Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1901-02-10 / 3. szám
Felsőbányái Hírlap. ben igaza, akkor Nagybánya sz. kir. városának ... nincs. E sorok talán tárgytalanokká lettek volna ezek után, de amenyiben a »Nagybánya és vidéke« f.-évi 4. számában az értékképviselök között olyan képviseletről is megemlékezik, mely felho- hozott tárgyunkkal rokon vonatkozású, kételkedni kezdek valóban, hogy hol van hát az igazság ?! A »Felsőbánya« sem örökösöket, sem utódokat nem ismer. A »Nagybánya és Vidéke« azonban J. Gy. örökösei nevében elismeri M. N. urat, V. J. utóda nevében pedig N. N. urat. Ha e kis ellentétet mérlegelem, úgy érzem magamat, mint Herkules a válponton. Merre menjek, kinek higyek? Én Nagybánya városának szakképzett tisztikarát, nagy intelligentiáját s értelmes derék polgárait, mint képviselőtestületet, mindenkor eszményinek tartottam itt, e valóban végvidéken, és semmiáron sem tudta volna velem elhitetni senki, hogy még ez a törekvő, szellemileg igen gazdag | város is képtelen volna a törvény szavainak | helyes irányban való megértésére. Már pedig — bocsánat! — feltéve, de meg nem engedve : hogy ha sz. kir. Felsőbánya városának, illetve képviselőtestületének van e kérdéses ügyben igaza, akkor Nagybánya sz. kir. városának . ... nincs. Ez a feltevés, magam is beismerem, hogy nagyon furcsa. Hiszen Felsőbánya város és Nagybánya város nemcsak hogy testvérváros, de egyenrangú — ha sok tekintetben nem is egy fokon álló — rendezett-tanácsú város. Egy fen- hatóság alatt áll, egyforma törvények szabnak nekik irányt a közigazgatás minden ágazataiban; lehetséges-e ezekután, hogy a jog, törvény és igazság egy édes testvérpár valamelyikét ilyetén, mostoha apa módjára dédelgesse, egyiket a másik rovására ? ! Hiszen szokásos frázis: Felsőbánya és Nagybánya : testvérvárosok ! Ez igaz is, de miként sok dolog elintézésénél fájdalmasan kell tapasztalnunk, nem mindenben érezhetők egyformán az atyai jóságnak áldást- hozó kegysugarai ! Ezen vitás ügyben már hat év óta küzdők az igazság elnyeréséért, de nemcsak azért, hanem a döntő szó kieszközléseért is, az eléggé ismert hivatalos fórumoknál, hogy hát tulajdonképen : jogosult-e vagy nem jogosult t. i. a szóban forgó képviseltetés. A hat esztendő folyamán hány felebbezést kellett megírnom annak megismerésére, ki az ügymenettel tisztában van, megmondanom felesleges. — Ahány felebbezés volt, annyiféleképen hangzott az ítéletnek megindokolása ; igaz, hogy a második hivatásos forum legutóbbi végzésében beismert annyit, hogy a »jogosult családnak kell bejelentenie« (t. i. a képviseltetési szándékát), ami azonban a törvény szigorát szem előtt tartó factoraink részéről ezúttal semmi legkisebb hatást sem eredményezett. És igy eme vitás és még eddigelé el nem döntött ügy döntés végett a nm. közigazgatási bíróság elé került avégböl: van-e joga az »utódoknak« a kérdéses ügyben ? — igen ? vagy nem ? Mivel a döntő szót erre nézve hat év óta hiába vártuk a szokásos felebbezések után. Kiváncsiak vagyunk tehát: kinek van igazsága, Felsőbányának-e, avagy Nagybányának — a bevégzett tények után. Virilis-e az »Utódok« vagy nem virilisf majd kitudódik. Magyar László. A takarékpénztárról. A helyi részvénytakarékpénztár múlt vasárnap tartotta X-ik évét záró közgyűlését. Már múlt számunkban közölve volt a közgyűlésen beterjesztett eredmény. Az 1900. évi tiszta nyereség tehát 19,396 korona 55 fillér. Van az intézet gondviselése alatt a múlt év végén tőkésített kamattal együtt 771 ezer korona. Az alaptőkét a tartalékalap már meghaladván: a részvényesek vagyona 40.000 koronán felül, 40.000 korona tartalékalap és 14.000 korona pót-tartalékalapból áll. A lelkiismeretes, önzetlen kezelés mellett év- röl-évre biztos lépésekkel haladó, szépen fejlődő intézetnél kivált a tiszta nyereség s a betét érdemli meg, hogy egy kissé megállapodjunk mellette. Rohamosan szaporodnak kivált újabb időben a pénzintézetek, s mégis nem rontja egyik a másiknak jövedelmét. Prosperál egyik mint másik. Évröl-évre növekedett itt is a tiszta nyereség, s emelkedik folyvást a betét. Azt mondják, hogy amily mértékben haladnak a pénzintézetek, azonos módon adósodik el a nép. Lehet, hogy sok gondatlan könnyelmű