Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-08-12 / 16. szám
“V_ évfolyam. 1G_ s^áina. 1900. ang-mszi-uis 1S_ FELSŐBÁNYÁI HÍRLAP TÁRSADALMI, KÖZGAZDASAG1 ÉS VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőség: Felsőbányán. MEGJELEN NAGYBÁNYÁN MINDEN MÁSODIK VASÁRNAP. Kiadóhivatal Nánásy István könyvnyomda znál Nagybányán. Előfizetési ára: Egész évre 4 K. — Fél évre 2 K. — Egyes számok 20 fillérért kaphatók. HIRDETÉSEK OLCSÓ ÁRAK MELLETT KÖZÖLTETNEK. Minden a lap szellemi részét illető közlemények és előfizetések Felsőbányára a szerkesztőhöz küldendők. Nyilttér soronki?it 20 fillér. Felsőbánya törekvései. Van valami lélekemelő és rokonérzésekre gyulasztó látvány abban, ha egy kis város, az ország végvidékén, az anyagi fejlődésnek minden nagyobb segítsége nélkül, egyedül a saját erőforrásaira utalva, megteremti önmagát és élni, haladni, fejlődni vágyik. Ilyennek nézem én a szomszéd testvér- várost, mely egy ideálisan szép vidék keretébe illeszkedve, akár csak egy ragyogó ékkő, fényes sugarait szórja szét az élet- képesség, a fejlődni tudás és akarás erényeinek. Ti gazdag alföldi városok, melyeknek mérföldekre terjedő dús határait az aczélos buzakalász tengere borítja el, ahol a föld, a termékeny, gazdag és hálás föld csekély ellens zolgáltatással csak úgy ontja a kövér élet kincseit, ti gazdag városok, tudjátok-e, hogy mit jelent egy kis bányavároskának küzdelme ott a végvidéken, melynek minden számbavehető vagyona: jó levegője, kristály-vize s a természetnek, a hegyek és völgyek bájos összhangjában megnyilatkozó szépsége. Es mégis e kincs vetélkedik a tietekkel, mert szép, nagy és erős, amit el nem pusztíthat az elemek dühe, megkímél az időjárás szeszélye és amely nagy hálával busásan visszaszolgál mindent, amit az emberek szeretete és szorgalma megtisztult Ízlésével reáforditott. Nem tudom, kinek a szivében gyuladt fel annak a nemes érzésnek első lángja, amely Felsőbánya város jövendőjét természeti szépségeinek értékesítésében látta. Meleg szivü, tiszta gondolkozásu ember lehetett. És hatalmas számitó is, mert a jövendőt sziklákra építi fel, amelybe még az idő vasfoga sem mer beleharapni. Munatius Plancushoz. Horatius Ód. I. könyve, 7. ódája. — A Felsőbányái Hírlap eredeti tárczája. — Vannak, akik szeretik ragyogó Rhodust, Mitylenét És Ephesust s ama kétvizü város Kőfalait, Bacchus Thebáját, Delphit, Apollo Szent jósdáját s thessali Tempót; — Sok költőt csak a szűz Pallas szent városa buzdit Hősi dalokra s azért csakis innen Vágynak homlokukat diszitni olajfa-galyakkal; — Mások Junó tiszteletére Argos dús mezejét zengik s bő-kincsii Mycenét: Éngem a tűrni tudó Lacedaemon Annyira meg nem hat, sem a gazdag-rétü Larissa, Mint a csergő albuni forrás, Mint a futó Árion s tiburni berek vagy a játszi Csermely habja locsolta gyümölcsös. * * * Notus is olykor az ég borúját fel szokta deritni S nem mindig csak esős napokat hoz. Tégy te is igy Plancus! borral — mint illik a bölcshöz Űzd el a bánatot, a komor élet Fellegeit, tartson bár kötve a tábori élet Vagy pedig árnyas tiburi berked. * • • Egykoron atyja elöl menekült Teucer Salamisból S bortól ázott fürtjei mégis Ha a régiek is igy gondolkoztak volna ! Akkor még a sárga arany fénye világított és alig volt a szegénységnek, nyomornak árnyéka FTlsöbínyán! Aki pénzre szorult, az Felsőbányán hajlongott a gazdag bányász-olygarchák előtt, kiknek minden szava aranyat jelentett. A tüzes sikárlói mellett, czigány nóta mámorában, csengett, gurult ez a sápadt jószág, addig-addig, mig az utolsója is kisiklott a gazda tarsolyából és vánszorgott utána a még sárgább szegénység. Pedig akkor is csak oly kedvesül mosolygott a kékszemü ég e városra, akkor is oly szüz-tiszta volt a vize, levegője és elbájoló a táj, mely környékezte. — Miért hogy akkor nem vettek észre mindezt s miért hogy akkor nem jöttek tudatára annak, hogy Felsőbánya nem szegény, csak legyen erős és biztos a kéz, mely vagyonának e soha el nem apadó bányáját feltárja. Csodálatos, de úgy van, hogy a magyar fürdők és gyógyhelyek rendkívül lassan fejlődnek. Mig a külföldön varázsszerü- leg szaporodik a sok klimatikus hely, — ahová ezerszámra tolong — derék magyarjaink hősi vezetése mellett — az idegen, addig minálunk még régi, jőhirnevü fürdők is a létért való küzdelem válságai között tengődnek. E szabály alól nem tesz kivételt az a néhány mesésen szép és előkelő fürdő-telep, mely a Tátrában vagy az