Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1900-10-07 / 20. szám

BUBBpi, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség: Felsőbányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. Előfizetési ára: Egész évre 4 K. — Fél évre 2 K. — Egyes számok 20 fillérért kaphatók. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK »ELLETT KÖZÖLTETNEK. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és elő fizetések Felsőbányára a szerkesztőhöz küldendők. Nyilttér soronkint 20 fillér. Fizetés-e vagy segély?! A legközelebbi városi közgyűlések egyi­kén a költségvetés tárgyalása alkalmával azon kérdés merült fel: vájjon a város ál­tal megválasztott három tanitó járandósága fizetés vagy segélyezés czimen szerepeljen-e a költségvetésben. Eddigelé a költségvetés­ben fizetést húztak a tanítók; de az ez év­ben már csak az úgynevezett kárpótlási alap kiadási rovatában »Egyházak és isko­lák pénz és tűzifa segélyezése* czimen van feltüntetve, holott e kérdésben már egy közgyűlési határozat a jog és igazság alap­ján a fizetés előnyére döntött. A közgyűlésnek egyik legkiválóbb tagja a jog és igazság elvéből kiindulva, tárgyila­gos és okos beszédében rámutatott arra, hogy a város által megválasztott és a város patronátusa alatt álló tanítók épen oly hivatalnokai a városnak, mint a szorosabb értelemben vett tisztviselők, s mint ilyenek, a jog és kötelesség tekintetében egyenlők. Eszerint tehát őket is a fizetés illeti meg! Vegyük csak megfigyelés alá: mi az a se­gély vagy segélyezés? A segélyezés egy oly nemeslelküleg megajánlott kegyes ado­mány, melyért szolgálatot követelni nem lehet; az egyszerű »köszönöm* szóban már bennefoglaltatik a szolgálat. Segélyt élvez­nek az erkölcsi testületek vagy oly egyes egyének, kik szolgálat teljesítésére képtele­nek, avagy arra kötelezve nincsenek, de segélyezésre érdemesek, avagy a szükség­től kényszerítve, létök és megélhetésük némi biztosításául erre rá vannak szorulva. A segélyezés, mely közeli rokona az alamizs­nának, a kegyes adományozó tetszésétől feltételeztetik, mely bármikor megvonható. A legújabb városi költségvetés szerint tehát a tanítók ezen kategóriába lennének beosztva. Vájjon nem válhatik-e ezáltal ké­nyessé a nyugdíj kérdése, mivel köztudo­mású dolog, hogy a tanítók Jizetésök után járulnak az »Országos tanítói nyugdij-alap«­hoz; de mi lesz annak következménye akkor, ha kitudódik, hogy a tanítók voltaképen csak segélyt élveznek ? ! Ily körülmények között van-e ember a világon, aki a társadalomban bármily cse­kély állást tölt be, hogy segélyért vállaljon szolgálatot; avagy találtatik-e olyan szol­gálatra alkalmas egyén, aki fáradságának jutalmául segélyt elfogadjon?! A régi jó világban megtörtént, hogy csupán titulusért szolgáltak a tisztviselők, kedvező esetben pedig egy kis honorá­riumért; de sajnos, a régi jó világ korszaka letűnt s ma már mindenki kivétel nélkül bárért, fizetésért dolgozik. Ma már a fize­tés lett az összekötő kapocs a munkás és munkaadó, valamint a jog és kötelesség fogalma között. Megczáfolhatlan tény, hogy fizetésért küzd, fárad mindenki, saját egzisztencziáját biztosítandó, ur és pór egyaránt. És egye­dül a felsőbányái három tanitó volna szo­morú kivétel, kik hosszas szolgálatuk s fá­rasztó munkájok után csak segélyezésre szereztek maguknak érdemet?! Avagy talán kihalt volna-e szivökből a tiszta önérzetnek nemes szikrája?! A nemes város, mint kegyur befolyást gyakorol az iskolában, városházán, szóval : akaratának érvényesítése végett . . . min­denütt. Ez úgy van ma és úgy volt eddig is. Választotta a tanítót, fizetésűket meg­szabta, olykor-olykor beszüntette, szóval: rendelkezett, hatalmát sokszor és igen szi­gorúan éreztette; de . . . segélyezéssel nem fizetett soha. Teljesen meg vagyok győződve, hogy a tekintetes városi hatóság ilyetén való intézkedéssel sértő lenni nem akart; a járan­dóság élvezetében korlátozás nincs, hiszen egyszerűen csak a czitnben történt változás. Az élet tapasztalata szerint igen sok­szor megtörténik, hogy egyik-másik jóhi­szemű intézkedésesel, melyben sértő szándék nincs, épen azt találjuk megsérteni, akit legkevésbbé akarnánk, a könnyen sebezhető önérzetet pedig kifeledjük a számításból, nem gondolva, hogy az önérzet érintése képezi az embernek legkényesebb oldalát. Az életbölcseség pedig azt súgja fü­lünkbe: »Segíts azon, akinek segélyre van szüksége. Támogasd és pártfogold azokat, akik hozzád folyamodnak, segélyt, ótalmat várva tőled, annyiban, amennyiben az igaz­ság megengedi; de hatalmának érzetében ne kívánd öt megalázni.