Felsőbányai Hírlap, 1900 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1900-07-01 / 13. szám
Felsőbányái Hírlap. Orvos-választásunk ügye. Közérdekű voltánál fogva közöljük Szatmár vármegye közgyűlésének alább olvasható határozatát s az ezellene beadott felebbezést. Másolat. Szatmár vármegye közönségének Nagy-Károly- ban 1900. évi május 10-én tartott rendes közgyűlés jegyzőkönyvi kivonata 233 -1900. bjkv. szám. A vármegye alispánja f. évi április hó 24-én ad. 9043. sz. a. kelt jelentésével beterjesztett a felsőbányái városi főorvos választásra vonatkozó iratokat. A Felsőbánya városban 1899. évi október hó 17-én megtartott főorvos választás az ellene Nagy Lajos és társai felsőbányái lakosok által beadott felebbezés folytán felülvizsgálat alá s azzal együttesen dr. Kollár Lajos körorvos — egyik pályázó — részéről a választási eljárásból kifolyólag a választást vezető vármegyei alispán ellen a nagy- méltóságu m. kir. Belügyminiszter úrhoz beadott s onnan a 131512/99 sz. rendelettel leküldött panaszos feljelentés elbírálás alá vétetvén, annak eredményéhez képest az állandó választmány véleményével egyezőleg úgy Nagy Lajos és társai felebbezése, mint dr. Kollár Lajos panaszos feljelentése elutasittatni s a felsőbányái főorvos választás jóváhagyatni határoztatik. A választás jóváhagyandó s dr. Kollár Lajos panasza elutasítandó volt, mert az ellene beadott felebbezésben felhozott állítások a választási jegyzőkönyv igazolása szerint szabályszerűen megtartott választás megsemmisítésére elfogadható indokot épen úgy nem képeznek, mint a hogy dr. Kollár Lajos körorvosnak panaszos feljelentése, a f. évi ápril 23-án megtartott vizsgálatról felvett jegyzőkönyv adataival szemben figyelembe nem vehető. Miről a nagy- méltóságu m. kir. Belügyminiszter ur, hivatkozva múlt évi decz. 22-én 131512 sz. a. kelt leiratára, a panaszos feljelentés és csatolmányai, valamint vármegyei törvényhatósági bizottsági közgyűlés által f. évi márcz. hó 23-án 137 bjkv szám alatt hozott határozattal elrendelte s folyó évi ápril 23-án megtartott vizsgálatról felvett jegyzőkönyv hiteles másolata, nemkülönben jelen határozat kapcsán külön felirat utján,- továbbá a vármegye alispánja az összes iratok kiadása mellett, végre Felsőbánya város polgár- mestere tudomás és utóbbi további közlés végett jegyzőkönyvi kivonaton értesittetnek. Kmf. Kiada: Gőnyey István s. k. vm. tb. főjegyző. Nagy s. k. alispán. A hivatalos másolat hiteléül. Spáczay Gyula v. jegyző. Nagymélt. m. kir. Közigazgatási Bíróság 1 A Felsőbányán, 1899. évi október hó 17-én megtartott városi főorvosi választás ellen beadott felebbezésünket Szatmár vármegye 1900. évi május hó 10-iki közgyűlése 233—1900. számú végzésében elutasította ily indoklással : »mert a választás ellen beadott felebbezésben felhozott állítások a választási jegyzőkönyv igazolása szerint szabályszerűen megtartott választás megsemmisítésére elfogadható indokot nem képeznek.