Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-10-21 / 21. szám
~V"_ évfolyam. Sl_ szám. 1900. október 3Í// / TÁRSADALMI, KOZGAZDASAGl ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség: Felsőbányán. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egész évre 4 K. — Fél évre 2 K. — Egyes számok 20 fillérért kaphatók. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK FELLETT KÖZÖLTÉINEK. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések Felsőbányára a szerkesztőhöz küldendők. Ny i Itt ér soronkint 20 fillér. Gazdasági bajok Napjainkban egymást érik a különféle ankétek, gyűlések, melyeken különböző variatiókban tárgyalják azon okokat, melyek nemzetünket lépésről-lépésre a szegénységbe és ezzel kapcsolatosan az adósságba kergetik. Ezen okok az egyes társadalmi osztályok felfogása, szerint különbözők. A földbirtok képviselői a gazdásági termények '"árának csökkenésében, az állat-állományt^ sújtó járványok által okozott károkban, a kedvezőtlen időjárási viszonyokban és a földbirtoknak ezek folytán évröl-évre gyarapodó megterhelésében — az iparos osztály a gyárak olcsó produktiv képességében, a külföldről beözönlő idegen termékek által okozott egészségtelen versenyben, a hazai ipar pártolásának hiányában —• a kereskedők a két előbbi osztálynál mutatkozó pénzhiányban vélik feltalálni az anyagi romlás okait Földmivelő állam vagyunk, azért kétségtelen, hogy a földmivelő gazdaközönség bajain kellene első sorban segíteni, mert ettől várható az ipar és kereskedelem fellendülése. Városunk határa a földmivelésre csak igen kis részben alkalmas Nincsenek 10 15 magot termő szántóföldjeink, de vannak virágos rétjeink, van tekintélyes faállományt képviselő erdőségünk, vannak gyümölcsfatenyésztésre alkalmas helyeink, van edénygyártásra igen jó minőségű földünk. Gazdasági és ipari tekintetben ezekre kell tehát fordítanunk fő-figyelmünket, mert a bányászat ma-holnap nem adja már meg azt a verejtékkel sózott kenyeret sem, mely az utóbbi években legalább az éhenhalástól mentette meg városunk lakosságának zömét. A bányászatot rövid idő múlva már csak az állam-kincstár fogja üzemben tarthatni a rendelkezésére álló pénz-anyag segélyével, mert egyeseknek és társulatoknak nincs módjokban az anyatermészet szűkmarkúságát gyorsan és biztosan dolgozó gépek beállításával ellensúlyozni. A földalatti sötét üregek kincseinek kutatása helyett tehát a nap- sugaras szabad természet kebelén kell keresnünk népünk jövendő boldogulásának eszközeit. A virágok himporában rejlő mézanyag valóságos vagyon, mely nálunk ezideig úgyszólván kihasználatlanul hevert. A méhészethez kÁvé$ beruházás kell és mégis megfizeti a'J|éá.\forditott fáradságot. A íyehé^ munkára alkalmatlan emberek mily szép hasznos foglalkozással tölthetnék idejöktt, ha a méhészkedés előnyeit megismerve, azzal foglalkozni nem restelnének. A közelebb felállított, államilag segélyezett városi méhes bizonyára kedvező hatást fog gyakorolni rövid idő alatt arra nézve, hogy a méhészkedési kedv a lakosság minden rétegében felpezsdüljön. A város tudvalevőleg erdővel is rendelkezik, mely eddig csupán tűzifát és épületfát szolgáltatott. Azonban a fa nem csak építkezésre és tüzelésre való, fel lehet azt használni különféle eszközök készítésére is. V .amint egy métermázsa vas, mint nyers anyag. 28—35 korona értékét képvisel, mig órarugóknak feldolgozva, épen annyi vagy talán több ezer koronát is megér: hasonlóan vagyunk a fával is. — Sőt a fa feldolgozása még több reális haszonnal kecsegtet. mivel nem épen szükségesek hozzá drága gépek; egyszerű, jó szerszámokkal is meglepő eredményeket érhetünk el. Sétapálozák, szóró-lapátok, fa-edények, gyermekjátékok, seprű-, kapa-, ásónyelek, kocsi-rudak, hámfák, kerékgyártók számára nagyjából kifaragott fák stb. stb. készítésé • vei sok ember kereshetné meg a mindennapi kenyerét, anélkül, hogy nagy tőkebefektetésre volna szüksége. Mindezek és még sok más faipari czikkek elöáíiiiása i háziipar keretén belül is megvalósi ' .tó lenne. A gyümölcsfa-tenyésztés, mint a mezőgazdaság egyik tekintélyes ága, szintén hivatva van arra, hogy okszerű kezelés mellett rövid idő múlva egész családok és igy közvetve városunk jóllétének, boldogságának előmozdítója legyen. E téren nem elegendő az ősök által is termelt közönséges fajok termelésére szorítkozni, henem ki kell terjeszkedni a finomabb alma- és körtefajok termelésére is, amelyeket kosarakba rakva, kilónkint 30—40 fillérjével lehet értékesíteni. A gyümölcs-termelés kicsiny területen nagy hasznot biztosit annak, ki okszerűen foglalkozik vele. Átlag minden második évben van közepes termés, amidőn egy 4—5 holdas, termésben levő gyümölcsös (alma, körte) 5—600 korona hasznot hajt tulajdonosának, emellett még szénát is terem. Igen jó