Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-09-23 / 19. szám
szám. "VÉ évfolyam. 1SÍ 10GJ,O_ szeptember 23. TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség: Felsőbányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és előKiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Előfizetési ára: Egész évre 4 K. — Fél évre 2 K. — Egyes számok 20 fillérért kaphatók. fizetések Felsőbányára a szerkesztőhöz küldendők. Nagybányán. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Nyilttír soronkint 20 fillér. í) császári és apostoli királyi Felsége a következő legfelsőbb kéziratot méltóztatott kibocsátani: Kedves Széli! Hetvenedik születésnapom alkalmából a magyar korona országainak összes lakosságától oly számos szerencse- és üdvkivánat érke zett Hozzám és a hűség is oly sokféle alakban nyilvánult, hogy a Személyem irántvaló átalános ragaszkodás lélekemelő módon nyert kifejezést. Mé'yen meghatottan utasítom Önt, hogy legmelegebb és legbensőbb köszönetemet, mely még a legtávolabbi kunyhóba is eljusson, országszerte hirdesse. Tudják meg Magyarország népei, hogy életemet javuknak szenteltem, hogy boldognak érzem Magamat jólétüket előmozdítani, hogy a hűség, hazafiasság és kölcsönös bizalomban látom azon erős támaszokat, melyeken a haza jövője nyugszik. A mindenha'ó Isten áldja meg és oltalmazza azon kapcsot, mely Engemet népeimmel összeköt. Kelt Ischlben, 1900. évi augusztus hó 19-én. Ferencz József s. k. Széli Kálmán s. k. Hitelszövetkezetünk. Csendesen, a világ zajától elvonulva, de áldásosán működik e város kebelében egy kis pénzintézet, mely a szegényebb osztály javára s boldogulására irányítja kizárólagosan egész figyelmét s minden törekvését. Föczélja: segíteni ott, ahol lehet. Bár a kívánalmakhoz képest még mindig csekélynek mondható az eredmény, melyet eddigelé elért, de tekintetbe véve a nép rétegében ösztönszerüleg uralkodó tartózkodó álláspontot, minek következtében minden uj intézmény iránt elejénte bizonyos kétkedés nyilvánul, működésének eredménye szerény és korlátolt helyzetéhez képest mégis sikeresnek mondható. Aránylag még kevesen vannak, kik a szövetkezet eszméjével teljesen tisztában volnának; meglehet, talán tájékozatlanságból, félreértésből, avagy bármi más oknál fogva kedvezőtlen színekben festve látják lelki szemeik előtt a szövetkezeteknek csaknem kézzelfogható előnyeit — De hiszen nem is róható ez fel senki számlájára, mert nem igen ismerik; mert ha van valami intézmény vagy vállalat városunkban, úgy bizonyára hitelszövetkezetünk az, melyről e lapok hasábjain legkevesebb szó esik. Nincs róla tudomása mindenkinek, nem értik meg, vagy talán megérteni nem is akarják nemes hivatását, magasztos czélját; igy tehát, mintegy elszigetelten, elzárkózva csendes magányában, miként az utszéli ibolya, szerényen félrevonulni látszik, szerénysége- és gyengeségének tudatában. Nyílt dolog, hogy a szövetkezeteknek átalában s igy a hitelszövetkezeteknek első szálai a magas földmivelési kormány bölcs intézkedésére vezethetők vissza, amennyiben a magyar kormány, belátva a nép jóllétének előmozdítására s a takarékosság megsziv- lelésére irányuló emez intézményeknek hasznosságát sőt szükségességét, teljes erejével s jóakaratu támogatásával segíteni nem késik. Csakis ennek tulajdonítható egyrészről azon örvendetes tény, miszerint Magyar- országban a hitelszövetkezetek száma több mint 800-ra felszaporodott, de nem szabad figyelmen kívül hagyni másrészről azt sem, hogy ebben az ország számos községének, előrelátó intéző köreinek, valamint eszélyes és józanul gondolkodó polgárainak is nem csekély szerep jutott osztályrészül, s igy az érdem közössé vált, megoszlott a két tényező között. Merem hinni, hogy nem létezik talán egyén városunkban, ki nem bírna tudomással arról, hogy városunkban működik már egy ilyen szövetkezet a magas kormány fenhatósága alatt. Igenis, több mint 2 év óta létezik és működik »Felsőbányái Hitel- szövetkezet, mint az országos központi hitelszövetkezet tagja* czimen. Nem szándékom, de terem sem engedi, hogy a hitelszövetkezet czéljáról s magasztos feladatáról hosszasabban megemlékezzem, mivel az alapszabályok mindezekről kellő felvilágosítással szolgálnak, s igy felteszem az eme szövetkezet iránt érdeklődő egyénekről, hogy azoknak birtokában e helyen a bővebb magyarázat szinte feleslegessé s szükségtelenné válik. Mint mindennek e világon megvan a maga történelme, bármilyen csekély körben mozogjon is, igy hitelszövetkezetünk is méltán jogot formál ahhoz. Pár évvel ezelőtt egy lelkes férfiú több, ez eszme iránt nemesen érző ügybaráttal egyetemben kiadta a jelszót: »Létesítsünk hitelszövetkezetet.