« boldogságunkat növeli, úgy szenvedések idején vigasztalásunkra szolgál. Ha, midőn szerencsétlenség sújt, egy résztvevő barátnak feltárjuk szivünket, közöljük vele bánatunkat, bánatunk könnyebben tűrhető, vigasztaló szavai és biztatásai megedzik, erősitik lelkünket és köny- nyebben tűrjük azt, ami előbb elviselhetetlennek tetszett. Nemcsak vigasztalásunkra szolgál a nyelv, de gyakran elhárítja rólunk és embertársainkról a fenyegető veszélyeket. Megóvja vagyonúnkat és megvédi jogainkat, mert bizonyítékokkal, magyarázatokkal és helyreigazításokkal élve, kültámadások ellen biztosíthatjuk javainkat és megvédhetjük becsületünket. Ha másokat is gonosz emberek által elnyomva, üldöztetve látunk, módot nyújt nekünk a nyelv,gyöngébb embertársunkon segíteni, jogait védelmezni, üldözői elől őt megoltalmazni. Boldog az, ki nyelvét csak ily módon használja, általa saját üdvét és embertársa javát előmozdítja. Ellenben nagy felelősséget vesz magára az, ki nyelvét embertársának java helyett annak kárára fordítja. Ha szándéka nem is mindig rossz, elég kárt tehet már azáltal, ha nyelvének meggondolatlan módon szabad folyást enged, lassankint elveszti uralmát fölötte és a fecsegés üdvtelen hatalmába keríti őt. — Meggondolatlanságból olyan kifejezést használ, amit jobb volna elhallgatni, magának és másoknak gyakran kínos zavart okoz, s ezen hibája által elveszti embertársai bizalmát és tiszteletét. A törvény és miniszteri rendeletek megsértésén alapuló szabályszerütlen választás — s az ezellen beadott felebbezésünket elutasító s igy a választást megerősítő szatmármegyei közgyűlési határozat ellen bátrak vagyunk a nagyméltóságu m. kir. Közigazgatásgi Bírósághoz felebbezni: Nem akarunk a Felsőbányán, 1899. október 17-én Nagy László megyei alispán ur elnöklete alatt tartott városi főorvos-választásról szóló jegyzőkönyv formai szabályszerűségébe, belekötni, mert formailag szabályszerű jegyzőkönyvet lehetett az 1886. XXII t.-cz. 77083. $-ai, az 1883. I. t.-cz.. a 80099. s 89620—893., a 68801. számú s 103059—897. s több ily tárgyú belügyminiszteri rendeletek megsértésén fölépült s igy szabályszerütlen választásról is felvenni. —*- Nem akarjuk itten bővebben tárgyalni,, hogy e szabáLyszerüt- len választási jegyzőkönyvet a bizalmi férfiak miért nem akarták aláirni, mondják el ezt esetleg ők maguk. De azt mégis felemlítjük, hogy ha az a jegyzőkönyv feltünteti, hogy a választásra összegyűlt 50—55 közgyűlési tag nagy része a törvény értő candidatió kihirdetésekor megbotrán- kozva elváltozott — akkor már maga az a jegyzőkönyv eléggé Mustrálja azt az ominosus választási actust s azt, hogy a választás nem volt »szabályszerű,« hogyha pedig az a jegyzőkönyv e tényről hallgat, akkor beleütközik az 1886. XXII. t.-cz. 83. 4-ik bekezdésébe és hamis. Szólunk bővebben arról, amely eljárás magát azt a »szabályszerűnek« elkeresztelt választási actust tette előre törvénytelenné', t. i. a pályázati hirdetésről és a kijelölésről. Az A) alatti pályázati hirdetmény már összeütközik az erre vonatkozó belügyminiszteri rendelettel, mely világosan mondja (az 1896. évi XXVI. t.-cz. 4243. §-ai is ez értelműek), hogy bármely állas meghirdetésében az azon álláshoz megkívánt törvényszerű kvalifikáczió is megnevezendő. Tiszti orvosi állás (megyei főorvos, járásorvos s városi főorvos) meghirde ésénél az 1883. évi I. t.