ország déli vidéken központja a fényűző költekezésnek. Sok minden okát hallottam emlegetni e furcsa állapotnak. Némelyek szerint : mi magyarok olyan természetű lények volnánk, hogy bomlunk az idegen után, lenézzük a hazait és nagyobbaknak érezzük magunkat, amint egy talpalatnyi külföld kerül lábaink alá. így esik meg aztán, hogy Marienbadba, Karlsbadba, Radegundba csak úgy ömlik Nyárfalevélből font koszorúval voltak övezve És bus arczu barátihoz igy szólt: Bárhova visz sorsunk — mely mégis jobb az atyámnál Rajta! jeriink, társim, követőim! Én leszek a vezető s igy nincs okotok remegésre ; Mert Phoebus nem csalfa szavakkal Mondta nekem, hogy egy uj haza földjén uj Salamis lesz. Oh I ti, velem balsorsban erősült Férfiak ! itt az idő, ma temessük borba a gondot: Majd holnap folytatjuk utunkat. Fordította: Paczek Béla. Gábor József emlékezete. Irta és elmondta Pap Márton julius 28-án Gábor József sírjánál. Mielőtt visszaadnék a hideg földnek azt ami az övé : emlékezzünk meg néhány rövid szóban arról a meleg szivről, amely — mig dobogott — egy hosszú életfolyamon keresztül a családjáé, a közjó szolgálatáé és szülővárosáé volt egyaránt. Ezen érdemes férfiú, kinek porhüvelyét pár perez múlva visszaadjuk az anyaföldnek, kora ifjúságától kezdve élete alkonyáig a munka embere volt. Életének vezérelve az volt, hogy a munka — bárminő durva legyen — ha tisztességes: nem szégyen, nem lealázó dolog, hanem olyan erény, a hazafi, holott Bikszád, Sztojka és a hazai klimatikus gyógyhelyek hasonló, sőt nagyobb gyógyerövel nem képesek vonzerőt gyakorolni. Nos hát, anélkül, hogy a hazafiatlan- ság csúnya gyanújába keveredném, én nem a sápitgató magyar fürdőknek, hanem azok- nak adok igazat, akik pénzűkért a megfelelő ellenszolgáltatást követelik, s ha itthon meg nem kapják, utaznak a külföldre. Utóvégre is, ma nem látom át, hogy miért tömjük meg azoknak a hirtelen gazdagodni vágyó fürdőbérlöknek a zsebét merő hazafiságból, akik bennünk nem az üdülni és gyógyulni vágyó vendéget, hanem a csontig megnyuzni való médiumot látják. Kényelem, rend, tisztaság, a gyógyítás fegyelme (ez az utóbbi fogalom merőben ösmeretlen a mi fürdőinkben !) és ezek méltó | kiegészítéséül a mérsékelt árak azok az : eszközök, amelyekkel a külföld meghódított bennünket. Ha mi is eredményeket akarunk elérni, ne vádoljuk meg a magyar közönyt, hanem engeszteljük ki, és a siker követője lesz a jóravaló törekvéseknek. Imhol a felsőbányái példa! Soha sem kicsinyeljük sem önök, sem mi a fejlesztés J körül kifejtett becsületes munkát és az elért eredményeket. A nyaralók sorában a magyar lateiner elemet látom, ezt a müveit, szerény igényű, pontosan és tisztességesen fizető osztályt. Fényűzéssel nem hi_ válkodik, lehetetlent nem követel, a jóaka- ratu kiszolgáltatás láttára csekélységgel is megelégszik, szóval nem mágnás, még ke- vesbbé börzianer, csak — úr. Ezekért érdemes volt a kezdet nehézségei közben áldozatokat hozni Felsőbányának és érdemes leend őket elhódítani az osztrák fürdőktől, ahol csak úgy sürög a magyar. Ami eddig történt, az jól történt. Neamely a szivet és lelket egyaránt megnemesiti, fölemeli. Azt tartotta, hogy a munka csak a lánczot csörgető rabszolgának teher, de a szabad föld szabad fiának testi és lelki szükség, élvezet, gyönyörűség forrása, melyből életkedv, jóllét, megelégedés fakad. És az a szorgos, ügybuzgó munkásság, melyet életében kifejtett, meg is teremte számára a maga gyümölcsét. Önereje, két keze munkája, takarékos életmódja az anyagi jóllét azon fokára emelte, a köztiszteletnek azon piedestáljára helyezte, a honnan önbecsérzettel, megelégedetten tekinthetett a megélhetés nehéz gondjaival küzdőkre. Már a férfi-kor kezdetén az életnek hol egyik, hol másik munkaterén láttuk őt munkálkodni. Látjuk mint állatorvost pár évig a város szolgálatában; látjuk ezzel egyidejűleg a magán verkesbányászat terén, mint igazgatót, közhasznú munkában buzgólkodni. Innen hivatott el élete delén mintegy 31 évvel ezelőtt a balatonfüredi szeretetház igazgatói székébe. Innen néhány év múlva Ér-Diószegre helyeztetett át az ottani vinczellérképezdei igazgató-tanári állásra, hol a szölömivelés és gyümöl- csészet terén szerzett empirikus ismereteit értékesítvén, ezen két gazdasági ág speciális szakismerete birtokában elévülhetetlen érdemeket szerzett magának és egy kiadott szakkönyve révén szaktekintélylyé küzdvén fel magát, országszerte ismeretessé tette nevét.
