Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-10-07 / 20. szám
Felsőbányái Hírlap a betegség nemét (diagnosist), csak az orvosnak szabad rendelni (reczeptet írni), csak az orvos tudja utasítani az ápoló személyzetet a teendők iránt; úgy az összes polgárságot illető közegészségi ügyekben is csak az orvos tudhatja megmondani, hogy mit és hogyan kell tenni a megelőzés vagy elhárításra, mit kell tenni a közegészség védelmére, mit a fejlesztésre ! Közegészségi czélt szolgáló hivatalnokul tiszta ész szerint csak orvos van képesítve, orvostudományban képzetlen (laicus) egyén ily hivatalban csak segéd-személy lehetne, mit pl. az egyes beteg mellett az ápoló! A modern nyugati államok tudják is ezt. Ottan közegészségi minisztérium vezetése alatt orvosok intézik és végzik az állam orvosi ügyeit és érdekeit; azaz, ottan az államorvostant a gyakorlatban is orvosok emelik érvényre! De Magyarországon nem igy van; és úgy látszik, hogy még sokáig nem lesz igy. . . . Nálunk a közegészségi törvények és rendeletek megalkotásánál az orvos csak egy szakértő, egy automata, akit vagy megkérdeznek vagy nem, s ha megkérdezik is, tanácsa vagy megfogadtatik vagy nem, mert a dologértő orvos tanácsa nem a főfontosságu mozzanat az államorvosi ügyekben sem. Mikor aztán ezen közegészségi törvény vagy rendelet alkalmaztatik az e czélra alkalmazott nem orvos által, e laicus mellett a dologértő orvos ismét csak mint »automata« áll, akit vagy megkérdeznek vagy nem; de akinek a tanácsát megtartani nem szükségszerű kötelesség! Magyarországon csak az egyes beteg ember mellett rendelő az orvos, s ápoló és segédszemély, a nem orvos; de az államorvosi közegészségi ügyekben a rendelő : a nem orvos, a laikus, és segédszemély az orvos. Ebben különbözik az államorvosi s egészségügyi szolgálat hazánkban a művelt nyugaton. S midőn hazánkban az orvos igy a saját szaktudását csak mint »segédszemély,« mint szakértő próbálhatja meg, a közegészségi állami érdekek szolgálatában, ezek fentartása és emelésére értékesíteni (ha ugyan ily alkalmazás mellett még marad erre az ambitiójából valami,) akkor mint hivatalnok is ily alárendelt szerepet kell hogy betöltsön, ha közegészségügyi orvosi állást akar betölteni, mert ennek a rang- fokozatban a dijnokok és hivatalszolgák s csak kivételes esetekben az írnokok mellett van helye! Hiába az orvosé a legmagasabb egyetemi qualificatiók egyike, mégis ha egészség- ügyi orvos akar lenni: községi képviselő lesz s ragnban collegája lesz a dijnokok és hivatal- szolgáknak! E javaslat mutatja, hogy közegészségügyünk egy lépéssel haladni készül; de nem a nyugati, hanem a keleti államok felé. E javaslat átolvasásakor a magyarországi orvostudor valóban nem tudja, »hogy kaczagjon-e, avagy despe- ráljon-e ?!« Felsőbányán, 1900. október 4-én. Dr. Kollár Lajos. színházat épitett s azt a színművészet nyári hajlékául junius első napjaiban föl is avatta. Hogy mit jelent Arad társadalmi életében az uj nyári színház, azt létesülése legjobban bizonyítja. Idegen ajkú lakosaival szemben missziót van hivatva teljesíteni. S hogy ezt a nemes hivatást betölthesse : mindenkorra száműzte falai közöl Arad az orfeumokat. Méltó e példa a követésére. Az uj nyári színház a Salacz-park közelében, tágas térségen épült, a város főterétől 5 — 6 percz- nyire. Szomszédsága a tutajokat és halászbárkákat ringató Maros folyó, csöndes környezetével, pompás, jó levegőjével; háttere az aradi vár bus emlékeket takargató lombos fái. De a pompás csarnok — az uj idők e legújabb jele — magasba nyúló karcsú tornyaival, vidám külsejével annyi jóleső bizalmat s reményt gerjeszt bennünk, hogy a sötét lombok mögött rejtőző múlt árnyékát felejtetni képes velünk. A színház építésében szerencsés kézzel mellőzték a drága és nehéz kivitelű patkó alakú nézőteret. Az egész nézőtér egy mérsékelten emelkedő sik mezőt képez, s az átmenet a földszint, erkély és karzat ülő helyei között alig észrevehető, két oldalfala hosszában elhelyezett páholyai erkélyszerüen elöugró nyitott páholyok. Az egész nézőtér 2000 nézőt képes befogadni, s el leh ;t mondani, hogy mind a 2000 néző egyformán, jól láthatja a színpadot, semmiféle oszlop nem A nagybányai részvénytakarékpénztár