-cz. 9. §. mellé az is megmondandó lett volna, ami e §-ban nincsen benne s mégis ami nélkül tiszti orvos senki nem lehet, t. i. a tiszti orvosi vizsga letétele igazolandó. Itt csatolunk B) és C) alatt két ily szabályszerű tiszti orvosi állás hirdetést. Ily módon, már maga az állás meghirdetése szabályszerütlen volt, Dr. Berks Aurél időközben kérelmét visszavonván, a választás napján a szabályszerütlenül meghirdetett állásra 3 pályázó volt: Dr. Kollár Lajos orvostudor, dr. Csausz Károly városi alorvos és Hudák János dr. czeglédi tiszti orvos — egy, Felsőbányán teljesen idegen, akiről jól tudta a választást vezető alispán ur, hogy mint idegen, az ő pártfogoltjának, dr. Csausz Károlynak nem árthat. Felsőbánya város előkelőiből alakult nyol- czas tagú bizottság kérte meg az alispán urat a löorvost választó közgyűlés előtt, hogy a kijelölésnél az 1886. évi XXII. t.-cz. 77. 5-ik bek. értelmében, -—• mind a három pályázóra s igy dr. Kollár Lajosra is tekintettel legyen. A kiNagyobb hiba még, ha valaki nem meggondolatlanságból, de számításból, szándékosan megsérti a titok szentségét, vagy árulást követ el, nem tekintve a sok szerencsétlenséget és nyomorúságot, amit általa okozhat. Csakis aljas szenvedélyek, mint gyülölség, bosszúvágy, káröröm, nyerészkedés alacsonvithatja le annyira az embert, hogy árulóvá legyen. De aminő a tett, olyan a jutalom, mert habár az árulás maga gyakran szívesen látott, az árulót mindig szégyen és gyalázat sújtja. Gonoszabb a fecsegőnél, elvetemültebb az árulónál azonban a rágalmazó, ki aljas indoktól vezéreltetve, felebarátját embertársai tiszteletétől igyekszik megfosztani, reá jobb meggyőződése ellenére hibákat, gonoszságokat költ s a legaljasabb, legközönségesebb eszközöket sem veti meg, hogy tőle mások tiszteletét, becsületét elrabolja, hoppal, alattomban végzi undok munkáját, mint a tolvaj, kerülve a világosságot. És ebben összehasonlítható a rágalmazó és tolvaj. Az egyik szellemi, a másik anyagi kárt okoz embertársának. Csakhogy a rágalmazó százszorta gonoszabb a tolvajnál, mert mig a tolvajt gyakran a szükség, nyomor, kétségbeesés vezeti a bűnre, a rágalmazó vagy jobban mondva: becsületrabló, mindenkor csak emberhez méltatlan, aljas indoktól vezéreltetve, fosztja meg embertársát jó hírétől, mások tiszteletétől, becsülésétől s ezáltal igen gyakran lelki nyugalmától, élete egész boldogságától, a nélkül, hogy azzal, mit mástól elrablóit, magát gazdagítaná vagy azt valamikép másnak javára jelölő bizottságot mégis úgy alakította meg, hogy abban dr. Kollár Lajos emberei ne legyenek. És ezen igy megalakított kijelölő bizottság által az 1886. évi XXII. t.-cz. 77. §. ellenére három p álig ázó közöl csak kettőt jelöltetett', párt- fogoltját, dr. Csausz Károlyt és az itten soha nem látott idegent, dr. Hudák Jánost! Bár nem ismeretlen előttünk az ilyen választási fogás; Nagy László alispán ur itt Felsőbányán is többször gyakorolta ezt már, mégis annyira meglepte a választó közgyűlést dr. Kollár Lajosnak a jelöltek közé fel nem vétele, hogy álmélkodva állott fel a jelenvolt 50—55 közgyűlési tagoknak a legnagyobb része s az alispán urat 12—15 képviselővel (legnagyobbrészt hivatalos nyomás alatt álló tisztviselőkkel) ott hagyta a teremben, mert tiltakozásunknak és felháborodásunknak tisztességes emberekhez illőbb kifejezést nem adhattunk 