Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1900-09-23 / 19. szám

Felsőbányán már rég idő óta létezik egy jó hírnek örvendő pénzintézet »Felsőbányái Részvény-takarékpénztár« czimen. Hivatását kellően betöltve, végzi nemes feladatát. Ez tagadhatatlan. Pár év óta szintén olyan nemes hivatást tölt be a szerény és még csak úgyszólván csecsemő korát élő »Felsőbányái Hitelszövetkezet« is; ez is tagadhatatlan.

így tehát, bármikép veszszük, ma városunkban két pénzintézet van, melyek bármiképen vélekedjünk felölök, testvéreknek kell hogy fogadják egymást, egyenlő nemes czélt szolgálva.

Felmerülhet az a kérdés: megállhat-e ezen két pénzintézet egymás mellett béke- ségben ? ! Igenis. Ha az égi testek megszámlálhatatlan milliói megférnek egymással & természet törvényének rendje szerint, miért ne férhetne meg egymással e két rokonintézet ? ! Sőt mintegy egymásra vannak utalva, hogy egyik a másiknak kisegítője legyen a kisebb és nagyobb kölcsönökre szorult polgárság érdekeinek kielégítése szempontjából.

Mily szép látvány! A kicsiny szerényen meghúzódik a nagy védő árnyékában, épen olyan bizalmasan, jóakaró büszkeséggel tekint le a jóllét magaslatáról a nagy és hatalmas a gyenge iránt táplált jóindulatának érzetében!

Mig a Hitelszövetkezet, mint kisebb és gyengébb testvér, csakis és kizárólag apróbb kölcsönökkel dolgozik, épenséggel nem áll útjában a Részvénytakarékpénztárnak, a nagy és hatalmas testvérnek, sőt megköny- nyebbiti annak számadásmenetét s megkíméli azon aprólékos dolgok elintézésétől, melyek reá nézve talán terheseknek mutatkoznának.

A hitelszövetkezet a »szegények perselyének« méltán nevezhető, hol fillérekkel dolgoznak, s mondjuk, talán csak százakkal rendelkeznek. A Részvénytakarékpénztár mára »gazdagok tárházának« mondható, hol forintokban dolgoznak és ezrekkel rendelkeznek. Aprólékos ügyek lebonyolításával ö már nem igen foglalkozhatik nagy forgalmánál fogva.

Nagy városokban gyakran látunk a paloták mellett apróbb házakat, kiáltó példájaként annak, mily szépen megfér a fényűzés, pompa és gazdagság az egyszerűség és szegénység mellett!!!

Én azt hiszem, ezután is meg fogja érteni egymást e két pénzintézet, mikép jó testvérekhez illik; nemkülönben felteszem azt is, hogy társadalmunk jó Ízlése megegyezik abban, hogy különbség egyik s másik között épenséggel nincs, — tekintve a czélt — s egyik a másiknak netaláni előnyeit viszonylagosan felróni nem fogja.

Ha városunk társadalma szintén ezen nézetnek hódol vala, bizonyára nagyban hozzájárulna az annyira kívánatos egyetértés és béke előidézéséhez, illetve megszilárdulásához

Ha nem csalódom, a városi hatóság felesleges pénzét a részvénytakarékpénztárba helyezi el. Az elmondottak után azon reményemnek adok kifejezést, hogy a paritás elvénél fogva szives figyelemmel lesz mind a két pénzintézetre, annyival is inkább, mivel egyenlő kamatláb mellett a betétek sem itt, sem amott veszélyeztetve nincsenek. És meglehet, hátha a szegénynek jól is esnék, de b' bin méltán is reáférne a csekélynek látszó, de nagyértékü figyelem!

Nyilt titok, hogy a belügyminisztérium nemrégiben bizalmasan megkereste a törvényhatóságokat, hogy egy megfelelő ösz- szeget bocsássanak a szövetkezeti központ

Felsőbányái Hírlap.

rendelkezésére; úgy a tökét, mint a kamatot az 1898. évi törvény értelmében biztosítja az állam garancziája.

Az eredmény nem késett. Négy vármegye tetemes összeget ajánlott fel szövetkezeti czélokra. Vájjon nem tehetné azt meg városunk a hitelszövetkezet érdekében ezek után, a kezelése alatti nélkülözhető alapokból?! Bizonyára az állam által garantált 5 százalékos kamat nagyobb és biztosabb jövedelmet produkálna, mint egy fővárosi magán- részvénytársaságnak 4 és fél százalékos záloglevelei.

