Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1900-08-28 / Rendkívüli szám

Felsőbányái Hírlap. czia köztársaság nem szorult arra, hogy bárki is elismerje. (Éljen.) Minél szomorúbbak és ziláltabbak a viszo­nyok Ausztriában, annál nagyobb érdekünk vi­gyázni arra, hogy a magyar politikai közélet megőrizze és megizmositsa azokat az erényeket, amelyeknek hagyományos tisztelete erőnk legfőbb alapját alkotja. Aki a magyar közéletet csak kivülrő1, vagy épen zajos korteskedésekből ismeri, igen könnyen elfeledi azt, hogy a magyar politikát mindig nagy eszmék vezették. A mérsékelt szabadelvű haladás, a történelmi alapokon nyugvó fejlődés, minden osztály, felekezet, nemzetiség társadalmi helyzetének és alkotmányos jogainak őszinte meg­becsülése, de a magyar állam nemzeti jelle­gének kidomboritása: ez az az alap, melyen tör­ténelmünknek sokszor fényes, sokszor szerencsét­len, de mindig dicső folyama egy ezredévből a másikba vezetett. (Éljen 1) A magyar nemzetben ezenkívül mindig meg­volt az a józan politikai érzet, hogy itt a hármas bérezek terében, a világtörténelemnek ezen izzó, vulkánikus talaján, csak egy nagy és erős párt tarthatja kezében az uralmat és vezetheti siker­rel az ország ügyeit. Ezért látjuk azt a sajátsá­gos jelenséget, hogy a midőn egy régibb kor­mánypárt meggyöngül és összetörik a helyébe lépő uj párt rendszerint számbelileg is jóval meg­haladja a régit. így volt ez 1875-ben a fúzió után, Így volt ez 1899-ben a dissidens politika győzelme után. És látjuk nem egyszer azt, hogy egyesek és egész közönségek, melyeket erős politikai ellen­tétek választanak el a kormánypárttól, egész odaadással támogatják a vezető párt férfiát, ha egy közös ellenfél diadalát kell megakadályozni, vagy ha az illető személyes bizalmokat meg tudja nyerni, ami, szabadjon ezt mély köszönettel és némi elégültséggel is mondanom, az ilyen kép­viselőre nézve a politikai küzdelem egyik leg­szebb jutalma. Vannak, 3kik a mi parlamentáris életünket külföldi sablónok szerint megítélve, panaszkodnak afelett, hogy nálunk nincs parlamenti változandó- ság, a hol ellentétes pártok egymást a kormány­ban felváltanák, Pedig ennek igen egyszerű magyarázata van. Nálunk az ország nagy több­sége meglehetősen egyformán gondolkozik a poli­tikai czélok felől, ami nemzetközi helyzetünk és nemzetiségi viszonyaink mellett alig is lehet más­kép. Az tehát, hogy itt ellentétes politikai czélo- kat követő pártok váltsák föl egymást, egyene­sen ki van zárva. Ámde erre az, aki ismét csak külföldi sablonok után Ítél, azt fogja mondani, hogy a pártok váltakozása a parlamenti életben az egyedüli óvszer az ellen, hogy a kormányon levő párt a nemzeti közérzülettöl el ne idegened- jék, hogy a pártérdek ne kerüljön a közérdek fölé, s hogy a kormányzatoan is érvényesüljön a politikai kötelességek ama szigorúbb felfogása, melyet a nemzet színe előtt folytatott ellenzéki kritika magával hoz; szóval lesz olyan, ki elen­gedhetetlennek tartja, hogy a vezető párt hely- lyel-közzel megujhodjék a nemzeti élet friss vé­rével és uj gondolataival. Hát én megengedem, hogy ez mind kívá­natos, de aki azt hiszi, hogy ez a mi mai par­lamenti életünk mellett n m történnék meg, az mégis csalódik. Akik a mi parlamentünknek szemére szok­ták vetni, hogy abban még egy kormány sem bukott azért, mert nem volt többsége, az egy tévesen felállított vád. Mert ez a tény más ol­dalról tekintve azt mondja, hogy a mi parlamen­tünkben kényes nagy pillanatokban nem a szám­szerinti többség határoz, és az ellenzékek nem győzik le ellenfeleiket közvetlenül, mint más par­lamentekben, hanem, ha a többség meggyengül, amint meggyöngült az egykori Deák-párt 25 évvel ezelőtt és meggyöngült a vezető-párt a közelmúltban, akkor beá'l az a p llanat, midőn a régi párt uj elemekkel felfrissülve, megujhodt erővel veszi föl a munkát ott, ahol azt a régi párt abbanhagyni kénytelen volt. Mindez csak azt mutatja, hogy a mi parla­mentünk sokkal érzékenyebb a körűié hullámzó nagy áramlatok iránt, mint első tekintetre gon­dolnék. Szóval, a mi parlamentünk a legnagyobb mértékben e kompromisszumok eredménye. Merev egyoldalúság a mi vezető-pártjainknak nem ad erőt. Ellenkezőleg a rideg párturalom