Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-09-08 / 18. szám
"V- évfolyam. 18_ szám. 1900. szeptember 8_ F7 FELSŐBÁNYÁI TÁRSADALMI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VEGYESTARTALMU LAP, Szerkesztőség: Felsőbá*yán. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egész évre 4 K. — Fél évre 2 K. — Egyes számok 20 fillérért kaphatók. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések Felsőbányára a szerkesztőhöz küldendők. Nyilttér sorotikint 20 fillér. Tanév elején. Kevesebb a zaj, a zsibongás utczákon, köztereken, kevesbedik a szülök gondja is; nem kell már naphosszat nyilvántartani gyermekeik hollétét, nem kell a nap minden szakában aggódni miattok, nem történik-e velők valami váratlan szerencsétlenség, nem esik-e közölök áldozatul valamelyik nyugtalan, pajkos természetének, nem kerül-e erkölcsrontó társaságba, mely letörli róla a szülői nevelés üde zománczát s megfertö'z- teti a fiatal szivet és lelket a maga mételyezö szellemi ragályával. A zaj, a lárma, mely nélkül a gyermek élete el sem képzelhető, czentralizáló- dik, az iskolák asylum gyanánt nyitják meg ajtóikat, hogy magukba fogadják ismét azt a rajt, mit rövid két hónappal előbb kibocsátottak termeikből. Mint egy rövid álom. tűnt el az aranyos nagy vakáczió, a pillékkel együtt elröpültek a gondtalan, édes órák; itt van a szeptember, vele együtt beköszöntőitek a kis emberkék társadalmába is az aprólékos gondok, melyek oly barátságtalan színben tüntetik fel eiejénte az iskolát szemeikben. A hónap első napjai mindenütt a beiratásoknak vannak szentelve. Ilyenkor a hatéves polgárokat tyúkkal, kalácscsal édesgetik, fényes krajczárkával biztatgatják, czifra táskával lekenyerezik. a födolog, hogy kedvet kapjanak a szokatlan munkához. A szülök megkönnyebbült szívvel hagyják az iskolában a sokszor si- valkodó gyermeket, mondván: »Hála Istennek. nyugalom lesz már a háaamnál!« Sajnos, a legtöbb szülő csupán a házi nyugalom szempontjából fogja fel az iskoláztatás kérdését. Milyen okos dolgok is azok a közoktatási törvények: az ember teljesitésök által nemcsak jó hazafi, hanem emellett nyugalmas család-apa is lehet! Arra aztán kevés embernek van gondja: vajon mit is müvei tulajdonképen az ö gyermeke teljes tiz hónapon át az iskolában. Azt hiszi, a beiratás által minden kötelességének eleget tett. Pedig nem úgy van. Régen bebizonyított tény, hogy a katonát csak úgy lehet sikerrel használni a háborúban, ha a kor színvonalán álló fegyverekkel van felszerelve. A gyermekek iskolai élete szintén háború. Háború a tudatlanság ellen. Fegyverek nélkül, még pedig alkalmas fegyverek nélkül megnyerni ezt a csatát sem lehet. A tudomány fegyverei a könyvek és egyéb taneszközök. Ha ezekkel nem látjuk el gyermekeinket mindjárt a tanév elején, meddő munkát fognak azok végezni s velők együtt az iskola is, mert hiányozni fognak a nagy gonddal átültetett ismeretek megrögzítésére megkivántató segéd-eszközök. Nem elég az sem, ha rész- letenkint szerezzük meg a szükségeseket, pl. szeptemberben egyik, októberben másik, novemberben a harmadik könyvet. Mit szólanánk pl. ahhoz, ha egyszer csak azt olvasnék valahol, hogy a khinai háborúban a szövetséges csapatok kemény puskatüzzel támadtak az ellenálló boxerekre, de kénytelenek voltak a támadást beszüntetni, mert kitűnt, hogy a boxerek csak felerészben voltak ellátva tüzifegyvtaekkel ?! Azt hiszem, egyszerűen nevetségesnek minösitenök a szövetségesek eljárását, kik megvárják, mig az ellenség felszereli magát s nem ragadják meg a kedvező alkalmat a diadal kivivására. Ma verseny van minden téren, Így a közművelődés terén is, melynek alapvetői az iskolák. Ha valamely iskola nem végezhet olyan munkát, minőt a kor szelleme megkövetel, azt a többiek nem fogják megvárni, mig eltünteti a haladását gátló akadályokat, hanem fölébe nőinek kérlelhet- lenül. Ezt jegyezzék meg maguknak a szülők nemcsak a felszerelés, hanem a rendes iskoláztatás kérdésénél is. Gondolják meg, hogy tőlünk itt, a magyarság határvidékén, mindenki különb eredményeket vár, mint oly vidéken, hol nem kell az iskolának egyszersmind a faji egybeolvasztó politika hatalmas segédeszköze gyanánt is működnie. Az iskoláztatás hasznossági szempontból is mindjobban kezd kidomborodni nap- I jainkban, s kezdik belátni a műveltség legalacsonyabb fokán álló elemek is, hogy az irás,-olvasás mestersége nélkül ma már — bármi egyszerű ember legyen is valaki — vajmi nehezen boldogulhat. E sorok Írójának a közelmúltban volt alkalma látni, mily keserves megbánást okoz a férfikorban az j iskolának egykori elhanyagolása. Valakinek igen jó alkalmazás kínálkozott egyik tengerparti városunkban működő vállalatnál, azonban annak elnyerhetése végett iskolai bizonyítványra volt szüksége. Az ídejebeli naplókból nem volt kimutatható, hogy is- j kolakötelezettségének eleget tett volna s igy valószínűleg elesett egy kedvező keresetforrástól ! Nem kell ennél kiáltóbb példa. Iskolázottság nélkül hovatovább kevésbbé lehet boldogulni, élni pedig hiába nehéz, de kell! Ez iskolai év kezdetén gondolják meg tehát a t. szülők, hogy gyermekeik jövőjére nézve a társadalomnak velők szemben igenigen jogos követelményei vannak. Imre Károly. Fizetés-felemelés, jöjjön el a te országod !