Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1901-06-16 / 12. szám
Felsőbányái Hírlap. mig a hivatal által ügye, elintézésére kitűzött határidő bekövetkezik. És ez helyén való dolog, mert olyan helyeken alkalmazzák, hová i sok szegény embernek kell befáradnia ugv télen, mint nyáron, kiknek nincs módjokban, hogy a fogadóban szobát nyittassanak maguknak. De mi szükség van váróteremre a mi ka: pitányi hivatalunknál, pláne olyan formában, amint azt a rendőrkapitány itt megteremtette. A rendő/szoba egyszersmind váróterem. E szűk odúban kell szorongani mindenkinek, kit rossz sorsa_ arra kényszerit, hogy a rendőrség szolgálatát igénybe vegye. Itt kell ácsorognia a tisztességes embernek pálinkabüzös levegőben, éjjeli csendháborítók és csirkefogók társaságában, mig a napos-rendőr bejelentése után a kapitány ur elfogadja. Bent a hivatalban az ember vagy mint megidézett, vagy mint panaszos fél szerepel, mindkét minőségben sajnálatra méltó figurának tűnnék fel, ha már előre nem ismerné a hivatalt és annak főnökét. — A megidézett félnek kurtán-furcsán megmondatik, hogy miért van beczitálva. Igaz-e a vád, vagy nem ? Ha igaz, j úgy 24 órát kap pl. a közegészség vagy köz- ; tisztaság elleni kihágás reparálására, ha erre nem képes, ráhuzatik a birság, punktum! Hogy miért nem lehet valamit 24 óra alatt elintézni, ahhoz a kapitánynak »sem,mi köze,« hogy vala- j kinek mi a kifogása, vagy valamelyes dolognál mi a tényállás, a kapitány »arra nem Jci- j váncsi.« fia valaki olyan hangosan talál beszélni, mint a kapitány, röktön hangzik a szó: »liendőr !« Nyílik az ajtó, belép két szál rendőr s közrefogják az illetőt. Ha még egy hangos j szót ki merne ejteni, talán röktön le is zárnák j szegényt! Nesze neked rendőri közigazgatás! No hát mindezek ellen volna egynéhány j szavunk. Ha a városi tanács helyesnek találja, 1 hogy a rendőrségen váróterem legyen, holott a polgármesteri hivatalnál ilyesmiről szó sincs, ám legyen. De akkor megköveteljük, hogy az a váróterem legalább kétosztályu legyen, tegyünk különbséget a tisztességes polgár, meg a csirkefogó között. Annak a bejelentési komédiának pedig vége legyen, mert Felsőbánya I város rendőrkapitánya sem nem souverain, sem i nem miniszter! Ne arrogáljon magának nagyobb előjogokat, mint a polgármester! Kérjük megmagyarázni a rendőrkapitány- j nak, hogy neki hivatalánál fogva mindenhez \ közének és mindenre kiváncsinak kell, lennie. Ne képzelje azt, hogy itt is huszárkapitány, ki csak úgy dobálódhatik a dwnklival meg az < in- zel'el. Az egyes polgárok nem /• apporton állanak előtte s azokkal nem gorombáskodni, hanem tárgyalni kell Mindenki a maga háza előtt seperjen, tartja a közmondás. A kapitány ur rendkívüli vehementiával ügyekszik végrehajtani a közegészség és köz- t'sztaságra vonatkozó szabályrendeleteket. Helyén van, szükség van rá. Hanem akkor nagyon furcsa színben tűnik fel előttünk, midőn az ő nyait — előre is bocsánatot kérve a száraz sta-j tisztikai adatok közléséért: A kimutatott terület Év ! Hány helyről adatott be kimu-! tatás ? összes száma közönsé-; “ lnS° i ges kapta- kasok- 1 összesen rakhan ban Össes méz hozam m. m. levő törzseknek 1894. 