Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1901-12-29 / 26. szám
VI. évolyam. 26. szám. 1901. deczember 29. // FELSŐBÁNYÁI TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP Szerkesztőség: Felsőbányán. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASARNAP. Előfizetési ára: Egész évre 4 K. — Fél évre 2 K. — Egyes számok 20 fillérért kaphatók. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések Felsőbányára a szerkesztőhöz küldendők. Nyilttér soronkint 20 fillér. Az év végén. Alig egypár napja ünnepeltük a Megváltó születésének 1901-dik évfordulóját. A betlehemi pásztorok naivsága megilleti ilyenkor a mi lelkünket is. A csillag ragyogása a mi prózai lelkünket is bevilágítja ez ünnepen egy kevés időre. Feledünk szükséget, nyomort, irigységet, rosszakaratot s boldogok vagyunk, mint a kicsiny gyermeksereg, mely vidáman állja körül az áldott kis Jézus ajándékát, a gyertyák fényében ragyogó karácsonyfát. Vájjon mi okozza azon jóleső, édes örömet, mely milliók szivét tölti be szent Karácsony napján ? Semmi egyéb, mint a kisdedeknek szerzett meglepetések ............. Me nnyivel boldogabb volna a társadalom, ha ez az ünnepi vágy : másoknak örömét munkálni, nem csak a kisded Jézus születése napján, hanem minden alkalommal élne az emberiség szivében ! A születés ünnepe után az elmúlás, a leszámolás napja . . . Nemsokára ismét lepereg egy év az idő rokkáján. S ha lelki- ismeretesen elkészítjük róla a mérleget, kitűnik, hogy több a veszteségünk, mint a nyereségünk. De ez nem meglepő. Hiszen minden uj esztendő a remény szárnyain szállva jön hozzánk, elmúlása pedig sok tel- jesületlen vágyat temet a sírba. Emberi gyarlóságunkból következik, hogy bizony még akkor is zúgolódunk, ha egy némely törekvésünket siker koronázza. Telhetetlenek vagyunk. Egyik óhajunk teljesedése után újak, meg újak támadnak akár csak a mythologiabeli lernaei hydrafejek. És ez nagyon jól van igy ... Az emberi vágyak végtelensége nélkül haladást, művelődést nem képzelhetünk, ezek nélkül sohasem volna oly boldog az emberiség, mint igy a maga képzelt boldogtalanságában. A vágyak végtelensége között a remény világol előttünk s biztatva vezet az örökre elérhetetlen abszolút boldogság felé . . . így í.z év végén eszünkbe jut minden. Öröm és bánat váltakoznak szivünkben, amint a; elvett jókra vagy keserűségre gondolunk. Az ember, mint társas életre teremtett lény, megszokik egy kört, amelyben leggyakrabban mozog, megszereti annak tagjait s fáj, ha egyik-másik társától meg kell válnia. A lefolyt évben keresztüléltük néhányszor a válás keserveit szerető szivek költöztek tőlünk részint örökkévaló, részint ideiglenes jobb hazába. Akiknek törékeny por-részeit immár a sir rideg göröngyei takarják, azoknak emlékére ismét felragyog szemünkben a szeretet, részvét és fájdalom meleg könnycseppje, akik pedig csak e földi bujdosás országutján mentek tova, azokat áldó jó kívánságainkkal keressük fel, óhajtva, hogy találjanak uj hazá- jokban teljesebb boldogságot, mint aminőt itt kellett hagyniok ! Társadalmi életünkben a különféle behatások folytán nagyobb hullámcsapásokat észlelhettünk a lefolyt ; 901-dik esztendőben. A kölcsönös érintkezés szokásos szívélyessége nagyon sok kívánni valót hagyott fenn az egyes osztályok között, minek oka egyfelül az elvi ridegségben, másfélül a személyes érdekek nagyfokú tulhajtásában találja magyarázatát. Itt is bebizonyult azonban, hogy tromfra-tromfot hivni az élet játékai között egyátalában nem praktikus dolog. Bebizonyult, hogy a közérdek megóvása szempontjából néha az erősebbnek is engednie kell s nem szabad mindig a vis major elvét irányadónak tekinteni egyes társadalom-politikai kérdések megoldásánál. Örömmel constatáljuk, hogy a sok és heves küzdelem után a béke utján látjuk haladni azokat, kik nem régiben az erő és hatalom birtokában talán külső támogatás utján is ridegen hajtották végre a maguk akaratát. Ezen békés irányzat kezdetének I tekinthetjük azon tényt, hogy a lapunkkal szemben létesített félhivatalos lapot, a «Fel- sőbnyát» egy évi pályafutása után ez évi julius 27-én beszüntették. A hivatalos