Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-08-28 / Rendkívüli szám
V. évfolyam. Kendki lttüIí szám. 1900. e.'u.g-u.szt-u.s SB. r/ FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP TÁRSADALMI KÖZGAZDASAG1 ÉS VEGYESTARTALMU LAP. SzerkesztSség: FetsSbányin. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomdásznál Nagybányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Előfizetési ára: Egész évre 4 K. — Fél évre 1 K. — Egyes számok 20 fillérért kaphatók. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Minden a Jap szellemi részét illető köziemén ek és előfizetések Felsőbányára a szerkesztőhöz küldendők. Nyilttér soronkint 20 fillér. Láng Lajos városunkban. E hó 25-én, szombaton reggel lobogó- díszt öltött városunk. D. e. 10 órakor nyolcz kocsin indult ki az intelligens közönség Farkas Jenő polgármester vezetése alatt sze- szeretett képviselőnk fogadására, ki ugyancsak 10 órakor indult Nagybányáról. A »Nyires-erdöc árnyában foglalt állást a vendég-váró közönség, hol kedélyes beszélgetés közt telt az idő, mig 11 órakor lelkes éljenzés közt megérkezett Láng Lajos v. b. t. t., kerületünk országgyűlési képviselője, Gellért Endre nagybányai polgár- mester kíséretében. A szeretett vendéget a város nevében Farkas Jenő polgármester fogadta. Beszédében kiemelte azon — városunk közönségére megcisztelő — körülményt, hogy a képviselő ur épen e napon, nevenapján érkezett körünkbe, azon a napon. melyet mindenki családi körébe visz- szavonulva, szeretteitől környezve szokott tölteni. Kívánja, hogy érezze is ma oly fesztelenül, bizalmasan magát Felsőbányán, mintha csak családja körében volna, mert hiszen itt is szerető szivek környezik. — Láng Lajos rövid szavakban meghatót, hangon mondott köszöneiet a szeretetteljest szives fogadtatásért s miután a jeenlevők közöl többeket megszólított, megindult a menet s pár perez múlva otthon voltunk. A képviselő ur a polgármesterhez szállott, hol rövid villásreggeli volt, mely után néhány látogatást tett. — D. u. 1 órakor a »Korona* nagytermében a képviselő tiszteletére 50 teritékü bankett volt. Az itt elhangzott pohárköszöntőket Ádámcsik Gyula és Krompáczky Sándor gyorsírói feljegyzései nyomán közöljük, sajnálattal kell azonban kijelentenünk, hogy az elhangzott beszédek koronáját: a képviselő ur beszámolóját, közbejött akadály miatt, csak kivonatosan közölhetjük. Ebédközben Farkas Jenő polgármester emelt először poharat dicsőségesen uralkodó apostoli királyunkért. Kis vártatva Pap Márton a város közönsége nevében a következő üdvözlő beszédet mondotta: Mélyen tisztelt képviselő ur! Tisztelt polgártársaim! Azt mondja a költő, hogy szeretet van fűben, fában. (Halljuk!) Elfogadom a költő ezen állítását és kiegészítem azzal, hogy nemcsak a földön van szeretet, de szeretet van a világűrben is, mert az égi testeknek egymáshoz való viszonya, naprendszerünk működésének nyil- vánulása nem egyéb, mint szeretet. A szeretet alkotó része, összekötő kapcsa a szivnek, ez tartja fenn az államot, a társadalmat és a világ- egyetemet. x.n egyszerűen azt állitom, hogy a szeretet a legnemesebb, legédesebb kapcsa a kebelnek, amelyből, mint egyetlen forrásból, fakad azon ösztönszerü érzelem, hogy gyengeségünk tudatában az erősebbekhez vonzódunk és viszont az erős erejének érzetében a gyöngéhez lebocsátkozik, mert tudja, hogy támaszra van szüksége. Szeretet