94 858 765 1623 33.00 Árva megye 1898 97 627 729 1356 26.70 Liptd m. ;1894. 122 761 2103 2864 HOso 1898. 119 1082 1754 2836 133.50 j 1894. 157 966 16.509 17475 736gg Mármaros m. |1898. 160 1950 14.780 18730 535. 1894. 373 233 4700 4933 221B8 Sáros m. !1898. 240 350 6330 6680 234. 11894. 218 2290 6054 8344 309,, Szepes m. 1898. 170 2815 7320 10135 4 33. 1894. 398 1433 5061 6494 19310 Trencsén m. 11898. 400 1473 5684 7157 10350 1894. 95 1076 1126 2202 63.90 Turdcz m1898. 95 1002 1143 2145 34 jo 1894. 438 1319 8862 10181 224B4 Zempléu m. !1898. 390 1653 11.491 13144 438. 1894. 132 2003 3147 5150 20 í 20 Zólyom m. 1898. 134 2231 2867 5098 17430 :1894. 185 20.603 5695 262g8 97480 Torontál m. 1898. 186 31070 6043 37113 3359. 1894. 2198 22.635 106086 128721 4421)0 Erdély !1898. 2199 28 647 95.582 124229 62902o í 1894. 315 1965 13.527 15492 752.,= Szatmár m. 1898. 240 2127 11.496 13623 749.70 Magyar ki!1894. 11.522 137.051 403896 540947 2170qo ralyság 11898. 11.839 205148 449303 654557; 374775o 11 1 udvaráról rohanó patak módjára folyik ki az est discrét fátyola alatt állítólag a fürdővíz s közvetlen a közút sarkánál ömlik az árokba, miközben a kút vizébe is „ha nem csorog, csepeg“ belőle valami. A legutóbbi országos vásár alkalmával a marhaleveleket a vásárvám-bérlő irta át. — Ezt pedig rendezett tanácsú városban a rendőrség kötelessége végezni. A kapitány hivatalos asztalán állandóan ott van a revolver. Mi akar ez lenni? Talán a despotikus hatalom symboluma ? Hogy menjen olyan hivatalba valaki, amelynek főnöke ilyen eszközzel akarja megfélemlíteni a feleket? Valamint a kés gyermek kezébe nem való, úgy ideges ember se tartson magához oly veszedelmes közelségben forgópisztolyt. Mert az idegesség-századunk öröklött betegsége, nagyon veszélyes valami. Midőn hirtelen, hatalmas, erővel ragadja meg a szervezetet, az önuralom rabigába hajlik, az izmok követik az exaltált agy parancs-szavát, egy dörrenés, egy halál... Mi következik akkor? Jobb arról nem is beszélni? Tűnjék el hát abból a hivatalból vagy a revolver, vagy a kapitány, mert revolveres hivatalnokkal nem tárgyalunk! Különös előszeretettel hangoztatja a rendőr- kapitány, hogy ilyen piszkos várost, mint Felsőbánya, soha nem látott. Kérjük alázattal, nem muszáj ám annak itt lakni, akinek nem tetszik . . . Vájjon, ha ez a piszkos város Sodorna és Gomora sorsára jutva, hirtelen elsülyedne s a kapitány ur, mint egykor Lót, különös kegyelem folytán megmenekülne, mi történnék akkor? Egyszerűen kenyér nélkül maradna. Mert bár törvényeink szerint a kormányhatalom megyei képviselője: a főispán nevezte is ki ide, de fizetését mégis ennek a piszkom városnak a pénztárából huzza; méltán várhatnának hát ennek polgárai tőle egykisse udvariasabb bánásmódot! Különfélék. Meszlényi Gyula szatmári m. püspök a tegnap délelőtti vonattal Nagybányára érkezett, honnan délután kocsin ment ki Nagysomkutra bérmálni. Bucsu-est. Dr Kollár Lajos és családja körünkből eltávozván, f. hó 10-én este barátai és tisztelői bucsu-vacsorára gyűltek össze az »Arany- koronavendéglö« emeleti nagytermében. Jelenvoltak: Ádámcsik Péter, Balázs