Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1901-05-19 / 10. szám
Felsőbányái Hírlap. jelentését a vallásosság, tudomány és a felekezeties- kedés és az ezek által előállott hatások fejtegetésével vezeti be. — Nekünk, akik a közélet jelenségeit, az eszmék forrongását s az örökös erkölcsi chaosból egyes igazságok leszürődését, a diadalt vagy bukást, a fejlődést vagy hanyatlást kötelességszerü figyelemmel kisérjük, tagadhatatlanul jólesik tapasztalnunk, midőn egy tekintélyes és helyét a múltban is dicsőséggel meg- állott vármegye közgyűlése előtt oly kijelentések hangzanak el, melyek a tiszta vallásosságot oly hatalmas bázisnak minősitik, amelyen szükség- szerüleg kell egykor felépülnie a most még csak jámbor óhajtásként nyilvánuló közmegelégedésnek, az emberiséget a szeretet lánczával egybefüzö örökbékének; amely tiszta vallásosságnak nem ellensége az emberiséget művelő és boldogságra segitö tudomány, hanem igenis: az emberiséget a vallásos érzésnek különböző külsőségek között való megnyilatkozása szerint egymástól élesen megkülönböztető felekezeties türelmetlenség. A hosszas bevezetést ekkép zárja be: »Az akaratlanul hosszúra terjedt bevezetés találjon mentséget abban, hogy e gondolatok időszerűek a jelen korszakban s mintegy biztosításul szolgáljanak arra, hogy e vármegye közönsége a múlt idők hagyományaihoz híven a vallásos érzület őre és támogatója s örököse azon nagy és nemes elveknek, melyek lehetővé tették a múltban a felekezetek békés együttélését a községekben, hol daczára több felekezet létezésének, felekezeti villongás nem zavarta fel a községek békéjét.« Majd a művelődés elöbbvitelének szükségszerűségét fejtegetve, megemlíti azon örvendetes tényt, hogy a vármegye elhatározta a múlt évben a vármegyei muzeum és könyvtár és ennek keretében egy Kölcsey-szoba alapítását, melynek költségeire évenkint 1000 koronát, alaptőkéül pedig évenkint szintén 1000 koronát szavazott meg. A vármegye közönsége 1900-ra is megszavazta az 1%-os közművelődési pótadót egyet- len-egy szavazat ellenében, ezzel is documentálva azon meleg érzését, melylyel a közművelődés ügyét évek óta híven fejleszteni ügyekszik. Ezen tárgy keretében alispán felveti az eszmét, vájjon nem volna-e jó a közművelődési pótadó-alap terhére egy nagyobb kölcsönt felvenni, melynek segítségével az állami iskolák felállítása körül lehetne nagyobb actiót kifejteni. Itt ’említjük meg egy kis községben lakó román polgártársunknak e tárgyban kifejtett nézetét. Nekünk — úgymond — szükségünk van az állami iskolára és népünk szívesen belemegy annak felállításába, mert a művelődés átalánosi- tásának szükségét belátjuk mindnyájan, csak ne a hitközséggel, hanem a polgári községgel tárgyaljanak e tekintetben. — Hogy e szükségérzet a népben a megyei közigazgatás hatása alatt érlelődött meg, azt nem akarjuk itt böverben fejtegetni. A vármegyei tisztviselők nyugdíj-alapja 200.000-röl 400,000 koronára emeltetett s az erre vonatkozó határozat belügyminiszteri jóváhagyást nyert. Az 1900. év a közúti mizériákat megszüntetni óhajtó és a közutak kiépítésére vonatkozó nagyobb szabású (1.600,000 korona) kölcsön felvételének elhatározása által forduló pontot képez a vármegyei közúti helyzet terén. A vármegyei házipénztár 1900. évi előirányzata 260,297 korona 92 fillér kiadás, 246,778 korona 18 fillér fedezettel állapíttatott meg, mely a minisztérium által adott 19,440 korona segély- lyel 268,738 korona 94 fillér kiadás, 266,818 korona 18 fillér fedezettel lett megállapítva s Így 2020 korona 76 fillér hiány mutatkozott, melyet nemhogy megtakarítani lehetett volna, sőt az még 329 korona 23 fillérrel szaporodott. Az egyes alapok táblázatos kimutatásából kitűnik, hogy az összes készpénz-maradvány 101,890 korona 38 fillér, kötvényekben pedig 953,663 korona 85 fillér a maradvány, ez összegekben a közigazgatási letétek is benfoglaltatnak. A gyámpénztár vagyona 1,730,695 korona 75 fillér. 1900. évben a községek 382 számadást tartoztak volna beterjeszteni a megyéhez és beterjesztetett 366; megvizsgáltatott ezekből 83, meg nem vizsgáltatott 283, ezek közt van városunk számadása is. A közigazgatás egyszerűsítése tárgyában megtartott értekezlet elsőfokú közigazgatási hatóságul mindenütt a főszolgabirót óhajtja megállapítani. Értekezlet a járási számvevők alkalmazását nem tartja czélszerünek pártatlan ellenőrzés szempontjából. 