Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1901-02-24 / 4. szám
Felsőbányái Hírlap. actió a hazai ipar pártolása ügyében, talán unalmas is. Ezt a szót leírtam, de röktön vissza is vonom. Nem hiszem, hogy a magyar előtt unal- mas^lenne az, ami a magyar népiéleknek, népművészetnek egyik legérdekesebb megnyilatkozása : a népipar, illetőleg ennek különösen azok az ágai, amelyek már termeszetöknél fogva is első sorban érdekesek előttünk: varrottasok, szőttesek, faragászati és agyagipari termékek. Alig van hazánknak vidéke, ahol a nép valamiféle házi iparral ne foglalkoznék. Földmivelő és állattenyésztő vidékeken ez tisztán a ház szükségleteinek előállítására szorítkozik, de olyan helyeken, ahol a föld nagyon soványan táplálja fiait, arra van hivatva, hogy az ezt űzőknek fő jövedelmi forrása legyen. Szóval: vannak vidékek, ahol a népnek ebből kellene megélni, sőt meg is élhetne, jóllétre tehetne szert, ha az arra hivatott tényezők ipari foglalkozását tökével, munka-anyag beszerzésével, a termeltek értékesítésével támogatnák. Erre a támogatásra nagyon rászorultak. Igaz, hogy a népipar egyesek buzgó pártolásával újabban lendületet vett, de vajmi keveset használhat egyesek buzgólkodása ott, ahol egy egész országrész lakosságának kereseti forrásáról van szó. A nőket különösen érdeklő kalotaszegi varrottasok- ról beszélek első sorban. Ismeretes, hogy Gyar- mathyné véghetetlen buzgalma, odaadó pártolása milyen virágzásra juttatta e remek varrottas-ipart. A kalotaszegi nép újból megtanulta ősanyái gyönyörű hímzését, varrja buzgalommal éjt, napot egybevetve; előkerültek a ládákból szebbnél szebb minták, hogy uj alakban a főrangú szalonok ékességei legyenek. Tény az is, hogy alig van város Magyarországon, ahol a kalotaszegi varrottast ne látnok; a külföld is kapva-kap a kiválóbb darabokon. És mégis azt mondom, hogy a kalotaszegi varrottas nem érte el virágzásának delelö- jét, síhogy elérje, pártolásra, anyagi és erkölcsi támogatásra van szüksége. Tulajdonképen nem is méltányoljuk mi eléggé ezt az iparágat. Meg vagyok róla győződve, hogy Angliában — ahová tudvalevőleg nagyon sok varrottas vándorol tőlünk — sokkal nagyobb becsben tartják, mint mi. Vagy nincs még eléggé kifejlődve a müizlésünk, vagy — s ez a valószínűbb — még mindig csak azon a niveaun állunk, hogy bármilyen silány külföldi portéka becsesebb, mint a sokkal különb hazai. Pedig nem képzelek szebbet, női lelket, finomabb ízlésű kedélyt jobban gyönyörködtetőt, mint valami szép kalotaszegi varrottas. Volt alkalmam igazán remek mintájukat látni: fodorvászonra fejtövei hímzettektől finom lenvászonra selyemmel varrottakig és azt mondom : vétkezik az a magyar nő, aki otthonát diszitendö, egy-két darabot be nem szerez. Hiszen bámulatos olcsón adják. Az ember szinte gondolkozik: vajon az anyagot vagy a munkát fizette-e meg rajta. Már 2 koronáért szép 1/2 m. hosszú és pár centiméterrel keskenyebb teritöcs- két árulnak. Aki valaha hímzett efélét, tudja, hogy az alig van megfizetve. És ilyen arányban tovább. Már 120 koronáért nagyon szép collec- tiót állíthatunk össze: ágy-, asztalterítő, függöny (1 ablakra), pamlagvédö. Vajon nem gyönyörű szép egy ilyen berendezés ! sen tanúskodik, mely bántón mered az emberre madárszerü sovány arczából. Undorral vegyes szánalommal hagytuk el a társadalom ezen megtévedt alakjait. IV. Vad-házasság. Kilencz szurtosképü gyermek. ... Az any- jok elmondja, hogy már négy esztendeje nem a hites urával, hanem egy más emberrel él s a gyermekek közöl három ezen viszonyból származott. — Ezek a gyermekek tehát a maga nevét viselik? — Nem instálom, ők is a törvényes férjem nevére vannak keresztelve. — Hogy eshetik az ? Hát ezek a gyermekek is az övéi? — Oh, dehogy, kérem alássan. Hanem a tisztelendő ur azt mondta, hogy mivel a férjem él, a gyermekeket nem lehet más névre keresztelni, csak az övére. Szegény elhagyott férj ! Tehát ő ártatlan a dologban, mint ama bizonyos munkácsi zsidó, aki háromévi »ülés« után arra érkezett haza Váczról, hogy halva feküdt egy tizhónapos »gyermeke.