Béla, Barthos Mihály, Báthy Sándorné, Báthy Karolin, Báthy Juliska, Baumerth Károly, Baumérth Károlyné, Berindán László, dr. Berksz Aurél lovag, Bernovits Emil, Bernovits Emilné, Dán György, Dimand Károly, Ember Péter, Ember Petemé, Hajdú Lajos, Imre Károly, Jamnik Andrásné, Jamnik Mariska, Jamnik Róza, Jékly Károly, L.engyák Péter, Lévay Károly Magyar László, Maksay Lajos, Mikola Antal Gyuláné, Nagy Lajos Nagy Lajosáé, Pap Márton, dr Sandean Gergely, dr Sandean Gergelyné, ~~i dr Sereghy Béla, Schmiedt Jenő, Stein Antal, J Smillár Mihály, dr Szokol Pál, Szász Károly, | Szigyártó József, Szüts Illésné, Török Lajos, Varga Lajos. — Az első pohárköszöntőt Nagy Lajos ref. lelkész mondotta, élénk színekkel rajzolva a távozó dr Kollár Lajos és családja iránt táplált meleg érzelmeket. Majd dr Kollár Lajos szólt, megemlékezvén a válás szomorú érzelmeiről, elmondva, mily szoros kötelékek kapcsolták öt e városhoz és enneic lakosaihoz. Hangsúlyozta, hogy Felsőbánya iránt érzett szeretetét továbbra is megőrzi szivében s bár innen messze távozik, e város polgárának tekinti magát ezután is. Beszéltek még: Magyar László, Imre Károly, Pap Márton. A hagnulat mindvégig emelkedett volt. A társaság a hajnali órákban oszlott szét. — Elismerés illeti Wurscher János vendéglőst az ízletes ételekért és hamisítatlan italokért, nemkülönben a figyelmes kiszolgálásért. — Másnap, 11-én d. e. fél 10 órakor előállott Baumerth Károly bányatanácsos kocsija, hogy elvigye körünkből a szeretve tisztelt családot, melytől az elválás sokakra nézve igazán fájdalmas volt. A meghatottság igaz köny- nyei ragyogtak úgy a távozók, mint az itthon maradottak szemében. A város végén is sokan várták a távozókat, hogy még egyszer Isten- hozzád-ot mondjanak nekik a hosszú útra. Velők társadalmi életünk ismét szegényebb lett. Boldogság és szerencse kisérje lépteiket! Gyászhir. Egy köztiszteletben álló matróna halálhírét tudatja velünk az alant egész terjedelmében közölt gyászjelentés, — egy forrón szeretett családanyáét, ki alig négy éve elhunyt férjét hűséges hitestársként követte most a sírba, hová őt szerető testvérei- és gyermekei- I nek — ezek közt a jeles tollú egyházi írónak: Barabás Samu, magyarláposi ev. ref. lelkésznek — valamint unokáinak és számos rokonai igaz fájdalma kisérte. A bánattól sújtott család a következő gyászjelentést adta ki: »Alulírottak szívok legmélyebb fájdalmával tudatják, hogy a legjobb édes anya, nagyanya, anyós és rokon Özv. makkfalvi Barabás Dánielné Almásy Juliánná rövid szenvedés után folyó junius hó 3-án d. u. V26 órakor életének 74-ik, bánatos özvegységének 4-ik évében az Urban elhunyt. A ker- lelhetlen halál egy nemesen gondolkodó, övéit s embertársait őszintén szerető nőnek oltá ki életét. A megboldogult hült tetemei folyó jun hó 5-én d. u. 2 órakor fognak az ev. ref. egyház szertartása szerint örök nyugalomra helyeztetni, mely végtiszteletre a rokonok és ismerősök szomorúan meghivatnak. Magyar-Lápos, 1901. junius 3. Barabás Miklós, Barabás Samu, az elhunyt gyermekei. Barabás Károly, Barabás Juliska, Barabás Blanka, Barabás István, Barabás Lajos, Barabás Anna, unokái. Barabás Samuné szül. Zoványi Anna, mnenye. Almásy Samu és neje Ballok Hermina, özv. Takács Zsigmondné Almásy Róza, Takács Károly és Almásy Ilka férj. Bakó Albertné, öcséi és húgai.