1900. évben a megye területén kivettetett egyenes-adó: 2,253,734 korona 78 fillér, adó- elengedés 85 községben 28,430 korona 92 fillér összegben történt. Az elemi iskolák közt, volt magyar nyelvű 324, román 21, román-magyar 105. Tanítói fizetések kiegészítésére engedélyezett államsegély 1G0,158 korona. Volt a megyében 14 rendes ovoda, 7 állandó menhely, 103 nyári menhely és 61 községben gazdasági ismétlő-iskola. A tan- képesitetlen tanítók száma 76. Mellőzve a köztartozások felsorolását, felemlítjük a jelentésből a legközelebbi népszámlálás főbb adatait. — Eszerint van a megyében 302 nagy- és kis-kózségben és 3 rendezett tanácsú városban összesen 82,608 lakott, 8122 nem lakott lakás; 70,437 háztartás, 339,355 lakó, 9275 távollevő. (Szatmárnémeti, mint önálló törvényhatóság, itt nem szerepel.) A szaporodás 1880-tól 1890-ig 10%, 1890-től 1900-ig 15%. /V rendezett tanácsú városok következőleg fejlődtek: 1880. év 1890. év 1900. év Nagy-Károly 12523 — 13475 — 15190 — Nagybánya 8632 — 9838 — 11188 — Felsőbánya 5758 — 4816 — 4576 — Mint a jelentés mondja: »ebből azt látjuk, hogy mig a két első város kedvező viszonyok szerint fejlődik, Felsőbánya városnál a bányászat hanyatlása folytán folytonos hanyatlás állott elő s e kimutatás komoly intelem: megmenteni e várost a teljes elpusztulástól, mert e város fontos nemzeti missiót teljesít.« És ezen szomorú szavakkal be is fejezhetjük az alispáni jelentés ismertetését azon óhajunk kifejezése mellett: vajha a megye és a kormány a többi tényezőkkel kezet fogva, segélnék talpra- állani egykor jobb napokat látott, de most a kedvezőtlen viszonyok nyomása alatt hanyatlásnak indult városunkat! Előfizetési felhívás. Mindazon előfizetőinket, kiknek előfizetősök lejárván, azt meg nem újították, vagy előfizetéseikkel régebbi időről hátralékban vannak, tisztelettel kérjük, hogy előfizetéseiket az alábbi czimre beküldeni szíveskedjenek. Felsőbánya, 1901. május 18. A Felsőbányái Hirlap szerkesztősége. Különfélék. Nyaralási ügyünk fejlesztésére olvasóink szives támogatását kérjük! Négy éve annak, hogy a városi tanács társadalmunkkal karöltve, mozgalmat indított arra nézve, hogy Felsőbányát olcsó nyaraló-teleppé varázsolja. Aki valaha csak pár napot töltött is e bájos vidéken, melynek egészséges ivóvize, ózon-dus levegője, festői panorámával gyönyörködtető kiránduló helyei üditőleg hatnak az emésztő munkában elernyedt idegekre, az bizonyára visszavágyik e kis bányaváros egyszerű lakói közé, hogy itt töltse el évenkint nyugalomra engedett idejét. Aki pedig még nem nyaralt nálunk, azzal csak rövid félórai társalgás után is előnyösen lehet megismertetni ezt a mi kis fészkünket, hogy bizonynyal kedvet fog érezni magában arra, hogy megismerje a felsőbányái éghajlatnak nyaralásra kiválóan alkalmas előnyeit. Ebben kérjük mi olvasóink szives támogatását. Ne sajnálják aszót ismerőseiktől, jóbarátaiktól, ajánlják mindenkinek a felsőbányái nyaralást és ezzel nemcsak városunknak és azoknak tesznek szolgálatot, akik az első meleg napsugár megérkeztével menekülni úgyekeznek a nagyobb városok poros, füstös levegőjétől, hanem egyszersmind hazafias dolgokat is cselekesznek, megakadályozván ezáltal a magyar pénznek külföldre való özönlését. E kis városnak pedig, mely a bányászat hanyatlása folytán immár több mint húsz éve maga is hanyatlik és nem fejezhet ki oly tevékenységet itt: e végvidéken, mint aminőt kifejtenie sokféle szempontból kívánatos lenne, a nyaralási ügy fejlődésével egy eszközzel több lesz a kezében, melylyel nemes missióját teljesítheti. Itt az élet is mesés olcsóságul Mint a városi tanács által összeállított árjegyzékből kitűnik, itt egy egyszobás, kony- hás lakás havibére ágynemű nélkül 10—12 korona, ágyneművel és takarítással 14—16 korona, ehhez arányitva, a nagyobb lakások bére hallható sajátszerü örvendező zugásnak, — az elö- raj kivonulása után a bölcsejéböl kibújni készülő ifjú anya kérő »tü«-tölésének — s a már kibújt uj királynő fenyegető »kvak«-olásának megfigyelése, -— s mindenekfölött az első mézpergetés kristálytiszta nektárjának megízlelése nyújt. A méhészet