« Mint buzgó orthodox, csendes megnyugvással ült gyászban hat napot s csak annyit mondott a gyász letelte után hitvesi hűségéről megfeledkezett élettársának: — No, hallod, te asszony! ilyen ártatlanul még sohase nem ültem. Ame—Rigo. Most, amidőn a lakásberendezés divatja a lelket, kedélyt és Ízlést megbénító egyöntetűségből kivetkőzve, valami igazán művésziesen szépre törekszik, milyen nagy szerep juthatna a varrot- tasoknaií. Az előszobától kezdve egészen a szalonig minden szobában helyet foglalhat, — Gondoljanak el egy poetikus leányszobát: az ágyteritö, a függönyök, a toilettasztalka terítő je, a varróasztalka boritója kék fejtövei valami finom vagda- lásos minta után finom vászonra hímzett varrottas. Vagy nem lenne szép egy falusi ebédlő kalotaszegi faragott bútorokkal, (alább ismertetni fogom) piros fejtövei himzett collectióval ? Azt hiszem, kétszer jobban izlenének pompás magyar ételeink ilyen ebédlőben, melynek minden darabja a magyar népszellem művészi fantáziáját hirdeti. — Hát azok a remek selyemmel hímzettek vajon nem válnának díszére a legelegánsabb szalonnak is ?! Már hallom az ellenvetéseket: a varrottasok nagyon drágák, s kevés asszony engedheti meg magának azt a luxust, hogy egy-egy collectiót beszerezzen. Igen, drága, mert az értékesítés módja még annyira kezdetleges, hogy mindenkinek előnyös, csak a termelőre és a fogyaszKülönfélék. Rendkívüli városi közgyűlés volt f. hó 16-án, mely 13 pontból álló s elég érdekes tárgy- sorozatot tárgyalt le rövid egy óra alatt. A gyűlés tárgyai és az ezekre hozott határozatok a következők: A kisbányai malom és korcsma eladása ügyében 30 nap közbevetésével az ügy érdemleges tárgyalására f. évi márczius 20-dikának délelőtti 10 órája tűzetik ki. A gyöngyházgomb-gyár felállításának ügyében, miután az erre szükséges összeg a/3-át társadalmi utón összehozni nem sikerült, a közgyűlés a multévi nov. 17-én megszavazott 1/3 hozzájárulási hányadot visszavonja s az ügyet a napirendről leveszi. A jóváhagyott 1901. évi községi közmunka költségelőirányzata tudomásul vétetett s tanácsnak betartás végett kiadatni határoztatott. Az árpád-utczai korcsmára vonatkozó italmérési engedély ügyében, miután a pénzügyigazgatóság határozata értelmében e korcsmára külön kimérési engedély kérendő, közgyűlés kimondja, hogy miután a jelenlegi 15 kimérésen kívül — amennyiben ezek közöl 3 kizárólag borméréssel foglalkozik, 2 pedig a határszélen van s igy ezek számitásba nem jöhetnek — még egy kimérésre feltétlenül szükség van, ennek kérelmezésével tanácsot megbízza. Farkas Jenő polgármester 4-heti szabadságidő engedélyezését kéri. Láb-bajára való tekintettel megadatik, hogy azt akkor vehesse igénybe, midőn arra szüksége leend. Az igazoló választmányba Almásy János és Lévay Károly megválasztatnak. Pap János községi közmunka elleni felebbe- zésére határoztatik: miután nevezetnek, mint vm. erdő-őrnek egy ló-tartásra hivatalból igénye van, a reá kirótt községi közmunka töröltetett. Berindán László és társai községi közmunka elleni felebbezésére határoztatik: nevezettek, mint állami alkalmazottakról a kirótt községi köz munka törlendő. Az 1900. évi gyámpénztári számadás és mérleg jóváhagyatott és törvényhatósági jóváhagyás végett a vármegyéhez felterjesztetni határoztatott. Lévay Károly és társainak indítványa vízvezeték létesítése Ügyében elvben elfogadtatik, az ügy előkészítésével, terv és költségvetés szerkesztésével Süssner Ferencz, Münnich Sándor és Lévay Károly tagokból álló bizottság küldetik ki azzal, hogy ezen bizottságban való részvételre szakértők is kéretnek fel. Bérleti szerződések. A kenyérszinre, II. és III. sz. piaczközi kisboltra, a kisbányai malom és korcsmára, régi patika pinczéjére, árpád-utczai korcsmára, arany-korona vendéglőre és a piaczi helypénz-szedési jogra vonatkozó szerződéseket közgyűlés jóváhagyja és megőrzés végett pénztárnak kiadni határozza. A Tanody-féle ingatlan megvétele ügyében a tárgyalás 3-ad Ízben márcz. 