Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1901-01-13 / 1. szám

Felsőbányái Hírlap. Mikó Dezső veje. Morágyi Istvánná szül. nagy- szegi Gábor Róza, Morágyi István, nagyszegi Gábor Sándor, nagyszegi Gábor Sándorné szül. Konczvald Matild, Színik Ilonka, Színik Margit, Szcnik Gizella, Szmik Zoltán, Szmik Ágost, Színik Miklós, Szmik László, Szmik Ilona, Szmik Mária, Szmik Viktor, bölöni Mikó Lajos, bölöni Mikó Gyula, bölöni Mikó Juliska, bölöni Mikó Miklós, unokái. Morágyi Margit férj. Gálfy Jánosné, Mo- ágyi József, Morágyi Róza, nagyszegi Gábor Ilona, Gábor Vilma, Gábor Anna ,dédunokái. Nagy hó, nagy hideg. Január 2-án virradóra valódi hamisítatlan téli tájkép tárult szemeink elé. Az előző napokban mutatkozott enyhe idő­járás után most a földet 20 cm. vastag hóréteg borította. Azonban pl, Szinér- Váralja környékén a havazás sokkal nagyobb volt, amennyiben ott 1 méteres lió esett. Ennek tulajdonítható, hogy 2-án a Nagybányán délelőtt érkezni szokott vonatra hiába várták az állomáson, mert útköz­ben elakadt a nagy hóban. A hóval együtt be­köszöntött a nagy hideg s tart azóta állandóan. A hideg vakmerővé teszi a ragadozó állatokat is. A Kákáson és Forráson lakók panaszkodnak, hogy nemcsak a róka, hanem a farkas is megje­len néha-neha. . . . Emlékeztető. Ma délután a polgári olvasó­körben tisztújító közgyűlés lesz. Nyilvános köszönet. Felejthetetlen édes jó anyánk: özv Szmik Ignáczné úrnő fájdalmas el­hunyta alkalmával a benső igaz részvét minden oldalról oly megható módon nyilatkozott meg, hogy annak emlékét hálásan fogjuk mindig meg­őrizni szivünkben. Kiváló tisztelettel felkérjük mindazokat, akik reánk e súlyos csapás alkalmá­val oly nemes érzelmekkel gondoltak, hogy fo- .gadják ez utón mindnyájunk mély és hálás köszö­netét. Felsőbánya, 1901. január hó 4-én. A gyá­szoló családtagok. Meghívó a szatmárnémeti kir. törvényszék területén beosztott kir. jegyzői kar és a szatmár­németi ügyvédi kamaránál bejegyzett ügyvédje­löltek által a szatmári Kölcsei-kör javára L901. január hó 19 én, szombaton, a vigadó összes ter­meiben rendezendő zártkörű tánczestélyre. — Belépti-jegy 3 korona. Család-jegy 7 korona. Karzat-jegy 3 korona. Jegyek csupán e meghivó előmutatása mellett válthatók Páskuj Imre ur üzle­tében és este a pénztárnál. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Kezdete 9 órakor. Rendező bizottság: dr. Antal László. Bagossy László, B :rtha Kálmán, Boitner Károly, Borgida Lajos, Csics Lajos, dr. Dávid István, Dobosi Endre, dr. Dómján János, Fekete Jenő, Fekete Sándor, Ferencz Ágoston, Fésös Endre. Glatz József, dr Hadady Lajos, Havas Miklós, Joannes Viktor, dr. Joanovits Ernő, Juhász Endre, Koós György, Kovács Ferencz, Oláh Miklós, Pászkán Sándor, Poszvék Zoltán, Schneller Ká­roly, Sternberg Zoltán, dr. N. Szabó Albert, dr. Szepesy Károly, Szűcs Sándor, dr. Tatár János, Terestényi Jenő, Vass Gyula, dr. Veczák Ede. Emlékkő Gergely Károly sírjára. A nagy­bányai ev. reform, egyházmegye kitűnő tollú fő­jegyzőjének s a nagybányai ev. ref. egyház elüljárósága nagybuzgóságu volt lelkészének sír­jára egy megfelelő sírkő állítását határozta el a múlt év folyamán. Mi a boldogultat itt a közel­ben jól ismertük, tiszteltük és becsültük. Épen ezért tudom, hogy sok oldalról igénybe vett szük­ségeink mellett is készséggel áldozunk néhány fillért, hogy a szivünkben számára épített oltár mellett egy emlékkő is hirdesse ott N.