Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1900-09-08 / 18. szám

igényének, sem a nehéz megélhetési viszonyoknak megfelelő fizetésök nincs; akik egyedül és kizárólag csak szerény fizetésökre vannak utalva.

Mintha hallanám az erre nyomban felhangzó ellenvetést: hisz’ van mellék-jövedel- mök is!

Igaz, van olyan tisztviselő is, akinek van egy kis mellék-jövedelme is, ami ugyan nem teszi kövérré a káposztáját; de hát arra a hivatalos órák előtt vagy után való időben bizony rá is kell szolgálnia; de van olyan tisztviselő is, akinek havi mellék-jövedelmét mindössze is csak pár hatosos bevétel képezi, amit nem lehet senkitől irigyelni, mert az a megélhetésre és meghalásra egyaránt édes-kevés.

Egy téves hit vert nálunk mély gyökeret és ez az, hogy még mindig vannak olyan egyének, akik azt hiszik, hogy a városháza most is csak a hajótöröttek asyluma, hol csakis a félbemaradt tehetségek keresnek és találnak biztos menedékhelyet; akik azt hiszik, hogy a városházi tisztviselés most is csak sine cura, aminő — megengedem — a régmúlt időkben volt, midőn nem a vitulusért, hanem egyedül és kizárólag a titulusért szegődtek a város szolgálatába.

Akik ezt hiszik, azok nagyon tévednek. Mert a városi közigazgatás szolgálatába ma már nem a titulusért, hanem azért szegődünk, mert az is egy közszolgálati ág, amely többé-kevésbé biztos existentiát, megélhetést nyújt, ép- ugy, mint bármely más kenyérkereseti pálya.

Valóban sajátságos viszonyok között vagyunk. Nem tudom : mit csodáljak inkább ? Azt a megtestesült érzéketlenséget, közönyt-e, amely mintegy önmagának tetszelegve, ridegen nézi a tisztviselők rendezetlen fizetését, sanyarú helyzetét, tengődését — mert azt életnek nevezni joggal nem lehet, — vagy a tisztviselőknek azon tiszteletreméltó önbecsérzetét, amely felemeli, bár nélkülöz és vergődve küzd életpályájával, azonban egy jobb jövőbe vetett erős hittel bízik, remél ... a tisztesség felszínén tartja és a posványba merülni nem engedi. A rendezetlen fizetések látása egy cseppet sem járul hozzá ahhoz, hogy az újabb nemzedéket a város szolgálatába vonzza. Miből lesz hát a városnak tiszti növedéke ? Avagy az a czél, hogy ne a város szülötte, hanem idegen töltse be az üresedésbe jövő állásokat? Hát lehet-e csodálkozni azon, hogy a város kiválóbb tehetséggel megáldott fiai nem szegődtek a város szolgálatába? Hogy a silány fizetési viszonyok szerint a városnak alig van egy szülött-fia, aki ifjúsága kezdetétől fogva van a város szolgálatában. A többi, idő- közileg hazakerülteket talán a leküzdhetlen honvágy, a megragadott becsvágy és az a nemes gondolat vezérelte haza, hogy a távolban a közszolgálat egyik-másik munkaterén szerzett ismereteiket, a férfikor teljes munkaerejét, a hanyatló városnak, a szervezetében meggyengült szülőanyának támogatására fordítsák. Es ebbeli törekvésében a legkisebbnek látszó tényezőt sem volna szabad keveselni; sőt meg kellene becsülni. Mert nemcsak az alap- és sarkköveken nyugszik az épület. A homokszem is, bár csekély valami, mint kötő-anyag, alkatrész, szerepel az épületnél.

A fizetések felemelése iránt való panasz egyébiránt nem először most hangzik fel.

között is átdübörög a boltozatos dobogón s végigcsörtet a rendetlenül kövezett ósdi utczasoron. Még egy döcczenés és egy emeletes hajlék előtt áll meg, melynek szűk udvarából a kiváncsiak tömege irányozza felénk tekintetét.

De mi ez ? Hová tűntek a hegy-óriások ? Egyiknek sincs nyoma sehol. Helyettük csak a szegélyző apró dombok, különösen az a kupalaku és az a baloldali sziklás domb vonja magára figyelmemet. Mintha csak emberek alkották volna Így e völgyet. Az emberek társaságában is legtöbbször nem igazi nagyok vannak előtérben, nem azok játszszák a főszerepet a társadalom életében, hanem a törpék, a kapaszkodók, akik elég ügyesek abban, hogy az igazi nagyokat és tehetségeseket háttérbe szorítsák és maguk uralkodjanak.

A templomok is mintha távolabb jutottak volna egymástól! Nem képeznek már egy testet. Sőt inkább mintha farkasszemet néznének. Pedig mindkettőben egy Isten lakozik.

— Oh! hogy ennyire megváltozott, meg- i romlott a kilátás !

