Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1901-02-24 / 4. szám
VI. évfolyam. 4:_ szám. 1901. február S4. // FELSŐBÁNYÁI HIRLAB TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség: Felsőbányán. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. MEGJÉLEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASARNAP. Előfizetési ára: Egész évre 4 K. — Fél évre 2 K. — Egyes számok 20 fillérért kaphatók. HIRDETÉS EK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és elő fizetések Felsőbányára a szerkesztőhöz küldendők Nyilttér soronliint 20 /Mér. Valami a gombgyárról. Atalános a panasz, hogy városunk lakossága anyagi tekintetben évről-évre rosz- szabb helyzetbe jut. Ennek oka nagyon sokféle s ezek egyike a különböző keresetágak hiánya. Nagy jótéteményt gyakorolnának tehát akár magánosok, akár erkölcsi testületek vagy részvénytársaságok a közügy érdekében, ha bizonyos kézmü-ipari termékek készítését városunkban gyárszerüleg lehetővé tennék. E tekintetben történt is már valami; állami segítség mellett pár éve felállittatott a csipkeverő-tanmühely városunkban. Nem akarjuk ennek értékét kicsinyleni, mert bár állandó és egyedüli keresetforrásnak nem válik is be a vert csipke készítése, de mint a házi iparnak egyik hasznos válfaja, hivatva van hézagot pótolni egyes szegény családok jövedelmének gyarapításában s elvonván bizonyos elemeket a kóborlással egybekötött mellékfoglalkozásoktól, erkölcsi tekintetben is jótékony hatása van. Hála az illetékes minisztérium atyai gondoskodásának, az e czélra kezdetben kiutalt államsegély mindeddig folyósittatott s ezáltal lehetővé tétetett ezen iparágnak népszerűsítése, sőt az utóbbi időben a csipkeverő tanműhely vezetésére oly szak-egyén ajánltatott, ki a varrott csipke tanítását is művésziesen tudja vezetni. Ezen csipkekészités, bár sokkal hasznosabb és finomabb munkát igényel, aránylag mégis jobban kifizeti magát, mert az árak magassága többszörösen túlszárnyalja az idő-különbözet nagyságát, mely a kétfajta csipke előállításánál mutatkozik. Mindemellett azonban a varrott csipke is csak háziipari termék, bár sokkal jövedelmezőbb a vert csipkénél. A minisztérium a múlt évben Duchek Antal kézimunka-tanitót azzal ajánlotta városunk figyelmébe, hogy a gombgyártást is képes lesz tanítani. Nevezettnek utasításul is adatott, hogy alkalmaztatása esetén e tekintetben minden lehetőt tegyen meg. Az eszme egy — városunkban felállítandó — gombgyár alakjában vettetett felszínre, mely hogy kedvezőtlen fogadtatásra nem talált, bizonysága a múlt év nov. 17-én tartott közgyűlésnek azon határozata, melyben ezen gombgyár felállítását szükségesnek tartja ! s az erre szükségesnek mutatkozó 4000 K. Va-át 1333 koronát megszavazza s a gyár felállítása körüli teendők lebonyolítására bizottságot küld ki. A f. hó lfi-án tartott rendkívüli közgyűlés pedig már azt mondotta ki határo- zatilag, hogy miután a gyár felállítására szükségelt Összeg hiányzó 2/3-át társadalmi utón összehozni nem sikerült, a már megszavazott összeget visszavonja s az ügyet a napirendről leveszi. íme, tehát kezünkben volt az eszköz, melynek felhasználásával esetleg sikerült volna enyhíteni a székében uralgó szegénységen, de elejtettük. Nem tudjuk, mi volt az oka, hogy ezen szép sikerrel kecsegtető iparág nem tudott nálunk gyökeret verni. Nem tudjuk, a sokféle factor közöl melyik nem karolta azt fel eléggé. Megvan a veszteség, az bizonyos. Kérdés, sikerül-e az egyszer elejtett eszmét valaha uj életre támasztani. Búsulhattok, szegény emberek, kik a gombgyárban akartátok megkeresni tisztességes munkával kenyereteket! Ennek már vége! Pedig mily szép volt még elgondolni is: »Első magyar csont- és gyöngyházgomb- gyár Felsőbányán.« Mert valóban első lett volna. És mint ilyen, kivált napjainkban, midőn országszerte ki van adva a jelszó a magyar ipar pártolására, szinte bizonyos, hogy a felsőbányái gombgyár a külföldi hasonló gyárakkal szemben nemcsak anyagi, hanem nagyfokú erkölcsi támogatásban is részesült volna, melynek hatása alatt rövid időn lett volna egy fényes virágzásnak örvendő gyártelepünk, százakat lett volna hivatva ellátni aránylag könnyű munka mellett nagyon tisztességes keresettel. S mit nyert volna ezzel a város? Első sorban tekintélyes hasznot beruházása után, másodsorban pedig számos elégedett, boldog családot, harmadszor: országos jó hírnevet. Bezzeg Kolozsvár nem oly kicsiny város, mint Felsőbánya, mégis kapva kapott rajta, hogy a gombgyár ott állíttassák fel s ingyen helyiséget biztosított számára. Pedig ott a város közvetlenül nincs érdekelve, mivel a gyárat részvényekre alapítják. De kellően tudja mérlegelni azon előnyöket, melyeket egy kedvező