« A mindeneket megvigasztaló menyei Hatalom vigasztalja meg a mélyen sújtott családot mérhetetlen vesztesége fölötti bánatában! Ily rendkívüli — s ismétlem, hogy az országos méhészeti felügyelő úrtól nyert, tehát a lehető leghitelesebb hivatalos adatokat feltüntető — eredményt látva, önkénytelenül merül föl előttem az a kérdés: Mi az oka tehát annak a sajnálatraméltó tüneménynek, hogy itt Nagy-Bányán és vidékén annyira pang — az igazat kimondva: egyátalá- ban nemlétezőnek tekinthető — a méhészet ? Nem alkalmas erre talán az éghajlat ? — kedvezőtlenek a talán talajviszonyok ? —- vagy talán nincsen elegendő méh-legelö ? Dehogy ! Az éjszaki szél itt a várost és majdnem egész vidékét körülkoszoruzó hegylánczolat kedvező befolyása következtében majdnem teljesen ismeretlen fogalom. A tavasz itt elég korán nyílik s a tartós szép derült ősz után elég későn köszönt be a tél és legkevésbbé sem zordonabb, mint hazánk számtalam más hegyvidékén. — Ivóvizet a méhek itt mindenütt bőven találnak s a patakok és források vizétől át-meg-átitatott rétek még az első kaszálás után is gazdagon virágzanak. A kora tavasz enyhe szellője itt is megnyitja a réti virágok bimbóit és a korán fakadó fák virágrügyeit; a hegyoldalokon teljes virágzásában diszlö temérdek gyümölcsfa virágillatától áradozik az áprilisi levegő; a közeli hegyek erdökoszoruzta lejtőin mindenütt mézelő virágot ringat a fák lombja, s az árnyas pázsitokon késő őszig virítanak az erdők virágai; kiválólag gazdagon mézel és a legkeresettebb mézek egyikét adja a töméntelen sok hársfa; rendkívül sok mézet í szolgáltat és — ami legfőbb — akkor virágzik a nagyszámú szelíd gesztenyefa, mikor sok más vidéken a mézelés már majdnem teljesen szünetel. Mi tehát mégis az oka annak, hogy Nagy- Bányán egyáltalában nem beszélhetünk méhészetről ? Azt hiszem : nem járok messze az igazságtól, mikor a valódi okot — bocsánat a kissé talán sértődtek látszó, de jóakaratulag használt kifejezésért ! — az indolentiában, a közönség közömbösségében, az érdeklődés hiányában vélem föltalálni. Szerintem ez az indolentia két irányban nyilvánul Nagy hátrányára van az ügynek, hogy azok, akik barátjai a méh-tartásnak, nem ismerve az okszerű méhészet kellemes oldalát, nem tartják érdemesnek, hogy avval maguk személyesen foglalkozzanak, hanem a szakértetlen és sokszor rosszakaratú vinczellérekre bízzák ósdi gyékénykasokban kezelt méhállományukat, akik aztán azt a szó szoros értelmében agyonkezelik ; a közönség legnagyobb része azonban még odáig sem megy, hanem — anélkül, hogy a dolognak mélyébe tekintene — látatlanul elfogadja azt a téves nézetet, hogy Nagy-Bánya vidéke nem alkalmas a méhészetre, mert régebbi időkben is tettek itt már kísérletet terjedelmesebb méhészkedéssel, azonban bizonyos kedvezőtlen viszonyok behatása folytán az összes mch-állomány kipusztult és igy a méhészetet újból fölkarolni nem érdemes. Pedig mindazok, akik ezt hirdetik vagy elhiszik, alaposan tévednek.