20-nak d. e. 10 órájára tűzetik ki, mely alkalommal a jelenlevők számra való tekintet nélkül fognak határozni. Ezzel a gyűlés véget ért. Gálffy Pál m. kir. bányabiztos a magán társulati bányák bánya-adójának megállapítása végett az elmúlt héten városunkban időzött. A Polgári Olvasókör f, hó 10-én, az Olvasó- egylet 16-án, a Róm. kath. Legény-egylet 17-én szépen sikerült tánczmulatsággal vették ki részüket a farsang örömeiből. A gazdasági munkás és cseléd-segélypénztár »tagja lehet minden férfi vagy nő, akinek ; munkás-igazolványa van, gazdasági munkából él, vagy mint gazdasági cselédnek (cseléd)-könyve van, ezenkívül tagja lehet még mindenki, aki gazdálkodással foglalatoskodik.« Nálunk nincsenek, kik e valóban áldásos intézmény jótékonyságát igénybe vehetnék, mert a törvény értelméből nem lehet azt kimagyarázni, hogy ezen pénztár a bányamunkásokat is befogadná tagokul, pedig itt ezek s különösen a „verkes“ munkások volnának arra rászorulva. Ez az oka, hogy lapunk e tárgyban nem tartotta szükségesnek az idevonatkozó törvény ismertetését. BuCSU. Mindazon jóbarátaim s ismerőseim, kiknek körében itt tartózkodásom alatt megfordultam s kiknek emlékét szeretettel őrzöm szivemben, eltávozásom alkalmából fogadják ezúton hálás köszönetemet azon jóságukért, hogy éngem rövid itt lakásom ideje alatt szeretetökbe fogadtak ; kérem, tartsanak meg abban továbbra is. Duchek Antal kézimunka-tanitó. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága f. hó 19-én rendkívüli közgyűlést tartott, melynek városunkat érdeklő tárgya volt képviselőtestületünk megalakításához elnök kiküldése. Kamarai tag választás. A debreczeni kereskedelmi iparkamara tagjainak az 1868. VI. t. ez. 6. §-a értelmében öt évre terjedő megbízatási ideje a múlt év végével lejárván, a kereskedelemügyi miniszter a kamara tagjainak újból való választása iránt intézkedett. A választási mozgalmak legközelebb megindulnak és mivel a közgazdasági s kereskedelmi érdekekre nem lehet közönbös, hogy a választások eredménye a kamara közgazdasági hivatásának megfelelően alakuljon, azaz oly kültagok választassanak, akik a kerület érdekeinek buzgó előmozdítói lesznek: ajánljuk a tagok figyelmébe a választást. Méhészeti szakelőadások. Lapunk rendes dolgozótársa: Paczelc Béla okleveles jegyző, ki a szépirodalom művelése mellett az okszerű méhészetet is szenvedélyei űzi s kinek Nagy- Bányán Dzierzon rendszere szerint berendezett igen csinos kis méhészete van, a szatmármegyei gazdasági egylet felhívása folytán a magy. kir. földművelésügyi minisztérium által az orsz. méhészet czéljainak előmozdítására szolgáló összegből részére megajánlott tiszteletdij mellett Sáros- Magyar-Berkeszen folyó február hó 17-én tartott, Giród-Tótfaluban pedig ma, február 24-én d. e. 11 órakor fog tartani a méhészetből népszerű gazdasági szakelőadást. — A méhészet felkarolására lelkesitőleg buzdító népies előadást S.-M.- Berkeszen — hol több inteligens úri egyénen kívül körülbelül 45—50 községi lakos vett részt — a hallgatok mindvégig figyelemmel s gyakori tetszés-nyilvánítással kísérték s végül többek által kifejezett meleg köszönő-szavakkal jutalmazták. A népszámlálás eredménye városunkra nézve elszomorítónak mondható, mert az 1900. évivel szemben az apadás 240. Ugyanis 1900.- ban volt a lélekszám 4816, mig az idén csak 4576. Távollevő egyén van jelenleg 333; ez a szám előreláthatólag növekedni, a lakosság pedig fogyni fog évről-évre, hacsak valami kedvező keresetforrás nem teszi majd lehetővé a megélhetést azokra nézve, kik azt most a távol idegenben kénytelenek keresni. . . Lapunk múlt számából sajnálatos tévedés folytán kimaradt a következő szomorú hir; Hatfaludy Elekné, szül. Bónis Etelka hosszas szenvedés után jobblétre szenderült Oláh-Lápo- son. Holt-testét múlt hó 30-án hozták haza, hogy itt aludja örök álmát az édes szülőföld hantjai alatt. Fogadja a mélyen sújtott család igaz részvétünket. Különösnek találjuk, hogy a f. hó 16-án tartott közgyűlésen nem lett hivatalos bejelentve az orvosválasztást megsemmisítő ítélet, pedig ez bizonyos intézkedéseket vont volna maga után, nevezetesen: a) a választás meg lévén semmisítve, nincs főorvosunk; b) annakidején az alorvos választatván meg főorvossá, nem volt és nincs alorvosunk sem; c) ezeknél fogva intézkedni kellett volna, hogv mig főorvos nem választatik, a főorvosi állás teendőit napidijas orvos lássa el.
