Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1901-12-15 / 25. szám
I Felsőbányái Hírlap. Azután be sem várva a kis olasz feleletét, — .úgyis hiába várt volna rá — mint akinek j valami az eszébe jutott, életében talán először megvakarta a fűletövét. — Tyhii! erre valóban nem számítottam. Bizonytalan léptekkel, elgondolkozva Leonka szobája felé indult. Közben erős szőke bajuszát pödörte, mellét pedig mintha a szokottnál is jobban kivágta volna. * Alig egy héttel ezelőtt történt, hogy Kemény altábornagy Trencsén-Tepliczre, ahol gyám- I leánya az olasz társalkodónövel egyetemben a fürdő-évadot töltötte, egy meleg júliusi reggel a következő ajánlott levelet küldte : Budapest, jul. 24. Kedves Leonka! Ön is ép olyan jól tudja, akárcsak én, bogy huszonegy éves korukban a lányoknak férjhez szokás menni. Őket is assentálják. Mivel pedig, kedves Leonka, ön már a múlt héten betöltötte a huszonegyedik esztendejét, ezennel .fölhívom, hogy férjhezmenetele iránt haladéktalanul tegye meg a szükséges lépéseket. Hogy ebbeli eljárását megkönnyitsem, a vezényletem alatt levő táborkar tisztjei közöl már ki is szemeltem a részére egy teljesen megfelelő férjet, illetőleg vőlegényt báró Sárossy Ubald vezérkari századosom személyében, akivel úgy hiszem, ön már találkozott is a kaszinóban. Müveit ember, jó lovas, kitűnő katona, tehát azt hiszem, teljesen meg fog felelni az én kedves húgom és gyámleányom igényeinek. Szerető gyámja és rokona (olvashatatlan aláírás.) Erre a levélre harmadnapra az alábbi, gyöngéd kézzel, de meglehetősen össze-vissza szórt betűkkel Írott válasz érkezett: Fogta a tollat s a következő táviratot szö- vegezte meg a leánynak : Kívánságomhoz ragaszkodom, azonnal jöjjenek. És elküldte az inassal a távirda-hivatalba. Mérgesen felkötötte a kardját és elment a kaszárnyába. De útközben is folyton ez motoszkált a fejében: — Hah, punktum! Azt meri Írni nekem, hogy punktum! Meg még hogy nem tud egyebet, mint hogy egyszer összeüti a bokáját, máskor meg nem üti össze. No nézze meg az ember a semmi- l háziját. * Mikor aztán harmadnap Leonka az olasz társalkodónövel csakugyan hazaérkezett Trencsén- j Tepliczröl s az altábornagy a siró leány után, mint akinek eszébe jutott valami, bement a derült, rózsaszín függönyös leányszobába csakugyan meg is nézte a semmiháziját. Még pedig jól megnézte : vastenyerébe fogta boglyas barna fejét és úgy nézte hosszan, meghatottan, esetlenül: — Hát aztán , . . izé . . . komolyan éngem "szeret, Leonka? Szerkesztői üzenet. X . . . Legjobb, ha az ember önmagának szigorú bírája. Ha ön is az volna, költeménye ma is az asztalfiókban heverne . . . Felelős szerkesztő : Imre Károly. Kiadótulajdonos: tíánásy István. 1893, szám. meg az eszmének s azokat a taggyüjtéssel megbízza és a 3037 számú rendeletemben jelzett jutalom kilátásba helyezésével arra buzdítja. Nagy súlyt helyez a királyi kormány arra, hogy ez intézmény föllendüljön s részemről annak prosperálását a Tekintetességed tevékenységétől várom. Engedje remélnem, hogy munkásságával nem szűnik meg annak a czélnak szolgálatában tevékenykedni, a melynek elérése örvendetes alakulásokat von maga után. Szíveskedjék a jövő esztendőtől kezdödöleg nekem ez ügyben minden hó 1-én jelentést tenni. Nagy-Károly 1901. november 22. Gróf Hugonnai Béla s. k. főispán. — A föszolgabirákhoz is ugyanezen rendeletet intézte a főispán, de ennek szövegében még a következő eltérés van : A községek ügyvitelének s pénzkezelésének vizsgálata alkalmával több emberrel találkozik (a főszolgabíró) a kikkel ez iránt tárgyalást folytathat. — A közelgő tisztujitás gyakori érintkezés okozója és számos más alkalom is kínálkozik arra, hogy ez ügyben eszmecserét folytathasson s nem hivatalos színezetű, de magán jellegű érveléssel iparkodjék tért hódítani. A semmiházi. Kemény altábornagy, a mokány katona, életében talán először, a fűletövét vakarta : — Tyhü, erre valóban nem számítottam. Mert a kegyelmes ur kitűnő hadvezér volt ugyan s az utolsó miskolezi királygyakorlatok óta átalában első taktikusunknak ismerték el, de most olyan ellenféllel került össze, akivel szemben ész, higgadtság és haditudomány csak annyit használ, mintha az égő háztetőt permetezővel akarnók eloltani. Ez az ellenfél Leonka volt, a kemény katona bájos, barnafürtü gyámleánya. Ez a karcsú, szeleburdi, sőt gyámapjának véleménye szerint semmiházi teremtés rossz fát tett a tűzre s épen azért az altábornagy minden tekintélyét és szigorát latba vetve, úgy nyitott be az imént hozzá, mint a fergeteg. — Micsoda bolondokat csinál itt maga nekem, Leonka? A kis ősz olasz