minőségű edényeket lehet előállítani azon földnemekből, melyek határunkon előfordulnak, azért a fazekas-ipar csak vegetál, pedig jobb sorsra érdemes művelői képesek volnának értékesebb edények előllitására is, ha kellő támogatásban részesülnének. A bőripar inkább a vásárokra dolgozik, mert itthon csak kis részben tudja elhelyezni termékeit. Pedig itt is olyan munkaerők vannak, melyek kedvezőbb viszonyok között mindinkább fokozódó elismerést tudnának kivívni Felsőbánya enemü ipari termékeinek. A többi iparágaknál is mindenütt a pangás, kedvetlenség észlelhető. Az iparos osztály nem bir megküzdeni az olcsó gyári termékekkel, mert a fogyasztó közönség legtöbbször nem azt nézi: milyen jó anyagból készült valamely czikk, hanem hogy milyen olcsó, s igy a versenyből a hitvány áru kerül ki győztesen a honi gyártmány rovására. A kereskedelmet rontja az ipari és gazdasági pangás, az ezek folytán a társadalom minden osztályánál észlelhető pénzhiány, a hitelviszonyok rosszasága. Kártékony hatással van reá az utazó kereskedelem, mely ügy Tökeivel betolja áruczikkeit az egyszerű polgári házak fogyasztási körébe épen úgy, mint a legválogatottabb holmikat fogyasztó háztartásokba és ezáltal rövidséget szenUti emlékek. (Színházi dolgok.) — A Felsőbányái Hírlap eredeti tárczája. — II. A komor felhők mögől, dörgés morajától kiférve, stirii villámok czikáztak elő, A villámok fényénél a háttérben fantasztikus szellem-csoportok más-más szinben világított, kísérteties fénynyel övezett alakjai tűntek föl, mesébe illő látványt nyújtva elvonulásukkal. Aztán megeredt a zápor; majd a szétfoszló felhőkön gyönyörű szivárvány tűnt föl. Újra egy hirtelen vlátozással hózivatar keletkezett, nagy hópelyheket szórva a földre; a kandallóban lágyult lobogó-fényű tűz pedig segített a kavargó hózivatarnak a karácsony-esti hangulat megteremtéséhez. Majd az ismét megváltozott kép sűrű füst- felhőivel, ki-kicsapó lángnyelveivel hirtelen támadt tűzvész kitörését mutatta be, annyi hűséggel s olyan megkapó módon, hogy a kóválygó sötét kép mögől szinte hallani véltem a tűzoltók parancsszavait, s bizonyos vagyok benne, hogy a tűzoltó-parancsnok menten roham-jelt fújt volna sípjába, ha ennek a kitörését látta volna. Leszkay igazgató ehhez a mutatványhoz a szinpad fo’ytatását képező udvarban szokott megfelelő díszleteket fölállítani. Az igy nyert távlatban a scenirozott tűzvész még érdekesebb látványt nyújt, melynek izgató hatását csak növeli, hogy az erre fölkért tűzoltók valóságos vizsuga- rakat lövöldöztek az égő házak közé, s hogy a mozgó kép vetítéséhez szolgáló villamos fény még a szétfröccsenő vizsugarakatis tűzpirosra festi. A nagyon érdekes előadást egy igen jól sikerült hullámzó tengeri kép gyönyörű fényes távlata rekesztette be, mely után ismét elrakhatta Kreisz szokatlan egymásutánban szerep ütetett romboló-elemeit. Nagyon csalódnánk azonban, ha azt hinnék, hogy Kreisz - mikor egy-egy előadás után leemeli vállairól az égboltozatot s legpusztítóbb rombolásukban fékezi meg elemeit — talán kimernie titán módjára összeroskad s a fáradságtól másnapig hasznát sem leh.t venni. Nem fárad ö ki, sőt előadás után következik még csak az ö dolgainak legmeghatóbb része. Az ő szemében ugyanis a színházba járó közönség nem csupán arra való, hogy fizessen s a nézőteret megtöltse. A nézőközönséget előadás után is meg kell becsülni s haza is kell kisérni! És Kreisz hazaki- séri az ö n. é. közönségét. Hogy a kakasülön ült-e valaki vagy a támlásszék első sorában, az neki mindegy, az mind n. é. közönség, azt ő mind hazakiséri. Nem úgy, mintha a közönség után Boskó módja szerint minden utczába egyszerre betérne kisértetképen; — van annak egyszerűbb és czélszerübb módja is. Mikor a függöny legördül s a közönség a helyén megmozdul, veszi Kreisz a kézi reflektort, kiáll vele a szinpad ajtajába, s mikor a közönség a színházból kiér, olyan fényességet talál az útjában, hogy egy perczig gondolkozva áll meg: érdemes-e tovább menni, hátha odább már nem lesz olyan szép világos! Kreisz ezt a rövidke tűnődést mindjárt észreveszi, s a villamos sugárkéve hirtelen egyet lép, a közönség pedig önzetlenül utána s igy tovább. — S a n. é. közönség egyszer csak azon veszi észre magát, hogy — otthon van. De útközben nem győzi eléggé mondogatni, hogy Leszkay igazgatónak párja nincs sehol! Hátha a n. é. közönség arról az oldaláról is ismerné, amely oldaláról én szerencsés lehettem öt megismerni. Ha tudná, hogy a villamos fényben a szinpad számára rejlő kincseket minden segítség nélkül ö maga aknázza ki, maga szerkeszti meg reflektorait s különféle segédeszközeit minden kigondolható. ezé Ira. A szegedi színház s a tővárosi vígszínház vezetőségének lekötelező szivessége folytán bemutatták e színházak színpadain is a villamos fény
