 kor. 58 fii. 3% az igazgató » 581 » 88 » 3% a felügyelő bizottság jutalmazására . . 58T89 2% a felügyelő bizotts. jutalmazására az 1895. évi február hó 4-én tartott közgyűlés határozata folytán ................ 387-93 969 » 82 » 2% a tisztviselők jutalmazására 387 » 31 » 1% a tiszti nyugdíjalap javára 193 » 96 « Osztalék 400 részvény után á 16 korona..................... 6.400 » — » A póttartalék alapnak . . 9.000 » — » Az 1901. évi nyeremény számlára ........................... 40 » 24 » összesen 19.900 » 79 » adót kellett biró uramnak beszállítani az adóhivatalba. Nem hiába jajgat a föld népe az adózás miá, mert hej! be sok szomorú siralmaknak lön okozója az az adópénz, aminek meg kellene lenni bizonyos időre, de nincs. Itt megvolt ugyan a pénz, de hogy mégse legyen boldog a magyar, egyéb akadály gördült útjába a város becsületének, nevezetesen: a ló-állomány valami veszedelmes járvány által város-szerte fertőztefve lévén, gondolni sem lehetett arra, hogy biró uram szekerén tehesse meg a 40 kilométernyi utat a járás székhelyére, mivel a szomszéd községekben sem lehetett fuvart kapni. Gyalog sem indulhatott el hatvanhárom éves csontjaival. A hamarosan összehívott képviselő-testület a kényszer nyomása alatt nem tehetett egyebet, mint erre az alkalomra kivételesen megengedni biró uramnak, hogy a negyedévi adót vasúton szállítsa be. Ez a biró pedig nem volt más, mint Kerek- domby Lajos, kit rövidség okáért mindenki Lajos bátyjának szólított, Lajos bátyánk remegő szívvel indult útnak, a bagolyvári állomásig folytonosan balsejtelmek kínozták. Ott azonban egyszerre kiderült az arcza, mert amint a »Restau- ráczió«-ba lépett, az egyik asztalnál Vékony Lörincz komáját pillantotta meg, aki egyedül búslakodott egy hosszunyaku üveg mellett. Lajos j | bátyánk rögvest mellételepedett rég nem látott komájának s a két öreg közt megeredt a szóbeszéd és folyt szakadatlanul, akárcsak a lisza vize. A »Mitugrálsz« maga sem tudta már, hogy hányszor hozta tele a hosszunyakut, biró uram mégkevésbbé. A jóizü társalgást egyszerre éles fütty szakította meg. Lajos bátyánk kászolódni kezd, hogy azt mondja: »itt a masina.«’) Lörincz koma azonban szűrénél fogva visszarántja a lóczárak »Ugyan ne nyüstcs má’ komám, hiszen e még csak Királydomb felöl jön, mindjárt fiittyent a másik, arra várunk mi!« Azzal nyugodt lélekkel koczintgattak tovább. Nemsokára újabb füttyentés hallatszott. — »De má’ most igyekezzünk komám, aki áldója van — szólt Lörincz gazda, nehogy lemaradjunk, mert e’ nem sokat vár.« Midőn kiléptek az ivóból, nagy rémülettel látták, hogy a »masina* rémitö püfögéssel indul,.. Királydomb felé. — Tyhü az arkangyalát — kiált lel Lajos bátyánk képéből kikelve, midőn eszébe jutott az adópénz, — megálljának kendtek, én vagyok a verebesi biró!... A nagy kiabálásra, a mozdonyvezető rosszat sejtve, ellengözt adott s a vonat hirtelen megállott! A két ember csak ezt várta *) Gőzös. s nagy örömmel kapaszkodott fel egy III. osztályú kocsira. — Látod koma, szólt önérzettel Lajos bátyánk, mégis csak jó, hogy én biró vagyok! Neked nem állott vó’na ám meg a gőzös! Alig helyezkedett el a két koma a kemény ülésen, jön ám az ellenőr. Itt vannak azok az emberek, akik a vonatot megállították? — Én vagyok az, kérem szeretettel, ütött mellére Lajos bátyánk. — No, csak azért kérdem, mert akkor maga kihágást követett el és ezért 50 forint bírságot fizet. — Kérem szeretettel, a kihágás még a »Restauráczió«-ban történt, azért csak anyjoktól dukál szemrehányás ,.. — Nem addig van a’, fizet és punktum. És Lajos bátyánk, nehezen ugyan, de fizetett — az adópénzből... Ezért persze megint bírságot kapott, — Na, kutyateremtette! — szólt Lajos bácsi busán, soh’se’ mondom többet senkinek, hogy én vagyok a verebesi biró, Ame—Rigó.