Végre megjegyezni kívánom, hogy a »Felsőbányái Hitelszövetkezet« az utóbbi időben oly kedvező helyzetbe jutott, miszerint igazgatósági tagul illetve elnökéül egy oly tevékeny s egyénileg kiváló tulajdonságokkal megáldott férfiút sikerült megnyernie Baumerth Károly hivatali főnök és bányatanácsos ur személyében, ki közkedvelt személyisége s hivatalos állásánál fogva hasznos szolgálatot tenni van hivatva, s kellő garancziát nyújt a »Felsőbányái Hitel- szövetkezetnek« biztos alapon nyugvó fennállására, továbbfejlődésére és felvirágozá- sára nézve ! Magyar László.

Válasz a „Felhívásira.

A természeti világban meghatározott törvények szerint munkálkodik minden. S ha olykor a már ismert tüneményektől eltérő változásokat veszünk észre, a figyelmes vizsgálódó észlel, kutat. Kutatja a rendkívüli események indító, szülő okát. — Nincs máskép ember-világunkban sem. Itt is összefüggésnek kell lenni ok és okozat közt. Czéljának kell lenni mindennek. E czélt önkénytelenül kereste itt igen sok a »Felsőbánya«

; czimü lap születésekor is. Ezt is rendkívüli ese- ! ménynek tartják.

Vannak többen, kik a most már két lap létezésénél olyan erkölcsi kényszer alatt állanak. Fontosabb czélra is adhatnák koronáikat, de az anyagi segítséget megvonni mégsem akarják. Egyszóval: jobban szeretnék, ha e czimen két helyre is nem kellene áldozniok. Akárhányat tudnék ilyent mondani, kik előttem is tettek ilyen nyilatkozatot.

De hivatkozom ismét csak azokra, kik itt nálunk egy lapnak létezését is feleslegesnek mondták, s most a másik anyagi, szellemi és erkölcsi pártfogolására kezdeményezöleg vállalkoztak. Ezzel nyilván kimondták a »Felsőbányái Hírlap«-pal való elégedetlenségöket. Önként kellett azért keresnünk a »Felsőbánya« czélját. — Ennek keresése szülte »Justitia« levelét. Melyre helyes válasz nem az lett volna, mit e város tisztviselői adtak »F'elhivásuk«-ban, hanem igenis az, hogy feltárják legalább a gyengébbek kedvéért e rejtélynek nyitját a nagyközönség előtt. Mert azzal, hogy egy 5-ik életévében levő lapnak életbenlétét se ismerjük el, hogy az általa munkált czélt egyszerűen magának vindikálja a »Felsőbánya«, nem lehet megnyugtatva az idősebb lappal rokonszenvez'! közvélemény.

Az ominosus levélben nem akarta «Justitia« sérteni a város tisztikarát, kiknek legtöbbjéhez tisztelet s barátság köti, s hogy mennyire nem támadta meg azokat, kik a »Felhivás«-t aláírták, mutatja az, hogy közölök voltak, kik a kérdéses levelet megjelenésekor nagyon helyeselték. Ok mégis aláírták most a »Felhivás«-t. . . . Erre is csak azt lehet mondani: »Tempora mutantur . . .«

Aláírta még az állatorvos ur is.

Ugyan miért? Hiszen öt csak nem bánthatja senki, ö a levél megjelenésekor még állását el sem foglalta s igy a levélnek éle sem érhette. Felesleges volt sok másnak is aláírni. — Akinek nem inge, ne vegye magára. Valószínűleg a j>Felhivás«-t rendező előtt imponált a 12-es szám. Ennyien — valóban nagy dolgokat müveitek egykor!!

De eltekintve attól, hogy a »Felhívás« nem válasz »Justitia« levelére, azt mondom, hogy a levél nem támadta meg a város tisztikarát, csak találgatni bátorkodott a »P'elsőbánya« születése okát.

Az aláírók megtámadva érzik magukat és sértett önérzetükben konkrét eseteket kívánnak a mulasztásokra, visszaélésekre, melyek a levélben feltételesen érintetnek.

Nem tudom, a »Felhivás«-t aláírók közöl mindenik meggondolta-é jól a dolgot e kívánsága kifejezésekor. Annyit mondhatok, hogy kívánságukat nem örömest teljesítem, de mert arra kényszeritettek, tehát szolgálok egypár konkrét adattal:

Köztudomású, hogy Heinrich Viktor néhány éve a juharfák eladásánál illetéktelen fák elhordásával több ezer forintig megkárosította a várost. Kinek a felügyelet-hiányából, kötelessége nem-teljesitéséböl történt ezen kár ?

