Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-11-04 / 22. szám
körökben, melyek eddig társadalmi állásunkból kifolyólag mindig csillapitólag ügyekez- tek hatni a zúgolódó elemekre. Ekkor pedig két ut fog kivezetni e sajnálandó helyzetből. Mint eddig kiköltözött a szegényebb osztály, ezután lassan- kint elhagyja ősi fészkét a vagyonos osztály. Ha pedig az előrelátó elemek kerekednek felül, hogy a tulcsigázandó közterhektől szabaduljanak, felmerül majd az a kérdés: rendezett tanácsú város le- gyen-e Felsőbánya, vagy nagyközség.*) Jó lesz tehát mindezekről komolyan gondolkozni, mig nem halljuk a tizenkettedik óra kongását, és félretéve a családi, egyéni, politikai, társadalmi nézet-eltéréseket, kart karba öltve fogjunk munkához a mi szükebb hazánk felvirágoztatása érdekében egyesült erővel! _r__ __r_ *) Mint illetékes helyréi értesülünk, Felsőbányán a pótadó kivetésére nem lesz szükség, mivel a bányakárpótlás segitségével a város jövedelme megbirja a fokozódó kiadásokat. Adja Isten, hogy úgy legyen! Szerk. A hitelszövetkezetekről, i. Magyarországon az utóbbi évtized alatt mód- nélkül elszaporodtak a pénzintézetek. Ha egyebet I nem, legalább egy »szövetkezetét« szőrit ki magának minden község, mert pénz kell a magyarnak, s a munka verejtékéből gyéren csöpög a tallér. Ez a sok pénzintézet két szomorú ténynek a tanúsága. Elsőben annak, hogy úri fajtánkból — mert, hogy urnák születtünk, az bizonyos, hiányzik a vállalkozó kedv, s a pénzt, ahelyett, hogy mer- ; kantil vállalatoknál koczkáztatnók, inkább helyezzük csöndes négy százalék mellett a takarékba. Ezt a négy perczentet nem veri el a jég és nem hamvasztja el a tűz. Oly bizonyos, mint a parancsolat, s az embernek nyugtalan álmai sincsenek ; mellette, mert az öreg takarék fizetőképesen áll, mint a Sión hegye. Hogy aztán a jövedelmező ■ vállalatokat mint kapkodja el orrunk elől az az | élelmes faj, melynek legújabb neve kazár, az [ más kérdés. Pudli mellett ugrálni, vendéget kiszolgálni, a gyárak köszéngözében versenyt dolgozni, vagy az irodák üzleti könyveibe temetni éjét, napot, munkát, fáradságot — ez nem úri tempó — ez nem kell a magyarnak! A másik szomorú állapot az, hogy az elsza- J porodott pénzintézetek nyomán, mint a mesebeli j erdőben, ezerszámra női az adós, Magyarországban lehet valaki magyar, oláh, német, katholikus, kálvinista, különböző natióval, más vallással, de hogy mindenki adós, az bizonyos. Ez az egyetlen közösség, amelyben egyek vagyunk s ahol nincs különbség közöttünk. Csak nemrég panaszkodtam egy jogász barátomnak, hogy mégis borzasztó az, hogy minden törvényünk, jogszokásunk az adósnak kedvez, s nincs az a róka, mely köny- nyebben kisiklanék üldözője körmeiből, mint a mi adósaink a hitelező markából. Hja, válaszolt ö, édes hazánk szülötteinek háromnegyede adós, csak nem lehet a törvény oly kegyetlen, hogy saját véreinek sokaságát gyilkolja. E tréfában sok a való. — Az pedig kétségtelen, hogy nemzetünk minden osztálya, kezdve a legutolsó földművestől fel a latifundiumok hatalmas uráig — e’enyészö csek ly kivétellel — hűbérese a hitelintézeteknek. S habár a fejlődés látóhatárán, mint a felkelő napnak első sugara, meg is vil'an az önálló magyar iparnak és kereskedelemnek derűs fénye, s mert a napot útjában senki meg nem állíthatván, a sugarat egykoron a teljes ragyogásnak kell követnie, mégis oly messzeségben van az még, hogy csak epedö vágyaink sóvárgása tudja elérni, de annak teljes földerülése még hosszú, nagyon hosszú idők kérdése. Egyelőre tehát foglalkozzunk a pénzintézetekkel, a hazai jövedelemnek és hitelforrásnak nagy intézményeivel s ezek között a modern fejlődés egyik legéletrevalóbb alkotásával, a hitel- szövetkezetekkel. Nem is úgy kellene azokat elnevezni, hanem »magyar takaréknak,« mert széles e hazában egyetlen pénzintézet sem alakult oly aktuális viszonyok között, egyik sem számol el a nép szokásaival, — erényeivel és hibáival és egyetlenegy sem bir annyi eszményi tartalommal, nemes czélzattal, mint a hitelszövetkezet. Alakulásában benfoglaltatik a kisebbeknek és gyöngébbeknek