-Bányán, mint utóbbi működési helyén, a kiváló jeles fér­fiú érdemeit. E czélból nyitottam én is aláirási- ivet az adakozásra. Felkérem azért első sorban hitsorsosaimat, aztán Gergely Károly minden tisz­telőjét, kegyeskedjenek ezen, az élőket megtisz­telő czélra ki-ki tehetségéhez mérten valamit áldozni. Rójuk le kegyeletünk adóját parányi mértékben ezzel is iránta. Eddig adakoztak: a felsőbányái ref. egyház, Hámori Nándor 5—5 korona, Nagy Lajos, Pap Márton, Spáczay Gyula, Bernovits Emil, Münnich Sándor, Imre Károly, Háder Ferencz, Mikola A. Gyula, özv. Lévay Ferenczné 1—1 korona. Felsőbányán, 1901. ja­nuár 10. Nagy Lajos ref. lelkész. Gyászhir. Nagy-Bánya város legtiszteltebb polgárainak egyike hunyt el folyó január hó 9-én hegymegi Szendy Ignáez személyében, ki­nek halála — bár hosszantartó súlyos betegsége miatt nem volt váratlan s a megboldogultra is valódi megváltás volt — őszinte gyászba bon­totta a nagyszámú előkelő rokonságon kivül számos tisztelőit, barátait s a nagybányai mind- két-felekezetü protestáns egyház tagjait, melyek­nek a megboldogult hosszú időkön keresztül tisztviselője, főgondnoka, illetve főfelügyelője volt. A család a következő gyászlapot adta ki: A Szendy-család jelenti, hogy oszlopa, szeretett nesztora, 1901. január hó 9-én, este hat egy negyed órakor, hetvennégy éves ko­rában, boldog házas élete negyvennegyedik évében meghalt. A halál hosszú szenvedés után megváltás volt reá nézve. A kiterjedt rokonság nevében is tudatja a család azokkal, kik vesz­tesége iránt részvéttel vannak, hogy hegymegi Szendy Antal gyógyszerész, városi képviselő, Szatmár vármegye törvényhatóságának tagja drága tetemét 1901. jánuár hó 11-én délután 3 órakor fogja vallása szertartása szerint temetni az ev. ref. templomból. Nagybányán, 1901. január 10-én. Legyen áldott emlékezete ! Szendy Antalné szigeti Szöllősy Eulália, özvegye; Mol- csánv Gáborné Szendy Róza, Moldován Lászlóné Szendy Amália, gyermekei. Molcsány Gábor, Zoltán Lajos, Moldován László, vejei; szigeti Szöllősy Antal unokaöcscse; özv. Csóka Sámu- elné Szöllősy Róza, sógornője; Szöllősy Lajos, sógora; Molcsány Adél, Molcsány Gábor, Molcsány Lili, Zoltán László, Zoltán Lajos, Zoltán Viola, Moldován László, Moldován Mariska, unokái. A nagybányai fmindkét-felekezetü protes­táns egyház a következő gyászjelentésben adott részvétének kifejezést: A nagybányai evangéliumi egyházak Isten akaratában való megnyugóvással tudatják a szomorú veszteséget, hogy az ev. ref. egyház- községnek hosszú időkön át presbytere, tizen- nyolcz év óta főgondnoka; az ág. h. ev. egy­házközségnek évtizedek során egyházi tisztvi­selője és örökös tiszteletbeli felügyelője, a pro­testáns egység lelkes bajnoka, a hitben tettek volt szokva, hogy ne szavakkal, hanem tettek­kel beszéljen, melyek az ő felebaráti szereteté- nek keresztény moráljából eredtek és az ő kiváló egyéniségének megannyi kedves emlékei. Mintegy titokban űzte a jót, kerülte a nyil­vánosságot, az elismerést, a hálát. Humanitárius cselekedetei azonban