Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1901-03-10 / 5. szám
VI. évfolyam. 5_ száim.. 1901_ márczius 10_ FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkeszt&ség: Felsőbánya?i. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. Előfizetési ára: Egész évre 4 K. — Fél évre 2 K. — Egyes számok 20 fillérért kaphatók. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések Felsőbányára a szerkesztőhöz küldendők. Nyilttér soronkint 20 fillér. Márcziusi gondolatok. A kíméletlen hossza tél után megenyhült a hőmérséklet, beléptünk végre az esztendőnek azon szakába, mely — legalább a naptár szerint -—• meghozza számunkra a tavaszt. Sok ezer éhező és fázó család üdvözli örömrepeső szívvel az első enyhe fu- valmat, mely számára nemesik a tavasz közeledését, hanem a nyomor megszűntét is jelenti. Márcziusban szabadtü meg jég- bilincseitől az áldott anyaföld, talán ezért fűződik hozzá sok népnél a szabadság eszméje is. Néhány nap múlva minden magyar szív hangosabban dobog fel, midőn felvirad reánk ismét márczius 15-ike, a magyar szabadság ébredésének emlék-ünnepe. Hálával gondolunk ez évfordulón mindenkor azon megdicsőült nagyjaink emlékére, kiknek szent neveihez fűződik a «szabadság, egyenlőség, testvériség» kivívásának diadala, kik közöl sokan véröket hullatták egy dicsó- ségteljes szabadságharezban e magasztos elvekért lefolyt titáni küzdelemben. Hálával gondolnak ez évfordulón az 1848-diki márczius 15-dikénék kimagasló alakjaira a magyar sajtó munkásai, mert e nap volt kiinduló pontja a gondolat- és sajtószabadság kivívásának. Szabad szó, szabad sajtó! Mily megbecsülhetetlen drága kincsei vagytok ti a szabadság-szerető magyar nemzetnek! A tavaszi langy fuvalmak szárnyain szálljon el lelkünk a hősök sírjához, kik a szabadságért vértanúi halált haltak ; tegyük le hamvadó poraik fölé az emlékezet babérágait. S ha eszünkbe jutnak a véres csaták, melyeknek tüzében száz halállal néztek farkas-szemet, merítsünk erőt a szabadságért vívandó vér néküli, de nem kevésbbé nehéz küzdelemhez az ő soha el nem halványuló emlékezetükből! Ily érzelmek, ily gondalatok közt érje arezunkat a tavaszi szellő csókja, ily érzelmek között viradjon fel reánk márczius Idusa ! — A Felsőbányái Hírlap eredeti tár ez áj a. — A szabadság hajnala világolt S márczius nagy napja felviradt . . . Oh, mi napra és mi virradás volt! Ünnepünk most e nap, honfiak ! És mily ünnep, mily magasztos ünnep : A legszentebb eszméé s ügyé, Mely hevítse örökké keblünket És íorraszsza szívünk együvé Langy fuvalma közelgő tavasznak, Jégbilincset oldó enyhe lég, Hírnöke lett kitörő viharnak, Melytől megrendült a föld s az ég; Pusztítása nagy volt hajh és rémes, Ám az idő terhes volt vele, S még jövőnk is szinte sejtve kérdez : Vészt jósol-e márczius lehe? Szolgaságnak lánczából kovácsolt Volt a fegyver, melylyel harcz folya, Emberekből félistent varázsolt Jelszavával jogunk pallosa. A kisbányai fogadó és malom. A Felsőbánya városnak már évszázadok óta tulajdonát képező kisbányai vendéglő és malom bérlete a múlt év végével lejárt. Tekintettel arra, hogy a malom a hosszas használat folytán kisebb-nagyobb javítást igényel, tekintve, hogy idők múltával értékben csökkenhet, tekintve, hogy az ottani gör. kath. lelkész azon ajánlatot tette a városnak, hogy a vendéglőt és malmot 8000 koronáért megvenni hajlandó, egy közelebbi bizottsági ülésen elhatároztatott azoknak örökáron leendő eladása. Alantirott, mint a város javára működő képviselő, az eladással szemben foglaltam állást s nézetemet a következőkben adom elő : Én nem hiszem, hogy hazafias vagy csak hasznos dolgot is cselekednénk akkor, midőn oly ősi birtoktól, minő a kisbányai fogadó és malom, megválnánk csak azért, mivel azoknak jó karba helyezése kiadást igényel. Ezelőtt 5 évvel, midőn a város a vendéglőért csak 50 írt évi bért kapott s az eladásra ajánltatott, felszólaltam: tessék nyílt árverést hirdetni,-s"jótállok érte, hogy a bérleti összeg magasabbra hág, s az csakugyan 150 frtra emelkedett, sőt 2 év óta 152 frtot jövedelmez évenkint. Egyebekben pedig a régebbi eladást meghiúsító indokok