« Magyar László. Körorvosi intézmény államosítása. Az államorvostudomány gyakorlati keresz­tülvitelének a módja ismét készül hazánkban egy lépést haladni — hátrafelé! Az államnak épen olyan érdeke, mint az egyes polgárnak az, hogy az állam minden egyes polgára ép, fejlett és egészséges legyen, mert »ép testben van ép szellem!« Ez okból midőn hazánkban az okleveles orvosnak megengedtetik, hogy oklevele után orvosi gyakorlatot folytasson, ezen eredmény fejében az állam a törvények és rendeletek egy tömegét állitja az orvos elé oly czéllal, hogy az orvos ezeket szigorúan teljesíteni köteles az állam közegészségi és törvényes vagy jogi ér­dekeinek az előmozdítása és fentartása czéljából. Azaz még a hivatalos állással nem biró magán­orvos sem élvezi hazánkban, mint hosszas fára­dalmai s tanulmányainak a kiérdemelt gyümöl­csét és önszerzett tulajdonjogát, a gyógyítási jogot az államtól ingyen, mert ezen önszorgal­mával és sok költséggel szerzett jogáért még egész életén át mindig bőségesen kell adóznia az államorvosi czélu közegészségi s törvény- széki orvosi törvények és rendeletek utján az államnak! Az egyes ember ha beteg, úgy intelligen- tiája mint köznépje erszényéhez mérten veszi igénybe az orvosi segélyt, illetve védi a maga egyeni egészségi érdekeit. — Az állam is pró­bálja ezt az összes polgárság egészsége érde­kében, hivatalnokul alkalmazott törvényszéki és közegészségügyi orvosok által. A tiszta ész azt mondja, hogy amikép egyes beteg embernél csak az orvos tudja megmondani Alszik az én babám . . — Irta: Reisman Henrik. — — A Felsőbányái Hirlap eredeti tárczája. — Alszik az én babám Puha, selyem ágyon, — Ringasd el, altasd el, Röpke arany álom! . . . Őrködj rajta, angyal 1 Legyen olyan álma, Mintha tündérkertben Mosolyogva szállna. Szóljon égi zene A fülébe szépen, Keljen vágy, szerelem Kicsike szivében. Vonja be rózsás szin Üde, piros arczát; Arany szőke haját Szellők csókolgassák. Aludjék édesen Puha, selyem ágyon, — Ringassa, altassa Röpke arany álom ! . . . Úti emlékek. (Szinházi dolgok.) Aradi emlékekről Írva, nagy zavarban va­gyok : melyik is az én legkedvesebb aradi emlékem ? Arad városnak történelmi muüja annyira mélyen van bevésve minden magyar ember szivé­ben, ehhez fűződő nevezetességei annyira alkal­masak első benyomásaink befogadására, hogy nem képzelek magyar embert, akinek Aradra jőve, első útja nem a szabadság-szoborhoz vezetne, vagy elmulasztaná 1848 —49-iki ereklyés múzeu­mának megtekintését. De ha Arad utczáin végig­megyünk, ha megtekintjük a város kulturális és anyagi fejlődésének szolgálatában álló tényezőket: elfogulatlan tiszta véleményt alkothatunk magunk­nak róla, hogy e városnak súlypontja nem csupán történelmi nevezetességében s szerencsés fekvésé­ben rejlik, hanem azon helyes érzékű törekvésé­ben is, melyen a modern haladás minden esz­közének fölhasználásával a vidéki városok között a vezető szerepet — úgyszólván a példaadást — a maga részére ügyekszik lefoglalni. Emlékezésemben hadd foglaljanak első helyet Arad színházai. Boldog vidéki város, melynek már színházai ! vannak ! A vidéki városok közt Arad mindig elül­járt a szinügy istápolásában, felkarolásában; nem csoda, ha előbb érte el e téren azt, mely minden számot tevő nagyobb városnak az idők haladá­sával mindjobban előtérbe nyomuló vágyát képezi: a külön nyári színházat. A város legszebb terén álló téli színházon azonban meglátszik itt is, hogy még anyagi ter­hek súlya alatt jött létre; bérházakkal körülvéve építették fel, melyek miatt szinház-e jellege alig tűnik ki. Pedig e téren az ország legszebb szín­háza állhatna! Belseje azonban egy modern szín­ház minden kellékével bir; tágas nézőtere a leg­nagyobbak közé tartozik, Világítása ez idő sze­rint még gázzal történik, csupán hatás-világitások czéljára van színpadára a villamos áram bevezetve. Érzik, tudják azonban, hogy ennek teljes beren­dezése már nem hiányozhat soká egy olyan szín­házból, melyben a vidék elsőrendű társulatai működnek. Tudják jól, hogy egy elsőrendű szín­padról, ha az a való életet hűen akarja vissza­tükrözni, a haladás modern eszközének hiányozni nem szabad! Ezidö szerint Leszkay társulatának nyújt Arad kellemes otthont, s immár nem ideiglenest, mivel a vidéki színészet állandósítása ügyében újabban megindult üdvös mozgalomból a város a maga részét azáltal vette ki magához méltóké­pen, hogy 60 ezer torint költséggel csinos nyári

Next

/
Thumbnails
Contents