1 Dr. Kollár Lajos a választás napján kapta a tiszti orvosi oklevelét Kolozsvárról; az alispán ur által megválasztott — jobban: kinevezett — Csausz Károly dr. az e nemű vizsgával még ma is adós ! A 68801 —1897. évi belügyminiszteri rendelet 8-ilc bekezdésében igy szól: »A tisztviselők választása alkalmával már a kijelölő választmányban oda kell hatni, hogy a kanáidáczióból minősített pályázók ki ne hagyassanak és a törvényes minősítéssel nem bíró pályázók ki ne jelöltessenek, amennyiben pedig ilyenek mégis kijelöltetnének és megválasztatnának, a választás ellen az 1896. évi XXVI. t.-cz. 84. §. értelmében pa- naszszal kell élni stb.« A törvényes minősítéssel nem bírt és még ma sem biró pályázó dr. Csausz Károly volt! A megfelebbbezett választás egyedül ez okból is semmis lenne. Egész tisztelettel kérdezzük: Ha a kijelölő bizottság önkénykedésének ily tág tér nyittatnék, akkor mire való a fenti 68801 —1897. évi belügyminiszteri rendelet, az 1886. XXII t.-cz. 77. §-a, mely világosan rendelkezik a kijelólendök számáról, s mire valók az 1896. évi XXVI. t.-cz. 42, 43 s 84. §-ai? Akkor mire való a nagyméltóságu m. kir. Közigazgatási Bíróság elnökének, Wekerle Sándor dr. O kegyelmességének elnöklete alatt hozott és a »Belügyi Közlöny« 1897. évi 19-ik számának 430. lapján közölt miniszter-tanácsi határozat, mely igy szól: 1. »Ha városi (községi) elöljárói választásnál ;z illető állásra három egyén nem jelöltetett, holott három oly egyén jelentkezett, akik törvényszerű minősítéssel rendelkeztek és akiknek a megválasztatása ellen a törvényben elősorolt akadályok fen nem forognak, a választás megsemmisítendő. 2. Azon körülmény, hogy valaki ellen fegyelmi eljárás van folyamatban, az illetőt elöljáróvá választhatási képességétől meg nem fosztja.« Ha a törvény, miniszteri rendeletek és miniszter-tanácsi határozatoknak világos rendelkezései daczára a kandidáló bizottság önkény- kedö eljárása miatt nem választhatjuk meg orvosunknak azt, akihez feltétlen nagyobb bizalommal ragaszkodunk; ha mi ily törvény és rendeforditaná. A tolvaj sok esetben olyanokat károsít meg, kik azáltal érzékeny veszteséget vagy épen szerencsétlenséget nem szenvednek, s tettét megbánva, az okozott kárt megtérítheti, s igy bűnét jóváteheti; a rágalmazó ellenben ezt egészen jóvá tenni soha sem képes, mert ha tettét meg is bánva, bűnét nyilvánosan beismeri s jóvá akarja is tenni, soha sem számíthatja ki, hová és meddig hat el az egyszer kibocsátott szó, mely fölött többé nem ural- kodhatik ! Látjuk tehát, hogy igen sok azon jó, de megmérhetlen a gonosz is, amit a nyelvünkkel művelhetünk. — Tehetségünkben áll általa, a magunk és embertársaink javát előmozdítani, de egyszermind hatalmunkban van általa kiszá- mithatlan szenvedést és szerencsétlenséget okozni és ezáltal súlyos felelősséget venni magunkra. Ügyeljünk tehát nyelvünkre, hogy se szándékosan, se rossz szándék nélkül általa kárt ne okozzunk. Igyekezzünk sokkal inkább azt lehetőleg embertársaink és magunk javára használni. Ezt legbiztosabban elérjük, ha szivünket a gonosz indulatoktól és szenvedélyektől megtisztítjuk, s a kereszténység, a hit, a szeretet parancsait híven és lelkiismeretesen követjük. Buday Etelka.