auspiciumok közt meginduló ipartelep létesítése a város lakosságának nyújtani képes. Duchek Antal, ki hivatva lett volna itten a gyár vezetésére, miután annak felállítására többszöri kísérletei után sem látott biztosítékot, szervezi a gombgyárat Kolozsváron. Midőn ezen gyár működéséről lesz alkalmunk referálni, akkor látjuk majd valójában, hogy mit vesztettünk akkor, midőn csak egy kevéssel több jóakaratra, lelkesedésre lett volna szükség, hogy az első magyar gombgyár által olyasvalamit létesítsünk, meiy hasznossága mellett reánk irányította volna az egész ország érdeklődése mellett a legmagasabb intéző körök jóakaratát, amit ezen mostani közönyösségünk által esetleg hosszabb időre elveszítettünk. Levél a magyar nőkhöz. Szeretném, ha minden szónak, amit leírok, bűvös ereje lenne. Szeretném, ha elhatoina széles Magyarország minden nemesen érző asszonyának leikéig s meséket regélne sok-sok kincsről, mesés gazdagságról, amely a miénk, csak meg kell látnunk és kinyújtanunk érte a kezünket. Népiparunkról akarok Írni. A théma nem uj, sőt napjainkban, mikor országszerte megindult az IST épszámlálás.-- Életképek. — — A Felsőbányái Hírlap eredeti tárezája. — Színhely: egy meredek hegyoldalra épült városrész, szegényes házikókkal. Az utczáknak nevezett sikátorok hóval és jéggel borítva. Személyek: a számláló biztos, akinek a járása a sikamlós ut miatt nem biztos, a községi hajdú, mint kalauz és a megszámlálandó népek. Idő jelenkor. I. Az elhagyatottak, Egyetlen szobában szorong a nagyszámú család. Az apa rongyokkal bontott ágyon nyöszörög, testét évek óta gyötri a sorvasztó kór, melynek kínjait még az éhség is tetézi. A háznál nincs egy falat kenyér, /v gyermekek egy másik vaczokban összebújva szepegnek, tekintetűk ijedten mered a belépőkre. Testük félig meztelen. Ruhátlanok szegények és a szigorú tél fogságra kényszeríti őket, nem mehetnek ki az istenadták, mert megfagynának a rettenetes hideg miatt. Az anya félbenhagyja a mosást, mely a szobát egészségtelen gőzzel tölti meg és beszélni kezd: »Jobb napokat is látott valaha a mi szegény házunk. Az uram régen nyomja már az ágyat, de azért éltünk becsületesen, mert a fiam keresett havonkint 30—40 koronát, én is eljártam napszámra és nem szenvedtünk szükséget. De tavaly őszszel megházasodott Mihály, a fiam, elment a háztól a kenyérkereső, én sem birok már nehéz munkát, azóta nagy a mi nyomorúságunk. A fiam azóta is segítene, de nem engedi a menyem. - »Majd bizony, a koldus famíliádra fogunk keresni«! Evvel dugja be a száját, ha valamit akar nekünk küldeni. Mikor az asszony nincs otthon, olyankor, ha át mennek hozzá a kis testvérei, mindeniknek ad egy darab kenyeret a kezébe, igy laknak jól néha szegény gyermekeink.« II. A vendég. A háznál egy fiatal házaspár, meg egy özvegy menyecske, karján másféléves gyermeket tart. — Egy hároméves kis leányka a díványon játszik, örökös kérdéseivel zaklat mindenkit. Mozdulni nem tud, mert mindkét lába béna. Az anyja nevét viseli szegény ártatlan gyermek, apja nincs, nem is volt. Picziny korától fogva a nagyanyja neveli, mert az anyja most is szolgálatban van Budapesten. Gyermekére nem sokat gondol. Éli világát, mig fiatal. Ha elvirágzik, majd hazajön és itt fogja levezekelni hosszas nyomorúság között ifjúsága vétkeit. Addig majd felnői a nyomorék kis leány és átkozni fogja születése szégyenét. Most pedig bekerül neve a népszámlálási statisztika anyaga közé, ő most »vendég,« olyan szívesen látott vendég, akire nézve legjobb lenne, ha mennél hamarabb átköltözne amaz örökkévaló hazába, mely a szegényeknek egyedüli vigasztalásuk e földön. III. A korhelyek. A szobában piszok, rendetlenség. A gazda egy szál alsó-ruhában ül a kemencze mellett. Ennyi az összes garderobe-ja. Az asztalon egy törött szájú üvegben gyanús szinü folyadék. Valószínűleg bor volt valaha, mig a keresztvíz kétessé nem tette ebbeli mivoltát. Az öreg- rendű ember már beszedhetett belőle legalább egy üvegre valót, mert minden szegénysége daczára nagyon rózsás szinben látja a világot. Ma vette fel alamizsnaszerü nyugdiját, melynek jó negyedrésze a korcsmába vándorolt. Hogy kenyér nincs a háznál, az mellékes, hiszen koplalni egyaránt megtanult egy keserves, hosszú életen át a férj, valamint épen most belépő felesége is, ki szintén egy üveget szorongat hóna alatt, ám ebben már sokkal mérgesebb folyadék kotyog. Az asszony meglátván az asztal mellett foglalatoskodó számláló biztost, miután illendően »jó nap«-ot kívánt, a magával hozott üvegből tölt egy pohárkával: — Tessék, tekintetesem-! Ebéd előtt jó ebből egy kicsi, de nem nagyon kicsi! Hogy ő maga nem nagyon kicsit szokott a tüz-italból bevenni, arról rézvörös orra fénye-