jubileuma. Igazi családias jellegű szűk körben folyt le f-. évi szeptember hó 30-dikán Nagybányán az ottani részvénytakarékpénztár tízéves fennállásának zajtalan ünnepélye. Az igazgatóság magánkörben határozta el ezen tízéves jubileum megünneplését s ez alkalomra kedves meglepetésül az intézet megalapítójának s tiz év óta szeretve tisztelt igazgatójának: Stoll Bélának olajfestésü arczképét tudtán kívül elkészíttetvén, annak leleplezését a mondott napra tűzte ki. Az arczkép megfestésére a nagybányai festő- kolonia egyik kiváló tehetségű ifjú tagja: Siliga Ferencz kéretett föl, ki a beléhelyezett bizalomnak annyira minden várakozáson felüli szép eredménynyel felelt meg, hogy egyszerű fénykép nyomán s az arczjellegnek 'és arczszinnek ügyes furfanggal kimódolt egyetlen személyes látogatás alkalmával tett pontos megfigyelése segélyével valóban sikerült arczképét állított elő. Az intézet helyisége — melyben Schönherr Antal igazg. elnök, Veres László aligazgató, Biltz István, Hanzulovits Kristóf, dr. Herczinger Ferencz és Thurzó Ferencz igazgatósági s Mol- csányi Gábor, Gálffy Pál, Hunteszhágen Ödön, Lerch Ignácz és Spinetti Sándor felügyelőbizottságitagok és Heftier József intézeti pénztáros, továbbá Májer Kelemen, Molnár Mihály, Nagy Sándor, Sintenis Rajmund, Stoll Gábor, Szabó Adolf, Torday lmre és több más részvényes volt összegyűlve, — nemkülönben az ünnepelt igazgató arczképe lepellel le- takartan, gazdagon fel volt díszítve koszorúkkal és nemzeti színű szalagokkal, midőn az igazgatót, kinek ezen ünnepélyről sejtelme sem volt: ; dr. Herczinger Ferencz, Gálffy Pál és Hanzu- i lovics Kristófból álló küldöttség d. e. 11 óra- : kor meghívta a szomszéd házban levő iroda- | helyiségéből, kit megérkeztekor harsány éljenzéssel fogadott az ünneplő közönség. Az ünnepi szónok az evégre felkért Biltz István gör. kath. esperes-lelkész volt, ki szép, tartalmas beszéddel üdvözölte az intézet igazgatóját, hangsúlyozva, hogy tiz évvel ezelőtti megalapításakor a nagybányai részvénytakarékpénztár csak gyenge pólyás csecsemő volt s szeretve tisztelt igazgatójának gondos vezetése alatt annyira növekedett, hogy most már biztosan járhat saját lábain. S minthogy ezen intézet a tisztesség és kifogástalan becsületesség útját követi, remélhető, hogy az ő bölcs és tapintatos vezetése alatt tovább is virágozni, sőt gyarapodni fog. Neki jutott — úgymond — a szerencse, hogy a kiváló férfiú arczképének leleplezése alkalmával irányában a tiszteletnek és szeretetnek kifejezést adjon; — ámbár tudja, hogy ismert szerénységénél fogva az igazgatóságra és tisztikarra fogja az érdemet hárítani, mégis kénytelen kijelenteni, hogy mint primus inter pares, mégis csak ő volt az, aki az intézetbe lelket öntött s áldásos működésében fen- tartotta az intézetet. — »Hulljon le tehát — mondja végül — az a lepel, s adjunk kifejezést azon, igaz szívből eredő őszinte kivánatunknak, hogy ezen arczkép eredetije még sokáig, számos" évig éljen a részvénytakarékpénztár, kedzavarja a kilátást. A nézőtér minden részének a rendes kijáratokon kívül számos vészkijárója van, melyeken át a teljesen megtöltött nézőtér közönsége pár perez alatt tolakodás nélkül a szabadba juthat. A szinház teljesen villamos világításra van berendezve. Ne gondolja azonban senki, hogy a villamos világitás csupán szag és füst nélküli s tüzbiztosabb voltánál fogva áll a gázvilágitás fölött. A villamos világitás a színpadi hatások tekintetében uj korszakot jelent minden színházra nézve. A színpadi szufita-világitásnál alkalmazott különféle színű lámpasorok fölgyujtásával vagy több színnek egyszerre való állandó alkalmazásával, a darab helyzetéhez, jeleneteihez illő világítást lehet alkalmazó1 tetszés szerint. A világitás ereje szintén tetszés szerint szabályozható úgy a színpadon, mint a nézőtéren. Amit eddig színpadi hatás dolgában a különféle szinü görögtíizekkel elértek : a legszebb jelenet is csak carricaturája annak, ami a villamos fény alkalmazásával felmutatható, — nem is szólva arról, hogy a görögtüzekkel a színházat egész estére befüstölték s hogy mégis sokszor s legkritikusabb pillanatban hagyták cserben a rendezőt. A szufita-világitás változtathatóságán kívül azonban különböző hatások elérésére még egész sereg optikai segédeszköz áll a színigazgató rendelkezésére, melyekkel reflektorokkal! fényvetités vés családja, s a közös haza és az emberiség ja- I vára és boldogitására!