közéletben a választások domináltak. Ez évben történt a képviselőtestület kiegészítése, mely alkalommal csinos kis harezot vívtak egymással a szemben álló pártok, amennyiben már ekkor kellett megvetni a főorvos-választás alapját. A győzelem persze a hivatalos pártra esett, ahol nem «szavaltak,» hanem «szavaztak.» Éppen ilyen eredménynyel folyt le a főorvos választás is. Az időközben államszolgálatba lépett állatorvos helyett is másat kellett választani. Végre a tegnapi napra volt kitűzve a sok vitára alkalmul szolgált alor- vosi állás betöltése. Az év folyamán szavazta meg a közgyűlés a városi tisztviselők fizetés-emelését. Éz a tény amilyen szükséges volt a tisztikarra nézve, éppen olyan komoly kihatással lehet városunk jövőjére nézve pénzügyi tekintetben. Hogy a városunkban egymással ellentétben állott kétféle irányzat között a meg- hasonlás az elvi különbözetek mellett az érzelmek tulfeszitésének következménye volt, élénk bizonysága ennek azon körülmény, hogy midőn magasabb szempontok követelték, egy akarattal igyekezett mindenki a város érdekét minden egyebek fölé emelni. Ezt mutatta az országos képviselőválasztásnál a polgárság egyöntetű magatartása, melynél hogy a közszeretetnek is tekintélyes rész jutott, felesleges külön dokumentálni, s hogy nem lett meg a kívánt eredménye, rajtunk kívül álló okokban leli magyarázatát. Az egyetértésnek szép példája volt Az évről. Sűrű ködfelhő száll a bérezek tájáról, Lehullott a levél vén idők fájáról; Amíg a mély sírját bus enyészet ássa, A lehullott avárt gyűjtsük egy rakásra .... * * * Január kezdődött bus harang szavával, Kevesebb lett számunk »egy boldog anyával«. Azután megkondult: mint szokott misére, Az uj főkapitány felesketésére. — Jól beharangozott a gyöngyházgomb-gyárnak, Majd bucsudalt zengett egyház főpapjának. Kaszinó-gyűlésre sokan verték félre, Hogy ezt a kis lapot, kitegyék a jégre. De bizony cseppet sem szorult a kapezája, Mert támadni nem mert Zaplatyi gárdája ! * Február meghozta, mire fente kését': Főorvos-választás megsemmisítését. Ebből gyártott Eris egy kis komédiát, Két elülj áró közt egy kis polémiát. És tán ma is folyna, ha útját nem állja Polgári-kör és a Legény-egylet bálja. Abban sok örvendett a világpostának; Ebben jutott jó rész papnak és kostának. Márózius választás szövevényét fonja, — Most kezd csilingelni kincstár telephonja. — Sok városatyával történt meg újítás, Barom és fő-orvos, meg a tisztujitás. Sok furfang sikerült, bár még ma sincs vége, Várván: mit mond rája a forum igéje . . . Márczius idusát a polgári-körben Díszes kis társaság megülte szüle körben. * Április hozott egy uj vendéglőst: Wursert, Ki fagylalttal mérte a nyáron az uj sert. Ennek a hónapnak nagy bolondsága volt. Mikor a «Csecsemőn« megjelent egy kis »Foif« A város atyái most látták szükségét: AlorVosi állás sürgős betöltését. És kinek munkája még ma sincsen veszve, Szokol a vasutat villanynyal tervezte. * Május kedves hónap állatra, emberre. Hat hétig járt jó nap a polgármesterre; Erőt gyűjt inába — melyre lesz majd hiú; — — Orbán sem vala most mogorva férfiú. * Junius élénk volt. —• Nyaralók hónapjai Záró vizsgák után nyílt szabadság napja. »Hungarian Mineral Company Limited« A város határán plendgyárat épített. Eltiltott a tanács a »szabad fajzástól t.. Sokan búcsút vettünk a legjobb pajtástól, Kinek emlékét itt idő el nem mossa, Itt is emlékezzünk jó Kollár Lajosra. * Julius elején uralkodó párton Sötét gyászt okozott jó Miskolczy Márton. Részvétkeltő hir volt köztünk átalába, Mikor Sereghynek eltörött a lába. De legnagyobb volt ám a Zaplatyi buja, Nincs többé »Csecsemőit, szünetlen azt fújja, Hová lett? Merre jár? Vajh, jön-é haza még? Jaj! Hátha elnyelte Tordai hasadék! Kifáradt rendőrség most óhajt üdülést. — Községi lakosok kértek adótörlést. Frátye csudájára megindult a Toff-töff.*) Vész szüntén az ártány. vígan mondja: röff-röff! 4 Augusztus rendezett Műkedvelő estélyt, Jövedelme fedi szegény gyermek testét. És ime: ki tőlök kapott legtöbb pácsit. J Harmadnap temettük a legjobb Szűcs bácsit. I Törékeny az ember, hamar esik vége, *) Automobil.
