Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-09-08 / 18. szám
Felsőbányái Hírlap. Eszterházy, mint király. Amikor nagy Napoleon Ausztria ellen viselt háborút, kiáltványt bocsátott ki, melyben arra hivta föl a magyarokat, hogy rázzák le az osztrák igát, sőt néhány diadalmas csata után egész komolyan foglalkozott az önálló független magyar királyság fölállításával. Szokásától eltérően nem saját emberei közöl ültetett volna valakit a magyar trónra, hanem fölajánlotta a koronát Eszterházy herczegnek, aki azonban azt nem fogadta el s a nemzetben sem keltett viszhangot a fölkelésre hivó kiáltvány. A háború Ausztriával s mondhatjuk, egész Európával folyt tovább. Ezt a korszakot tárgyalja most az a nagyszabású disz- mü, melynek gyönyörűen illusztrált IV. és V. füzete már megjelent. Az egész történelmi munka czi- me: Magyarország a XlX-ik században, Írásban és képekben, szerkesztője és kiadója Pálfy Ferencz budapesti ügyvéd, aki óriási munkát végzett az adatok gyűjtése, az anyag megválogatása és a remek szép illusztrácziók megszerzésével. Valóban diszmüvet kap az előfizető, aki füzetenkint ösze- gyüjti, s Így alig érezhető pénzösszeggel szerzi meg, mert a havonkint megjelenő füzetek ára egy korona. Az egész világ történelmét öleli föl a munka, viszapillantást vetve az ó-kortól kezdve minden jelentősebb eseményre s ezzel párhuzamosan tárgyalva a XIX-ik század történelmét érdekes, vonzó és tárgyilagos előadásban. Hogy némi fogalmat : djunk az érdeklődőknek, fölemlítjük, hogy az utolsó füzet 45 színben nyomott illusztráczión kívül XIII. Leó pápát adja miimellékletül. A díszes mü iránt érdeklődök forduljanak Pálfy Ferencz czi- mére: Budapest, VII., Erzsébet-körut 29, A t. m. kir. postahivatalnak. Múlt hó 27-én a helybeli m. kir. postahivatalnak helyi és kelti bélyegző-lenyomataval ellátott levél érkezett hozzám, mely következőleg szól: »Tekintetes Szerkesztő Ur! Becses lapjának 26-ik számában (e szám csak a 17-ik volt. Szerk.) saját aláírásával egy felhívás van közölve, mely eként hangzik: Mióta városunkban két lap áll a közérdekek szolgálatában, megtörténik, hogy a kézbesítés alkalmával a szerkesztőségek összetévesz- tetnek stb.« Nem tudjuk, hogy vád akar-e ez lenni vagy óvintézkedés ? Ha vád, akkor tessék konkrét esetet felhozni, mert aki vádol, annak bizonyítani is kell; ha pedig csak óvintézkedés, ez esetben a félre-értés kikerülése végett kérjük a »megtörténik« kifejezést legalább is, »megtörténhetnék «-re helyesbíteni. Ezt szükségesnek tartjuk a postahivatal reputatiója érdekében a t. Szerkesztőség szives figyelmébe ajánlani és a helyreigazításra felkérni. Tisztelettel: M. kir. posta- és távirdahivatal. Felsőbányán, 1900. aug. 27-én. (P. H.) Erre válaszom a következő: Nevezett »Felhívás« nem vád akar lenni, csupán óv-intéz- kedés. Különben a postahivatalt ilyesmikért vádolni joggal nem is lehet. Ha vádolni lehetne valakit, az egyedül öreg levélhordónk lehetne, kit azonban, bár a tényre hivatkozni vagyok is kénytelen, vádolni nem akarok, mert nemcsak én, de mindenki jól tudja, hogy a kétszeri postajárat óta mennyi dolga van s aki naponta száz meg száz levelet, újságot, kézbesítést hord szét, nem csoda, ha a hasonlóan kezdődő czi- meket a kézbesítés alkalmával össze is téveszti. Tehát ismétlem: a postahivatal ellen semmi esetre, de még a kézbesítő ellen sem akart vád lenni az a felhívás, csupán óvintézkedés. A tény, melynek alapján azt megírtam, a következő: Múlt hó 14-én d. e. Varga Lajos, Nagy Lajos, Adámcsik Péter, dr. Kollár Lajos és Magyar László uraknak társaságában Husovszky H. I. üzlete előtt állottam az utczán, midőn a levélhordó egy levelet adott át nekem, melyet már szinte felbontottam, midőn észrevettem, hogy az nem nekem, de a »Felsőbánya« szerkesztőségének szól. Néhány lépéssel utánamentem s visszaszólítottam s vissza-adtam neki a levelet, mondván, hogy az nem engem illet. Ez a tény, melyet nem vád gyanánt, csupán saját reputatióm érdekében kellett elmondanom, nehogy a T. postahivatal higye, hogy nevezett »Felhívás« roszakaratu vád akart lenni. Különben szívesen teszek eleget a hivatal azon óhajának, hogy — mivel azóta hasonló eset közvetlen az említett után csak egyszer s akkor is csak egy újsággal történt, máskor nem, — a »Felhívás« »megtörténik« kifejezését már a jelen számmal kezdődőleg »megtörténhetnék«-re módosítom. Felsőbányán, 1900. évi szept. 