Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1901-04-21 / 8. szám
VI. évfolyam.. 8. szám 1901. április öl. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASAGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztésig: FelsSbányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. Előfizetési ára: Egész évre 4 K. — Fél évre 2 K. — Egyes számok 20 fillérért kaphatók. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Minden a lap szellemi részét illető köziemén>rek és előfizetések Felsőbányára a szerkesztőhöz küldendők. Nyílt tér soronkint 20 fillér. telenségének szomorú befejezése volt. A felügyelő-bizottság működését illuzoriusnak tartotta, mivel a kormány az építésre vonatkozólag azon egyetlen megoldási módot ajánlotta, hogy a város szerezzen telket, építtesse fel az óvodát, az építkezési költség azonban 15 ezer koronánál magasabb ne legyen, melynek fedezésére az állam visszaadja a város által az építésre alapítványul tett 8000 koronát, a hiányzó 7000 koronát pedig kölcsön utján fedezze a város, melynek letörlesztési idejéig az állam átengedi a város részére a 3%-os óvodai pótadót. A mostani ajánlat egész máskép hangzik, mivel eszerint a várost csupán az épü- let-fentartás költsége fogja terhelni, azonban ez is fedezetet talál a 3%-os pótadóban Csak örülni tudunk azon, hogy ez ügyben az érdekek végre megnyugtató kiegyenlítést találtak. Nemcsak anyagi, de erkölcsi szempontból is fontos ez városunkra, mert ezek után nem kételkedünk többé, hogy a felügyelő-bizottság ismét a régi lelkesedéssel fogja felkarolni és ápolni a kisdednevelés oly fontos és magaszto's ügyét s múlt évi elkedvetlenedésének nyomai is eltűnnek majd, ha látja az uj óvoda-épületet a porból kiemelkedni. A lakosság nagy része szintén örömmel vehet tudomást ezen kedvező megoldásról. Az uj óvoda által szaporodni fog középületeink száma és a magyar állameszme csak nyerni fog ezen exponált vidéken, ha lesz egy olyan állandó mentsvára, melynek falai között a gyermeki kedélyvilág ártatlan sphaerájában a magyar nyelv, a faj- és hazaszeretet féltékeny gonddal fog ápoltatni. Hála és köszönet illeti mindazokat, kiknek ez ügy megérlelésében tevékeny szerepűk volt s ügybuzgóságuk által keresztül vitték a sokak által táplált régi óhaj megvalósitását. Szövetkezés az iskolában. (A kolozsvári magyar- és közép-tizedi hitelszövetkezet, mint az Országos központi hitelszövetkezet tagja, 1901. márczius hó 10-én tartott első rendes közgyűlésére összeállította dr. Gidófalvy István kolozsvári kir. közjegyző.) Pár évvel ezelőtt, több nyílt száz^n.Ko- lozsvárott házépítő szövetke^ító^kártunkr alapítani, hogy a szegény sor.siSgki&J^zimselok. iparosok, gyári munkásokat és masehhez hasonló állású szükpénzü egyéneket házhelyhez, később házhoz és az életbiztosítás igénybevételével a hátramaradt családot kis vagyonhoz juttassuk. E tervünket nem tudtuk keresztül vinni. Sok tényezőben, kiknek e kérdéshez szava volt, hiányzott az altruizmus (mások bajával való törődés.) Sokan féltek, hogy a belvárosi emeletes paloták értéke csökkenni fog. Az időközben Kolozsvárott megalakított hitelszövetkezetek azonban ezt részben megvalósították, mert a múlt esztendőben igen sok kis ember szerzett magának otthont. Nemrégiben egyik kolozsvári hitelszövetkezet Kolozsvár szab. kir. városától olyan értelmű támogatást kért, hogy addig is, amíg megerősödik, támogassa a város az üzlethelyiség előnyös átengedésével. Mikor e kérést tárgyalták, én is jelen voltam. Nem sokat ér- j veitek, egyszerűen kijelentették, hogy kérvényező hitelszövetkezet nem más, mint egy j nyerészkedő vállalat, és ezen s más indokból a kérelmet elutasították. Ezekben sem volt altruizmus. Azt bele kell nevelni a gyermekbe, a kisdedóvodában kell kezdeni, a középiskolában folytatni, a felsőbb tanintézetben fejleszteni, fokozni és megedzeni. Erre vonatkozólag fogom türelmüket egypár perezre igénybe venni. Amit mondok, nem uj, sem nem eredeti, részem csak annyiban van, hogy összeállítottam úgy, hogy aki akar, okulhat belőle. I. A család egy, a szeretet által vezetett köztársaság, melynek keretén belül a gyermek látja, hogy csak úgy boldogulnak, ha az erősebbek a gyöngébbeket, gyermekeket szeretgetik, j támogatják és ápolják. Hány öt-hatesztendős leánykát ösmerünk, aki kis öcscsét és húgát sokkal jobban gondozza és ápolja, mint akármelyik felnőtt. Ezt a kis gyermeket a törvény parancsánál fogva a kisdedóvodába, iskolába kell külAz állami óvoda. Az óvoda-épités ügyében a polgármester előterjeszti, hogy az ezen ügyben kiszállott miniszteri osztálytanácsos és kir. tanfelügyelő előadása szerint az állam felajánlja az óvodai telek vételére és az óvoda felépítésére költségül a Felsőbánya város képviselőtestülete által e czélra felajánlott 8000 korona tökét s annak kamatait, valamint az óvoda felügyelő-bizottsága által megtakarított és ä város