*) Fölkeltében, lefektében egyaránt igy imádkozik a városi tisztviselőknek nem mindegyike, csak egy része, akiknek t. i. nem adatott meg sem öröklés utján, sem Fortuna asszony kedvező mosolyából szerzés folytán oly vagyonhoz jutni, melynek jövedelméből szerény igények mellett talán hivatalvállalás nélkül is meg lehetne élni. így fohászkodnak fel azok, akiknek terhes, elég-terhelt és túlterhelt munkakörük van; de sem megszerzett szellemi tőkéjök kamatának, sem a haladó kor és társas élet fokozódó *) Mindenesetre az felelne meg az osztó igazságnak nézetünk szerint, hangyán fizetés-felemelésről szó lehet, hogy a város minden alkalmazottjánál, rangra való tekintet nélkül, rendeztessék, kinek-kinek érdeme szerint. Szerk. Felsőbányái képes levelező-lap tárgyak. — A Felsőbányái Hírlap eredeti tárczája. — A képes levelező-lapok eredetileg arra valók voltak, hogy egy-egy tájnak vagy helységnek emlékét állandósítsák azoknak képzeletében, kik örömmel gondoltak vissza az ott töltött kedves órákra. Mily kellemes, mily boldogító volt az az érzés, mely egy ily egyszerű lap láttára eltö’tött bennünket. Kedves ismeretség, szorosra fűzött barátság, a múlt nagyságának egy-egy fenséges emléke, elandalitó festői tájkép, érdekes kirándulás és sok más érdekesnél érdekesebb jelenet és esemény képe ujult fel lelkűnkben s számtalanszor újra élveztük azt a gyönyört, melyet ama kedves látványok reánk eredetileg gyakoroltak. De sajnos ! az élet reális irányú átalakulása, a modern kor praktikus és materialistikus le.hellete, miként annyi sok eszményi irányú kedvtelésünknek, úgy ennek is elfujta szinporát, lemosta kedves zománczát. Ma már a képes levelező-lap nem elmúlt örömöknek visszaidézöje, kedves emlékek felviditója többé, hanem semmi egyéb, mint közönséges áruczikk, bolti portéka. Ott látod ezer számra a szalonok asztalán, a szakácsnők és szobaleányok ruhás ládájában, láthatsz rajta a legképtelenebb fantasztikus tájkép-részleteket és a legocsmányabb emberi torzképet, mindent, mindent, csak kedves emléket nem. •— Akinek fogékony lelke ma emlékezni akar átélt kedves jelenetekre és gyönyörrel szemlélt kedvencz helyekre, aznem bolti képes levelező-lapok segélyével teheti ezt, hanem kénytelen saját phanrasiáját szárnyrabocsátani s annak emlék-lapján felidézni a kedves képeket. Én is ilyen képes levelező-lapokat hoztam magammal Felsőbányáról, ahol feledhetetlen csendes örömökkel telt hat hetet töltöttem, bejárva erdőt, hegyet, hallgatva a források cserge- dezését és az erdő zúgását. Mérföldek és napok választanak már el e kedves képektől, de lelkemben csak úgy zsongnak a szebbnél szebb emlékek, melyeknek mindenike méltó tárgya volna egy képes levelező-lapnak s melyeknek összesége egy egész vastag képes kötetet betöltene. Válogassunk csak úgy találomra egyet-kettőt a sok közöl s vessük papirra, nem annyira azért, hogy mások is élvezhessék, mint hogy föl- idézésökkel lelkünket kellemes rezdülésbe hozzuk. * * # Dübörgő szekerem ott robog a Somoshegy és a Nyireserdö közötti egyenes országut-részle- ten. Szemem előtt a messzeségben két hegyóriás emelkedik, az egyik (a jobboldali) keskeny plateauban végződik; oldala sötét-feketés, sürü erdőséggel van borítva, teteje csupasz és lapos, jobboldalról a látóhatárra dőlt, mintha egy más, szebb tárgyra kivánná a figyelmet fordítani; a baloldali ? titán hosszú, nyerges, olyan mint egy óriási teve, zordon, köp isz háta úgy terpeszkedik a látóhatár éjszakkeleti oldalára, mintha el akarná előlünk zárni a világot. A két hegy aljában jobbról élénk zöld dombocskák, melyeknek egyike szabályos kup-alaku, balról pedig egy köves, szirtes, itt-ott erdős domb terül el szabálytalanul, mint egy össze-vissza zilált óriási vakondok-turás ; a völgykatlanban pedig két tornyos templom látóképe mered felénk az alacsony kopott fekete háztetők és kertek tömkelegéből; egyik két- tornyos és méltóságosan emelkedik ki törpe környezetéből, a másik egyszerű, de csinos és szerényen, de önérzettel látszik társa mellett meg- vonulva, melylyel csaknem egy testet alkot. És fönn a magaslaton egy kis fehér-falu, alacsony tornyu kápolna egészíti ki a bájos képet, mely nyugodtan és megelégedéssel tekint a kedves völgybe. A szekér döczögve ballag tovább, apró, elhanyagolt külsejű, zakatoló házikók között, jobbról és balról az emberi mesterség által medréből I ki- és bekóválygásra kárhoztatott patakviz zúgása Lapunk jelen száma a közbeeső ünnep miatt, egy nappal hamarább jelenik meg.