9. Kiváló tisztelettel IMRE KÁROLY szerkesztő. Felhívás! Mióta városunkban két lapis áll a közérdek szolgálatában, megtörténhetnék, hogy a kézbesítés alkalmával a szerkesztőségek össze- tévesztetnek. Ugyanazért felkérem lapunk barátait, hogy a tévedések elkerülése végett küldeményüket ezután egyenesen nevemre czimezni szíveskedjenek s csak mellék-czim gyanánt használják a »Felsőbányái Hírlap szerkezztöje« kifejezést. Ugyanerre kérem a lapunkkal csere- vagy egyéb viszonyban álló újságok kiadóhivatalait és szerkesztőit is. Felsőbányán, 1900. szept. hó. A közönség köréből .*) Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Bizonyára ismeretes ön-előtt, hogy a múlt évi felsőbányái városi választás alkalmával távollétemben minő rágalmak és törvénysértő erőszakoskodások árán üttettem el törvénybiztosi- totta pályázói jogom érvényesítésétől. Ezek ma a nagyméltóságu m. kir. belügyminiszter ur büntető ítélete előtt állanak. Most több oldalról értesülök, hogy azzal rágalmaztatom újabban, hogy én holmi lacz- falusi román nemzetiségű törekvéseket helyeselek, hogy Lukács László g. kath. plébánossal ily értelmű összeköttetésben állok stb. stb. Egy szóval nincsenek az ellenségeim megelégedve azzal, hogy törvénybiztositta jogaimat sikerült erőszakos módon (eddig büntetlenül) elrabolniok; hanem most átadnak a »Nagy Galeottonak« s ily súlyos módon rágalmaznak. Ez okból kérem meg a tisztelt Szerkesztő urat, hogy szíveskedjék jelen nyilatkozatomnak becses lapjában helyt adni. Feltételezem, hogy aki csak ismer engem, az a fenti rágalmaknak nem ad hitelt. Rágalmazóimról pedig óhaj lom, hogy bárcsak oly »magyarok« lehetnének ők, mint én vagyok. Egyebekben pedig kijelentem, hogy alattomosan valakit rágalmazni könnyű dolog, de aki férfi és becsületes ember akar lenni, az nyíltan beszél és nem a hátam mögött. Aki pedig en- gemet bárminő és bármily nem magyar nemzetiségű törekvésekkel bizonyítás nélkül avagy tudtomon kívül összeköttetésbe akar hozni vagy említeni, azt én rágalmazónak jelentem ki. Felsőbányán, 1900. évi szept. 4-én. Dr. Kollár Lajos orvos. *) E rovat alatt közlőitekért nem felelős a Szerk. Felelős szerkesztő : Imre Károly. Kiadótulajdonos: Nánásy István. o 4-> > jD "53 6 cn iS 4-> o > 4-> <Ö M 'CÖ Sh 'O X :0 N :o M N in <0 a CÖ cö 01 O +» d o ft öo CD M CÖ Cfi e cö cn U 0 >3 <D X 0) cn •■h a> 'tí a <D U 60 01 B ■H 'O Tisztelettel Imre Károly szerkesztő. tp» t/p» df» dp» dk» dk» dk» dp» dk» dp» I I I I 1 1 I ! 1 I 0 Figyelmeztetés! J Bátor vagyok igen tisztelt vevőimet és megrendelőimet tévedés elkerülése végett figyelmeztetni, miszerint órás- és ékszerész-üzletemet a Főtérre. Husovszky József ur házába egész terjedelmében áthelyeztem és a volt üzlethelyiségemben »Úrás és Ékszerész« czég alatt megnyilt üzlettel semmi néven nevezendő összeköttetésben avagy ismeretségben nem vagyok. Minden tévedés elkerülése végett igen kérem ezt figyelembe venni, mivel a Főtéren levő egyedüli üzletemben készült munkákért vállalhatok csak föltétien szavatosságot. Tisztelettel IRING M.-né. Kérem a czégre figyelni! |g a yy Stearoptinüm (Olaj-sebtapasz) 44 Bámulatos gyorsan gyó- fi gyitó olaj-sebtapasz amely f* egyetlen a maga nemében, s |J Budapesten a katonaságnál orvosilag rendelve. egy régi család titka. ff Biztosan gyógyítja s a fájdalmat rögtön csillapítja bármily sebeknél: vágás, zuzóriás, égés, fagyás, mindenféle kelevény, a nci emlők ií gyuladása és gyűlése, a titkos betegségek, kiütések stb. ff Egy adag éira használati -atasitassal együtt ö korona. jtf A hatásáért kezességet vállal, ami, ha elmaradna, — a pénzt visszaszolgáltatja a „Stearoptinüm“ laboratóriuma. ff A pénz beküldésével vagy utánvéttel megrendelhető a „Stearoptinüm“ laboratóriumában: ff Budapest, VII. kerület, Mexikói-ut 88. sz. II. emele 2t5. ajtó. pipipipi&WSM k» dp» »Jp» t NYOMTATTA NÁNÁSY ISTVÁN NAGYBÁNYÁN.