nem maradhattak homály­ban a nyilvánosság előtt és a hálás közvéle­mény a Szendy-nevet egy fogalommá emelte, melyben benn ragyog ez emberszerető század legtündöklőbb ideálja a jóttevés áldásának esz­mény-képe. Apró szívességeit elegánsan és ma­gyaros bon-mot-val végezte. Fölötte, udvarias volt modora nőkkel szemben, akiket benső énjének minden finomságával és szeretetre- méltóságával elhalmozott. Az ő élete felett az erkölcsi ember nyu­godt harmóniája, helyesebben az isteni gond­viselésnek különös kegyelme lebegett, mert különben nem volna megérthető, hogy a tes­tében önmaga is beteg, mások szenvedésének gyógyításában keressen enyhet és nyugodalmat. Megadással tűrte sorsának egyik megrázó tra- goediáját, midőn fenkölt lelkületű fiának el- hunytával a hegymegi Szendy-családnak fiu- ágról magva szakadt és a családi ereklyék kö­zött a nemesi praedicatum czimerét meg kellett fordítani. Kimondhatatlan szenvedéssel sújtott reá ez a gyászeset, de meg nem törte és fájó se­bére irt hozott a vallásos hitnek vigasztalása és embertársainak osztatlan részvéte. Tovább élt, hogy megalkossa a szatmár-utczai villájá- nap gyönyörű virágai között példás életének 74-éves történetét. Tovább élt és tovább ál­dozott és utolsó napjainak meglehetett az a vigasztalása, hogy ő nem ibolyát vetett a pusztaságba. Boldogokká tette gyermekeit, akiket hátra­hagyott, hogy a magyar typus erejét fentartsák és képviseljék; gyermekeket, akiknek szivében szintén ott lobog az öröklött emberszeretetnek lángja; gyermekeket kiknek neve épugy össze van forrva a nagybányai társasággal, mint a boldogulté volt. Fdment az én kedves nászna­gyom, elment a fia után a koporsóba, mert igy kívánta azt a közös emberi végzet törvénye. Elment visszajöhetlenül, de szelleme közöttünk marad és sírig tartó kegyeletes ragaszkodással fogjuk az ő puritán jellemének nagv emlékét megöl izni. _Dr. Qlsavszky Viktor. által erős férfiú, tekintetes hegymegi Szendy Antal ur folyó hó 9-én este hat és egy negyed órakor, hosszas szenvedések után, miket ő keresztényi megadással és türelemmel viselt, jobb létre szenderült. Temetése január 11-én délután 3 órakor lesz az ev. ref. templomból. Nagybánya, 1901. január 10-én. A két protes­táns egyházközség nevében: Révész János, ág. h. ev. lelkész. Soltész Elemér, ev. ref. lelkész. Az igaznak emlékezete áldott! A nagybányai részvénytakarékpénztár mely intézetnek a megboldogult egyik jalapitója’ s első elnöke volt, szintén kifejezte részvétét, midőn a következő nekrológot adta ki halála alkalmából: Az őszinte tisztelet és ragaszkodás igaz érzetéből eredő részvéttel tudatjuk, hogy inté­zetünk alapitója s első elnöke: hegymegi Szendy I Antal f.-évi január 9-én hosszas szenvedés után meghalt. Valódi jellem volt; családi, társadalmi, hazafias és vallásos érzületét csak a szivj ósága múlta felül, s inig egyszerű igénynélküliségével önmagától sokat megtagadott, áldozatkészsé­gét élvezték, kiket szükségükben a jó szerencse körébe hozott. Nagybányán, 1901. január 10. Legyen béke porain, áldás emlékén! A nagy­bányai részvény-takarékpénztár. A megboldogult temetése f. hó 11-én d. u. nagyszámú közönség részvéte mellett folyt le. Érdekes közgyűlésünk volt folyó hó 