« A kitörő éljenzés megszűntével az ünnepelt igazgató meghatottságtól rezgő hangon mondva köszönetét a megtiszteltetésért, folyton j fokozódó szónoki hévvel festette azon nehéz helyzetet, mely a takarékpénztárak áldásos működését hazánkban a közönség, a hírlapok, sőt az az intéző körök érdeklődés-hiánya, mondhatni ellenséges működése folytán megzsibbasztja, midőn az avatatlanok a takarékpénztárakban még ma is nyerészkedésre számitó uzsora-intézetet látnak s midőn a kormány sem ügyekszik a közboldogulást előmozdító eme nemzetgazdászati áldásos intézményt jóakaratu támogatásban részesíteni. Hangsúlyozta, hogy ez az oka a takarékpénztárak ngyakran előforduló válságos helyzetének. — Őszintén elismeri, hogy — ez a kis társaság sem kerülhette ki a nagy nemzet- gazdasági rázkódásokban felmerülő veszteségeket, aminek okát nem a hiányos vezetésben vagy hibás kezelésben, hanem a súlyos gaz dasági viszonyokban kell keresnünk. Es ezen veszteségek is lehetőleg pótoltatnak s a gazdasági viszonyok javultával legnagyobb részben helyrehozhatók lesznek. Hivatkozva az ünnepély szónokának azon kijelentésére, hogy tudja, miszerint ő az intézet gyarapodásának érdemét az igazgatósági tagok ügybuzgóságára s a tisztviselők kötelességtudó működésére fogja hárítani, igenis, álszerénység nélkül, lelke legjobb meggyőződésében kimondja, hogy az érdem oroszlánrésze az igazgatóság tagjaié és a tisztviselői karé, melyeknek minden egyes tagja kivétel nélkül híven és becsületesen teljesítette kötelességét. S hogy az intézet fenmaradása további folyamában is minden ellenáramlattal hősiesen megküzdve, virágozzék és tovább gyarapodjék s hogy nemes hivatását: a szerzési ösztön felköltését továbbra is híven teljesíthesse, kéri, hogy legyen vezérjelszavunk a kitartás és a becsületes munka és szorgalom, s viszont kívánja, hogy e nem várt szép ünnepélyen reá mondott jókivánatok háramoljanak át az intézetre, annak igazgatósági tagjaira, tisztviselőire és részvényeseire. Végül Schönherr Antal főkapitány, mint igazgatósági elnök, üdvözölte meleg szavakban az ünnepelt igazgatót s azon óhajtással kívánt áldást annak további munkálkodására, hogy az egek ura őt kedves családjával együtt az emberi kor legszélső határáig éltetve, ezen arcz- képre, mely őt ma élete delén, férfiúi munka- képessége teljes erejében tünteti fel, majdan ősz fürtökkel is megelégedetten tekintr hessen. — Mindezen elhangzott jókivánatokat mi a magunk részéről szintén őszinte szívből visz- hangoztatjuk! Geri^ol. Különfélék. Városi közgyűlések. A lefolyt két hét városunkban bízvást nevezhető a közgyűlések hetének, amennyiben e rövid idő alatt nem kevesebb, mint három közgyűlésről adhatunk számot. A szeptember 24-iki rendkívüli közgyűlésnek, I mely Nagy László alispán elnöklete alatt folyt utján a legkülönfélébb tünemények mutathatók be bámulatraméltóan csalódásig hűen. Leszkay igazgató szives volt a színpadi I hatásvilágitás minden faját és módját a hozzátartozó segédeszközökkel együtt bemutatni, külön e czélra részemre rendezett előadásban. Mikor a rendes előadás közönsége eltávozott s magam maradtam a tágas nézőtéren, mellém ülve, ilyeténképen rendelkezett a színpadon állókkal az igazgató: — Kreisz! menjenek be az irodába, hozzák ki onnan a napot, a holdat, a villámokat, az esőt, a havat; hozzák ki azonkívül a felhőket, a viz- hullámzást, a szellemek vonulását, a tüzet a gomolygó füstfelhökkel és a kandalló-tiizet. Azután ki fogják hozni a kis reflektort, a nagy reflektort, a kézi reflektort, a kis lencsét s a nagyitó lencsét. Megértették ?! ... Más emberfiának a földbe gyökerezett volna a lába, ha annyi romboló bősz elemet s még holmi lencséket is bíztak volna reá; — Kreisz azonban anélkül, hogy egy arczizma megrándult volna, kivágta a hangos igent, s azzal eltűnt a kulisszák mögött kíséretével együtt. Kreisz különben hivatására nézve a [színház főmeteorológusa. Más meteorológusoktól* abban különbözik, hogy az ő prognózisai sohasem csalnak. Ha ö azt mondja, hogy esni fog: a néző