*

& *

Vidám kiránduló csapat gyülekezik az emeletes vendéglő légvonatos, büzhödt kapubejáratában. Gondos mamák a sütés-főzéstől és előkészületektől kifáradt tekintette!, fürge leánykák sok mindenre kiváncsi pillantásokkal, komoly

Felsőbányái Hírlap

Régóta sajgó seb ez, melynek orvoslását régen kérjük, sürgetjük; de szavunk viszhang nélkül hangzott el, mint kiáltó szó a pusztában.

A napról-napra súlyosbodó, nyomasztó anyagi helyzetünkből felfakadó nyögésünket ezelőtt néhány évvel a bányakárpótlásra való j utalással hallgattatták el, mondván, ha ez meglesz valaha, ezzel kapcsolatban és egyidejűleg megjön az ideje a fizetések felemelésének és a közigazgatás egyéb bajai gyökeres orvoslásának is.

íme, a bányakárpótlás — hála legyen a Gondviselésnek! — megjött. Csak a fizetés-felemelés késik még az éj homályában, évről- évre biztattatva, reménytől ringattatva, hogy legyen miről álmodjunk addig, mig a halál azt mondja, hogy csitt 1

Olyan eljárás ez a tisztviselőkkel szemben, mint mikor az adós készpénz-fizetés helyett olyan utalványnyal akar fizetni, amelynek ese- , dékessége beláthatatlan időre szól. Igenis, épen olyan.

Mert ha első sorban nem a tisztviselők fizetésének rendezését veszszük elő, hanem más í . — megengedem — szintén teljesitendő, de ' mégis talán valamivel későbbre is kitolható, halasztást szenvedhető szükségleteket elégítünk ki: akkor akár a jövő század derekáig is — ha t. i. addig élnénk — várhatunk a fizetés-emelésre; mert — ha akarjuk vagy nem — mindig lesz valami olyan teljesíteni való, amelyet a parancsoló szükség előtérbe tol, amazt pedig háttérbe szorítja.

így nevezetesen —- őszintén kimondom egyéni véleményemet, hogy bár elismerem: szükséges volt már—nem tataroztattam volna még az idén a városházát, sem a járdák építésének folytatását nem eszközöltettem volna a fizetés-felemelések rovására és háttérbe-szori- tásával. Mert azok az ütött-kopott falak, melyekről a város szegénysége ritt le, amint eddig várakoztak, várakoztak volna még a tatarozásra egy-két évig. De a nyomor kitör — és kenyeret kér!

A fizetések javításának elérkezett már az ideje. Ez elől tendentia nélkül már sem elzárkózni, sem kitérni nem lehet; mert késleltetésével épen azok sujtatnak legérzékenyebben, akik csekély fizetésökre vannak utalva, akik számos tagot számláló családapák, akiknek a családfentartással és a gyermekek neveltetésével járó gond és aggodalom megzsibbasztja munkaerejét, amelyre pedig úgy a családnak, mint a városnak egyaránt szüksége van. Itt van legközelebb a kisbányai erdei fa-eladásból származó jövedelem, mely közel 38.000 koronának felel meg. Ezen összegnek hatodrészéből a fizetések felemelése a közgyűlés jóakaratával fedezhető volna.

Hat-hétezer korona igénveltetnék körülbelül, de semmi esetre sem több — a fizetések fölemeléséhez. Ez aránylag oly csekély összeg, ami a városi háztartás mérlegének egyensúlyát ha egy kissé talán — pillanatnyira — megbillenti is, de meg nem zavarja, mert a bánya- kárpótlás évről-évre fokozódó kamatjövedelme | teljesen ellensúlyozza azt. Azért tehát fizetés- felemelést kérünk, mert minden munkás méltó a maga bérére. Pap Márton.

férfiak és pajzán gyermekek egy tarka, nyüzsgő csoportba gomolyodva és várakozó, nyugtalan hangulatban tekintve a kapubejárattól balra, ahonnan a társaság még hiányzó tagjainak érkezniük kell. Végre gaudiummal rohan feléjük egy gyermek-ifjú nebuló. Jönnek ! jönnek!— hallatszik unisono, néhány perez és a karaván megindul. Elül a mindenre kiváncsi leánykák, a gyermek- ifjak és megifjodott öreg gargonok társaságában, utánok az igazi gyermekek, majd a mamák és papák, hátrább a szalma- és nem szalma-özvegyek mindkét nemből s végül a teherhordó kaszt megvetett tagjak Tündöklő, örömtől sugárzó ar- ezok, élénk tekintetű szemek, egyenes járás, vidám beszélgetés, kitörő kaczaj mindenütt.