3-án. Érdekességet az kölcsönzött a közgyűlésnek, hogy két pap képviselő szállott egymás ellen vívótérre. Amint egykor Luther az ördögbe vágta volt a kala­márisát, úgy vágta az egyik a másikhoz azt a vá­dat, mely szerint a véleményét az »ismeretes juharfa« kérdésben megváltoztatta. Akit egyszer annak idejében a teljes közgyűlés színe előtt a sárga földig lerántott, a köz-szánakozás tárgyává tett, azt most egészen védő szárnyai alá fogta és testével akarta megvédeni, de nem sikerült. Erre már igazán el lehet mondani: O tempóra, o mores! Ugyané városatya távozása küszö­bén hattyúdalát is hallatta. Azt tanácsolta neve­zetesen, hogy a városi ügyeket ne vigyük soha a nyilvánosság színe elé, hanem csak a közgyű­lés elé. Mi erre azt válaszoljuk, hogy szerintünk minden, a város anyagi és szellemi előmozdítását vagy hanyatlását czélzó ügy igenis a nyilvános­ság, a közvélemény Ítélő széke elé tartozik. Ha a város jó s helyes irányban halad, a vezető tényezőknek nincs mit félniök vagy fázniok a közvélemény kritikájától, melyből csak tanulság | vonható. A szélcsend sohasem jó, mert a vihar közeledését jelzi. Egy kis dörgés, villámlás, egy i kis csattanás nyomán megeredő záporesö a ter­mészetben is úgy a felsőbb légkörben, mint a földön áldásos szokott lenni. Erdő, mező, szóval minden jobban és szebben virul! (Beküldetett.) Beküld3tett. A reform, egyház minden csürés- csavargatás daczára is bejutott az 1901. évi virilisek közé, amennyiben tisztán földadója is megüti a mértéket. Folyóévi képviseletével az egyház­tanács Rettegi Károly presbytert bízta meg. A Vállalkozók Lapja és annak német kiadása, a Der Bauunternehmer und Lieferant czimü, Budapesten megjelenő szaklapunk XXII-ik évfo­lyamukba léptek. E hosszú múlt már maga is bizonyíték arra, hogy e lapok hasznos munkát végeznek és a vállalkozási, valamint a műszaki téren működőknek nélkülözhetlen olvasmány. Ügyesen csoportosított rovatai felölelik mindazt, amire a vállalkozónak, mérnöknek, építésznek, az építőiparosnak, gyárosnak, fakereskedönek és szállítónak szüksége van. Hirt ad pontosan és megbízhatóan a vasut-épitésekröl, vizszabályozási munkákról, tagositási, ártérfejlesztési, parczellázási, | városrendezézi stb. mérnöki munkáról, a tervezési, építkezési, szállítási és minden más ipari mozgal­makról. A minisztériumok és azok alárendelt hiva­talai, a vármegyei, városi, községi hatóságok, a m. kir.államvasutak és más vasúti és részvénytársasá­gok igazgatóságai itt teszik közzé építési, szállítási, el- és béroeadási hirdetéseiket. Mérnöki, építészi, építésvezetői, palléri, raktárnoki, ácsmesteri, pályafelvigyázói és minden műszaki térre tar­tozó állások betöltésére vonatkozó nyilvános pályá­zatok e lapokban megtalálhatók s hasznos ada­tokat képeznek. A lap szerkesztői: Komor Mar- czell építész, Lakatos Lajos és Sós Izor. Előfize­tési dij 1 évre 8 frt. Előfizetni lehet minden posta­hivatalnál és a lap kiadóhivatalában Budapesten, IV., Váczi-utcza 81. Búcsú. Mindazon nagyrabecsült vendégeim, kik eddig a felsőbányái nagyvendéglőben szi­ves látogatásukkal és bizalmokkal megtiszteltek, onnan való eltávozásom alkalmából fogadják ez utón legforróbb köszönetemet; s egyúttal kérem,

Next

/
Thumbnails
Contents