van tehát mindenben; ezt látjuk igazolva a természetben is, mert látjuk, hogy a szerény folyondár azzal biztosítja léteiét, hogy fölkapaszkodik a fára és viszont a hatalmas, esőverte és vihartépte fal csak ug^ maradhat meg, ha azon szerény repkény oHs simul és visszatartja az idő rombolását. Szeretettel találkozunk mindenütt, de azt nem látom jobban kidomborodva, mint a jelen pillanatban. Egyik vagy másik alkalommal az egyetértés, összetartás helyett széthúzunk, társadalmi életünkben szétbomolva, szétoszolva vagyunk, az egyetértés ápolása helyett nem azokat a pontokat nézzük, amelyek bennünket összehoznak, hanem ellenkezőleg azt nézzük, hogy miben különbözünk egymástól. A mai napon ez nem igy van, mert egy közös pontban, a szeretetlen, mindnyájan találkozunk. Közös tiszteletünk és( szeretetünk nyilvánul Nagyméltóságod iránt (Éljen! éljen!), amidőn ki akarjuk Nagyméltóságod előtt fejezni határtalan szeretettünket és vonzódásunkat. — De másodszor: öröm árasztja el keblemet, mert a jelen pillanatban van szerencsém Nagyméltóságodat üdvözölni egyszersmind becses névnapja alkalmából is (Éljen, éljen!) és midőn igaz érzéssel eltelve szivem mélyéből van szerencsém Felsőbánya város polgárainak nevében üdvözölni, úgy hiszem, hogy mindnyájunk keblében is megvan az a kívánság, hogy az Ur Isten Nagyméltósá- godat kedves családja örömére, városunk és a közjó érdekében teljes erőben és egészségben éltesse a boldogság legvégső határáig, hogy elmondhassuk a zsoltáros szavaival: »Te benned bíztunk elejétől fogva uram, téged tartottunk hajlékunknak. (Zajos éljenzés.) Láng Lajos válasza. Amidőn a szeretet oly meleg szavai felhangzottak előttem, lehetetlen, hogy ne feleljek azokra azonnal. Azt hiszem tisztelt uraim — mondhatom bizonyos önérzettel, — hogy a szeretet mindig csak szeretettel jár, és talán nem veszik tőlem rósz néven, ha azt mondom, hogy ezen szeretetet, melyet irányomban tanúsítanak, jó részben visszasugárzója azoknak az érzelmeknek, melyekkel Felsőbánya városa iránt vagyok. Hiszen visszaemlékezhetnek azokra az időkre, amikor összejöttünk egymással, hogy önök akkor szeretettel karoltak föl. Arra vagyok büszke, hogy azt a szeretetet nem vonták meg tőlem, hanem megtartották a mai napig. S engedjenek meg, hogy most röviden csak azt nyilatkoztassam ki tisztelt uraim, hogy, amikor a körülmények úgy hozták magukkal, hogy ilyen alkalommal jöttünk össze, amikor családi ünnepem van, akkor még melegebben érzem összefüződni azt a kapcsot, mely hozzám fűzi önöket. Engedjék meg nekem a jelen pillanatban, hogy emlékezzem meg különösen azokról, akiket az első alkalommal itten láttam, s azok közöl — remélem — most sem hiányzik egy sem, kivávén azokat, kik már nincsenek az élők sorában. Különösen nem mulaszthatom el, hogv meg ne emlékezzem arról a kiváló egyén ről, aki a város közjaván oly sokat fáradozott, nem köszönhetem meg azt a szeretetet, melyet irányomban tanúsított, másképen, mint hogy utoljára e helyen emléket emelek annak a férfiúnak, aki mindnyájunk tiszteletének és szere- tetének tárgyát képezte. De ha az élők között, amint mondottam, nem hiányzik senki, aki az első alkalommal körömben volt, nagy örömömre szolgál, hogy most látok olyanokat is, akik eddig nem voltak itt, mert igy meggyőződhettem arról, hogy az a szeretet, amelylyel ezelőtt találkoztam, nemcsak hogy megmaradt, de még növekedett