és intran- zigens irány egyenesen vesztüket okozza. A tanulságot ebből levonni nem nehéz és ez az, hogy a mai, különböző elemekből össze­alkotott párt csak akkor lehet erős, ha külön­böző részei teljesen össze tudnak egymással ol­vadni. Minden versengés, minden oly törekvés, mely annak egyik vagy másik részét a többi fölé akarja emelni, csak megakasztja az összeol­vadás folyamatát és előbb-utóbb az ellen fordul, ki az egyetértést megbontja. Minden szervezet­nek megvannak a maga szabályai és törvényei, amelyek az ő lényéből folynak, és amelyek ki- maradhatatlanul megboszulják magukat azon, ki ellenük vét. (Úgy van !) És egy erős, egységes, nagy pártra ma nagyobb szükség van, mint valaha. A monarchia külügyi helyzete oly kedvező, minő még a ki­egyezés óta sem volt soha Az európai nagyha­talmak vetélkedése mindinkább elvonul a mi köz­vetlen közelünkből messze távolba. Afrika és Ázsia uj mezőket tárnak föl e terjeszkedési vágynak, aminek következtében régi barátságok omlanak össze és régi gyülölségek olvadnak föl, amint azt jellemzően mutatja az agitáczió, mely ma Német­országban az iránt indult meg, hogy a franczia érzékenység kímélése érdekéből ne ünnepeljék meg többé a sedáni győzelmet. Az a mohóság és kapzsiság, amely ma a letöbb európai nagy­hatalmat elfogta, sőt már Észak-Amerikára is kiterjedt, beláthatatlan érdekösszeütközéseket fog teremteni a miből senki sem fog annyit nyerni, mint a monarchia, melynek, mint érdektelen fél­nek, mindenki barátságát és rokonszenvét fogja keresni. Addig, amig legalább Budapesten van egy erős kormány, a monarchiának megmarad a maga tekintélye, melyet bármikor érvényesíthet, ha érdekei úgy kívánják, de ha nemcsak Bécs- ben uralkodik fejetlenség, hanem nálunk is egy gyönge kormány és egy önmagával meghason- lott parlament korszaka köszöntene be, akkor a monarchia teljesen képtelen volna kedvező hely­zetét kihasználni. (Úgy van, helyes!) De erős kormányra és munkaképes parla­mentre van szükségünk mindazon ügyek szempont­jából is, melyeket Ausztriával közösen vagy lega­lább egyetértőleg kell intéznünk. Az ottani poli­tikai ziláltság mellett, fajdalom, nagyon is meg­van arra hajlandóság, hogy az egyes pártok a gazdasági téren és pedig a mi rovásunkra keres­senek kárpótlást. Ezt megakadályozni csak erős, öntudatos és egységes párt képes. De végre szükségünk van egy erős pártra a nagy belügyi kérdések szempontjából is. A szenvedélyes pártharezok és az osztrák zavarok háttérbe szoríthatták egy időre a nagy belügyi alkotásokat, de a szükség, alkotmányunkat igazi népies irányban kiépíteni, mind kíméletlenebből kopogtat ajtainkon. Amidőn a nemzetiségi és főleg felekezeti harezosok újból fül akarnak tá­madni lehetetlen lesz a közigazgatás államosítását tovább halogatni. A nagy gazdasági átalakulás mellett, midőn az alsóbb osztályok eddig kevébbé védett érdeke mindinkább előtérbe kerül, ugyan­csak mindinkább halaszthatatlan lesz az egyenes adók reformja, hogy egyenletesebbé és köny- nyebbé tegyük azt a terhet, melyet államháztar­tásunk rendezése érdekében a fogyasztási adók­ban főleg az alsóbb osztályokra róttunk. Minél előbbre haladunk az általános mű­veltség mezején, annál kétségtelenebbé válik, hogy a nagy magyar Alföld legalsóbb és leg­számosabb néposztálya nehéz válsággal küzd. Az a nagy népréteg, mely ennek az államnak nem­zeti jellegét adja, az a nagy néposztály, mely eddig fölöslegével az államnak n uncsak számbeli erejét, de magyar nemzeti színezetét is folyton emelte, kezd meggyengülni, Itt gyors és átfogó segítségre van szükség, mert minden pereznyi késedelem nagyon keservesen megboszulhatja magát. A gazdasági termelés két főága, a mezö- gazdasag közt egyrészt s az ipar és kereskedelem közt másrészt mindinkább szaporodnak az érde­kek összeütközései. Az ipart és kereskedelmet fejleszteni és eniellett a mezőgazdaság érdekeit is előmozdítani nemcsak mindig sürgősebb, de egyszersmind mindig kényesebb feladattá válik. A feleke/.etek közt a mesterségesen felzaklatott féltékenységet lecsil.apitani és közöttök a békét és egyetértést megizmositani hasonlóképen min­dig nehezebb és mellözhetetlenebb lesz. (Helyes, éljen!) Mindezen nagy és szép, de