Elhagyva a vendéglő előtti tér botorkálásra késztető kövezetét, az ódon stilü és restaurálás alatt álló csinos városháza mellett halad el a menet. A századokat látott épület előtt egy komoly és mégis nyájas tekintetű úri ember ! osztja parancsait a munkások és kőművesek hadának,közben egy-egy arra járó nadrágos em- j bér kritikája ellen meg-megvédi a restaurálás munkájának egy-egy részletét; a lépcsőn, az erkélyen, ugyancsak a restauratio hatása folytán, részint megkomolyodott, részint nekihevüit városi, tiszteletet parancsoló hivatalos alakok dis- kurálnak s észre sem veszik (vagy talán nem is

Felhívás !*)

A »Felsőbányái Hírlap« folyó évi 17-ik számában »Justitia« átalános phrasisokkal gyanúsítja Felsőbánya város egész tisztikarát. Felszólítjuk tehát az illetőt, nevezze meg magát és nevezze meg névszerint a hanyag, kötelességeit nem teljesítő és hivatalos állásával visszaélő hivatalnokokat s mondja el nyíltan, concret adatok alapján vádjait, mert az ilyen átalános, körül nem irt vádak csak a nagyközönség magtévesztésére alkalmasak, de az esetleges mulasztások orvoslását nem vonhatják maguk után. A mulasztásokat és visszaéléseket, melyek »Justitia« szerint fenforognak, csak úgy lehet orvosolni, ha tudjuk: ki, mikor és miben követte el.

Felsőbányán, 1900. évi szept. hó 1-én.

Farkas Jenő polgármester.

Nyisztor István v. tan., h. r.-kapitány.

Kovács Pál erdőtiszt.

Pap Márton

számvevő.

Bernovits Emil ellenőr.

Kovács Olivér rendőrtiszt.

Kaufmann

Dr. Csausz Károly főorvos.

Spáczay Gyula

jegyző.

Háder Ferencz

pénztárnok. Münnich Sándor városgazda.

Tör öle Lajos adótiszt-végrehajtó. Ferencz

állatorvos.

*) Ezen »Felhívás*-t czikkiróval kéziratban nem közölhettem, minélfogva válaszát csak jövő számban hozhatom.

Szerk.

Különfélék.

Városi közgyűlés. F. hó 5-én rendkívüli

közgyűlés volt csekély érdeklődés mellett, amennyiben azon csak mintegy 14 képviselő vett részt. Tárgyai a következők voltak:

A f. év végével lejáró bérletek kiadása ügyében a bemutatott árverési feltételeket a közgyűlés elfogadta és megállapította. Az árverések foganatosításával a gazdasági és pénzügyi bizottság bízatott meg, idejéül pedig f. hó 27-ének d. e. 10 órája tűzetett ki.

A városház alatti nagy pincze Salamon Mayer eddigi bérlőnek további 3 évre évi 324 K. bérért folytatólagosan kiadatott.

Pap Márton számvevő adótiszt helyettesítési diját további 4 hónapról kéri megállapítani. Minthogy a tanács már 2 havi helyettesítési dijat kiutalt számára, közgyűlés a kérelmet teljesíthetőnek nem találtaMike Gyulánó földtér-fel adás iránti kérvényét tárgyalta ezután a közgyűlés s a földiért dij mellett feladni határozta.

Felsőbánya város nevének megállapítása tárgyában határoztatott, miszerint a városok és községek neveinek törzskönyvébe »Felsőbánya« név állapittatik meg.

Eljegyzés. Égly Mihály, Nagybánya sz. kir. város főjegyzője, eljegyezte Almer Lajos nagybányai kereskedő és birtokos kedves és bájos leányát: Rozikát.

akarják észrevenni?) a kirándulók lelkes csapatát, melyet épen az építést vezető nyájas’mr lát el jó tanácsokkal, gyakran mutatva mozgékony kezével az útirányt a hegyek felé és sajnálkozva, hogy 5 s az övéi a sok munka miatt ez évben nem vehetnek részt a kirándulásban. A házas férfiak előrelátó gondossága azonban nem tűrheti a lassú késedelmet, jelt adnak az indulásra s a vig társaság, megkerülve a nagy-arányu, de gyermekesen szabályos nagy templom egész területét, a baloldali kis lelkészlakból feléjük intézett kedve; búcsú-intéseket szívélyesen viszonozva, bekanyarodik egy kis gyengén emelkedő s a jó szándékoknak nem épen sima kavicsaival kikövezett utczácskán, hogy egy félnapra eltűnjenek a piacztér kiváncsi nézőinek szemei elöl.

*

ífc XPohárcsengés, dal és hahota! Mit jelent ez itt a hegy ormán, a rengeteg erdő szellős közepében, hol máskor csak a madárdal, szélzugás, vagy olykor-olykor az éhes vadállatok ordítása zavarta meg az örök-csendet. Egy kis svájezi ház terraszáról jő a hang, mely erdei stílben, nyers fából van csinosan felépítve. A tájra már öreg este borult s a terrasz előtt száraz ágakból rakott pásztortüz jelzi, hogy az erdőnek vendégei vannak. Két jól-megtermett marezona alak, arcz-kifejezésökben az alföld és hegyvidék typi-