Felsőbányai Hírlap, 1901 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1901-01-13 / 1. szám
V"I. évfolyam. 1_ szám. 1901. január 13_ // FELSŐBÁNYÁI TÁRSADALMI, KÜZGAZDASAG1 ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztésig: Felsébáttyán. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASARNAP. Előfizetési ára: Egész évre 4 K. — Fél évre 2 K. — Egyes számok 20 fillérért kaphatók. HIRDETÉ EK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések Felsőbányára a szerkesztőhöz küldendők. Nyílt tér soronkint 20 fillér. Előfizetési felhivás. Lapunk jelen számával VI. évfolyamába lepett. Öt évet töltött a közügyek szolgálatában. Ez idő alatt, bár a vezető kezek olykor-olykor változtak is, de az irány, mit a »Felsőbányái Hírlap« maga elé tűzött, nem változott és nem fog változni a jövőben sem. Programmunk ismeretes olvasóink előtt, ugyanazért nem fogjuk azt most újból részletezni; egyszerűen kijelentjük, hogy ahhoz továbbra is hívek maradunk. A közelebb lefolyt évben volt alkal- mok mélyen tisztelt olvasóinknak meggyőződni arról, hogy mily küzdelmes életet kell lapunknak folytatnia a közügyek szolgálatában. Némelyek megtagadták tőle a lét- jogosultságot, ügyekeztek a lehető legrosz- szabb színben állítani a hivatalos körök színe elé, hogy existentiáját megingassák. Minket azonban mindezek nem tántorítanak el kitűzött czélunktól, hanem haladunk tovább a megkezdett utón. Bizalmunkat kizárólag előfizetőink kipróbált régi gárdájába helyezzük továbbra is az anyagiakban, a szellemiekben pedig számítunk hü munkatársaink támogatására! Lelkiismeretes munkásságunk remélni engedi, hogy kettős bizalmunkban csalódni nem fogunk! Felkérjük azért mélyen tisztelt előfizetőinket, hogy ez újév kezdetén előfizetéseiket megújítani s ezáltal lapunk további fennállását biztosítani szíveskedjenek; akik pedig előfizetésükkel még hátralékban vannak, azok azt szerkesztőségünkbe mielőbb beküldeni méltóztassanak. Lapunk előfizetési ára: Egész évre .... 4 korona. Félévre .... 2 > Negyedévre ... 1 » Felsőbányán, 1901. január 12. Hazafias tisztelettel a »Felsőbányái Hírlap« szerkesztősége. Év elején. Az idő halad a maga utján, nem várakozik senkire. Esztendő hal, esztendő születik. Alig temettük el a múltat, ime jelenné lett a jövő és anélkül, hogy körültünk valami különösebb változás történt volna, benne vagyunk az uj-esztendőben ... A mostani uj-év azonban nagyobb garral köszöntött be hozzánk, nvnt az eddigiek, többet várunk tőle, mint közönségesen várni szoktunk: hiszen uj század hajnalának nevezik világszerte. Az 1901 -ik esztendő a huszadik század kezdete, amelynek méhében nagyszerű meglepetések várakozhatnak reánk. Reményekkel, várakozással leptünk át az uj századba; kérdés: mennyiben fognak azok megvalósulni. Nem fogja-e szivünket sok kt serü csalódás sújtani? Nem fogunk-e a közel jövőben azokban csalatkozni, akikben leginkább bíztunk? Ha a múltak eseményeiből szabad következtetnünk a jövőre, úgy az nem valami rózsásnak Ígérkezik. Mert hiszen miket láttunk a letűnt' században ? A czivilizáczió bő köntösébe burkolózva, í a zsarnokság uralmát! Elnyomott népek panaszos nyögése, rabbilincs, cs^gpse_ hallatszik át hozzánk a múlt századból; ágyuk bömbölése, kardok csattogása, puskák ropogása szolgáltatja a zenét azon rettenetes vérfürdőhöz, amelybe a világ különböző részein belefoljtják a jog, törvény és igazság szellemét. így volt a múlt században, nagyon valószínű, hogy igy lesz ebben is. Aki birja, marja. Nemzetünket megkímélte ugyan a világok sorsát intéző hatalom a közelmúltban a háború borzalmaitól, de nem kímélte meg egyéb csapásoktól. A gazdasági, ipari, kereskedelmi világban mindenütt a válság szelleme kisért évek óta. Az alacsony terményárak, a szűk esztendők, a szülök réme: a phylloxera, az idegen bornak alacsony vám melletti beözönlése, a magyar iparnak halál- küzdelme az idegen ipartermékekkel, a kereskedelem pangása: ez a közelmúlt gazdasági képe hazánkban. Vajha megváltoznék e szomorú kép ez uj században! Ha a mi szükebb hazánk gazdasági viszonyait tekintjük, még sötétebb képet vagyunk kénytelenek rajzolni róla. A nép zöme: a bányász- osztály igazán hősiesen kü/d a nyomorral, de diadalmaskodni nem bir felette. Ha az ember tudja, hogy egy család-apa 15—20 irtot keres havonkint az ö sorvasztó munkájával és ebből sokszor 8—10 tagból álló családot kénytelen eltartani, igazán nem képes eléggé szánakozni a nyomorúságnak, a szegénységnek ezen superlativusa felett! Nagyon kell annak szeretni szülőföldjét, aki ilyen körülmények között sem csap fel világpolgárnak, hanem tovább eszi itt verejtékkel sózott kenyerét, amelyből