tömörülése, védekezése, a nagyok Felsőbányái Hírlap és erősek ellen. Belgiumban, e hatalmas kereskedő államban, már a szoczialistáknak is vannak fogyasztási szövetkezetei. Minálunk a szövetkezeti eszme az utóbbi időben nyert hatalmas lendületet. Egyik zászlóvivő apostola Károlyi Sándor gróf, a dúsgazdag föúr, támogatója a kormány, s lelkes fen- tartója a nép. O érettök alakult, az ö boldogulásuk istápolója. A munkás, kisiparos, kisbirtokos parányi ereje egyesül abban, hogy erős és nagy legyen és megküzdje harczát a nagy tökével, a gyárakkal s gyárakban zakatoló gépekkel. Minálunk, fájdalom ! kevés a gyár és ipartelep; a mi köznépünk őstermelő, s az ősi rögökhöz fanatikus szeretettel ragaszkodva, keresi meg mindennapi kenyerét. Igen, de az őstermelés változandó; a sors mulékony szeszélyeihez kötött. Hozadékát sokszor a legizzasztóbb munka után is tönkreteszik az elemek és ennek daczára elhanyagolni nem szabad, mert a föld rendszerint ad, de minden körülmény között követel. így esik meg, hogy a meddő évek megpróbáltatásának nehéz napjaiban a föld népe hitelre szorul. Magyarország hitelviszonyainak átalakulásáról könyvtárakat írtak össze tudós szakemberek. Bennünket — gyarló halandókat — akik i nem repülünk a szédítő magasságba theoriák szárnyain, csak az a rideg valóság érdekel, hogy hazánknak különösen soványabb fóldtalaju vidékén, a földmivelö osztály megdöbbentő mértékben eladósodott. Tessék csak befáradni a nagybányai telekkönyvi hivatalba és végiglapozni a járás kerületéhez tartozó városok, nagy- és kisközségek telekkönyveit : alig van egy-kettő, amelynek teherlapjá- ról hiányoznék valamely pénzintézet neve. Az általános megterheltetés ez abnormis viszonyai között alásűlyedt a szem ilyi hitel és azzal együtt az ingatlanok forgalmának értéke. Silány termés mellett a kamatot sem képes megfizetni az adós és ekkor nyakábaszakad a per és az ősi ház előtt megperdül a dob! A tömegesen árverésre bocsátott ingat’anok potomáron kelnek el. Legtöbb esetben már vevő sem akad, | hanem a hitelező pénzintézet vásárolja meg köve- I telése fejében! Sokszor az ingatlanok egész tömege kerül az intézetek tulajdonába. És ez a szomorú vagyonosodás nemcsak az ingatlanok egészség télén forgalmát, hanem, ami annál leveröbb, az elszegényedett elemnek — a proletároknak — elszaporodását jelenti. Vidékünkön vannak községek, — ahová már nem is adnak kölcsönt a pénzintézetek. Nem adhatnak, mert a lakosok személyes és reális hitele tönkrement. Ehhez járul a nép demoralizácziója, mert élni csak kell, és nincs miből. A takarék nem ad, a föld nem termett, a marhát eladták adóban, a kedélyre ránehezedik az elkeseredés nyomasztó érzése és annak nem ritka kinövése — a hamis váltó. Ha e sorokat valamelyik fővárosi pénzintézet méltóságos direktora olvasná, el mosolyogná magát, hogy mikép hozzuk kapcsolatba a népet a hamis váltóval. Az írni és olvasni nem tudó jámbor földművelőt. Olvasni nem tud, írni sem, de a nevét és néha sokszor a más nevét is úgy odakanyaritja a váltó alá, hogy e kaligraphia becsületére válnék bármily szépirónak. Az is mindennapos dolog, hogy a tartozása fejében lefoglalt ingóságait, minden nagyobb lelkiismeret- furdalás nélkül elsikkasztja. A törvények 2—3 napra csukják el legfölebb e bűnös cselekményért, ami nem is oly csapás, ha elgondoljuk, hogy a téli időre halasztható fogság meleg szobával és tisztességes ellátással jár. Ez erkölcsi posványbó1, az eladósodás rabigájából a népet meg kell menteni, mert a lejtő, amelyen sülyed oda vezethet, ahonnan nincs menekvés. Vigyázzunk, mert ma még csak olvasunk a szoczializmusról, félő nehogy egyszer bele is kóstoljunk ! Szerintem az olcsó földhitel az egyedüli, a melylyel a népen segíteni lehet. Váltó nem való a parasztnak, mert a hitelét tönkreteszi, vagyonát elemészti és becsületét kikezdi. Az olcsó földhitel visszafizetése, menten a váltó rideg szigorától, nem meríti ki erejét és számol azzal a kivételes helyzettel, amikor a termés nem üt be úgy, amint kellene. Az olcsó földhitel megmenti a népet az uzsorának irtózatos vérszipoiyától. Egan