Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-08-12 / 16. szám
Felsőbányái Hírlap. künk nincsenek milliomosaink, akiknek pénzéből pár hónap alatt a kényelem minden luxusát elő lehet varázsolni. Ide fokozatos, öntudatos munka kell, a város részéről sok, nagyon sok jóindulattal és áldozat- készséggel, a nyaralók részéről pedig elnéző jóakarattal és a magyar föld, az édes anyaföld e kis paradicsomának s,.eretetével! Ne gáncsoskodjunk, ha nem minden úgy történik, amint azt elkényeztetett igényeinkkel elképzeljük. A folytonos panaszkodás elernyeszti azoknak munkakedvét, akik a tettek élén küzdenek; elkedvetleníti magukat a vendégeket is, akik utóvégre is elhiszik, hogy érdekökben semmi sem történik. Gondolják meg a derék felsöbányaiak. hogy a megkezdett irány az egyedüli, a melyen haladva, elérhetik a megélhetés és boldogulás czélját. Őstermelésük csekély, az ipar és kereskedelem, mint széles e hazában, úgy ott is pang, a magánbányák dús erei kimerültek, élni pedig csak kell, ha bármily keserves is e nehéz világban! Nagy megnyugvással szemléljük mi. a kik a szeretet üvegén át nézzük e várost, hogy annak sorsa fiatal emberek tett- erős kezeiben van. Még az ellenzéken is csupa fiatal erő lobogtatja a zászlót, a melyre ha más szavakkal is, de Felsőbánya boldogitása van jelszóul fölirva. Ennek a friss elemnek egészséges, fiatal vére hatja át müködésöket. Hogy csak egyet említsek meg az elért sikerek közöl, ráutalok ama gazdag angol társaságra, mely a városi hid mellett elterülő, eddig úgyszólván csekély értékkel biró földet megvásárolván, ott nemsokára egy szép és nagy gyártelepet fog berendezni. Nem ment oly könnyen, mint elképzelnék. De győzött a szívós kitartás, a fiatal ügybuzgóság, mely vezetésöket jellemzi, képviselő-testületöket áthatja és komoly czélok kivitelénél az elkülönbözött elemeket is egybecsatolja. És mi, akik meleg rokonszenvvel kisérjük a város nemes törekvéseit, sok ehhez hasonló és megérdemelt sikert óhajtunk. Vajha tiszta szép kék egök fénye és melegsége nemcsak az üdülök lelkét frissítené föl, de behatolna oda is, ahol a pillanatnyi félreértések hidegsége nem engedi összeforrni a kedélyeket. Egyesülés a szeretet és haladás tiszta munkájában, mily szép és megható látványa volnál a felsőbányái nemes törekvéseknek ! Dr. H. I. Mintegy 20 évre terjedő állami szolgálat után nyugdijaztatta magát. Mintegy 10 —11 év óta itthon van. Haza jött, hogy a hosszú és sikerekben gazdag közhasznú tevékenység után, itthon, a saját otthonában, a saját maga szerezte babérjain pihenhessen. Azonban — daczára az elöhaladott életkornak, mely a jól megérdemelt nyugodalmat megkívánta volna — munkára, hasznos tevékenységre hivatott szelleme — a nyugalomban sem engedte öt pihenni. Részt kért és résztvett pár évig az ev. ref. egyház anyagi ügyeinek gondozásában, mint főgondnok. Kivette a maga részét e város közügyéinek vezetésében és irányításában, mint városi képviselő is. És itt bontakozik és magaslik ki Gábor József nemes alakja. Képviselői minőségében az eddig szerzett érdemeinek mintegy megkoszo- ruzásaképen e város, szülővárosa iránt mindenkor táplált érdeklődése és jóindulatának legfényesebb tanúbizonyságául oly nemes, önzetlen, siker koronázta kezdeményezést tett, amely Felsőbánya város történetének könyvében a többek között a Gábor József nevét is arany betűkkel jegyezte fel és örökítette meg. Tudvalevőleg ugyanis ő volt az, aki az úgynevezett bányakárpótlás kérdését, melyet a város egykor két Ízben is a bírói fórumokon elvesztett, melyről resignálva kellett lemondania, — hisz újbóli perfölvételre és annak megnyerésére gonIgazmondás nem emberszólás. Emberi gyarlóságból származó gyöngeségök az a gyünge-lelküeknek, hogy mig egyrészről valódi életszükségletet képez nálok, hogy a kegyeik napsugarában sütkérező s tömjénezésre különben is éjjel-nappal hajlandó környezet sokszor csak képzelt vagy legfölebb igen csekélyke érdemeiket Aesopus békája gyanánt izmos ökörré fújja fel a világ előtt; másrészről szigorúan megkövetelik hű satellitáiktól, hogy fogyatkozásaik, félszegsé- geik, mulasztásaik