ember, könnyen jutván hozzá, elúsztatja vagyonát. Sok gonoszlelkü ember kezesnek hiván, megcsalja s kijátsza jó barátját. Ennek ellenállani nem lehet. Gondatlan, lelketlen volt és lesz. Nézzüií a jó oldalát. Abból, hogy a betétek átalában szaporodnak : bizton lehet következtetni, hogy azok a takarékba került pénzek sokkal nemesebb feladatot végeznek most mint előbb. Azoknak egy része azelőtt mint uzsora szerepelt. Még most is hallani itt is azokról a garasos kamatokról. Hiszen mi az, egy forint után havonkint 5 krt adni ? Az 5 kr nem sok, de csak egy évre már egy forint után 60 kr esik, száz forint után 60 frt. Ez már tönkretesz. A kölcsönre szorult embert a jólelkü hitelező kisegítette pár száz forinttal, s pár évre megszólalt a dob, s az ősi kúria gazdát cserélt. Ha volt valakinek pár nélkülözhető forintja, vagy ott hevertette ládája fenekén, vagy keresett neki gazdát. Pénzre embert könnyen kapni. Mennyi keservesen összegyűjtött forint veszett aztán oly helyen, melyre még azt sem lehet mondani: jó czélra fordittatott. Hányszor meg, lett csalva a hitelező, veszett oda minden pénze,' Igaz, veszett oda bankokban elhelyezett pénz is akármennyi. De az már csak olyan rabló gazdálkodás vagy hirtelen sáfárkodás mellett történhetik meg, mi semmivel sem kisebb azon gonoszságnál, mikor hajlékodba tört rabló foszt meg vagyonodtól. A nevüknek megfelelő pénzintézetek, mikor alkalmat nyújtanak a szorgalmas, takarékos embernek kisebb vagy nagyobb mennyiségű pénzét hasznosan, czélirányosan gyümölcsöztetni, biztosítják a hitelre szorult ember érdekeit is. Gazdasági viszonyainknak megfelelő kamat a töke után méltányos, törvényeskamat a hitelezőtől: ezegyen- liti ki a különböző érdekeket. Nálunk a töke megkapja azt a hasznot, melynél ma nagyobbat egy solid pénzintézet sem ad, de kisebb perczent mellett milliók meg milliók hevernek. Hitelezők meg messze földről keresik fel, mert látják, hallják a kölcsönöknek a legméltányosabb lebonyolítását. A részvényesek kilátását eléggé mutatja a rendes és külön póttartalékalap gyors növekedése. A 10 éves pénzintézetnek fontos hivatása van e város fejlődésében. Hányán mondják most: milyen jó lett volna régebben létesíteni városunkban egy takarékot, ahol aztán el lehetett volna j helyezni a város töke-vagyonát is! De hát ezen már késő keseregni! Nem volt a város vezetőiben üzleti szellem, nem volt vállalkozási hajlam. Ez még legkevesebb biin. Mentségül szolgálhat az is, hogy egy testület pénzével nagyon kényes dolog üzletet csinálni. Ha jól beüt: akkor senki sincs, ki az érdemet elismerje. Ha rosszul sikerül a spekulatio ? akkor nem elég, hogy kígyót békát reákiáltanak, de a merész vállalkozó hivatalával — s ha van — vagyonával is játszik. Ne azt keressük azért soha: mit nem tettek elődeink vagy nem tettünk magunk sem előbb. Lebegjen szemünk előtt: Jobb későn, mint soha. Használjuk magunk s más embertársaink javára a kérdéses pénzintézetet. Legyen ez is népünk anyagi jóllétének egyik szerény, kis körben mozgó ugyan, de áldásos előmozdítója! Mint ilyen, legyen üdvözölve 10 éves pályafutásának bevégezte után az uj évtized hajnalán ! JV. L. Különfélék. Előléptetések. A pénzügyminiszter Bradofka Frigyes kapnikbányai bánya- és kohóhivatali főnököt, Joós Lajos nagy-ági bányahivatali főmérnököt, Kovács Károly, könnöczbányai pénzverdéhez beosztott főmérnököt, Jákó Gyula selmeczbányai és Vodicska István besztercze- bányai bányahivatali főmérnököket a VIII. fizetési osztály II. fokozatába; Bertalan Miklós nagybányai és Hullán János kapnikbányai bányahivatali mérnököket a IX. fizetési osztály II. fokozatába; Tomasovszky Lajos nagybányai vegyelemző hivatalhoz beosztott mérnököt a X. fizetési osztáfy I. fokozatába; végül Sopp Mihály bányahivatali segédmérnököt a X. fizetési osztály II. fokozatába léptette elő. —- Fogadják őszinte szerencsekivánatainkat! Személyi hir. Lux Ödön, városunk rendőr- kapitánya, szabadságot nyervén, a napokban rövid időre elutazott. A nagybányai ev. ref. egyház által e hó 2-án tartott batyubál úgy anyagi, mint erkölcsi tekintetben fényesen sikerült, — a részvételt igazolja az, hogy az első négyest 112 pár, az utolsót reggel 6 órakor 48 pár tánczolta; kedélyesség, vidámság