Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1901-02-24 / 4. szám

Felsőbányái Hírlap

Rémes vészhir szárnyalta be az elmúlt héten városunkat és vidékét, melyszerint a A’óta Anna Mines Limited kapnikbányai bányatársulat tulajdonát képző bányában nagymérvű be- omlás történt s némelyek szerint 40, mások szerint pedig — mert: fama volando ereseit — még ennél is nagyobb számú munkás lelte halálát a romhalmaz alatt. — Mi e tárgyban azonnal megbízható értesülést siettünk szerezni, s örömmel jelezhetjük, hogy a rémes Hiob-hir — mint azt különben a tulajdonos bányatársulat mai lapunk nyiltterében maga is kijelenti — minden legkisebb alapot nélkülöz. Akár téves értesülésnek köszöni e hir eredetét, akár rosszhiszemű ezélzatosságnak, örvendünk, hogy az teljesen valótlannak bizonyult; az utóbbi esetben azonban egyúttal sajnálatunknak is kifejezést kell adnunk, hogy a rosszakarat e j rengeteg befektetései mellett közeli és távolabbi vidékek ezernyi szegény munkásainak biztos keresetet nyújtó derék külföldi társulattal szemben ilyen tisztességtelen fegyverhez folyamodott.

Nyilvános számadás. A vizlendvai r. k. plébánia templom renoválására adakoztak: Likker Károly 1 korona, Bernovits Emilné 2 korona, Süssner Ferenczné 1 korona, özv. Háder Gáspárné 2 korona, Juhász János 1 korona, Háder Ferencz 1 korona, Wagner Mariska 1 korona, Hanzulovits Kristóf 1 korona, Pokol Elek 1 korona, és Alexa Tivadarné 1 korona. Összesen 12 korona. Amelyért a nemesszivü adakozók fogadják hálás köszönetünket. Haran Gyuláné, Tomasovszky Imréné.

A fentirt összeget rendeltetési helyére juttatván, a következő sorokat vettük: Vizlendva, 1901. évi február 16. Igen tisztelt Nagysága! Midőn szerencsém van a vizlendvai templom részére küldött 12 korona gyűjteményt nyugtatni, el nem mulaszthatom, hogy nemes jószívűségéért ez utón is hálás köszönetemet ki ne fejezzem azon kívánsággal, hogy Isten áldja mindenben és adjon sok ily védőangyalt a szegényeknek. Kitűnő tiszteletem nyilvánításával vagyok Nagyságodnak hive, Krisztusban szolgája: Csárics József plébános.

Stoll Béla nagybányai ügyvéd ur 5 koronát adott át f- hó 5-én azon czélból, hogy azt a \ másnap Misztótfaluban tartandó vallástani vizs- i gán azon növendéknek adjuk át jutalmul, ki ezen három kérdésre legjobban megfelel: 1) Miért kell vallásosnak, 2) miért kell becsületesnek és 3) miért kell hazafiasnak lenni? Az I

1. kérdésre Szilvási Terézia VI. oszt. t., a 2 kérdésre Benedek Géza V. oszt. t. és a 3. kérdésre Vincze Juliánná V. oszt. t. felelt meg. A három értelmes gyermek között a Soltész Elemér nagybányai lelkész által 6 koronára kiegészített összeget 2—2 koronával kiosztottuk. A szives áldozat- készségért elismerés és köszönet! Nagy Lajos ev. ref. lelkész.

Egyházi bál. A nagybányai ujonan építendő gör. szert. kath. templom javára f. hó 16-án a kath. legényegylet helyiségében és Kosztin Sándor ur lakásán tánczestélyt rendeztek, mely jólsikerültnek mondható. A bevétel: 332 korona 54 fillér; a kiadás 116 korona 98 fillér volt, Maradt tiszta jövedelem 215 korona 56 fillér, mely összeget az ujonan építendő templom alapjához csatolta a gondnokság.

A hernyók pusztítása. A töryény megkívánja, hogy a hernyók petéitől, esetleg maguktól a kikelt hernyóktól gyümölcsfáit mindenki megtisztítsa, nehogy egyesek hanyagsága miatt egész gyümölcsösök szenvedjenek tetemes károkat. Ebbéli kötelességének mindenki tartozik eleget tenni inárczius végéig, különben a tapasztalható mulasztások a törvény szigorával fognak sujtatni. Ajánljuk a gyümölcstermelő közönség szives figyelmébe!

Zempléni Árpádtól legközelebb megjelenik »Aeneas és Didó« czim alatt egy klasszikus szerelmi verses regény. Aeneas egy magyar festő, Didó pedig a Karthago városához czím- zett bormérés tulajdonosnője, mindkettő a bohém élet tőről metszett alakja. A könyvet Tóth István jónevü fővárosi szobrász illusztrálja. Előfizetési ára fűzve 1 korona, diszkötésben 3 korona. Akik ismerik Zempléni kiváló költői vénáját, azok sietni fognak bizonyára megrendelni e becses művet. Gyűjtőknek 10 példány után egy tiszteletpéldányt ad a szerző. Budapest. IX. Czuczor-utcza 8. sz.