és fuskusaik fölött alázatosan szemet hunyjanak; hogyha pedig valaki véletlenül szellemi fejöklágyára talál tapintani, vagy belé talál pillantani kókler kézzel kevert kártyájokba: ők a legeslegelsők, akik röktön félreverik a harangot és kidülesztett mellel kiabálják, hogy: tűz van ! ég az igazságügy palotája, veszélyben forog a társadalom, megtámadtatott a jogrend, halál a gyujtogatóra! És — sajnos! — a félrevezetett közönség bámulattal adózik a megaranyozott szarvú hízott ökörnek; ritkán ismeri fel a maga erejéből a lepelbe burkolt bálvány fogyatkozásait, s együtt kiabál a kiabálókkal, hogy: veszszen a gyújtogató ! — pedig a »gyújtogató« nem épületet gyújtott fel, hanem csak világosságot gyújtott, hogy a sötétet megvilágítsa s legfölebb a sötétben bujkáló baglyokat és denevéreket zavarja ki odujokból a friss levegőre. De hát vajon mégkivár.ja-e a józanul gondolkodó társadalom, a közügy érdeke, hogy az igazságot szándékosan elhallgassuk vagy öntudatosan meghamisítsuk ? S aki ezt nem cselekszi, hanem ellenkezőleg nyílt sisakkal támadja meg a jogrend megtámadóját, megérdemli-e a társadalomtól a »crucifigatur !«-t ? Hiszen az igazság elhallgatása ott, ahol az a közérdeket érinti, nem egyéb, mint hallgatólagos hazudság, tehát tényleges félrevezetése a jóhiszeműségnek s Így bii i az igazság, bűn a társadalom, bűn a közérdek ellen; mig az igazság leplezetlen kimondása? érintkezése az ellentétes villám áramoknak, mely minél nagyobb detona- tióval jár, annál jobban tisztítja a levegőt. A társadalom megbecsülhetetlen hatalmas orgánummal rendelkezik a sajtóban az igazság ellenőrzésére, s a sajtó annál nagyobb szolgálatot tesz az igazságnak, minél korlátlanabb lep- lezetlenséggel teljesiti ellenőrzési kötelességét. — Ezért kellett széttörni a sajtó rabbilincseit s ezért válik nyomorult rabszolgává, élet nélküli holt eszközzé a sajtó, mihelyt kezeit a nyílt önérdek- vágy a számitó mellék-tekintet bilincsbe veri. Tisztelt Szerkesztő Ur! E derék lapnak kezdetétől fogva hűséges előfizetője vagyok. Érdeklődő figyelemmel kisérem folyton fokozódó szellemi előhaladását. Fájdalmas érzéssel olvastam f.-évi 14-ik számában közölt halálhírét; de annál lelkesebb öröm fogott el, — amidőn uj életre támadásáról nyertem értesülést; s ne vegye hízelgésnek, ha kimondom, hogy a szerkesztői toll — úgy látom — nem került méltatlan kezekbe; s mert szeretett szülővárosomnak holtig hű fia akarok maradni; mert e lap Felső-Bánya város előhaladásának, szellemi és anyagi téren való boldogu'ásának dőlni még álomnak is merész lett volna, — hogy úgy mondjam : halottaiból feltámasztotta, felelevenítette. Kérvényezéssel élvén, az ügyet köz- igazgatási útra terelte. II O is — a többek között — egyike volt azoknak az együttható tényezőknek, akik ezen újból szőnyegre hozott kérdés megoldásánál szerepet játszó és döntő befolyást gyakorló magas állású tényezőkkel való összeköttetés, jó ismeretség révén e városnak a 200.000 forintnyi bányakárpótlás összegét kieszközölték, kik ezáltal megakadályozták azt, hogy e város, a hanyatlás, a visszafejlődés lejtőjén tovább gurulva, a fejlődés feltétele — a pénz, a városi közigazgatás fen- tartásához és fejlesztéséhez megkivántató pénzerö hiánya miatt nagyközséggé degradálódjék. O is egyike tehát azoknak, akik legjobb tehetségöket kifejtve és felhasználva, lehetővé tették azt, hogy Felsőbánya város tekintélyes tökepénzhez jutván, ahelyett, hogy nagyközséggé zsugorodjék össze : megtarthatja rendezett tanácsú város jellegét továbbra is, hogy e város itt, édes hazánk végvidékén, mint a magyarság védőbástyája, politikai űrállomása és éber őrszeme, hogy e város itt, mint a szomszéd román nemzetiség hullám- gyürüjétől erősen érintve levő kis zöldelö sziget, el ne sülyedjen, sőt továbbra is fennállhasson és megfelelhessen annak a kultur-missiónak, melyet a testvéri jó viszony, a béke és egyetértés ápolásában eddigelé is teljesített és jövőben is teljesíteni hivatva van. Gábor József a fent jelzett minden mellék-czél nélküli előmozdítását tűzte ki zászlajára