társalkodónö, aki oly régen élt Magyarországon, hogy már csak szimulálta, mintha nem tudna magyarul — mert ha kisül, hogy jól beszél magyarul, menten leszáll a tár- salkodónöi ázsiója — összekulcsolta térdén a kezét. — Drága szűz Máriám — gondolta — mi lesz ebből? — Micsoda bolondokat? . . . kezdte újból a szigorú katona, haraggal ütve kardja markolatára, mert mérgében még a kardot sem oldotta le az előszobában. Leonka, a semmiházi, rámeresztette nagy sötét-barna szemét a borzasztó férfiúra. Csak nézte egy-két pillanatig, aztán mint akit csiklandoznak, halkan, búgva nevetni kezdett és minden különös teketória nélkül nyakába ugrott a gyámjának. — Édes generálisom 1 És oda fúrta fürtös, összeboglyazott fejét a mellére, a molnárkék tábornoki kabátra, miközben nem lehetett biztosan tudni, hogy nevet-e vagy pedig sir az elfödött arczával. — De Leonka . . . Leonka, nógatta a kegyelmes ur megrökönyödve, mivelhogy világéletében olyan legényember lévén, aki keveset forgott nők körül, most valósággal esetlennek és tehetetlennek érezte magát a leánynyal szemben. A signora sűrűn hányta magára a keresztet, miközben a szoba sarkából epekedő szemmel leste a fejleményeket. A napsugár pedig becsillant az ablakon és ahogy Leonka, mint valami szép szilaj csikó, egyszerre fölvetette a fejét, végigsiklott rajta, vakító fehér sávot vonva felhevült, nyitott ajkú arczán és könnyű fehér blouse-án, mely elül pihegő keble fölött, mint a fujdogált pehely szállt föl, le, föl, le. — No I Szólt gyöngéden, bár keményen akarta, az altábornagy. A leány újra ránézett, mosolygott és úgy kezdett beszélni. — Hát, hát . . . Tovább nem bírta, mert most már igazán sírva fakadt. Gyorsan a szeme elé kapta batiszt- kendőjét és alig fojthatva vissza a hangos zokogást, beszaladt a szobájába. — Mi lelte a kisasszonyt ? kérdezte gyanakodva a kegyelmes ur. Trencsén-Teplicz, julius 27. Kedves gyámom ! Szives sorait köszönettel vettem! Gondoskodása azonban őszintén megvallom, fölötte meglepett ! Mit csináljak én egy vezérkari századossal, aki, mint a báró, nem tud egyebet, mint hogy egyszer összeüti a bokáját, máskor meg nem üti össze?! Elismerem, hogy a báró művelt ember és nagyszerűen lovagol, de édes Istenem, ebből a fajtából talán nem ő az egyedüli?! Ha kedves gyámapa csak egy piczikét szereti a maga hű kis León kaját, akkor más férjet fog nekem választani! A báróhoz nem megyek! Punktum! Szerető buga és gyámleánya Leonka. A tábornok kétszer is elolvasta a levelet. Az, hogy a gyerek — mint nevezni szokta — ilyen kurtán szembeszálljon vele, uj volt előtte, Leonkát, aki távoli rokona volt, mióta csak hatesztendős korában, amikor árvaságra jutott, a gyámhatóság intézkedése folytán védőszárnyai alá vette, mindig katonás szellemben nevelte, abban a fegyelemben, amelyben az egyik csak a parancsolást, a másik pedig csupán az »igenis«-t ismeri És most! — Ejh — gondolta magában bosszúsan —- nem szabad, hogy kinőljenek a méregfogai a kis semmiházinak. § Árverési hirdetmény. A felsőbányái m. kir bányahivatal a kezelése alá tartozó kir. bánya- és zuzó- müveinél összegyűlt mintegy 400 q-át kitevő ócska öntött-vas eladása czéljából folyó év deczember hó 27-én írásbeli és 1 koronás bélyeggel ellátott zárt ajánlatok utján megtartandó versenytárgyalást hirdet, melyre venni szándékozókat oly kikötéssel hívja meg, hogy ebbeli ajánlataikat, melyhez az összes értéknek 5°/o-át bánatpénzül csatolni kötelesek, fent kitűzött napon reggeli 9 óráig ezen kir. bányahivatal főnökénél annál inkább adják be, mivel később beérkező vagy pótajánlatok el nem fogadtatnak, megjegyeztetik, hogy a kir. hivatal fentartja magának azon jogot, hogy esetleg az összes ajánlatokat is elutasíthassa. Felsőbánya, 1901. decz. hó 10. M. kir. hányahivatal. UJ FANEMO és BÚTORGYÁR JST agybányán. Tisztelettel értesítjük e város és vidéke nagyérdemű közönségét, hogy Nagybányán, Magtár-utcza 8n. sz. a. FANEMO és BÚTORGYÁRAT létesiiettün k. Mindenféle épület- és bútorasztalos- " munkák . _ díszes és egyszerű munkák, továbbá esztergályos áruk elkészítését a legjutányosabb árak mellett részletfizetésre is elvállalunk. Épületmuokákhoz kívánatra tervekkel szolgálunk. Czélunk volt a gyár alapításánál annak elérhetése, hogy azon szakmánkba vágó munkákat, melyeknek nagy részét eddig a n. é. közönség idegen helyről volt kénytelen beszerezni, gépeink segítségével helyben gyorsan és sokkal olcsóbban előállíthassuk. Erre való hivatkozással b. pártfogását kérve, vagyunk teljes tisztelettel Mátyásy Ferencz és Gyula fanerr.ü és bútorgyára, Nagybányán.-Sí® NYOMTATTA NÁNÁSY ISTVÁN NAGYBÁNYÁN.