« A jelszó kezdetben nem remélt kedvező hangra talált, ugyannyira, hogy még a legvérmesebb reményeket is túlhaladta. 900 üzletrész jegyeztetett, s ez már látszólag biztosította a »Hitelszövetkezet* fennállását. De itt is, mint minden nemes törekvésnél előfordul, az áldatlan pártoskodás, visszavonás és egyenetlenség lépett előtérbe, miknek következménye az lett, hogy a jegyzett tagoknak legnagyobb része az alig megtörtént alakulás után visszavonult. De ismét akadt egy kis tábor, mely csüggedést nem ismerve, felkarolta az alvófélben levő eszmét s lankadatlan kitartással törekedett kitűzött czélja felé és kivívta azt, hogy ama 30 tag 83 üzletrészszel megvetette biztos alapját annak a kis körben mozgó pénzintézetnek, mely napról-napra, anyagilag úgy mint szellemileg erősödve fokozott mértékben halad a megizmosodás felé s ma már 380 üzletrészszel 267 tagot számlál kebelében. A kitartás és küzdelem nagyságáról, valamint a haladásról tegyenek bizonyságot a számok. 1897-ben az évi forgalom a bevett krajczárok után 458 frt volt, 1898-ban 21506 frt s 1899-ben 40864 frt, az 1900. évi forgalom a mai napig a 40000 forintot már jóval túlhaladja. E számok tehát hü képét nyújtják annak, hogy mikép válha- tik a jó talajba elhintett kis mustármag terebélyes fává. Pedig még a kezdetnek is csak a kezdetén vagyunk. A falusi élet. Horatius Eposok könyve II. verse. —- A Felsőbányái Hírlap eredeti tárczája. — Fordította: Paczek Béla. Csak az valóban boldog, aki gondtalan, S mint hajdan ös-elödeink: Saját ökrével szántja ősi földjeit; — Ki uzsorától mentve van, S akit nem izgat sem a vészes csatakürt, Sem a bősz tenger moraja; — Ki nem vadászsza a nyilvános fórumok Vagy gőgös gazdagok kegyét, Hanem vagy a sugár karóhoz kötözi A szőlő zsenge vesszejét S lemetszve a fölösleges hajtásokat, Elülteti a hasznosat, — Vagy csendes völgye hüs ölében bégetö Elszéledt nyáját őrizi, — Vagy mézet sajtol, melyet korsajába rejt, — Vagy nyírja gyenge juhait; — Ki, amidőn az ősz gyümölcs-koronás feje A földből kiemelkedett, Örömre kél, ha a nemes körtét szedi Vagy bibor-fiirtti szőlejét, Hogy Priapusnak és — jó Silvanus! -— neked Nyújthassa áldozat gyanánt; — Avagy ki kéjjel dől le a vén tölgy alatt Vagy ott a zsenge pázsiton. Hol a kis csermely vígan csörgedezve fut S madárka zengi bus dalát, S hol enyhe forrás zúgva áradó vize Szelíd álomra hívogat; — Aki midőn a mennydörgő zordon keze Hózivatart bocsát alá, Serény vaddisznót hajtat fel kutyáival A kifeszitett tör felé, — Vagy könnyű rudján a falánk rigók előtt Ritkára szőtt hálót emel, S félénk nyulat fog tőrrel vagy vándor darut örvendetes zsákmány gyanánt. — Ki az, ki igy nem képes elfelejteni A szerelem gyötrelmeit? Kivá't ha szende nő a ház és gyermekek Gondját megosztva viseli, S mint a szabin nők, vagy miként Apulia Nap-barnitotta hölgyei, A jól-kiszáradt fából — mig a fáradt férj Megérkezik — tüzet gyula szt S fonott karámba zárja vidám barmait, Megfejve duzzadt tőgyüket, S behozva édes borral tele hordáját, Ebédet készít, amelyért Nem ad ki pénzt. — Nekem nem is kell tengeri Kagyló, hal s más inyencz-falat, Melyet keletről a mi tengerünk felé A zordon tél viharja hajt; Én Afrikának sem kívánom szárnyasát; Az ioni császármadár Sem kedvesebb előttem, mint a fák rakott Ágán termett olajbogyó, — A réten termő sóska és a mályva — A beteg test orvos-szere — S az áldozatnap ünnepén leölt gidu S a farkas-fojtogatta kos. — Gyönyörrel nézem, igy lakomázva, jóllakott Nyájam hazajövetelét, — A fáradt ökröt, a megfordított ekét Vonszolva duzzadó nyakán, — S a rabszolgákat — házam ezen ékeit — A ragyogó tűzhely körül. * * * Midőn ezt mondta Alphius, az uzsorás, — A már-már kész földmivelő, — Beszedte pénzét a hó közepén: hogy azt Ismét kiadja elsején.