is. Én annak, hogy különösen a főtisztelendő róm. kath. plébános urat itt láthatom, nagyon örvendek, mert egy nagy és örvendetes jelét látom annak, hogy a felekezetek közötti egyetértés, amely az országok ^gyik nagy erényét képezi, a legszebb módon -Uniósul meg ebben a városban is. Én tehát csak -grra kérem önöket, tisztelt uraim, viseltessenek irántam ezután is olyan szeretettel, mint minőt eddig tanúsítottak, és én ezen szereteteket viszonozni fogom. (Zajos éljenzés.) Gellert Endre nagybányai polgármester beszéde. Kegyelmes uram, mélyen tisztelt uraim! Már több alkalommal szólottám arról, hogy mennyire szeretjük mi egymást- (a két testvér- város: Nagybánya és Felsőbánya), de megkapott éngem egy eszme, amely felülemelkedik a köz- napias dolgokon és ezt az eszmét a kegyelmes urnák beszédéből vettem, amikor magas szárnyalással, fenkölt gondolkozással azt a szót mondotta ki, hogy Magyarországon az a helyes piólitil^a, amely sem vallási’, sem nemzetiségi, 1 seufc,nfá^ egyéb tekintetekben a polgártársak köz7)tj(jtelőrséget nem teszen. Ez az a fenkölt, az a ner^fc^ugazság, amely Magyarországot JeJjL virágoztatja: — mondom — ebből a sAyrlT" pontból, eszméből indulok ki, és minthogy ezen helyes eszme szószólói, akik a néppel a legközvetlenebb összeköttetésben állanak, akik minden szépet, jót s nemest tanítanak s naponkint oktatnak, Éelsőbánya szab. kir. város lelkészeire, ezekre a férfiakra emelem poharamat és azt kívánom, hogy áz ő működésök ebben az irányban legyen hasznos, üdvös és óhajtom, hogy Felsőbánya szab. kir. bányaváros lelkészei (Éljen, Éljen!) a közművelődésnek és a magyar hazafiasságnak vezérférfiai legyenek. (Többszöri éljenzés.) Farkas Jenő polgármester beszéde. Tisztelt Uraim! ............(Halljuk, halljuk.) Azt gondolom, ho gy ezen szép beszédre, amelyet szeretve tisztelt képviselő urunk elmondott, mindenki szeretett volna válaszolni, — azonban ez idő szerint úgy igyekeztem elintézni a dolgokat, hogy én válaszoljak a város nevében. — Olyan elveket, olyan dolgokat mondott a tisztelt képviselő ur, amelyekhez — én azt gondolom — mindnyájan szívből hozzájárulunk és ha kívánság lett volna, még azt is megelőzte beszédjével O Füxcellentiája. Nekünk egyedüli kívánságunk az lett volna, hogy ne szekeren, avagy gyalog járjunk Nagybányára, hanem mehessünk márvonaton is. (Hosszantartó éljenzés.) Hogy még ma sem mehetünk vonaton, annak oka a sokféle nézeteltérés és nevezetesen az volt, hogy sokan féltek attól, hogy Nagybánya útját akarná állni annak, hogy ez a vasúti ösz- szeköttetés Felsőbányán keresztül vezessen. En abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kedves kollegámmal, Gellért Endrével, aki fel tudja fogni, hogy a két város közt nem versengésnek, hanem egyetértésnek kell lenni, sokszor vitatkoztam e felett, de vitatkozásomban sohasem tapasztaltam, hogy csak némiké- pen is ellene lenne Nagybánya Felsőbánya haladásának. Nem akarom én ezzel dicsérni Gellért Endrét, de nincs is szándékomban, mert félek attól, hogy mivel igen jó barátom, a hízelgésbe csapok át. Nekem nem marad egyéb hátra, mint hogy köszönetét mondjak a kegyelmes urnák ezen beszédéért s arra kérjem fel, hogy mivel ő nem a szó, de a tett embere, teljesítse mennél előbb azt, amit ígért. Az Isten éltesse a kegyelmes s szeretve tesztelt képviselőnket Láng Lajost! (Zajos és hosszantartó éljenzés.)