jellemezte az egész estélyt, melyhez a dúsan terített asztalok áldása és a kitűnő borok nagyban hozzájárultak. A bevétel volt 1487 korona 22 fillér, kiadás 739 korona 8 fillér, tiszta jövedelme az egyháznak 748 kor 14 fillér. Telephon-megnyitás. A kincstári bányamüvektől a bányahivatalhoz bevezetett telephon megnyitása múlt hó 31-én d. u. 4 órakor történt meg a meghivott szak- és érdekkörök jelenlétében. A készülék a várakozásnak mindenben megfelel. Gergely Károly síremlékére újabban 4 kor. adomány érkezett Miskolczy Márton ny. tisztiügyész úrtól, melyért ezúton mond köszönetét: Nagy Lajos ref. lelkész. A nagybányai polgári olvasókör tagjainak nagy érdeklődése mellett tartotta közgyűlését, melyben a kör elnöksége a kör erkölcsi és anyagi haladásáról fényes előterjesztést tett, a gyűlés tisztujitással végződött, mely alkalommal elnökké egyhangúlag Gellért Endre polgármester, alelnökké Szerencsy József, a régi gárda e kipróbált tagja, titkárrá dr Németh József fő- gimnáziumi tanár, pénztárossá Bálint Imre erdő- tanácsos, ellenőrré Mendyhovszky József, ügyészszé dr MiskolGzy Sándor és könyvtárnokká Székely Árpád választattak meg. A választmány 12 tagból alakult. A gombgyár, melynek felállításához a közgyűlés annak idején anyagi támogatást is szavazott meg, mint értesülünk, hosszas vajúdás után végre létesülni fog — Kolozsváron. . . . Uj esküdt. A szatmári kir. törvényszék tanácsa jan. 28-án sorsolta ki a februárhavi ülésszakokra az esküdteket. Nagybányáról rendes esküdt lett Bay Lajos földbirtokos. Az idei sorozás városunkban április 22-én, Nagybányán 19. és 20-án, a nagybányai járásban pedig márczius 11., 12. és 13-án tartatik meg. Mindhárom helyen polgári elnök Gőnyei István vm. tb. főjegyző, polgári orvos pedig dr Fekete Sámuel vm. főorvos lesz. Fényes esküvő lesz Nagybányán e hó 23-án, hol d. u. 4 órakor Pólya Sándor budapesti építészmérnök esküszik öröR hűséget Marosfy Ilonának, Marosfy Dezső közkedvelt nagybányai v. számvevő kedves leányának. — Áldás az uj párra! A névmagyarosítás egyszerűsítése. Hogy idegennevü magyar állampolgárok a névmagyarosítás utján ezután könnyebben juthassanak magyaros nevekhez, a belügyminiszter tervet dolgoztatott ki a névmagyarositási eljárás egyszerűsítése és olcsóbbá tétele tárgyában. E terv szerint jövőben a névmagyarositási kérvény és mellékletei bélyegmentesek lennének és a kérvényhez nem lesz csatolandó más, csak keresztlevél. A folyamodó erkölcsi múltja tárgyában hivatalból fogják beszerezni az adatokat és nem lesz majd melléklendő illetőségi bizonyítvány sem, mert a tapasztalat azt bizonyítja, hogy ennek beszerzése sok esetben igen nagy akadályokkal jár és sok ember nem valósíthatja meg névmagyarositási szándékát, minthogy az erkölcsi, főleg pedig az illetőségi bizonyítvány beszerzése sok utánjárást és időtöltést okoz. Nálunk elég sokan vannak, kik daczára annak, hogy elég jó magyarok, nevök után nem lehet őket annak tartani. Ezekre nézve tehát itt lesz a kedvező alkalom, hogy becsületes magyar érzelmeik mellé megfelelő nevet is szerezzenek maguknak, ezáltal mutatván-jó példát arra, mikép lehet a magyar föld iránti szeretetünket külsőségben is kimutatni. Dr, Lovrich Gyula kerületi kincstári főorvos súlyos betegségéből — mint örömmel értesülünk — felépült. Bár még a szobát őrzi, de a szenvedő emberiség örömére e nemes férfiú nemsokára elfoglalja hivatalát. Reczitátor városunkban. Sió Ferencz jóhir- nevü recitátor Felsőbányán legközelebb előadást rendez. Sió Nagybányán tavaly is tartott nagy tetszésben részesült előadást; most szerdán a főgymnasium tornacsarnokában adott elő kiváló sikerrel szavalatokat, sok tekintetben Novelli és Zacconi realistikus irányát követve hatásos előadásmódjával. Iskola-látogatás. Az egyházmegyei tanügyi bizottság megbízásából Soltész Elemér nagybányai ref. lelkész és Torday Imre tanácsbiró Nagy Lajos helybeli lelkész és a presbyterium kíséretében f. hó 4-én meglátogatták a helybeli ref. fiú- és leányiskolákat s' a tapasztalt elő- haladás felett megelégedésüket nyilvánították. Nagy Lajos ref. lelkész f. hó 4-én, mint az egyházmegyei tanügyi bizottság tagja, néhány napra iskolalátogatás végett Nagybányára, Misztótfaluba és Erdődre utazott.