Érdekes olcsó könyvek. Sirisaka Andor lapunk utján tudatja a t. olvasó közönséggel, hogy következő munkáit félárban küldi bérmentve mindenkinek: Magyar Közmondások könyve, (352 oldal, 4 korona helyett 2 korona)

Magyar Közmondások könyve (64 oldal, 1 kor. helyett 50 fillér.) Anyósok Könyve (képekkel illusztrálva 2 korona helyett 1 korona; díszpéldány 4 korona helyett 2 korona.) Megrendelési czim: Sirisaka Andor — Bogdása. (Baranya megye.)

Dongó-fulánkok.

Egy római lakoma Ant. Pompeius tiszteletére.

Tartatott a Casinolium nagytermében Róma alapítása után, igoi-ben.

Caius (nép-szónok) :

Kedves fiam, dicső Titus Vadarius!

— Mit legtöbbre becsült Noé és Darius Te fogod kezelni máma a hegy levét,

Keresvén Rómának szája-izét, kedvét;

Konyhát, pincze kulcsát, át nem adod másnak;

Szólj : mikép felelsz meg e nagy hivatásnak r

Titus Vadarius (virslis):

íme, kész az étlap s kinek van étvágya,

Ezt végig élvezni leszen leghöbb vágya . . . Legelső fogás lesz a kitoló-kása,

Reá következik a rip a, de sárga,

Azután egy tállal Ezsau lencséje,

Rajta meg auflagnak malaszt-pecsenyéje.

Külön fogásnak lesz a püspök/alatja,

Szt-Antal-kény ért kap, aki majd fogyasztja,

S Kneip páterére is átváltoztathatja.

Tésztás eledelül jó zsiros barát-fül.

Süteménynek: püspök- s Szt-János-kenyér sül.

No meg apácza-csók, végül — ki kivanja —

Egy jé kapucziner, vagy Ádám-almája,

Nagyon gusztusosán kerül az asztalra, —

— Friss fügefalevél lesz alája rakva,

A lekváros tortát majd el is felejtem,

Melybe rózsa-olajt bőven csepegtettem.

Italok : hajh! sok még szemének se hiszi,

Hogy Papra-morgó lesz és Lacrima Christi. Mindezen sok jókért csekély lészen az ár, Mindent összevéve, csupáncsak hat dénár.1)

Caius :

Pompásul csináltad, igazi kaviár . . .

Ilyet sohsem evett még római császár !

—: De nézzük az ivet, fogyasztók kik lesznek ? —

— Municzipiumok, milyen sorral jönnek? —

— Hol van Ludovicus s a jó Collá Rius ? —

— A ludi magister,2) a jó Emericus? —

— Az öreg száműzött jó Miscolantius! ? —

Hohó! — A fő fiamén3) szomorú ne legyen, Érettük sürgősen egy küldöttség menjen.

Hamar állíts elő cisiumot4) ridát5)

Dicső Sigis Mundus, a Commandót vedd át!

(Marc. Tonnus Miscolantiust, a száműzött Imperátort, zazarmenti telkén épült kettős kéj lakában keresi a küldöttség; de ott csak egy száműzött plebeiust talál, ennek kalauzolásával keresik fel Tuskulánumába.)7)

Antonius Julius Pudlicola (a küldöttség szónoka) : Ave, Marcus Tonnus ! Victor Imperátor I Hajlékodba jönni azért voltunk bátor,

Mivel Pán és Czákok ide bevezettek,

Hogy hódolhassunk mi dicső, nagy nevednek. Sok nyert gyözedelmed csodálattal tölt el,

Ám nem szándékom azt felmérni most röffel, j Pompeius távozik: ma van bucsu-tora, i Nagyon óhajtva vár egy teljes búcsúra 1

Maré. Tonnus :

A Zazar partjára néha kisétálok,

De kis hajlékomtól soha meg nem válók; Meghívásod ellen fiam, appellálok! —

Ám mit tőled kaptam, im e palládium8) Leveszem nyakamról s neki felajánlom. . . ,

(A küldöttség tovahajtat Helvétiába, Ludovicus Can- tonjába.)

Sigis Mundus (a küldöttség szónoka) : Teljesülhet vágyam? — Oh, nagy, dicső alak! — Sokszor vágytam rá, hogy felmagasztaljalak. — lm itt az alkalom. — Pompeius torára —

Tarts ma este velünk, búcsú-vacsorára. . . .

Ludovicus:

Szives meghívásod nagy örömmel tölt el, Annyira meghatott: szemem tele könynyel; Pompeiust üdvözlöm kegyes hódolattal,

— S mi tőlem telhetik csekély áldozattal: — Híveit ellátom kenyérrel és borral! . . .

(A küldöttség tovarobog Collá Rius lakába.)

Caius Carolus Sumus (a szónok):

Szent borzalommal nyújtom im feléd Nem földi kéjtől reszkető kezem!

*) 1 dénár circa 40 fillér.— *) Iskola-mester. — ’’Valamely istenség papja. — *) két- 5) négykerekű kocsi —

6) Szolga. — ') Cicero kedvencz helye. — ®) Tárgy, mely az embert baj ellen védi.