jelszóul, s ezt a jelszót kezdettől fogva folytonosan híven követi : mig magam részéről szívesen szavazok Önnek és lapjának feltétlen bizalmat, másrészről arra kérem Önt, hogy ahol városunk szellemi és anyagi téren való élő- haladásának s polgárai boldogulásának érdeke megkívánja, a nyilvánosságot közvetlenül nem érintő magán egyéni kérdésekben mindenesetre a köteles diseretio tiszteletbentartása mellett — de a közügyek és a közügy emberei irányában minden fentartás nélkül legyen a leplezetlen igazságnak rettenthetetlen bajnoka továbbra is, s ne riadjon vissza, ha egyszer-másszor tüzet kell is gyújtania s ha az ebből származó világosság a baglyokat és denevéreket ki találja is zavarni sótét odujokból; mert hiszen azok huhogása és sivitása nem fogja az igazság szavát elfojtani, és attól se ijedjen meg, hogy »szólj igazat, betörik a fejed« — mert hiszen: »az igazmondás nem emberszólás.« Rgy hhéges törzs_e^ß2ehy. Különfélék. Mélyen tisztelt Olvasók 1 A mai napon azon meglepetésben részesülnek Önök, hogy lapunk mellett még egy másik helyi érdekű közlöny is jelenik meg, a »Felsőbánya,« Kovács Pál ur szerkesztése mellett. Mondanom sem kell talán, hogy a két lap sokacska — nem az olvasóknak, de az előfizetőknek. Mindkettőt a közjó szolgálata hívta életre, tehát egyenlő létjogosultságuak. Mi tiszta szívvel üdvözöljük újszülött laptársunkat az egyetértés és békesség zászlója alatt. Ezek a jelszavak nekünk is elveinket képezik, támogatva a tiszta igazságtól. Bizalommal nézünk a jövő elébe! Győzzön a jobb! Bizalommal fordulunk régi előfizetőinkhez és arra kérjük őket, hogy e válságos időszak alatt úgy szellemileg, mint anyagilag támogatni lapunkat meg ne szűnjenek. A múlt számban kifejtett irányelveket a jövőben sem töröli le zászlajáról a »Felsőbányái Hírlap,« és ha talán az újszülött testvér az anyagiakban való osztozkodásnál károkat okozna is, azon édes megnyugvással viseljük, hogy ezen kár hasznára fog válni Felsőbánya város fejlődésének, melyért munkálni, bár félreértésnek legyen is kitéve, megszűnni nem fog Felsőbánya, 1900. augusztus 12. a Szerkesztő. Személyi hir. Nagy László alispán folyó hó 4-én az állatorvos-választás alkalmából városunkban időzött, innen másnap Bikszádra utazott, a sz. Bazil-rend ujonan épült zárdájának felszentelési ünnepére. Előléptetés. A pénzügyminiszter Kovács Gyula helybeli bányahivatali szertárnokot a XI. rangosztály II. fokozatába léptette elő. — Fogadja őszinte szerencsekivánatunkat! Püspöki kinevezés. Meszlényi Gyula szatmári püspök Báthory Endre tanárt, a »Heti Szemle« szerkesztőjét, a szatmári róm. kath. tanitóképezdében az ujonan rendszeresített vicze- rektori állásra nevezte ki. Gratulálunk! nemes szívből és lélektől sugalmazott, önzetlen ügybuzgóságtól áthatott kezdeményezésével és vállvetett közreműködésével, melynek sikere iránt táplált reménye annak idején ébren is foglalkoztatta, álmait is átszőtte, mig egyrészről lerótta a fiui hála adóját Felsőbánya városa iránt, amely szülte, ahol bölcsője ringott, ahol az ifjúság örömeit élvezte, ahol élete alkonyán élethajójával visszatérve, a múltak szelíd emlékezetének vissza- fénylö sugarainál merengett a letűnt ifjúság és az élet tűnő örömei felett — mig a halál örök álmot nem szőtt szemeire: — addig más részről ö is — mint a többi együttható tényező — elismerésre és halára kötelezte maga iránt a mai kor fiait, buzdító például szolgálva úgy a jelen, mint az utókornak: miképen kell a közjót és szükebb értelemben vett hazánkat önzetlen hazafiui lelkesedéssel szolgálni. Az állam Gábor Józsefet nyugalomba helyezése alkalmával hasznos szolgálatainak elismerése jeléül a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. E város közönsége is, hogy a közmondást, mely szerint egy próféta sem kedves a maga hazájában — meghazudtolja, a boldogult érdemeit díszpolgári oklevél kiállításával és arczké- pének a tanácsterem számára való megfestetésé- vel elismerte és kifejezte. Ezeket azonban —• mivel anyagból valók, s az anyag múlandó — az idő vas foga meg fogja emészteni; az enyészet lehellete meg fogja