minden igazi barátja készségesen közli szerzett tapasztalatait, buzgó ügyszeretettel ismerteti legjobbnak talált méhészkedési rendszerét, — s ritka fehér holló az a méhész, aki ne ügyekeznék lelkes buzdításával másokat is ösztönözni a méhészkedésre. Ez a szenvedélylyé fokozódott átalános szokás késztet éngem is — mint aki már hosszabb idő óta foglalkozom a méhészettel s mint aki az okszerű mchészkedés alapelveivel gyakorlatilag is megismerkedve, annak törhetetlen hivéüi vallom magamat, — hogy eme kedves alkalmat megragadva, — bár minden álszerénység nélkül bevallva: legtávolabbról sem mesteri kézzel — egy kis képet másoljak le Önöknek a természet dicső könyvéből, melynek minden egyes lapja megany- nyi csodás részletét tárja föl előttünk a teremtőkéz bámulatos alkotásainak, de talán legcsodá- sabbat az a lapja, mely a méhek életműködéseit tünteti fel a figyelmes szemlélő előtt. Mert valóban csodálatra méltó a méhek családi élete. — Vagy tudunk-e rá példát a teremtés nagy birodalmában, hogy átlag 20—30- ezerre tehető egyed között — mint amennyiből áll egy kaptárnak népe — csupán egyetlenegy anyának legyen rendeltetése a család-alkotás és fentartás és hogy ez is csupán egyetlen-egyszer, 3 — 4-napos korában párosulva, éveken át képes legyen naponkint 2—3000 petét rakni, hogy a folytonosan pusztuló munkás-nép létszámát fön- tarthassa, sőt azt hihetetlen mértékben fel is szaporíthassa. Ez valóban a csodával határos; de legcsodálatosabbnak — és Őszintén megvallva : a természet Alkotójától a legnagyobb igazságtalanságnak tartom, hogy arra a mód nélkül való nehéz munkára, melyet a méhek végeznek, egyedül és kizárólag a gyönge női nem van rendeltetve s csakis ezek a kis hajadon amazonok, melyek még a szerelem édes boldogságától is örökre meg vannak fosztva, birnak fegyvertartási engedélylyel s igy majdnem egész életök szakadatlan munka s harcz és háború; — mig az erősebb férfinemet képviselő herék valóban here-módon élik le rövid tartamú életöket s meg csak egy kis fulánkkal sincsenek fegyver gyanánt felruházva. Valóban bámulatos a méhek háztartása; vagy nem csodálatraméltó-e, midőn a munkamegosztás elvét oly példás pontossággal követve, mig a nép egy része folytonos testőri szolgálatot végez a királyné körül, más része a kaptár bejáratánál az idegen betolakodók elleni őrséget képezi, — egy része a háztartás belső teendőit, a tisztogatást, az épitést, a fiasitás melengetését s etetését végezi, — a másik nagyobbik -—- része folytonosan munkára jár s a virágok kelyhéből a fiasitás etetésére himport, téli eleségül pedig édes nedvet hord s azt mézzé s viaszszá dolgozza fel. Igazán megható ez a rajongó szeretet, melylyel a méhek királynőjüket körülveszik, azaz önfeláldozó hűség, melylyel életét minden meg- támadtatás ellen védelmezik, melylyel inkább kiteszik magjkat élelem-hiány esetén a bekövetkező éh-halálnak s inkább tömegesen pusztulnak el, csakhogy lehető legtovább tartsák életben királynőjüket; igen, mert tudják, ösztönszerüleg érzik, hogy királynőjük elvesztővel egész család- jok el fog pusztulni. — Én már — fájdalom ! — láttam kipusztult méh-családot, láttam, hogy az ezrekre menő összes nép az éhségtől az üres sejtekbe bújva, elveszett, de a királynő — az a véghetetlen gyöngéd szervezetű, finom alkatú királynő, bár teljesen elbágyadva, még élt egykét ápolója között, s elszorult szivvel vettem ki s etettem meg, és sikerült fölélesztenem. Lelket fölemelő, szinte meseszerü az a kitartó munkásság, melyet a méhek életöknek a hordási időben legfölebb hat hétre terjedő rövid tartania alatt kifejtenek, úgy hogy minden képletes kifejezés nélkül mondva: magukat a szó szoros értelmében halálra dolgozzák; szinte hihetetlen az az eredmény, amit a méhek kedvező viszonyok között felmutatnak. Valósággal megdöbbentő az a halált megvető bátorság, melylyel a méhek maguknál ezer- meg ezerszerte hatalmasabb ellenségüket oly rettenthetetlen hősiességgel megtámadják, hogy ezernyi-ezer virágkehelyböl összehordott nektár- cseppjeik elrablását meggátolják, vagy azt saját biztos haláluk árán is kérlelhetetlenül megtorolják. Ennél a pontnál persze azt fogják Önök mondani, hogy: »Vigye el a tatár a méheknek ezt a csodálatraméltó hősiességét! Köszönjük szé-