Helyesen történt-e az, hogy a városi orvos annyi időn át az állatorvost is helyettesítette ?

Közegészségi szempontból megengedhető-e, hogy a halottkémek részére kiadott utasítás 7. §. ellenére, mely azt mondja: »Az eltemetési idő a halál bekövetkeztétől számítva 60 órán túl nem terjedhet«, egy ezévi ápril 28-án d. u. 3 órakor meghalt halott eltemetése május 1-én d. u. 4 órakor, tehát 73 óra múlva engedélyeztetett ?

Koronái) József volt adótiszt gyengélkedéséből, erőtlenségéből kifolyólag rendetlenül teljesítette hivatalos kötelességét. Hogyan történt az, hogy ez csak elment i ele után lett köztudomású ? Nem terhel-e valakit az ő hivatalos ténykedésének ellenőrzésénél mulasztás ?

Preisler Leib kisbányai bérlő 3 évi bérletéből 357 forinttal adós maradt, s a 3 évi bérleti cziklus lejárta után két év múlva perelte- tett be, amikor már a biztosítékon is túladott. Ily körülmények között melyik törvény marasztalja el kezesét ? Nem terhel ezért senkit felelősség ?

De nem folytatom. Nem keresem a konkrét eseteket. Távolról sem czélom a tisztikar eljárását birálgatni. Semmi kedvem erre, nem is vagyok illetékes reá.

Ismételem azt, amit már sokszor mondtam : én az itteni viszonyokat ugy-ahogy ismerve, egy laptól is féltem. Még jobban félek kettőtől. Tál, kanál csördiilés nélkül nincs. Elkeriilhetlen olykor az összekoczczanás. Péter sem enged, Pál sem hagyja. így Íródott „Justitia1* levele, melyért a felelősséget magára vállalja:

Felsőbánya, 1900. szept. 21. ^agy Lajos.

Válasz a „Felsőbányádnak.

A »Felsőbánya« 3-ik számában a Parnassus ormáról alátekintve, kételkedik a »Felsőbányái Hírlap,« respective: az én őszinteségem- { ben. Azt mondja, hogy én, miután lapom 16-ik számában holmi »nagyon szép és világos szavas-kai elismerem a »Felsőbánya« létjogát és testvérnek nevezem, már a 17-ik számban két levelet is iratok magamnak Justitia és — (ez) — urak által. Midőn azon levelek »íratásának« vádját egyszerűen visszautasítom, egyúttal szabad legyen kijelentenem, hogy én azoknak születését meg nem akadályozhattam, ameny- nyiben az illető urak tőlem engedélyt nem kértek levelök megírására, a lap hasábjait pedig nem zárhattam . el előlök a »pro és contra« elvénél fogva. Hogy ezen levelek irói mikben körvonalozták a »Felsőbánya« czéljait, megengedem: nem a legbarátságosabb hangon, az az ő egyéni dolguk, ahhoz nekem ez idő zserint hozzászólani valóm nincs. Hogy a »Felsőbánya« nem enged meg magának olyan dolgokat, amiket tilt a jó ízlés, ez holmi gyöngéd ezélzás akar lenni az én ízlésemre. Hja, hiába! »De gustibus non est disputandum.« Sokszor cselekszünk olyat, mit bár tilt némi különleges jó Ízlés, szükséges voltánál fogva mégsem kerülhetjük el. Hogy nem tölti egész idejét feleseléssel, örömmel veszem tudomásul, mert igy abból a »drága« időből több fog jutni valóban hasznos czélok munkálására. Legyen meggyőződve a »Felsőbánya,« hogy én sem vesztegetném itt a megdrágult papirost, ha mások dolgát nekem imputálva, nem kényszerit az írásra. De már csak olyan magvas kijelentéseket, hogy nem bízott az én őszinteségemben, meg hogy én magamnak levelet Írattam, engedelmet kerek, de szó nélkül nem hagyhatok. Ha kizárólag Justitia, vagy — (ez) — írásait érintette volna a »Felsőbánya« »válasz« a, úgy én most kényelmesen hallgatnék.

Nagyon köszönöm különben, hogy viszonzásul elismeri a »Felsőbányái Hírlap« létjogát. De ami azon kérését illeti, hogy — (ez) — és Justitia urakat is szólítsam fel egy-egy uj lap alapítására, nem szivéből mondhatja. Hiszen talán közel járok a valósághoz, legalább a »Válasz« hangjából Ítélve, ha megkoczkáztatom azon feltevésemet, hogy ránézve sokkal kényei-