egyszersmind nehéz és sok veszedelemmel fenyegető feladato­kat csak egy egységes nagy párt oldhatja meg. S ha meggondoljuk, hogy a jelen országgyűlés mandátuma lejártához közeleg és legkésőbb egy év múlva a választások fognak a képviselőház uj alakulása felett dönteni, akkor kétszeresen kell óhajtanunk, hogy ebben a nagy pártban minden ellentét elsimuljon és összhangzó egység­be olvadjon, mert csak egy ily párt léphet öntudatosan a választók elé, csak egy ily párt nyerheti meg a választók bizalmát, amire a jövő­ben nagyobb szükség lesz, mint bármikor eddig. íme, uraim, mennyi nagy érdek fűződik a szabadelvű árt egységéhez és összetartásához és azért erős hitem és meggyőződésem, hogy a szabadelvüpárt vezetó-férfiai nagy erkölcsi fete- lősségök öntudatában híven és lelkiismeretesen végre fogják hajtani azt, amire az uj pártala- kulásnál minden részről nem kis áldozatok árán vállalkoztak. Bármit mondanak is a szabadelvü­párt ellenségei, a párt bölcs és t<pintatos vezé­rének szerencsés vezetése mellett egységesen fog annak idején a választók itélőszéke előtt meg­jelenni és bizonynyal csak megerősödve fog abból a közös erővel, váilvetett munkával folytatott választási harciból kikerülni. És ebben látom én a jövő nagy feladatai szerencsés megoldásának legnagyobb biztosítékát. (Hosszan tartó zajos éljenzés.) A lelkesen megéljenzett beszámoló beszéd után Vida Aladár főgymnasiumi igazgató meg­köszöni, hogy képviselőnk az országgyü és ed­digi s még ezentuli munkatárgyainak oly vilá­gos képét tárta fel beszámolójában s iránta a választópolgárok nevében bizalmat szavaz s jö­vőre is törhetetlen ragaszkodást igér. Berenczei Kovács Giza azon indítványt tette, hogy a miniszterelnökhöz a gyűlés üd­vözlő sürgönyt küldjön, mely indítvány egy­hangú lelkesedéssel elfogadtatott. Pap Márton lendületes és költői szépsé­gekben gazdag, virágdus felköszöntőjében zugó tengerhez hasonlítva az életet, azt mondja, hogy e tengernek egy erős szirtre van szüksége, me­lyen a szenvedélyek zajgó hullámai megtörje­nek. Ily szírt a vallás, melynek őrei a lelké­szek. O a nagybányai papokért, kik mind a né­gyen itt vannak és az ezek közt fennálló szép egyetértésért üríti poharát. (Felkiáltások: Cicero pro dome sua!) E szép és zajosan megéljenzett pohárkö- szöntő után Gellért Endre polgármester felol­vasta az általa szövegezett következő táviratot, melyet a jelenvoltak átalános felkiáltással elfo­gadtak : Széli Kálmán miniszterelnök ur 6 Nagyméltő- ságának Budapest. Láng Lajos szeretett képviselőnk mai na­pon tartóit beszámolója alkalmából fogadja Nagyméltóságod a nagybányai polgárság sza­badelvű pártjának üdvözletét. Bittsánszky Ede, a szabadelvüpárt elnöke. E sürgöny azonnal el is küldetett. Végül a közönség egyhangú óhajának készséggel engedve, Sziics pátri állott még fel s az átalános tetszésnyilvánítás harsogó zúgása közt gratulált a nagybányai választókerületnek, hogy oly férfiút tisztelhet képviselőjéül, ki az előbbi rendszert, melyben a függetlenül gon­dolkozni merő tisztviselőt nyugdíjba helyezték, megdönteni segített, aki a törvény, jog és igaz­ság vezérférfiának rendíthetetlen hive; azután szellemes áttéréssel az itteni szép egyetértést élteti, hol nincsen sem vallási, sem politikai, sem különösen nemzetiségi egyenetlenség, ami bizonynyal a higgadtan gondolkodó vezető fér­fiak érdeméül róható fel. Ezután a népes asztaltársaság Láng Lajos képviselő lelkes éltetése között csakhamar fel­oszlott. Mint biztos kutforrásból értesülünk, kép­viselőnk folyó hó 30-án a reggeli vonattal tá­vozik haza Budapestre s ezen idő alatt Nagy­bányán magánlátogatásokat fog tenni s a vi­dék szebb pontjaihoz fog kirándulni. Felelős szerkesztő : Imre Károly. Kiadótulajdonos: Nánásy István Lapunk számonkinti elárusitását Mikola Antal Gyula ur volt szivss elvállalni, kinek üzletében egyes példányok 20 fillérért kaphatók. Ugyanitt feladhatók apró hirdetések szavankint 4 fillér, vastagabb betűkkel 6 fillér hirdetési ár mellett. Egy vagy két gymnasiumi tanulót Nagy­bányán egy keresztény úri család kosz- tosul felvállal s tanulás tekintetében is lelkiismeretes felügyeletet biztosit. Czim megtudható a kiadóhivatalban,

Next

/
Thumbnails
Contents