Collá Rius (mélyen meghatottan):

Üdvözöllek szerény hajlékomban,

S örömtől duzzad kebelem . . .

Oh jöjj! Oh jöjj! Oly régen vártalak,

Hogy baráti keblemre zárjalak

..........

Ca

ius Car. Sum.:

lm, fogadd e csókot dicső homlokodra,

És azután engedd: térjek a dologra,

Mi a küldetésünk: bucsu-lakomára Pompeius vár reád, egy kis quaterkára.

Collá Rius:

lm, add neki által e díszes zöld ágat,

Győztes babérja ez: s tán neked is vágat Nemsokára Róma — s ha csuzom nem volna — Magam vihetném el, mennyivel jobb volna :- Ennek is, annak is, de soknak kijutna —

— Amit a két kezem bőven osztogatna. . . .

(A küldöttség levert hangulattal érkezik meg, épen amidőn a diszmenet felvonul a Casinoliumba. — Fáklyások és zenekiséret mellett halad Pompeius, körötte patríciusok*) és plebeiusok,10) előtte és utána lictorok") törvénykönyveket czipelnek. — A tribünök a nép felé kiabálnak: Éljen! Pál)

Caius a népszónok: (a kitoló-kása után)

Itália örvend s hogyne örvendene ?

Hisz távozóban van a Pater Patriae.12)

Tüzes fáklya lángja a szellőre lendül,

A muzsika hangja ma vigabban zendül,

Örömnap ez nekünk. Dicsőség sugára Veti biborfényét felkent homlokára. . . .

Vivat Antonius! A pater patriae! —

(Zenekar tust húz: Túl a Tiszán Devecserbe . . .)

Consul (Ezsau-lencséje után) :

Hallhatlan istenek, ti látjátok szivem,

Hogy Róma nevében emelem serlegem. Fájdalommal teli — szavát alig leli —

Kitörő könnyektől lesz a szemem teli.

Mert fáj, hogy távozol, azért vagyok oly bús,

S velem egyetemben az egész Senatus . . .

Sőt a lovag-rend is: nézd, milyen gyászban ült, Mind az egész állam fájdalomba merült.

Bánatban vannak a municipiumok Vigasztalhatlanok az összes gyarmatok.

Sőt e szelíd polgárt: Rómaiak atyját,

Felcserek, csecsemők, a rétek, a mezők,

A juharfás erdők, mind visszasiratják.

Halljátok polgárok, nézzétek czivilek!

Most is körülötte minden törvénykönyvek ; így vonult fel mindig ö a fórumra is,

Kisujjában törvény —- a fejében praxis —

Igazság mérlegén az adót ki mérte,

A szolga adóját gazdától nem kérte;

Tudományos utón, ha az ügy kívánta,

Hogy az érezhegy ingó, tisztára kivágta,

Akit tegnap vádolt — holnap felmentette —

Az állam-cassából felekezetekre,

Mire költöttünk, soha nem kérdezte;

S ránk, ha Justitia zúgott Condemamust,13)

O szólt ott: Absolve,1*) az egész Senatust 1 Ki bánkódna jobban hát elmenetelén? . . .

Nincs a természetben vesztes csupán csak én I Mig Caius örvendez, oh, addig én sírok,

Mert kik itt maradtak csak csürők-csavarók !

(Zenekar tust húz: Addig csűröm, csavarom . . .)

Pompeius (a püspök-falat után):

A kettős kőtábla tizparancsolatja:

»Minden nép egymásnak a felebarátja;« Görögök, helvétek, sok a ti számotok,

De még többet látok, kiket itt nem látok!

Távol Egyptomból eljöttek a Róthok,

Collá s Ludovicus: hát ti hol maradtok?! Nektek részt kell adnom a nagy titulusból,

Hogy fejem káptalan a sok tudománytól.

Caius! ösmerem már nyelved simaságát, Szóvirággal hinted éltem rögös útját;

Am a Consul könnye legbecsesebb nekem, Igazság forrása, látom, tudom, érzem!

Nem maradok adós, bár nem sok a kincsem,

S kevés is most, kinek adóssága nincsen. Adósság a testnek éltető szuflája16)

Egyszerű vagyonnak duplája, triplája,

Hogy a Rómainak szilárd legyen elve,

Nem kell ahhoz egyéb, csak egy kutya-nyelve,16) Mit ha a Quaestorok17) jól leszámítolnak, Szerény vagyonodon jó nagyokat tolnak.

Eddig volt csak házad, szőlőd, kerted, réted,

Ma kétszer annyid van: tele az erszényed. Quiritek ! Polgárok ! óhajom tegyétek,

Jó és hiv Pompeiust el ne feledjétek!

*) Úri osztály. — 10) Szolganép. — '■) Szolgák, kik a törvénykönyveket hordják. — l2) Hon védője, hon atyja a rómaiaknál a legnagyobb kitüntetés. — ls) Elítéltetek — '*) Mentsd fel uram! — '*) Lelke. — '•) A váltót már a

rómaiak is így nevezték!? — 17) Pénzügyőrt jelent.