pénztárában kezelt 2293 korona 43 fillér összeget s kötelezi magát, hogy a városnak kifizeti legkésőbb a jövő évben a vételhez és építéshez még hiányzó összeget azzal, hogy a város felépitteti az óvodát és elvállalja az épületek fentartási költségeinek viselését; ennek fedezésére átengedi az állam a város részére a törvény értelmében kivethető 3%-os óvodai pótadót örök időkre. Az épület és a telek a m. kir. államkincstár javára lesz telekkönyvileg átírva; azonban, ha megszűnnék az állami óvoda, az esetben az állam által az építéshez adott összegnek visszafizetése után úgy az épület, mint a telek Felsőbánya város tulajdonába megy át. A bizottság, miután ezen feltételek a városra nézve előnyösek, azokat elfogadja s ily értelemben az állammal a szerződést megkötni javasolja. (A gazd. és pénzügyi bizottság f. évi ápril 13-iki ülésében felvett jegyzőkönyv.) A f. hó 15-én tartott rendkívüli városi közgyűlés ezen javaslatot elfogadta. Ezzel tehát befejezést nyer állami óvodánknak oly régen húzódó s az utóbbi időkben némi — és nem méltatlan — keserűséget okozott ügye. Midőn a felügyelő-bizottság 1900. nov. 3-án a közoktatási kormánynak az óvoda- épités ügyében elfoglalt merev álláspontja következtében testületileg lemondott, ez a tény már egy hosszabb alkudozás eredményTorkosné csevegései a debreczeni »gyümőcs« soron. — A Felsőbányái Hírlap eredeti tárczája. — Na ides ecsém asszony; mán ha Bugyi Sándor komám uram kinyomtatya, akki vélls történt világ iletibe szárazon át meg vizen, most mán ennen magamrul is írhatnának egyet, úgy megjártam az áprillist. — Ez a pokorra lelkezett ujságiró elbolonditotta az árva fejemet, hogy most jöjjik kelmed ide Felsőbányára, mer már azir, hogy soh se vót ilyen ócső a dió meg a bagoly tüdő! — Hát szedem is a sátorfámat izibe, hogy hallássam hát. — Oszt ehun ni, azt süti ki, hogy ócsó biz a néném asszony, mer hogy az idén nem vót mit aszalni való egy árva su- sinka se. — Hanem diót azt vehet még kelmed a piaczon,®— ha még el nem kött — ott árul- tatya egy takaros menyecske hetivel egy uj pizir ! — Esmerheti ecsém asszony az én erkőcsös vótomat, azir is kicsibe múlt, hogy ki nem tört belőllem az jó indulat. — Enye, énye! Kedves Imre ’esem! hát mán mire való vót engem igy meglakszálni ? — A drága vasúti bilét jegyet, meg a derága fuhart a zsebembül ki köttetni. — Mán kezdtem a két öklömet a csípőmön érezni: amin oszt ü jót nevetett. — Ne busujjik néném asszony — aszongya — hanem üjjik le minállunk, hogy az álmunk el ne vigye, majd ott oszt nem bánja meg kelmed, hogy ide jött, — borzasztó szip beszidje van annak az imposztor embernek. — Csak nizzik körül kelmed egy kicsit. Hászen látom — mondok, — hogy itt is közel a nagyerdő, csak nincs meg a Simonyi-gát, meg a fördőház, se a Dobos-babillon. — Hanem van oszt jó nagy dísztó túrás mindenfelé! — Na ides ecsém asszony! ojat még világ iletibe se látott. Arrul még most sem olvadt le a hó. — Aszondá Imre’ csém, hogy még nyáron is van rajta. — Aszongya, hogy majd akkor jöjjik kelmed megnizni, mikor itt lesznek a sok nyaralók; de most kiszüljik kelmed: vegyik ha van, más ujjast, meg más rokoját, oszt elmegyünk — uram bocsá’ — az urista-szálló'oa; ott oszt majd meg látya kelmedj hogy mijen szip mulatság törtinik a gyerekek kedviir. Mán kedves ecsém! ilyen egyhangúlag nem mehetek én oda — adtam oszt a szót. Ne gon- doljik kelmed vele — aszongya — ott lesz kelmédnek egy névtelen nótárius földije, avval tüs- tint összetársalognak. — Oszt úgy is vót! —■ Hát ahogy ott vagyok lelkem adta, akkor nizek nagyot a saját két szemeimmel, hogy ippeg a világra úgy csinálják itt is, mint minállunk a fejir luba a rig időbe, mikor még a bika se vót felipitve. — Azon mód hordták fel az itelt, tálba, keszkenőbe hazurul. — Vót ott minden a világon, mintha bornyuhurkás, meg koppasztós sor ott is minditig vóna a piaczon, olyan fájin virsli vót, akár csak a Kopeczkié a fejir luba. Vót mit egyik, igyik az ember; de legtöbb vót a jó szi- vessig. — Mikor mán mind letessikeltik egymást a fáin takaros karos lóczára, ehun veszik elő a drága jó itket. Aszongya a szomszéd asz- szony — tessék, vegyik kelmed Torkosné asszonyom ! — Köszönöm szives Irináját, majd csak ilek vele, azut jó idvánt kívánva, kiveszek egy ezombot, oszt megeszem. De lelkem adta, egymást irte a sok kínálás. — Vaut ott egy fájin beszidü fejir cseléd, eszem a lelkit, olyan szipen tudta szóval, hogy vitek lett vóna elhanyagolni. Sorba is kínált mindenkit. — Azut meg vót a másik ódalon egy szelíd galamb nizisü takaros asszony, azt is megkínálta — vaut is az áldott jó lilék. — Hát lelkem adta, ahogy az ura meglátta, felugrott a firfiak közzül, oszt úgy rázta a fejit, akár csak egy bokros lu. Ot meg rászólt, hogy nem meg vót mondva, hogy ne legyik hozzányulás! ? — Na lelkem adta, mán magam csak élig ünkintes jámbor liléknek esmerem magam; de