Ede, akinek nevét ragyogóbb betűkkel kellene beírni a haza történetébe, mint sok hadverö hősét, az uzsora vampyrjaitól agyonkinzott ruthéneket a szövetkezetekkel s az ezek által nyújtott olcsó földhitellel menti meg. A szövetkezet eszméje gyorsan hódította híveit, j ma már az állam nyújtotta nagy kedvezményeivel, elképzelhetően olcsó kamatlábával, előnyös fizetőn feltétedéivel és a minimumra mérsékelt bekebelezési költségeivel, a legolcsóbb pénzt kölcsönzi, amit hitelintézettől elvárni lehet. Maga az állam vette hathatós pártfogásába, bőven ellátva pénzzel s biztosítva oly előnyökkel (adó-, bélyegmentesség stb.), amelylyel egyetlen pénzintézet sem rendelkezik. A hitelszövetkezetnek nem az a czélja, hogy a többi pénzintézettel szemben egészségtelen versenyt támaszszon. Sokkal nemesebb és tisztességesebb alapokon épült fel. Czélja a szegény ember sorsán segíteni, aki csekélyebb összegű hitelre szorult, s aki olcsó kamattal, kevés költséggel, humánus elbánással tud csak kötelességeinek megfelelni. Szervezetéről, az állam által részér? biztosított előnyökről és egyéb fontos tudnivalókról befejező közleményünkben, a jövő számunkban fogjuk tájékoztatni olvasóinkat. 7-, tt t Különfélék. Felhívás előfizetésre, Bizalommal kérem mindazon t. olvasóinkat, kik előfizetési dijaikkal még hátralékban vannak, hogy azokat hozzám Felsőbányára beküldeni szíveskedjenek. Imre Károly szerkesztő. Meszlényi Gyula megyés püspökünk s a kíséretében volt Pemp Antal czímzetes kanonok s helybeli esperes-plébános, valamint Szőke Béla nagybányai helyettes-plébános a napokban hazaérkeztek olaszországi zarándok-utjokról. — Utóbbinak szives ígéretét bírjuk, hogy a három hétre terjedett utazás nevezetesebb mozzanatairól tárczaközleményt fog írni lapunk legközelebb következő számába. Előre is felhívjuk t. olvasóközönségünk figyelmét az ismert élénk tollú fiatal pap bizonynyal nemcsak élvezetes, de mindenekfölött tanulságos közleményére. Kinevezés. A m. kir. p. ü. miniszter ur Bommerszbach Péter nagybányai adótisztet a marosvásárhelyi kir. adóhivatalhoz adóhivatali segéddé nevezte ki. -— Ugyancsak a m. kir. p. ü. miniszter ur Kádas László szatmári kir. adóhivatali.adótisztet, Szatmár város társadalmi köreinek egyik közkedveltségben álló tagját, ki a jogi és államtudományi vizsgákat hivatali teendőinek pontos teljesítése mellett magán- szorgalomból legközelebb tette le, Szolnokra p. üi fogalmazóvá nevezte ki. Fogadják mindketten őszinte szerencsekivánatunkat! Óvónői kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur a városunkbeli állami óvodához Miháska Mária okleveles óvónőt nevezte ki óvónőül. Dr. Sereghy Béla tiszti ügyész az elmúlt héten városunkba érkezett és átvette hivatalát. Az »Országos Központi Hitelszövetkezet« kiküldötte: Pirovics József központi ellenőr múlt hó 30-án megvizsgálta a helybeli Hitelszövetkezet könyveit és pénztárát s a tapasztaltak felett megelégedését nyilvánította, Előléptetés, A pénzügyminiszter Csilcser Albert vasgyári raktárnokot Hunyadmegye egyesített társpénztáraihoz kezelő tisztté nevezte ki. Puskás Antal pénzügyőri főbiztos magasabb fizetési osztályba lépett elő. Kinevezés. Tury István kórházi felügyelővé neveztetett ki Miskolczra, Özv. Tiboldy Gyuláné Szatmárról városunkba tette át lakását s ide múlt hó 31-én megérkezett. A katonai ellenőrzési szemlék városunkban bevégzödtek. A honvédség szeml jét október hó 22-én Nagy Lajos százados, a katonailag kiképzett népfelkelőkét október hó 24 én Szántó Sándor százados, a közös hadseregbeliekét pedig október 29-én Zommer Henrik főhadnagy foganatositotta. A reformáczió emlékünnepe a helybeli református templomban október 28-án d. e. tartatott meg, amikor Nagy Lajos lelkész a nagy nap fontosságához méltó lelkes egyházi beszédet tartott. Átadás. A távozó Kovács Pál erdőtiszt múlt hó 25-én adta át a városnak úgy az erdőn, mint a raktárakban levő tűzifa készletét Farkas Jenő polgármester és Pap Márton számvevő jelenlétében Míinnich Sándor városgazdának. Lux Ödön rendőrkapitány f. hó 10-én érkezik városunkba, hogy átvegye hivatalát.