egy — 1894. évi -- közgyűlési határozatban feltalálhatok. E határozatot ajánlom az érdekeltek, különösen a közelebb megtartandó közgyűlés figyelmébe. A múlt hó 16-án tartott bizottsági ülésen is kénytelen voltam felszólalni ezen ősi b’rtok eladása ellen, hogy legalább a ven- véglöt ne adjuk el. Erre azonban az lett mondva, hogy akkor az ajánlattevő a malmot sem veszi meg s igy a város azon kényszerhelyzetbe jut, hogy a malmot nagyobb költséggel jó karba hozni kényszerül. — Ezen felfogás ellen csupán az megjegyzésem, hogy nincsen a világon olyan malom, melyet javítani ne kellene s ha minden, javitásra szorult malmot eladunk, akkor egy városnak sem lesz malma. Kilátás van arra is, hogy mint más ilynemű jogot az állam megváltott, úgy a malom-jogot is megválthatja, — ami valószínűleg soká nem késhetik és igy mi azon szerencsés helyzetben lehetünk, hogy a malomért még nagyobb árt is kaphatunk. A vendéglőre megjegyzésem még az is, hogy p. O. megtörténhetik, hogy árcsökkenés áll be, vagy talán semmi bért sem kapnánk ; még ezen legrosszabb esetben sincs okunk a csüggedésre, mert van nekünk ott egy tekintélyes erdőnk, mely körülbelül 1332 hold területet foglal magában. Ugyanott lakik egy erdövédünk, ki lakás nemlétében magánházban lakik. Már ezen körülmény is az erdőre nézve csak hátrányos lehet. Épen a lakás hiányá miatt volt kénytelen ezelőtt 8 —10 évvel egy igen ! használható erdövéd leköszönni, kinek eltávozása által városunk sokat veszített. — Tehát még azon esetben is, ha a vendéglő megszűnnék, mint vedéglö, előnyös volna erdövédi laknak. Azonban az erdő elkülönítése alkalmával talán a leendő tulajdonos is átvenné jó árban. Megtörténik gyakran, hogy még az üzletemberek is veszteséggel dolgoznak ; királyok százezrekre menő seregekkel szemben országokat veszítenek; az ezüst árcsökkenésével milliókra menő összegeket veszítettünk ; sőt folyton szem előtt levő, vas- rostélylyal és vasajtóval ellátott pénztárunkban is megesett, hogy 7—8000 frt vesztesége támadt, anélkül, hogy betörők jártak volna benne, s ez összeg még ma is hiányzik. Az ilyenek mind megtörténhetnek. Azonban ha tekintetbe veszszük, hogy Kisbánya folyton gyarapszik, csaknem járhatatlan útja a nyáron valószínűleg rendeztetni fog, közelében bányák nyílhatnak, a kezdet lépcsőjén álló persely-szövetkezettel a forgaÁm megtörte árulás és ármány Az igazság győző kardvasát, S abból még uj bilincset csinál tán Megkötni, ha szunnyad, a hazát. Talpra magyar ! hangzott vészt kiáltva S hívta a hon minden jó fiát; És nem hullt a szó a pusztaságba, Kárpáttól megjárta Adriát. — S im, az esküt, hogy rabok nem lesznek, Be is válták híven annyian; Fogadalmukért bár elvéreztek : Feltámadnak utódaikban. Éljen a szabadság! Millióknak Ajakán ez éljen felrivallt; A kibontott zászlók fenlobogtak, És követték, zengve harczi dalt. Most is ott van zászlainkra írva, Most is szent a Szabadság neve, Ámde nem ép, mintha megcsonkítva Voln’ alakja, béna a keze. Úgy öröklők tán, mert hogy letűntek A dicső — és jöttek gyász-napok, Meghurczolták e legszentebbünket Idegenek, durva bitorok; Visszavonás köztűnk darabolta És szaggatja, tépi szüntelen . . . Mindig vár ránk, honfiak, a munka! Hogy egészszé alkotott legyen. Ezredévet ért el lm e nemzet Vérrel szerzett, áztatott hazán; Hír cserkoszoruja beövezted Homlokát sok nagy, s dicső csatán; De a harezok közt az volt legszentebb, Mit e napon mindig ünnepel, S ki oly mácziusról emlékez meg, Az a nemzet soh’sem veszhet el! « Sió. A három rost. Mátyás királynak tudvalevőleg valának három röstjei, akiket a nagy király világ csúfjára és mulatságára tartott Budán, tudván ö ritka bölcseségében, hogy a vétket minden prediká- cziónál jobban pusztítja a nevetés. Erről a három rostról a krónika csak annyit jegyzett föl, hogy mikor meggyuladt fejők fölött a ház, az egyik azt mondta: — Mintha tűz volna. Egyre jobban elharapózván a veszedelem, megszólalt a másik. — Talán nem ártana, ha kitakarodnánk innen. Mire a harmadik ásítva dörmögte : — Ugyan hogy koptathatjátok a szájatokat ilyen potomság miatt. És beleveszett az égő házba mind a három.