oly szűkén |Ut ki számára. Midőn a bányászat ily hálátlanul fizeti I a maga művelőit, nagy jótéteményt gyakorolnak azok az emberek, kik a nép számára megfelelő haszonhajtó mellék-kereseti ágakat Vsyekeznek teremteni, melyek áltetf a családu|gpj: is juthatnak némi- kist jöyg^e- lémli£z. Iiye-i^jnellcahkereseti ág a nem rég megmctujt '^ipfcevtles, ilyennCk igál^d^jjA'a kö^elebly meglendített gomjogyár is.W (J3ak óhajtandó lenne, hogy az efélék a jövőben ! is szaporodjanak. Azok lesznek a nép valódi jóltevői, akik ilyen utón ügyekeznek nyomorán enyhíteni. Felsőbánya egy terület, amelyet újból kell meghódítani a jóllét és bol- dogság számára. Ez a munka a most beköszöntött XX. századra vár. Az elmúlt tiz esztendő mérlege most készül országszerte, most van folyamatban a népszámlálás, melynek adatai rövid időn feltárják előttünk a rideg valót. A hideg számok kiszabják élénkbe az ösvényt, amelyen haladva, némi mulasztásokat pótolnunk, üdvös dolgokat gyarapitanunk kell, ha nemzetünket a jóllét és boldogság magasabb fokára akarjuk emelni a XX. században, mint volt a XIX-ikben. Ezek a kérlelhetetI A boldog anya. | — A Felsőbányái Hírlap eredeti tárczája. — A boldogságot az emberek elejétől fogva különböző utakon keresték. A legtöbben a kincsek, földi kincsek halmazában gondolják azt feltalálni. Kroesus, az ó-világ mesés gazdagságú fejedelme, azon kor kiváló bölcsétől kérdezte: van-e valaki nálánál boldogabb? s a kérdezett bölcs boldogabbnak állította Tellust, ki jól nevelt gyermekeket hagyott hátra halála után, t. i. Kleobis és Bitón testvéreket, kik mint kegyesek, úgy haltak meg. Egy boldog anya halt meg a múlt év végső óráiban városunkban özv. Színik Ignáczné szül: Tomassek Julia úrnő személyében. A boldogult- nál kevesebb anya lehetett boldogabb. Nem volt ő sem azon kivételes halandó földi életében, kinek felhő soha nem borult egére. Hallottam, hogy egy kedves leánya virágzó tavasz-korában hervadt le családfájáról. Egy szeretett fia, mint végzett technikus, hunyván el, borította gyászba kedveseit. Tudom, hogy egy harmadik jó fia ifjúsága szép korában egy évi boldog házassága után szerencsétlen baleset áldozata lett. Öt boldogító férje halála után több mint 14 évig hordozta az özvegység gyászruháját. — Már ez is elég volt, hogy lelkében sebet hagyjon. De e változhatat- lan csapásokat ö jóbi türelemmel, keresztényi lélekkel hordozta. Lelke oly erős tudott lenni, mint amily nemes volt szive. Megnyugvással mondta :«Az Ur adta, az Ur vette el, legyen áldott szent neve érette.« S az említett csapásokban is kötelességét kereste. Szerencsétlen véget ért fia után egy ifjú nő maradt támasz nélkül. Ezt az ifjú nőt vette szeretettel, mint saját leányát, magához, ki gyermeki szeretettel, hűséggel gondozta a jó anyát, leikök melegét úgy árasztották kölcsönösen egymásra anyós és meny, Ifiki amint tehette, egymás örömét növelni, buját baját feledtetni; ez volt a legszebb közös czél. Ugyan nem boldogság-e ez már magában is? Egy másik szép cselekedete volt az elhunyt nemes lelkének, hogy férje testvérének korán szülei nélkül maradt egyik árváját gyermekkorában magához vette, számos gyermekeivel együtt mint sajátját tekintette. Nagyon természetes, hogy a jólnevelt müveit leány hálásan ügyeke- zett nevelő jó anyjának boldogságát fokozni. Saját véréből ma 6 élő gyermeke számos unokával, szépunokával gyászolja az úri család éltető napjának ieáldoztát. Elök-lö társadalmi állása mellett is elég gondot okozott az édes apának számos gyermekének tisztességes állásához mért neveltetése. Mig a férj — a 14 évvel ezelőtt elhunyt apa, mint hivatali főnök, nagy szorgalommal dolgozott, hogy a szükségeseket megkeresse családjának: addig a gondos, szorgalmas édes anya minden erejével, egész jó belátásával törekedett takarékosan úgy beosztani, hogy jusson is, maradjon is. A nemes iigyekezetet, kitartást óhajtott siker koronázta. Gyermekei nemcsak előkelő társadalmi állást foglaltak el, ki-ki a hajlamának megfelelő téren, de tisztelet és szeretetnek is örvendhetnek magas és alacsony körben egyaránt. Kell-e nagyobb boldogság egy gyermekeit forrón szerető anyára nézve ? Szmik Ignáczné boldogsága nem csak ebben állott. Megnyerte ő gyermekei tiszteletét páratlan mértékben. Láttam, ismertem sok háladatos gyermeket már, ki öt szeretettel dajkáló szüleivel szemben szives, előzékeny, a szeretetet, tiszteletet különböző irányban nyilvánítja, de akik az odaadó ragaszkodást oly mértékben mutatták ki, nem láttam, nem ismertem soha. Itt az édes anya nem szorult gyermekeire, élhetett tisztességesen. S ezek a gyermekek egymással vetélkedtek az anya boldogsága növelésében.
